Az anyák megpróbáltatásai a csemetéik mellett a gyermekkórházban (beszélgetős fórum)

És mégis mit adtak volna az anyukák a helyemben? Én pl. kakiltam le, hogy velem hogy bánnak. De nekem azt sem akarták hagyni, hogy a két éves gyerekemmel legyek. És bevallom nekem csak ez fájt. Térdeden állva könyörögtem, hogy maradhassak vele.

Tojtam arra, hogy húszeret fizettem öt napért, egy székért, nulla kajáért. Ennek ötszörösét is megfizettem volna, hogy a gyerekemmel legyek.

Naponta perceket sétáltam pl. pisilni (amikor a gyerek aludt) a másik épületbe, fürödni szintén.

DEEEEEEEEEEEE, legalább a gyerekkel voltam éjjel nappal.

igen én is hiányoltam az emberszámbavételt, de ,mindez nekem kicsit sem számított, ha a gyerekemmel lehettem.

Igen igaz a gyerek a lényeg,ez tény és ennek ellenkezőjét senki sem állította,De!!

Annak a gyereknek egy kicsit pihentebb és főként egészséges szülőre van szüksége,sokra megy egy így is agyonaggódott,de még hulla fáradt és netán beteg anyával is,nem az a lényeg hogy jakuzzi legyen,de egy fekvőhely matrac vagy akármi és fürdési lehetőség viszonylag tisztán nem luxus!!21ik században élünk könyörgöm,ahogy hoxa is írta!!!Ez a nem mindegy,nem kell mártírt játszani,itt mindenki szereti és gondol a gyerekére.

Hogy az egész sztoriból azt emeled ki, hogy a kényelmet hiányolták az anyukák.

Az alapvető dolgokat hiányolták szerintem, tiszta wc, higiénia, emberszámbavétel...

Hú nekünk nagy "szerencsénk" volt.Persze a körülményekhez képest!!DEbrecenben az immunológián voltunk.4 ágyas szobában két anyuka 2 gyerek.Nem voltunk sokan alhattunk KÜLÖN ágyon!!

Következő év DEbrecen Gyermekklinika:itt nem volt külön ágy de éjjel aludhattunk az ágyban a kicsivel!!Akinek meg kiságyban aludt a kicsije kapott matracot

Nyilván rossz volt kórházban lenni de amiket itt olvasok, hogy nem is maradhattak régen éjjelre az anyák.Ki sem bírtam volna tuti.

Paloma, szerintem nagyon sarkítod.

Nyilván a 21. században lehetnek normális, emberi körülményekkel kapcsolatos elvárások és főként a fertőző betegségekkel szembeni védelem lenne elsődleges.

És főleg örültél volna, ha éjszaka egy széken ülve aludhattál volna mellette.

És ez a szörnyű, ezek az anyukák a saját kényelmük miatt panaszkodnak. Nem nézik a gyereket?

Én szó szerint térden állva könyörögtem egy székért, fizettem is érte (ötezret naponta), de ez nem érdekelt, csak az érdekelt, hogy a gyerekemmel lehettem.

Láttam a gyerekeket szülő nélkül, nagyon kicsiket is. Egész nap sírtak, naponta csak kajaosztásnál nyitották rájuk az ajtót. Nem kaptak teát, ha szomjasak voltak, nem törölték ki a feneküket, ha kakiltak. Volt amelyik még az ágyról sem tudott lemászni egyedül kakilni. És becsinált, mert nem tudott az ágyról lemászni. Szegény kicsi. Kiabált, hogy kakilnia kell, csak épp a nővérke későn ért oda. Mit érezhetett az a kicsi?

Ezek a gyerekek mit érezhettek? Szülő, anyuka, segítség nélkül.

Ezért mondom, hogy az anyukák, akik ott lehetnek a gyerekeikkel, nyugodtan fogják be a kis csőrüket. Ne panaszkodjanak az ellátásra, a fürdőre, kajára. Örüljenek, hogy egyáltalán ott lehetnek a gyerekkel.

Erről beszélek!

Itt az anyukák a saját ellátásuk miatt panaszkodnak.

Nem az a legfontosabb, hogy a gyerekkel legyek? Ha erre csak egy szék jut, akkor egy széken, de ott vagyok vele. Ott vagyok a kicsi gyerekemmel, és gondozom éjjel-nappal. Az már kicsit sem érdekel, hogy hogy alszom, vagy, hova járok fürdeni, wc-re. Kaját nem kapok, éjszaka járok az éjjelnappali boltba, dupla áron vásárolni, csak mert akkor alszik a gyerek.

Sziasztok

Mi egy kórházzal nagyon meg vagyunk elégedve, nincs anyaszállás, sem külön ágy aludni, sőt a gyerek mellé sem lehet feküdni, de ott lehetek vele. Rendszeresen kell vele visszajárni, mert cukorbeteg. Időnként inzulin állításra, majd ha nagyobb lesz, most csak ha vmi baj van. Mint múlt héten egy kis hányás... Felhívtam az orvosát a gyereknek (1,5 év alatt egyszer sem adtunk neki pénzt), mire 2o perc múlva odaértünk 3 nővér várt minket. Gyorsan ellátták, infúzió, minden...kapott ágyat és már gyógyulhatott is. Este az ismert menetrend szerint a 9 órás cukormérés után villanyoltás, székösszetologatás a rácsos ágy melett, ahol a kisfiam aludt... Éjszakai cukormérésnél pedíg a nővérek kedvesen megsimították a vállam, hogy rögtön kéznél legyek, ha a kisfiam felébredne miatta... Nem aludtam túl jól, hisz kemény volt a szék, 8 gyerek ébredt fel felváltva, mindegyikük rezdülésére fent voltam azaz voltunk több anyukával, 3 óránként cukrot is mértek, DE: Ott voltam a kisfiammal, nekem, neki és még a nővéreknek is jó volt, mert segítettem azzal, hogy nem kellett vele intenzíven foglalkozni...

De, neked, mint anyának, nem ez volt a legfontosabb.

Mit éreztél volna, ha ott kellett volna hagyni a gyerekedet és nem látogathattad volna.

Szép, amit leírsz.

De egy székért is fizettél volna ennyit, kaja nélkül, hogy a gyerekeddel lehess egész nap.

De itt az anyukák az ellátásra panaszkodnak. És én ezt nem értem. Most Ők a fontosak, vagy az, hogy a gyerekkel lehessenek.

(pl. 15-20 évvel ezelőtt hetekig voltak a gyerekek kórházban szülő nélkül. de még ma is vannak helyek ahova szülők nem mehetnek be a gyerekkel) Ehhez képest ma pénzért egy széken ülni kész csoda. Legalább a gyerekünkkel lehetünk éjjel-nappal.

Tökéletesen egyetértek. Mi is voltunk kórházban, a belgyógyászaton, ahol egy osztályon voltak a tüsszögő-köhögő tüdőgyulladásos, agyhártya-gyulladásos és minden egyéb más betegséggel ellátott gyerekek.

Ott is voltak olyan esetek, hogy az egyik gyerek elkapott a másiktól egy fertőzést. Persze, hiszen az anyuka kivitte őt a közös helységbe. Sokan a 2-3 hetes gyerekükkel a karjukon sétáltak ott esténként, miközben a nagyobbak ott harákoltak.

A lányom egy hétig volt bent 2 hetesen, én ott voltam vele végig egy fotelágyon, és bármennyire is flusztráló volt egy hetet töltenem 5 négyzetméteren, nem vittem ki őt a szobából, csak ha vizsgálatokra kellett menni. És én se nagyon mozgolódtam, ha igen (wc-zés, tusolás), utána fertőtlenítős kézmosóval kezet mostam, úgy fogtam meg a gyereket.

Nem volt ötcsillagos az ellátásom nyilván, nem törődtek azzal, hogy nem sokkal azelőtt szültem, néha büdös volt a wc, és szar a kaja.

DE! A kislányomat a kislábujja körméig részletesen kivizsgálták, olyan problémákat is orvosoltak nála, amik nem is voltak összefüggésben a betegségével. Úgy jöttünk haza, hogy teljesen helyrejött, a főorvos ellátott minket jó tanácsokkal, még a számát is megadta, hogy hívjuk, ha nagy gond van. És nekem ez volt a lényeg, nem az, hogy nekem kényelmes-e...

...na igen.

Még ők voltak felháborodva, hogy a gyerekek nem hagyták őket nyugodtan trécselni, újságot olvasni:(

Én is átéltem ezt amikor Máté 2 éves volt.

Egyetlen egy éjszakát engedtek vele maradnom!Anya szállásra nem mehettem, mert ott sem volt hely, mivel már 2 évesen nem szoptattam, ha lett volna sem engedték volna...Egész nap bent lehettem vele, de este csak addig amíg elaludt, és ott lehettem reggel amikor kinyitotta a szemét...Senkinek nem kívánom:(

ez a magyar egészség ügy..de azért már nehogy én legyek hálás azért,mert a nővérek válláról levettem az oda figyelés,a pelenkázás,a lázmérés,az etetés,a fürdetés,a gyógyszerelés,az öltözés és még kitudja minek a gondját..

hiszen ha én nem vagyok ott,akkor ez min az ő dolguk lett volna...

Én is voltam kórházban a gyerekemmel.

Gondolj bele azoknak a gyerekeknek a sorsába, akinél még a szülő sincs ott. Én a végén már miattuk sírtam.

Nálunk a fertőző osztályon nem maradhat szülő, nagyon ritkán. Itt beadják a gyereket és pár nap múlja jöhetnek érte.

Én nagyon szerencsés voltam, mert egyedül volt egy szobában, és nem volt sok beteg, így ott maradhattam vele. Én is széken éjszakáztam, én is a szomszéd épületbe jártam át tisztálkodni, mosdóba, a boltba kajáért, de ez egyáltalán nem érdekelt. Én gondoskodhattam a gyerekemről. Miközben láttam a többi kicsit. Egész picibabákat is, egész nap sírtak, az ajtót csak kétszer-háromszor nyitották rájuk egy nap. Tudom nem volt idejük erre a nővéreknek, de akkor is megrázó volt látni.

A mi szobánkban pl. még asztal sem volt. A gyerek az ágyon ülve evett (amire egyedül fel sem tudott mászni), mit csinált volna egyedül?

Ezért nem értem ezeket az anyukákat, miért panaszkodnak a rossz körülményekre? Mi lenne, ha ott sem maradhattak volna a gyerekkel. Vagy nem a gyerek a legfontosabb?

Én is fizettem a semmiért (mondjuk egyszer kaptam ebédet, nagyon aranyos volt a nővérke) nem is keveset, de legalább ott voltam a gyerekkel. Az én kényelmem semmit nem számított, csak az, hogy ott lehettem a gyerekkel és gondoskodhattam róla. Így is megviselte a kórház, mi lett volna, ha még én sem lehetek vele.

Én is voltam az 1hetes babámmal még 2009ben gyerekosztályon,itt van némi fejlődés,külön vannak a folyosó végén a picik,de egy mosdó van:S

külön fertőző részleg(szoba)és kihúzható heverők vannak a gyerekek mellett(de csak a kicsikkel lehet benn maradni kb 5-6éves korig)nem túl kényelmes de párna és takaró is van hozzá.

Én teljes mértékben átérzem amit írtál,hisz alig 1 hete kerültünk ki a kórházból!

De mégis szerencsésebbnek mondhatom magam,mert én baba-mama szobában voltam,és volt ágyam,csak 2 éjszakát kellett széken aludnom,mert annyi beteg gyerkőc volt,hogy nem volt már hely!Meg abban is,hogy tisztaság volt,és a zuhanyzó sem volt a fertőző osztályon!De a legszőrnyűbb mégis az volt,hogy a kisfiamat betegen láttam,és én nem tehettem semmit.....:(

Amikor ezeket a kórházakat építették (Jó esetben a dicső szocializmus alatt,de nem ritka,hogy jóval korábban),még nem volt divat a gyerek mellett maradni. A kórház azért van,hogy ott az orvosok és ápolók a gyerekeket gyógyítsák,és nem azért,hogy az ottalvó anyukák kényelmét és étkezését biztosítsák.

Persze,van arra is lehetőség - korlátozottan,és nyilván nem ingyen. Ha betelt - ez van.Örülni kellene,hogy a nagy liberalizmus korát éljük,és nincs bent a gyerek két hétig - úgy,hogy egy héten egyszer lehet menni látogatni,azt is egy üvegajtón át integetve! Merthogy,kedves felháborodott anyukák,ilyen volt régen a látogatás. Most nem lehet elzavarni a gyerek mellől egy anyukát sem,mert joga van ott lenni. De ez nem azt jelenti,hogy a kórháznak kell az ő kényelméről gondoskodni. Nagyon dicséretes,hogy sok anyuka él is ezzel. Csakhogy: ha minden gyerekkel ottmarad az anya,az egy kórházi osztályon 20,nem ritkán 30 édesanyát is jelenthet. És ez csak egy osztály.Ha egy kórteremben 3 gyerek van,az anyákkal együtt 6 személy. Mondjuk 10-12 négyzetméteren. Hogy megjelenik a Rota,ilyen körülmények között? Ja,hát igen. Mert ugye még véletlenül sem jut eszünkbe,hogy,ha mi magunk nem is- mert azt persze biztosan kizárt- esetleg a szomszéd ágyon,vagy kórteremben lévő anyuka hozhatta be! És az sem jut eszünkbe,hogy - maradjunk a 3 ágyas,12 nm-es kórteremnél - a nővérnek és az orvosnak minden egyes injekciónál,infúziónál gyógyszerelésnél,vérnyomásmérésnél úgy kell beszuszakolnia magát a kórterembe,mert az tele van tömve hős anyukákkal,sőt,a napközben belátogató apukákkal is. (Számoljunk csak: apukákkal együtt az már 7;8,sőt akár 9 ember is lehet. ) Ha nem is egy időben,de a külső fertőzésveszélyt nyilván nem csökkentve! És ez csak egy, 3 fős kórterem. Ebbe kéne belegondolni,mikor a csúnya,gonosz kórházat okoljuk a Rotáért.

Amikor ismerősömnek meséltem a gyermekklinikai tartózkodásainkról, láttam rajta, hogy azt hiszi túlzásokba esek. Az ottani csecsemőosztályhoz 2 db fizetős szoba tartozik, de nem volt hely még egyszer sem, amikor mentünk. Maradt a műanyag szék, éjjelre pedig (ha megengedték a nővérek) a leselejtezett gyerekmatracok. Ott nagyon kevés anyuka marad bent a gyerekkel, nincs semmiféle ellátás, még tisztálkodási lehetőség sem! Ennivaló, innivaló? Kiszaladhatsz a boltba, ahol mindent szinte dupla áron adnak, főtt étel nincs. WC-re átmehetsz a másik szárnyba, az osztályon csak a gyerekek használhatják a wc-ket. Elkapta a kivizsgálásra érkezett kicsifiam a rotát, 3 nap múlva újra ott voltunk, csak éppen hányás-hasmenés miatt. :(

Remélem, hogy az átépítés után megszűnnek ezek az áldatlan állapotok, és gondolnak arra, hogy a gyereknek is jobb, ha az anyja mellette van!

A Heim Pálban piszok szerencsém volt, éppen akkor megürült egy hely, amikor felvették a kisfiamat, különben mehettem volna az anyaszállóra a szoptatott gyerekem mellől. Inkább fizettem, de legalább emberi körülmények között lehettünk, tudtam figyelni rá.

Ezt mi is megjartuk, az en babam 6honapos volt, osszeszukultek a horgoi.

Az ugyeletes orvos a rendeloben nagyon surgosnek talalta kb. delben az esetunket, ezert elkuldott korhazba, ahol a hosszu varakozasok es egyik korhazbol a masikba valo kuldozgetesek utan este 7-kor csinaltak eloszor valamit a fiammal. Mi 7 ejszakat toltottunk bent, fertozo osztalyon, csak mert ugy gondoltak, hogy a napi 3-4-szeri szeklet valami fertozestol van, az senkit nem erdekelt, hogy szuletese ota ez a normalis...

Mi is elkaptuk a ROTA virust, de nalunk meg az is vices, hogy a noverek-orvosok hoztak be a korterembe, mert mi nem mehettunk onnan ki egy lepest sem.

Alvas szinten stokin, illetve nehezen engedelyeztek camping agyat, de azt szigoruan este 10 utan volt szabad letenni es reggel 4:30-kor el kellett tuntetni.