Az első babánkat várom és közben a férjemnek viszonya van. Mit tegyek? Volt/van valaki ilyen helyzetben? (beszélgetős fórum)
Sajnos egyre több az ilyen házasság. :( Meg kell érteni, hogy már nem abban a korban élünk, hogy a nem működő házasságok örökké tartanak. Vagy változunk mi is a korral, vagy szenvedünk. Vagy dolgozunk a párkapcsolatunkért - mindketten! - vagy maradunk egyedül.
Az már más kérdés, hogy kezdem azt hinni, hogy kétféle ember él a Földön: a monogám és a poligám. De ez már csak az én elméletem.
Szerintem most sem az, csak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak neki, mint, ami van. Mi megoldottuk 2+2 tanúval, teljesen titokban. 8 hónap után kért meg a férjem. Mindketten irtóztunk a lagzi gondolatától is. Gyűjteni meg másra gyűjtöttünk, aminek értelme is van (abban lakunk). Persze elfogadom én, hogy valaki álomesküvőt szeretne,de én a saját életembe nem tudtam beemelni.
Kicsit olyan érzésem van, hogy te jobban akartad ezt az egészet, mint ő. "Mivel épp betöltöttem a 30-at, gondoltam, mire várjunk még" ez nem korfüggő, de egyébként 30 évesen mit gondoltál miről vagy lekésve? Sajnos egy álomvilágban élsz, amiből fel kell ébredni, mert a baba hamarosan megszületik és egyáltalán nem rózsaszín cukormáz, ami következik. A férjed nem szeret ez egészen világos. Sokáig már nem lesztek együtt, lehet ő maga fog elköltözni a nagy szerelem hevében. Úgyhogy rendezkedj be az egyedülálló anya szerepre, jobb is lesz úgy. Azt még nem írtad meg, vagy elkerülte a figyelmemet, hogy milyenek a kilátásaid? Szülők, anyagi háttér, egyéb segítségek. Ezek nagyon fontosak.
A hatvanas evek vegetol epitettek a hazakat. De addig??
Senkinek semmit nem tesz a tarsadalom a feneke ala keszben. Azert bizony meg kell dolgozni, kuzdeni, es a tovabbi eletet is meg kell harcolni.
Ez az elet rendje.
Igények? Olyan nagy igény ha egy fiatal házaspár egy saját házat és biztos anyagi körülményeket szeretne? Régen házat építettek most meg az albérletet nem tudják sokan fizetni. Jó lenne a realitások talaján maradni.
Csak az igenyeket kellene kicsit lejjebb adni, no meg a hatalmas egot.
Egyértelműen könnyebb volt. Teljesen más világ volt.
Mert 50 vagy 100 evvel ezelott konnyebb volt egy egy fiatal hazasparnak?
Nem tudom... az én időben még nem volt alapkövetelmény a "felejthetetlen" esküvő, anyagi értelemben.
És nem értem, 5 évig várni a leánykérésre, az is anyagi okból történt? Mert ha annyira odavagyunk egymásért, akkor nem érdekel az anyagi vetület, csak együtt legyünk.
Gyereket egy nő akarhat a párja nélkül is, de akkor úgy korrekt, ha eleve vállalja akár egyedül is a babát.
Ha mindketten akarják, akkor az már tészta, de a jelek szerint ez egyoldalú döntés volt.
Ezért kérdeztem, hogy miért akart még várni. A részéről nem lehetett olyan nagy a szerelem, de az is lehet, hogy egyszerűen nem elköteleződő fajta.
Fiatalok voltunk és leginkább anyagi oka volt. 5 évet vártam a lánykérésre is, mire megkért és újabb 3 évet, mire összegyűjtöttük a pénzt az esküvőre. Mivel épp betöltöttem a 30-at, gondoltam, mire várjunk még...
Valamikor rákérdeztem, de nem láttam, hogy válaszoltál-e: miért vártatok ilyen sokáig a gyermekkel? Most meg írod, hogy ő még várt volna. Mire?
Amikor már megvan a gyermek, akkor ezen utólag kár töprengni. Ekkor már csak feladat van.
És hidd el, van amikor jobb a gyermeknek egy lelkileg egészséges anya, mint két félbolond üvöltöző szülő.
Meg voltam győződve róla, hogy az, hogy néha összeveszünk, természetes ennyi idő után... Amióta babánk lesz nagyon édes volt velem, pedig ő még várt volna a gyerekkel... De jött velem minden vizsgálatra, olvasta a szakirodalmat, kényeztetett... Nem is értem hogy tehetett ilyet velem
Nyilván a baba nem tehet semmiről, de a későbbiekben ő lehet az aki a legjobban megszívja az egészet. Sok embernek nem olyan az anyagi háttere vagy a családi segítsége akkor a mai világban egy anyuka egy vagy két gyerekkel egyedül bizony kemény időket megélhet..
Fogja is, a jókívánságaid ellenére is!
Lesz egy gyönyörű babája, aki feledteti majd a rossz döntését!
Sajnálom és téged is sajnállak, de ez a pasi nem fog megváltozni. Hiába szakít a csajjal, előbb-utóbb újra be fog nála próbálkozni. Vagy elege lesz a csajnak és dobbant, vagy mégis elszedi tőled ezt a díszpintyet, vagy veled marad és szenvedsz. Tökéletesen igaza van az előttem szólóknak: A kapcsolatod a baba előtt is rossz volt, de most már mindegy, megcsináltátok. Most legyen ő az első. És azzal is egyetértek, hogy aki más nőnek udvarol, annak TE NEM KELLESZ, NEM A PÁROD!!!
Most már semmit. Viselje a következményeit!
Megis mit tegyen 7 honapos terhesen??
De nem ám! :) Százszor inkább egyedül, mint egy olyan férfival, mint a kérdező párja, akin ki tudja kivel kell még osztozkodni... Egyes nők nagyon hülyék... néha azt gondolom, meg is érdemlik, hogy így bánjanak velük
Már korábban is voltak problémák nem volt felhőtlen a kapcsolata ha olvastad. Semmit se kellett volna csinálni csak gondolkodni és nem teherbe esni!!
És mégis mit csináljon a pocakjában levő gyermekkel?
Ne haragudj, de aki a másik nőnél nyomul az nem a PÁROD, mert ha a te párod lenne, akkor nem mást keresgélne!
Ha kidobod akkor egyszer szenvedsz, ha vele maradsz, akkor többször. Ez a te döntésed lesz!
Ha egy ilyen embernek képes vagy szülni akkor no comment. Komolyan mondom sok ember megérdemli a sorsát mert nagyban tehet róla..
Ez a Vago-musor: fele sem igaz!
Minden nagy beszélgetésnek ez a vége :) Így szeret, úgy szeret, fűt fát ígér. És persze a szokásos teátrális "elküldöm ezt a levelet a szemed előtt" dolog. Aztán megy minden tovább. Drukkolok, hogy úgy alakuljon minden, ahogy neked a legjobb! :)
Ja, és közben azzal is mentegette magát, hogy megmutatott még néhány üzenetet, amiben felébredt a lelkiismerete és megírta a csajnak, hogy legyen vége. A csaj el is fogadta, de érdekes módon a párom kb.2 hétig bírta nélküle és már nyomult is újra a lánynál. Komolyan, siralmas..
Pedig nem is olyan rossz kettecsken elni. Nem nehezebb, csak mas. Nem a vilag dol ossze, ha nincs himnemu a haznal.
Nos, megvolt a nagy beszélgetés. Az én drágámnak elég jó dumája van, nem tagadta ugyan, de azért próbálta kimagyarázni magát... Persze velem/velünk akar lenni, nem akar elveszíteni, ölelgetett, puszilgatott, mint régen, simogatta a hasamat... És megírta a csajnak, hogy ő mostantól felelősségteljes és hűséges férj és apa akar lenni és sem a csajjal szemben, velem szemben pedig pláne nem fair, amit csinál, úgyhogy hagyják abba. Megmutatta az emailt is és a szemem láttára küldte el. Hogy betartja-e vagy sem, nem tudom, de most másodszor is megkértem, hogy néhány napra menjen el a közös lakásunkból és aludjon az anyjáéknál.
Sok nő manapság azért marad inkább a rossz házasságban, mert a fejükben kialakítottak egy képet a családi idillről:anyuci, apuci, 2 gyerek (egy fiú, egy lány, ahogy azt kell), kutya... És azt hiszik, ha megjátszák a külvilágnak, sőt, még otthon is a cukiságot, akkor minden szép és jó. A válás az nem fér bele ebbe az idill-színházba. És szinglinek lenni amúgy is ciki az ilyen nőknek. Na, ez is egy oka annak, hogy annyi kiegyensúlyozatlan, frusztrált ember van.
További ajánlott fórumok: