Anyós kontra meny (beszélgetős fórum)
Szoktunk mi beszélgetni "anyóssal" és elég jól el vagyunk!Csak aztán vannak olyan időszakai amikor aztán elviselhetetlen!Na engem olyankor borít ki!Olyankor kellene neki elmondanom a véleményemet!De a páromat hívogatja nem engem, a páromnak beszél nem nekem!Hiába hallom, hogy miket mondd,de nem vagyok ott!Ők kint az udvaron én meg bent a nyitott ablaknál mindent hallok!De még sincs jogom megmondani, hogy miket mondhat és miket nem!Ha ezzel odaállítok hogy engem zavar...szóval ez így kicsit gáz!
Ezért mondtam azt, hogy a párom nem állna 100% mellettem!Őt csak időnként húzza fel, de egyébként meg jól elvannak ők is!Várom a következő összetűzésüket és akkor majd mondogatom a páromnak, hogy akkor mesélje el az anyjának, hogy mik a gondok!
Natúr én nem fogok tudni elé állni, hogy ez meg ez a bajom!Mert szemtől szembe nem bánt!Erre nagyon figyel!És ha én elkezdeném sorolni a sérelmeimet, én lennék a rossz, mert hát ő nem bántott!És párom hiába tudja hogy nekem mik fájnak...
Szóval egyelőre veszett fejsze nyele....:S
Tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem sokáig mehet így tovább!Legalább is én!A párom mindig azt mondja, hogy de hát ne bántsuk meg anyukát, mert hát sokat segít nekünk!Ezzel csak annyi a baj, hogy nem tudok példát felhozni erre a sok segítségre!Bár az tény, hogy ha meg lennénk szorulva, akkor tudna segíteni!De Szerencsére mindketten melózunk és maszek munkák is akadnak!Szóval csak ezért nem kimondani ami bánt...Én csak a páromra való tekintettel nem erőltetem a dolgot!Igaziból mondjuk azt hiszem, hogy a párom hamarosan magától fog anyuci elé állni és közölni vele a dolgokat!Mert amióta felújítunk, mindig csak azt hajtogatja, hogy jajj ez sosem lesz kész!Pedig szerintem nagyon szépen haladunk!Mondjuk anyuka nem is nagyon akarta, hogy belekezdjünk közösen ebbe!Mert így az én pénzem is benne van és mi nem vagyunk házasok!Az elején anyuka azt mondta, hogy ő nem akarja majd minden második téglát nekem adni, ha továbbállok...Mondjuk neki egy fillére sincsen benne!Ja és bármit veszünk vagy én veszek, akkor is csak úgy emlegeti, hogy az a fiáé!Pl vettem a múltkor kinti lámpákat, látta hogy én hozom haza!És este ..."kisfiam, miért ide hátra tetted ki a lámpáidat?Mért nem előre hozzánk!?" Majdnem kibukott belőlem, minden!Szóval valószínűleg igazad van, hogy ezeket tudatosan teszi és mondja!De egyelőre nem akarok családi vitát!Nem teljesen vagyok biztos abban, hogy a párom 100% mellettem állna mindenben!És anyuci nagyon tudja manipulálni!De engem sem ejtettek a fejemre!Ő csak hadd mondja a magáét!Amíg én nem szólok be neki, addig a párom tuti mellettem áll!
A zár csere nemsokára megoldott lesz!Mert lesz bejárati ajtó csere is!És majd nem kap kulcsot!
Egyébként oldalakon keresztül tudnám taglalni a húzásait!
És a Te anyósod?
Sziasztok!
Hát a sejtésem beigazolódni látszik!Ettől féltem én is!De én még reménykedem!Hátha...Mert az én helyzetem azért nem olyan vészes!Persze időnként állatira felidegesít, de egyelőre elég jól kezelem!
Mondjuk ma is bealakított a kedves anyuka!Páromat is idegesíti már ez a helyzet!De anyuka nem veszi észre magát!Ma pl. átjött 21:20 körül, hogy vannak a tv-jén olyan csatornák amiken nincsen semmi!És hogy kisfiam szüntesd már meg azokat mert nem kellenek azok oda....Aztán meg azt hittük már megy, mikor eszébe jutott, hogy azt is elfelejtette, hogyan kell a dvd lejátszót kezelni!Párom közölte , hogy majd valamikor ha ráér megnézi, de ne kelljen már este fél tizkor átmennie ezért...Kicsit felidegesített!!!!
Ja a költözés nekünk most nem fog összejönni!Épp most újítjuk fel a lakást....
Sziasztok!
Nagyjából az összes hozzászólást elolvastam!
Az én első házasságom az anyós-após páros miatt ment tönkre!De már azt nem bánom!Gyerek nincs abból a házasságból!
Most harmonikus kapcsolatban élek 2,5éve!A párom szüleivel egy udvarban, de másik házban!:)
A párom apukája egy csendes ember, vele sosem volt gond!No de az anyuka!....
A 32 éves fiát a mai napig puszival várja haza a munkából, és úgy általánosságban bárhonnan, bármennyi idő elteltével!Jó persze szeresse csak a fiát!Ezt senki nem tiltja neki!:) Naponta többször rátelefonál, hogy "mi a helyzet kicsim?" Ha elmegyünk valahova és kb 2 óra múlva nem vagyunk otthon akkor telefonál, hogy mi van már, hol vagyunk ennyi ideig, vagy szüksége van pl egy csokira!Legyen ez vásárlás, vagy bármi más napközben!Ha esti programunk akadna, akkor is mielőtt indulunk közölnünk kell hová megyünk és meddig maradunk!:S Eléggé idegesítő tud lenni, hogy mindenről amit csinálunk be kell számolnunk neki!:S
A másik dolog a főzés!Én 2 naponta főzök, spórolás miatt!Szerintem nincsen benne semmi rossz, hogy két nap ugyan azt esszük ebédre!De neki nem mindig tetszik!Tuti, hogy valami kaját át kell hoznia mindig!És persze tud úgy időzíteni, hogy az lehetőleg a 2.nap legyen!Mivel az más a párom megkívánja és eszik!És amit én főzök az kidobásra kerül!Úgyhogy spórolok is meg nem is!:( Bezzeg ha é beteg vagyok...mondjuk lázam van, vagy a kezem fáj...Akkor eszébe sem jut főzni valamit!Sőt az ajtót sem nyitja rám napokig!Van kulcsa hozzánk!Átjárkál virágot locsolgatni, ezt azt be rak a hűtőnkbe/fagyasztónkba, mert hozzá épp nem fér be!
Felhigítja a mosogatószeremet, mert úgy spórolni lehet vele!De ha felhigítja akkor nem kicsit!Ugyanannyi víz mint mosogatószer!És természetesen én haragszom érte!Mert véleményem szerint semmivel nem takarékosabb úgy!Hamarabb kiázik a szivacsból, meg különben is...semmi köze nem lenne hozzá!
Aztán volt olyan, hogy felhozta a párom exeit!A legbántóbb az volt,nevezzük X-nek a csajt, hogy mennyire sajnálja, hogy X meg az ő fia már nincsenek együtt, mert X mindig olyan kis barátságos volt és bárhova ment, vagy bárhonnan jött haza, mindig bement hozzá ha csak 5 percre is!Nekem semmi bajom nincs a párom anyukájával emberileg!Mert nagyon kedves!Kicsit ránk telepszik és ez idegesítő tud lenni, de azért azt ne várja el, hogy én naponta 4-5x beugorjak hozzá beszámolni arról, hogy hol voltam vagy hova megyek!
Még nem vesztem vele össze sosem, mert próbálok tűrni, viszont párommal nem egyszer veszünk össze azon, hogy az anyukáját időnként le kellene szerelni!
Összességében nekem nincs olyan nagy bajom mint itt többeknek, csak jó volt kicsit kiadni magamból!És azért kíváncsi lennék, kinek mi a véleménye!
hhhhhhhhhhhhhhaaaaaaaaaahhhhhhhhhhóóóóóóó!!!!!
Nálam vannak fejlemények.Aranyos voltam s kicsit össze akartam hozni a családot,volt is rá alkalom...anyóst meghívtuk kertipartira ahol az én szüleim is ott lennének..erre ő:
-Én aztán oda nem megyek!kérdezem tőle mosolyogva hogy miért nem?Mert őt sokan bántották onnan.(az én szüleim soha nem bántották egy rossz tekintettel sem).Óh,mondom igen?!.....a vége az lett azt mondta a férjemnek DÖNTSD EL KI A CSALÁDOD ,ŐK(én és a gyerekek),MEG AZOK(a szüleim)VAGY AZ ANYÁD?
Férjem mondta ,természetesen hogy mi!!Én felháborodtam az ezek meg azok megszólításon,erre azt mondta nekem kedves anyós a saját házamban
TE MEG FOGD BE A POFÁDAT!
elfelejtettem 3ig számolni s kezébe nyomta a kocsikulcsát s mondtam neki hogy el lehet támolyogni,mert ezt nem tűröm tovább.
Lányok.....verekedni akart a férjem állt elé s külte haza,már jött volna nekem.
Én még ilyet nem láttam,meg voltam döbbenve,még ilyet nem hallottam senkitől hogy az anyós verekedni akart vele.
És pár órára rá van pofája üzenni,hogy reméli boldog vagyok hogy elszakítottam a fiától,mert én mindíg is ezt akartam.Akarta a nyavaja,nem hiányzik nekem a vita.
Jelen állás szerint hazug vagyok és nem is szeretem a férjemet.Na ennyit a békülésről.Após megmondta,Ő nem ül vele egy asztalhoz,mert buta,2 perc alatt kibukik belőle a paraszt,hát talán annyi nem is kellett!
Hát csajok!
Én is tudnék mesélni az anyósomról "pár szép" dolgot.
Együtt élünk velük, de külön háztartásban, mégis tűrhetetlen az egész.
Minnenbe beleszól, irányítgat, utasítgat,beszólogat, folyamatosan feszült körülötte a légkör, még az intim pillanatokba is képes belezavarni, stb.
6. éve vagyunk együtt a párommal, 1 éve vagyunk házasok,nagyon vágyunk már egy kisbabára.
A férjemmel benne vagyunk a babaprojektben. Tegnap este erre megkaptam, hogy "remélem nem akarsz még szülni. Neked még nem kell gyerek, és különben is....".
Hát nem mondom, végigzokogtam a tegnap éjszakát.
Kegyetlenül rühell engem, pedig rengeteget segítek neki a ház körüli teendőkben is, próbáltam alkalmazkodni, de már képtelen vagyok rá.
Sziasztok!
Bár meglehetne bocsájtani,de nálunk nem ennyire egyszerű,sőt!!
Itt olyan dolgok történtek már amin nemhogy átsiklani,de még elfelejteni sem lehet soha.
Egyébként vagyok én annyira inteligens,hogy bármennyire is utálom, nézem a férjem és Lányom ebben a kialakult csatában,ha már Ő nem törődik senkivel.Ezért a sok minősíthetetlen tette után még is meghívattam a Házamba a Kislányom szülinapjára,amire nem jött el.
Szóval még én türtem volna a jelenlétét az otthonoban és még mindíg neki áll fentebb és semmmibe nézi az Unokáját és fiát:((
Sziasztok!
Örülök, hogy neked sikerült. És hogy van látszata is, azaz, hogy kedvesebb veled.
Én belül többször megbocsátottam neki, nálunk is volt egy viszonylag jobb időszak kb. 2 éve. De mindig ő kezdi a balhét, nem én. Nem én kezdem az utálkozást, a beszólást. És ő játssza a sértődöttet. És ezért nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Nálunk az a helyzet, ha jön, se velem, se a saját fiával nem beszél. Semmit. Átnéz a fejünk felett. Megkérdezem kér-e inni, nem. Néha igen. Vegyen sütit, köszöni nem kér. Próbálok beszélgetni, nem válaszol. És erre fel, kezdtem ebbe beleunni. És már nem próbálkozom. Pl. a mostani kisbabánkkal, aki még pocaklakó, direkt megvártuk, hogy akkor mondjuk el nekik, ha mindenki itt van, azaz ő is, nemcsak apósom. erre mi volt a reakció: a nagy semmi. Se mosoly, se düh, se gratuláció, SEMMI. És ez még jobban fájt mindkettőnknek, mintha mondott volna valamit. És akkor ő mennyire szereti az unokáit. Hát ennyire... Évente 6-8x jön, mi ritkán megyünk, gesztusból, pont a viselkedése miatt. Tehát kb. 10x látja az unokáit egy évben, 1-1 órára. Nem ismeri őket egyáltalán. Mi nem tiltottuk meg neki, hogy jöjjön, ő választotta. Van, h a kocsiban várja meg apósomat, aki felszaladt valamiért. Múltkor 4éves fiam ollóval el akart vágni valamit (nem tud még jól vágni), persze anyósommal, én a konyhában voltam, apjuk bent a szobában. Nem szólt ám se neki, se nekem. Persze, hogy megvágta a gyerek az ujját. Észreveszem, h papirzsepi fecnibe van tekerve az ujja. Kérdem:-Mi történt? Erre a "mama": _Ollóval el akart vágni valamit. Azt hittem, tud már vágni. Mondom: Nem, még nem tud, de szólhatott volna és segítek. Még az sem érdekli, ha a gyereknek baja lesz. Elképesztően nemtörődöm, és ennek mi isszuk meg a levét. Mert velünk nem beszél.
Nálunk ezért nehéz ez a megbocsájtás, mert hiába történik meg felőlem, ha ő nem reagál rá sehogy.
De nagyon örülök, hogy nálatok és még biztos vannak olyanok, akiknél sikerült és köszi, hogy leírtad, mert azért én sem adom fel teljesen. Csak most még passzívkodom.:-)
Sziasztok. Én már itt egyszer leírtam, hogy milyen szinten utálom anyósomat és ő is engem, csak nálunk nincs kimondva. Muszáj elviselnem és neki se hiszem hogy könnyű ha ott vagyok náluk.
Mostanában az a hülyeség jár a fejében, hogy mivel már megvan a gyerek...miért nem házasodunk meg, viszünk magunkkal két tanut és kész... Miért nem akar eljönni az esküvőmre? Majd ha megesküszünk nem hívom meg. Kiváncsi lennék, hogy mit szólna. De majd ha a lánya házasodik. Annak tuti mindent meg fog venni. Hiába a pasija milliáner.
Kb. két hónapja kapunk egy autót. 3 évvel ezelőtt sógornőm amint kiejtette a száján már meg is kapta.
Meg van a véleményem az ilyen anyáról. Az egyiket mindenben segíti, hiába van ott pénz... A másikat leszarja, pedig a munkájából él és eltartja a családját...
Látom másnak is vannak élményei. Az anyósom utolsjára arra kért meg minket, hogy húsvétkor ne látogassuk meg, mert nem akar vendégséget.
Dolgoztunk, nagy tavaszi hajtás volt, menni sem akartunk. De ez a tapintat..
Találkozunk évente 3-4 alkalommal, (ebben a húsvét is benne foglaltatik) azt is lemondta. A férjemnek meg sem mertem mondani. Nem ez az anyja első hasonló húzása amiről nem tud. :((
Jó nektek!:-)
Nekem a családi bulik ellen nincs kifogásom, csak vagy ő, vagy én legyek ott:-))) ha én, akkor minden ok!
Túl vagyunk a dolgon, már a murin. Jó volt, mert nem beszéltünk:-) És a gyerekek nem jöttek velünk betegség miatt. De jövő héten lesz a nagyobb buli, nagy esküvő és azon ha minden jól megy, meggyógyulnak a gyerkőcök, akkor ott lesznek. És ilyenkor jönnek a problémák. Úgyhogy gondoljatok köv. szombaton ránk!
Sziasztok!
Hát igen, ezek az ünnepek nem az anyósok erősségei. Mivel utálnak minket menyeket, ezért ezt ki is mutatják. Mert hogy viselkedni azt nem tudnak.
Nálunk a szülinap, névnap rég nem téma. Se a férjemet, se engem meg nem köszönt. Se sms-sel, se telefonnal. Hát még ajándék!?... Apósom az igen, bár ő is engem elég jelképesen. Szülinapomra kaptam 1 szál virágot. Jó, az is igaz, hogy férjem se köszönti meg az anyját a problémák miatt, meg amiatt, h ő sem köszönt. De én páro nevében is írok smst szüli- és névnapján, amire anyósom vagy ír v.mi köszönömöt, vagy nem. Utóbbi esetben nem írt. Már nem fáj annyira, igyekszem én is kizárni őt az életemből, csak nem mindig sikerül. Hisz vannak a fránya közs családi murik, amikről nem lehet igazolatlanul hiányozni. Most pl. egy esküvő. Alig várom...
persze nem baj,ha nem arany meg még azt sem kellett volna,csak ne nézzen hülyének+ indenkinek dicsekedett,hogy mit vett nekem.Ja szülinapról nem is beszélve,eszükbe sem jut és egyszer karácsonykor mindenkinek vettek ajándékot,de nekem azt sem mondták,hogy boldog....
Na nem is kell,ilyen emberktől,mára már teljesen kizártam Őket az életemből:)
Sziasztok!
Nálunk is ez van, h anyós azért nem kér bocsánatot, mert neki nem kell. Ő mindig igazat mond és őszinte, és neki nem kell senkihez alkalmazkodnia. Mi bezzeg tegyük meg felé mindig a lépéseket. Mint egy nacsasszony.
Én is olyan vagyok, hogy szeretem megbeszélni a problémákat, és ha nem megy, akkor csak rágódom rajta. És akkor lenne megoldva a probléma, ha képesek lennénk normális emberek módjára beszélgetni anyóssal a gondokról. De ő nem képes erre és nem is akar.
Egyébként én is arra kértem, hogy ha nálunk van, akkor viselkedjen. Csak hát nem tud. És nekem/nekünk ezt le kell nyelni.
Nálunk is megbántotta szüleimet, anyummal közölte, hogy anyumék gazdagok, azért mert anyum is dolgozott. Merthogy ő már 28 éve otthon van, mióta a sógorom megszületett. És 1 keresetből élnek, na nem egészségügyi problémák miatt, hanem mert anyósom nem szerette a munkáját, é a férje megengedte, h háztartásbeli legyen. És azért mondja, h a szüleim, akik panelban élnek, h gazdagok, mert anyum kénytelen volt dolgozni, ahogy az elmúlt 40 évben szinte minden anya. Persze ők laknak nagy kertes házban.
Érdekesek ezek az anyósok. Mi remélhetőleg nem leszünk ennyire gázosak majdan.:-)
Jó éjt!
Sziasztok!
Igazad van Kiscsillag2!Ez a legnehezebb!Hogy ő, azaz anyós, soha nem bánja meg amit mondott vagy tett. Így elég nehéz megbocsátani.
Bár tőlem 1x kért bocsánatot, de abban sem volt köszönet. Miután beköltözünk az új lakásunkba, ami pár tized év múlva ténylegesen a miénk lesz:-), akkor megkértem, hogy az alapvető viselkedési és illemszabályokat tartsuk be mindketten: azaz beszéljünk, kommunikáljunk egymással értelmes felnőtt módjára, mert a gyerekeink látják, hogy nem szól hozzánk, hogy nem köszön stb. És kifejtettem, hogy ahhoz, hogy 2 (jelen esetben 3) ember újra egymásrataláljon, ahhoz meg kell bocsátani egymásnak, és bocsánatot is kell kérni. Még akkor is, ha nehéz, vagy nem teljesen érezzük, hogy nekünk kéne azt a szót kimondani. Mert ha megtesszük, akkor kinyílik egy ajtó, és elindul újra valami kapcsolatféle. És ennek kell őszitének lennie. Hinni a megbocsátásban, azzal, hogy hiszek a bocsánatkérésben. Erre foghegyről odavetette, hogy : bocsánat. Következő mondata pedig: Akkor ugye havonta kijöttök hozzám.
Hmmmm
A történet még folytatódik. De most nem unatatlak titeket vele.
Mindenesetre nem lett jó vége. Mert páromat is megkérdezte erről és ő kijelentette, hogy nem megyünk ki.
És azóta ugyanúgy viselkedik velem is és férjemmel is. Tehát, hiába kért úgy ahogy bocsánatot, ha ő nem bocsát meg, és játssza még a sértődöttet.
Nehéz ügy.
Mellesleg, ők annyira magukkal vannak elfoglalva, hogy nem is érdekli őket a bocsánatkérés, a megbocsátás. Csak az, hogy az legyen, amit ők akarnak. És mivel általában nem történik úgy, ezért örökké sértettek.
Lehet van remény a változásra, de elég kevés. Persze a remény hal meg utoljára!
Egyébként a párom családjában ez a szokás, amit írtál, úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. És mindent a szőnyeg alá sepernek. ezért semmi érzelmi kapcsolat nincs közöttük.
Jó éjt nektek!