Aktív korú nagymamaként nem érzem magam jól mint ingyen... (beszélgetős fórum)

Csak az ne történjen meg, bár én is tartok tőle, mert egyik fél nagyon sokat vállal, a háztatáson belül.

Jönnek, főleg az egyikőjük hetente vele, de előre megmondják, hogy most nem maradsz ott.

Semmit nem tudunk arról, hogy egyébként a gyerekei mennyit törődnek vele. Én sem találkoztam még olyan nagyival, aki ennyire kategórikus, de minden érmének két oldala van.

Ha nyugdíj mellett dolgozik, az akkor is egy munkahely. Miből gondolja bárki is, hogy kevésbé fontos, mint a fiataloké? Tudunk arról bármit is, hogy miért dolgozik? Azért, mert szereti, vagy azért, mert anyagilag szükséges? Ha őt vágnák ki, mert gyakran beteg a gyerek, vajon eltartanák-e a gyerekei?

Az meg rohadtul nem releváns, hogy te vagy én mit csinálnánk a helyében. Ő ezt teszi, és véleményeket se igazán kért.

Egy dolgot próbálunk megérteni, vagy legalább elfogadni. Nem ELVÁRHATÓ senkitől, hogy értünk áldozatot hozzon. Ha hoz, elfogadjuk, hálásak vagyunk. De nem jár alanyi jogon.

Az látszik a hozzászólásokból, hogy a nagymamák nagyon különbözőek. De miért is lenne ez meglepő, hiszen az emberek összességében is különböznek.

Nemrég láttam egy riportot Jakupcsek Gabriellával. Mellékesen meg lett említve, hogy unokát vár. Tán épp a szülőszobán volt a menye és a fia. Semmilyen érzelem nem volt látható az arcán, már ami az unoka érkezésére utalt volna. Rezzenéstelen arccal mondta el 2 mondatban, hogy ő már szült 3 gyereket, az unoka nem az ő dolga. Nem szó szerint így mondta, de lényegében ez jött le.

Oszvald Marika meg áradozott a kis unokájáról, ő azt mondta, amennyi ideje csak van, a picire szánja.

Na! Ismertebb emberek is különbözőképp élik meg a nagymamaságot. Átlagemberek ugyanúgy különbözően.

Azért én azt mondom: aki teljes mértékben kivonja magát a nagymamák öröméből, soha nem fogja azt hallani az unokájától, hogy szeretlek mama vagy nagyi. Akkor sem, ha eljön az ideje, amikor szeretné hallani. Csak már késő.

"Azt tudom, hogy a nagymamám volt az összetartó erő a családban. Halála után, hatalmas űrt hagyott maga mögött mindenki számára. Biztos ezért gondolom, hogy minden nagymamának ilyennek kellene lennie. :))"

Ez nálunk is pont így történt. A halála óta szinte nem is találkozik a családnak ez az ága.

Ahhoz a világnak is ugyanolyannak kellene lennie. De tudjuk, hogy nem lesz.

dehogynincs... nekem 2 gyerkem van, csak a fiut preferálták... mindkét oldalnak megmondtuk, van egy lány is, vagy mindkeettőt szeretgeetik, vagy egyiket se... egyik ág sose tötteb nem kereste innentől az unokákat személyesen. a másik hónapok után megjelent, de ő se lett nagymama nagymama, inkább dolga volt....

szóvval a gyerekeimnek nincsenek nagyszülei. volt egy fél. aki nem tünt el tljesen

Nagymama vagyok. Bármikor szívesen vigyázok az unokáimra. Alig várom, hogy velük legyünk. Én is, a férjem is. Pedig aktívan dolgozom. De olyan a munkahelyem, hogy bármikor tudok ugrani és nekem ez az ugrás öröm és megtiszteltetés. Ajándék az élettől.

A nagyszülők bázisai a családnak és szükségük van az unokákra és az unokákra is rájuk.

Egy család attól család, hogy segítenek egymásnak és ott vannak ha kellenek. Oda-vissza.

"ez az ingyen bébiszitter" számomra visszataszító. Aki ilyet mond, az vagy nagyon kiégett amit elhiszek, két gyereket egyedül felnevelni vagy nincs benne szeretet.

Persze mindenki éljen, ahogy neki jó.

Az persze, hogy nem várható el senkitől, hogy azért ne menjen dolgozni, mert beteg a gyerek. Azt a szülőknek kell megoldani.

De, ha egy nagymamának mondjuk a hétvégén sem hiányzik az unoka, akkor ott baj van.

Persze aztán lehet én voltam nagyon szerencsés helyzetben, mert olyan nagyszüleim voltak, hogy soha nem voltam útba nekik, az én érdekeimet helyezték mindig a sajátjuk elé.

Azt tudom, hogy a nagymamám volt az összetartó erő a családban. Halála után, hatalmas űrt hagyott maga mögött mindenki számára. Biztos ezért gondolom, hogy minden nagymamának ilyennek kellene lennie. :))

"De mikor kategórikusan kijelenti, hogy betegség esetén sem vállalja be az unokákat, az nekem nagyon nem tetszik."

Ez nekem se nagyon, de nem tudjuk az előzményeket, a körülményeket.

A te/mi nagyszüleink még nagyon mások voltak. Az enyém saját kiskertet csinált nekünk unokáknak, hogy csak ott garázdálkodjunk, mert a hócipője tele volt azzal, hogy kiment borsót szedni, és már le volt legelve. Még be se fejeztem a mondatot, hogy palacsintát szeretnék, már elővette a serpenyőt. De neki tényleg nem volt más, olyan dolga, amit ne tudott volna ezért félre tenni. Nem volt munkahelye, ő egész életében a háztartást vezette, és nyaranta rommá unokázta magát.

Ma más a helyzet, a fórumindítónak van saját munkája. Nem a manikűröst kell lemondania a beteg gyerek miatt, hanem a munkájából hiányzik. Valószínűleg sérelmezi, hogy a szülők szerint az ő munkája kevésbé fontos,

De tudja az ördög, csak találgatunk 😇

Édesanyám fitaton lett anya, aztán viszonylag fiatalon lett özvegy. A kettő közti időt keményen végig dolgozta, hogy megadjon a családnak mindent. Most végre van ideje magára is. Lett egy új párja is. Utazgat, jól érzi magát. Semmit sem sajnálok tőle.

Szívesen vigyázna a kislányomra is, de mivel még ő is dolgozik, és messze lakik, így ha beteg lesz a kicsi, nem tudjuk csak úgy átvinni hozzá. Könnyebb lenne, de megoldjuk így is.

Nem Fincsi! Te teljesen más helyzetben vagy!

Te nem mondtad, hogy nem akarsz az unokáddal lenni. Nálad a másik véglet volt, amikor alig akarják rád bízni valamiért.

Én azokról beszélek, akik nem akarnak az unokájukkal lenni, mert teher nekik.

Tudom, hogy én vagyok fura és minden, de aki így nyilatkozik, az a saját gyerekét sem szereti.

Nem, nem ingyen gyermekfelügyelő, hanem nagymama.

Nem, nem tehernek kellene megélni, hanem örülni kellene, hogy a te gyerekeid rád bízzák és nem zárnak ki az életükből. És gondolnod kellene arra, hogy milyen jól jött volna neked is egy kis segítség, de úgy tűnik, hogy te azt szeretnéd, hogy a gyerekeidnek se legyen könnyebb, mint a te sorsod volt.

Csupa végletek a hoxán. Az egyik azt sem engedi meg, hogy a nagyi rápillantson az unokájára, a másik az, amikor a nagyi hallani sem akar az unkájáról. Megy az orrhúzogatás ezerrel. Normális családi minta már nem létezik.

És nem tudom, hogy miért, de azt érzem, hogy ez pusztán egy idegen farok miatt van...

Nálam pont az a baj, hogy csak akkor kellek, ha beteg.

Amikor jól van, nagyon ritkán 3-4 órára hagyják velem.