Anyós kontra meny (beszélgetős fórum)
Ettől félek én is. Bár az én anyósom egy igazi suvickolós-típus, de szerintem ha itt lesz a baba, akkor inkább Vele akar majd foglalkozni. Ami ugye természetes is, csak nem egész nap... Meg majd jönnek a jó tanácsok... Még meg sem született a gyerek, de már voltak összetűzések köztünk és lehetett érezni a hangjában azt a lesajnálást, hogy "majd megtudom, ha meglesz, nem tudok én még semmit". Nem igazán fogja érteni, hogy mióta a férjem született, eltelt 30 év és változott a világ...
Mondjuk nálunk a párom szokta leállítani anyósomat, néha már elég durván, dehát nem ért a szóból... És aztán meg jön és nekem mondogatja, hogy ne tüzeljem ellene a gyerekét. Mondom neki a multkor is, hogy figyelj, ha én még tüzelném, és nem csillapítanám a kitöréseit, akkor már a házad se állna :-o Erre nagy ledöbbenés, aztán 2 nap nyugi, aztán jön újra a hülyeségeivel. Hogy azt mondja " jaj hát az csak nem baj, ha kitakarítok" na ja, mondom én, csak ne nálam, hanem a saját szobájában. És akkor jön azzal, hogy ez az ő háza,...stb
Mostanában elegem lett, és tegnap elővezettem a páromnak, hogy el akarok költözni. Persze jött a szokásos pénz duma, de itt inkább az ő kényelméről van szó. Szóval ezt kell még áttörnöm, és mehetünk, ha az Isten is úgy akarja..
De ez egy rémálom.
És véget fogok vetni neki.
Szerintem nagyon komolyan kell erről beszélni az ember párjával...
Na ez egy kicsit zavaros lett de értitek ugye? :)
Nagyon rendesek vagytok ezzel a sok jó tanáccsal, egyenlőre sajnos nem tudok velük mit kezdeni. Félek lépni. Pedig nem akarok "nyuszi" lenni, de egyszerűen megbénít ez a duó. Szemellenzőt használnak, mindemellett tudom, hogy szeretnek, csak nem tudják azt, hogy ez nekem hogyan lenne jó. Majd ha "úgyis minden mindegy " állapotban leszek, akkor talán mindent el tudok mondani Nekik úgy, ahogy érzem.
Na hát a segítséggel én is megjártam mikor megszületett az elő babánk. följött mondván hogy segít aztán közölte hogy nyugodtan mossak főzzek vasaljak addíg ő majd vigyáz a picire, vagy állandóan ott ette a fene amikor egy kicsit tudtam volna pihenni. De tanulva az esetből most másképp lesz. Ha nem segít akkor majd elhívom anyukámat, sokkal égőbb lessz neki hogy ő helyben van mégis más segít gondozni a picit. Ha meg boldogulok egyedül is akkor meg amint lesz idő a pihenésre ajtó bezár és senki se ki se be.
Szia!
Nálunk sem volt egyszerű a helyzet. Én úgy költöztem össze a párommal, hogy még egyetemre jártam. 100 km-re laktunk egymáshoz, alig találkoztunk volna, ha nem hagyom magam meggyőzni, így ideköltöztem Hozzá. Anyósom előtte mindig jött segíteni az egy szem fiacskájának, aztán persze ez folytatódott... nagyon nehéz helyzet volt, mert nem voltam itt, csak egy héten három napot, de akkor is folyton jött mosni, takarítani, stb. Volt olyan, hogy jöttem haza nagy pakkal 180 km-ről suli után és közölte velem a lépcsőn, hogy nem mehetek be, mert fel van mosva... Vagy szombat reggel megjelent, mi még meztelenül az ágyban, Ő pedig elkezdte kisuvickolni a fürdőt, kb. 3 órán keresztül... Máskor kapálni jött a kertbe vagy virágot hozott a szobánkba és átjárt locsolgatni csak hogy jöhessen... Közben mindenbe beleszólt és nagyon nehéz volt elviselni... Plusz ugye még kitenni sem tudtam, mert igazából nem voltam otthon... Aztán egyszer betelt a pohár és leültem Vele elbeszélgetni. Teljesen kulturáltan, hangos szó nélkül, fél óra. Megmagyaráztam Neki, hogy bár nem az én házam, de az én háztartásom és legyen szíves nem belenyúlni, én sem teszem ezt Nála... Minden kijött belőlem és megértette. Néha kezdi újra, de már könnyebben leállítom. Tudja, hogy nem szeretem, ha nálam takarít, így már könnyebb dolgom van, félig viccesen is elüthetem a nehezebb helyzeteket... (Persze azóta egyszerűbb a helyzet, összeházasodtunk és felesben vettük meg a lakásunkat, így nem kell rosszul éreznem magam...)
Most fogok szülni, előre félek a segítségtől és attól, hogy hogy fogom Vele megértetni, hogy nem Neki szültem...
Akkor mondd meg neki hogy ez számodra nem jó segítség. Igenis jogod van élni az életedet ahogy neked tettszik. Akkor segítsen az anyósod ha szükséged van rá, és abban amit te gondolsz és nem ő. Különben meg ezt én is megkaptam anno a férjemtől aztán szépen megmagyaráztam neki hogy nekem csak a kéretlen segítséggel van gondom. Had döntsem már el hogy mennyire engedek valakit belenyúlni a dolgaimba. Ja és még azt is megkérdeztem hogy mit szólna hozzá ha az én anyám járna ide és nyúlkálna meg pakolászna meg napi szinten ugatna bele a dolgaiba?
és ha akkor kezdenéd el mondani, mikor a párod és az anyja is ott van? akkor reagálhatnak mindketten, együtt őszintén megbeszélhetnétek.
Csingi!
Sajnálom, hogy ilyen a helyzet...
Próbáltad elmondani, hogy ez nem arról szól, hogy nem becsülöd meg, és nem arról, hgy hálátlan vagy, hanem, hogy TE is meg tudsz olyan dolgokat oldani, amibe anyósbanya belekotor. Az igazi segítség szerintem nem tolakodó. Ha tényleg segíteni akar, akkor akkor fog jönni, ha látja, hogy tényleg szükség van rá. Ha mindig jön, akkor az felesleges és visszataszító lesz. Ezt tudja/érzi a párod?
Mert ő elég egysíkúan gondolkodik ebben az ügyben, úgy látom, (bocs, nem akartalak megbántani).
üdv
Kedves Tina, letjesen igazad van, értünk (menyekért :-)) senki se fog kiállni, ha mi nem állunk ki magunkért. Sokszor lehet, hogy a párunk nem is tudja, (mert nincs annyit otthon, nem gondol bele stb) hogy nekünk milyen kegyetlen lelki teher ez. És nem túlzok. Az embernek egy bizonyos kor felett kell saját élettér. És ez lehet közös lakásban is, de olyan szoba pl, ahova nem járkál be már. SEMMILYEN INDOKKAL. Én így látom. Szerintem, ha szeret, akkor melletted áll, ha nem, akkor bármilyen kegyetlen is, vagy tűröd tovább, vagy lépsz.
köszi, hogy elolvastátok.
üdv
Sajnos az a válasza, hogy én nem becsülöm meg a jó és a segítséget. Ezek után már nem erőlködöm.
Pedig hidd el hogy határozottnak kell lenni. Ha igazán szeret a férjed akkor belátja hogy te így nem vagy boldog. Választás elé kell állítanod!
Szerintem nincs más megoldás. Csak jól jöhetsz ki a dologból; vagy megszabadulsz az anyósodtól vagy kiderül hogy a férjed nem is szeret. Kegyetlenül hangzik de akkor már most derüljön ki mielőtt késő. Én szerencsés vagyok mert a férjemnek hamarabb megjött az esze mielőtt még választás elé kellett volna állítanom, bár azért nekünk is volt néhány kemény meccsünk előtte.
Nagyon érdekes dolgokat írtok le. Mintha az én életemből szemezgetnétek. Nálunk az a gáz, hogy ha a sarkamra állok, akkor elveszíthetem a páromat. Tudom , elég hülyén hangzik, de sajnos igaz. Van egy lányunk is. Amióta megszületett, azóta még rosszabbak a dolgok. Anyós úgy tesz, mintha Neki szültem volna, mindent Ő tud jobban. Igaz, hogy felnevelt egy gyereket (amit persze nagyon köszönök Neki), de nem minden esetben jönnek be az ő tapasztalatai, úgyhogy nem mindig fogadom meg a tanácsát. És ebből jönnek, hogy "pedig én jót akartam, és hogy milyen hálátlan nőszemély vagyok" stb, stb. Az eszemmel tudom, hogy mit kellene tennem, de a szívem nem engedelmeskedik.
Sziasztok, figyeljetek, ez egy nagyon gáz helyzet!
Az van, hogy mi másfél éve élünk anyósomnál anyagi okokból kifolyólag, neki csak (!) 15 000-et kell fizetni minden hónapban. Na ez oké is, bár gáz, de nincs egy négyzetméternyi szabad helyünk, ami csak a miénk lenne. Mindig jön, mindent pakolászik, összetör, rakodik a szekrényben, beleszól mindenbe, állandóan kimos helyettem, meg a kisfia ruháit rakosgatja (tudom, gáz ezt leírni mert még jól is jöhetne, de akkor ha ennyire ráér "segíteni" akkor minek írja ki az asztalra, hogy jó lenne ha elmosogatnék ja egyébként el szoktam).
Még szex közben is benyitogat, mintha élvezné. Aztán meg megsértődik, ha kiírom az ajtóra, hogy NE!
Na ebból lett elegem. Szerencsére a párom abszolut egyetért velem. Mellettem áll. Nem akarom elveszíteni, így most azon agyalok, és győzködöm őt, aki egyébként anyagi okokból mégis maradna, hogy ne egyedül kelljen elköltöznöm, és már nem érdekel hova, de lenne egy ház, amit ki tudnánk bérelni, olcsó, meg minden. Persze anyagilag így is rosszabb a helyzet, de már az se érdekel.
Szóval ne hagyjátok magatokat, álljatok a sarkatokra, mert a kapcsolat, és a lelki béke többet ér, mint pár (10) ezer. Ki kell ugrani ebből a helyzetből minél hamarabb.
Én így látom
üdv mindenkinek!
Sziasztok! Én is egy házban lakom anyósomékkal, bár külön lakásban. Tipikus én csak jót akarok stílus,de már megtanultam kezelni,és szerencsére már a férjem is belátta hogy ez a mi életünk,a mi családunk és hogy igenis én kell hogy a legfontosabb legyek és ne anyuci.De igazából mos más miatt írok. Szóval a sógorom még otthon lakik, volt egy menyasszonya aki évekig tartatta el magát velük. Közbe néha bepróbálkozott a férjemnél is egyszer-kétszer de hála az égnek nem az esete a csaj. Persze totál kiakadtam tőle és érthető módon ki nem állhatom a nőt.Aztán tavaly előtt azt hittem fellélegezhetek. Elköltözött mondván már nem szereti a sógoromat. Már a kapcsolatuk idelyén is megcsalta, képes volt belemászni egy kisgyerekes házaspár életébe, erről persze tudott a sógorom de ő még meh is bocsájtotta volna de állítólag a csaj nem tudta feldolgozni a helyzetet. Szóval elment, jöttek mentek a pasik, aztán nyáron egyszercsak megint nagyon ideszokott. Úgy tűnt kibékülnek, mindenáron feleségül akarta vetetni magát. Persze a sógorom most óvatos volt és nem vitte azonnal az anyakönyvezetőhöz, erre a csaj begőzölt és újra elhagyta,mondván csak úgy tudja szeretni mintha a testvére lenne, na meg hogy baromira szerelmes másba. Már megint kezdtem megnyugodni mikor októberben újra elkezdett idemászkálni. Megtudtam hogy szakított a pasijával,de nem is akárhogy. Közölte szegény gyerekkel hogy ő már olyan idős hogy neki olyan férfi kell akinek van kocsija meg pénze és majd otthont biztosít neki hamarosan, mert gyereket akar. Persze közben míg újra viteti magát a sógorommal ide-oda bepróbálkozik minden hímnemű egyednél akinél csak tud. Az egyik havernál is próbálkozott, nem törődve vele hogy ott is kisgyerek van, szerencsére nem jött be neki.Szóval úgy jön képbe anyós hogy neki aztán halványlila gőze sincs ezkről a dolgokról. Ajnározza meg pátyolgatja azt a kis libát és elhisz neki mindent. Annyira megérdemelné hogy megtudja az igazságot, de nem tőlem, mert akkor én lennék a sz...keverő, és újabb ürügye lenne a csajnak hogy feszültséget gerjesszen közöttünk. De nagyon félek tőle hogy egyszer nem bírom és kifakadok, pedi a férjem szerint, aki ismeri az egész sztorit, nem lenne jobb senkinek ha kiderülne. Szerintem pedig joga lenne az igazsághoz hogy milyen is a csaj valójában. Azt már teljesen feladtam hogy a sógoromra hassak valamilyen formában is, fogalmam sincs mivel hálózta be már megint. Még ha annyira jó nő lenne. De leteszteltem az ismerőseimen és 5-ből 4 még vödörrel a fején sem... Szerintetek mit kéne tennem. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Pont erre gondoltam,hogy van benned egy kis félsz
Ezt hogyan érted? Egyébként én nagyon határozott vagyok, de ha valamelyikőjükkel vitázom, teljesen lebénulok. Van szókincsem, de akkor nem jönnek a szavak.
Nem félsz te valamelyelyiktöl?
Pedig a barátnő stilus beszokott jönni
Tudom, hogy az anyukája pártján áll, sajnos egyke. A legérdekesebb az egészben, hogy szeretem Anyósomat. Nem akarom megbántani, viszont folyamatos stresszben élek, hogy mi lesz a következő húzása. Beszélgetni már próbáltam Vele, nem megy, ahogy a fiával sem lehet ilyen témáról beszélni. Nyilván ez a sors jutott nekem.
Vagy,négyszemközt beszéld meg az anyossal,mint barátnő,hátha ez tetszik neki,és akkor nem rohan a kisfiához.
Akkor is probáld meg,addig nem lesz lelki nyugalmad.Legalább megtudod ki pártján áll a férjed
Sajna nálunk a párom nagyon anyás, még én lennék a rossz, ha megbántanám szegény anyut.
Szerintem,meg kell mondani neki,hogy amibe beleakar szolni,az a ti dolgotok,lehet,hogy megsértödik,de nem tart sokáig hidd el.Tapasztalatból tudom,mikor mondtam neki,hogy mi igy szeretnénk meg oldani,kétnapig nem jött,aztán ugy csinált mintha nem történt volna semmi sem.De többet nem szolt bele.
Már több, mint 8 éve vagyunk együtt, eleinte Anyóséknál laktunk, most pedig 4 emelettel feljebb. Néha még a bugyim színe is érdekli, és ez nem vicc. Párom nagyon anyás, nem tudok Vele beszélni erről. Nem szeretném, ha a kapcsolatunk nem bírná ezt ki de néha már ott tartok, hogy ennél minden jobb lenne. Anyós is azt hiszi, hogy Ő mindig csak jót tesz, és tudom, hogy nem szándékos ez a túlzott kíváncsisága, de én már akkor sem bírom. Vele sem lehet beszélni, mert megsértődik. Akkor marad nekem a "nyelés". :-(((
Pontosan ugyanez volt a helyzet exvőlegényem nagymamájával. Náluk laktunk (sajnos) 5 évig. Mindent megtettek értünk, de óhatatlanul is mindenbe beleszólt, nem rosszat akarva, egyszerűen csak ilyen volt a természete. Erre ment rá a kapcsolatunk...
Nagyon kell ezzel vigyázni, az ember egyszer csak óhatatlanul besokall. Ha olyan típus vagy, és szerinted ő is vevő rá, próbáld megbeszélni vele, mit érzel. (Én sajnos nem tudtam.)
Szerintetek meddig lehet hagyni, hogy az Anyósos próbálja "élni" helyettem az életemet. MINDENBE beleszól, viszont nagyon sokat segít. Meddig nyelhetek?
További ajánlott fórumok: