Aktív korú nagymamaként nem érzem magam jól mint ingyen... (beszélgetős fórum)

Igazad van, normális esetben ez így megy. Abban az esetben, ha egyik fél sem érzi tök természetesnek azt, hogy a másik mindig a rendelkezésükre áll. Mert itt ez lehetett a hiba, ha 2 hét alatt 6 alkalommal is a nagyi volt az unokákkal, és a fiatalok egyszer sem gondoltak arra, hogy a nagyi ugyanúgy teljes munkaidőben dolgozik, mint ők, csak kicsit idősebben teszi meg.

Nem tudom, mikor tudták meg a lakodalmat, ahogy azt sem, hogy a nagyi mikor tudta meg a hétvégi programot.

Lehet, hogy azért nem beszéltek róla, mert egyiknek sem jutott az eszébe, hogy egyeztetni kellene. A nagyi azt gondolta, hogy hét végén a szülők lesznek a gyerekeikkel, a szülők meg azt gondolták, hogy a nagyinak nincs programja, és majd jön és unokázik, amíg a lakodalomban lesznek.

Ami kiverhette a biztosítékot, az a mondat lehetett, amikor exkatedra kijelentették, hogy a nagyi nem mehet el hosszú hétvégézni, mert a nagyi unokákra fog vigyázni. És pont.

Ez a történet meg egy kicsit valahogy érthetetlen számomra.

Egy esküvő és egy hosszú hétvége, vagy kirándulás gondolata sem egyik napról a másikra érik meg az emberben.

Általában, ha megvan az esküvő időpontja az ifjú pár gyorsan elküldi a meghívót mindenkinek. Pont azért, hogy a vendégek időben tudjanak erre felkészülni. ( Van akinek hétvégén is dolgoznia kellene, tudjon szabadságot kivenni.)

De egy hosszú hétvége is általában az esemény előtt már hetekkel vagy hónapokkal szervezésre kerül. Le kell foglalni a szállást stb...

Nem tudom, hogy nem kommunikáltak erről, ha sokat találkoztak a gyerekek végett, hogy mindkettejüknek, vagyis a családnak és a fórumindítónak is programja van ugyanazon a hétvégén.

Többek között ezért is merült fel bennem, hogy lehet az egész csupán azért jött létre, hogy az embereket egymásnak ugrassza.

Ha én esküvőre lennék hivatalos, akkor biztos rögtön, mikor kézhez kapom a meghívót, szólok annak, akitől a segítséget várnám, ha lehet ne csináljon programot arra a hétvégére, mert van egy ilyen esemény és szeretnék részt venni rajta.

De a másik oldalról is igaz. Ha tudom, hogy megyek egy hosszú hétvégére egy hónap múlva, megmondom a szülőknek, hogy az a hétvége felejtős, nem vagyok itthon.

Nem mondta, hogy többet nem csinálja. Azt mondta, egy lépést hátrább lép.

Nem esett jól neki, hogy egy mozdulattal kipöckölték az ő programját, mert a sajátjuk a fontosabb.

Én is morcos lennék, hogy őszinte legyek, és lehet, hogy én is visszalépnék pár lépést.

De igen, úgy írtál. Mert szerinted most azért viselkednek úgy, ahogy, mert gyerekként el lettek kényeztetve. Ami lehet, hogy így igaz, ezt nem vitatom, de ha felnő az ember, talán közben okosodik is. :)

Te valamiért mártírságnak érzed, amit elmesélt. Én meg nem ezt éreztem, az én olvasatomban csak elmesélte az életüket, mielőtt azt gondolnánk, hogy hanyag szülő, hanyag nagymama.

Igazad van, a szeretet, a tisztelet, a megértés kétoldalú dolog. Szerinted ki az a történetben, aki megadta és ki nem adta meg ezeket a dolgokat a másiknak?

Nincs azzal baj, ha másképpen látjuk a dolgokat, csak azt nem értettem, és még most sem értem, miért kell valakit meg- és elítélni, a történetet tovább boncolni és kiszínezni.

Félreértés ne essék, nem rólad írom ezt, de ha visszaolvasol, hajmeresztő dolgokat vágtak a fejéhez, minden alap nélkül. Volt már itt minden, mint a búcsúban, jobb lenne, ha nem is találkozna az unokával, mert ő egy fúj..., a párja el akarja szakítani a családjától, és még sok minden, hogy honnan vették és miből gondolták, nem tudom, mert egy szó sem esett még hasonlóról sem, mint amivel vádolják.

Ez nem igaz. Édesanyám sem ilyen. Éli az életét, megy a férjével, és a barátokkal hosszú hétvégére, kirándulni. Persze gyakran besegít húgomnak, de nála nincs első helyen az unoka.

Mégis jó nagymamának tartom anyut is.

Itt a kommunikáció az amiből erre következtettem.

Sok ember van úgy, hogy hosszú ideig csinál valamit, de nem szívesen, csak kötelességből. Aztán csak arra vár, hogy valami kifogást találjanak a munkájában, majd kijelenti, ő többet nem csinálja.

A fórumindítónál ezt érzem.

Őszintén szólva én is dühöngenék, ha azt mondaná a gyerekem, hogy az én hétvégi programom elfelejthetem, mert nekem az unokámmal kell lennem, hogy ők nyugodtan mulathassanak a lakodalomban.

Előtte minden másnap ott volt a nagyi, munka előtt, után, nem tudom, de vitte-hozta-vigyázta az unokáit. De már a hét végén sem lehet programja.

Ha ezek után azt mondja, hogy besokallt, én nem csodálkozom rajta.

Ez mondjuk nagyon jó, ha nem mérgesek.

Drukkolok a határhúzás gyakorlásához. Én is gyakorlom, régen nem ment. Most talán jobban. Sok dologtól meg tudja magát kímélni az ember, ha meg tudja húzni a határait.

Abban egyetértünk, hogy a kommunikáció nem jó.

Azt viszont nem tudom, miből gondolod, hogy az unokák terhére lennének?

Aki két hét alatt 6 alkalommal megy és vigyáz az unokáira, az nem csak a kötelező kört futja. Szerintem...

Azt hiszem, az alapvető különbség a nézeteink között az, hogy neked az a jó nagyszülő, aki legelső helyre az unokáit és a gyerekeit teszi, majd a második-sokadik helyre is.

És valóban, nagyon sok olyan nagyi van, akinek ez teljesen jó, sőt akkor érezné rosszul magát, ha nem lehetne állandóan velük.

Ugyanakkor az sem rossz nagyi, aki az unokái-gyerekei mellett a saját életével is szeretne foglalkozni.

Valaki írta, és nagyon egyetértek vele: az arany középút lenne a jó, csakhogy általában az valamelyik fél szerint igazságtalan, mert neki több jár. Hol a nagyik gondolják ezt, hol a gyerekek.

Nem mondtál újat, tudom, hogy minden vallomás anonim. Ha valaki megnyitja, utána a te döntésed, hogy még mennyi információt akarsz megosztani.

Ami a stílust illeti, akkor tudod is a választ, azt kapod a gyerekeidtől, amit adtál nekik, és tőlem is ha nem találod barátainak, csak azt kapod, amit te adtál nekem, bár én nem érzem szükségesnek, hogy olyan bunkó legyek, mint te.

Na te tipikusan azt csinálod, amiről írtál, vagyis belelátsz olyan dolgot is, ami nincs ott. Nem írtam a felnőtt emberekről úgy, mintha gyerekek lennének. A gyerekkor azért került elő, mert anonim maga is többször hivatkozik rá, így ha a történetet elemezzük, akkor nem ugorhatjuk át ezt az információt. Az ember az alapcsomagja fontos részét gyerekkorában kapja. Ezért sem mellékes a nevelés. Ha te szeretetet, tiszteletet vársz a gyerekeidtől, akkor neked is azt kell adni. Ez nem úgy van, hogy felnőtt lettél és legyél már okos és tiszteld a szüleid (pl. egy bántalmazott gyerek sem fogja imádni és tisztelni a szüleit csak azért, mert felnőtt lett). Ha meg igaz, ahogy írod, hogy a fia utasította, hogy hétvégén mi a dolga, akkor ott valamikor valami nagyon félrement. Ahol tisztelet van, ott egy gyerek sem gyerekkorban sem felnőttként nem enged meg magának ilyet a szülővel szemben, még akkor sem, ha a szülőnek semmi elfoglaltsága, mert ez már nem pusztán elkényelmesedés.

Azt kellene megérteni, hogy akik nem anonim buksiját simogatták, nem mondták, hogy egy korabeli ember ne érdemelné meg a magánéletet, de ha neki ilyen a stílusa más emberekkel, a gyerekeivel akkor nem különb, mint a gyerekei.

Én nem tudom, hogy ez a történet igaz vagy csak kamu, majd ha anonim írónak kedve van tovább írni a történetet, akkor pl. érdekes adalék lenne, hogy a menyekkel milyen a kapcsolata, nekik mi erről a véleményük, ők is kifejezték nemtetszésüket a hétvége miatt, vagy lényegében a férjükre hagyták ennek intézést. Aztán miért kellett 14-ből 6 napot vigyázni a gyerekekre? Ki szokott értük menni az óvodába, és mi történt azon a 6 napon ½ órával korábban, hogy nem tudtak menni a gyerekekért?

Úgy, hogy az ember meghúzza a saját határait és azokat következetesen tartja.

Soha senki nem lesz rád tekintettel, még a gyermeked sem, hiszen azt tanulta, hogy akármikor ugraszthat. Ebben szocializálódott. Általánosságban ilyenkor az emberek azt hiszik, hogy ez nekik jár.

Innentől húzni kell egy határt és tartani bármi áron. Szerintem bőven elég egy nagyszülőtől a segítség havi 2-3 napban. Vagy ha épp úgy gondolod, extra szabadidőd van, elvinni őket esetleg hétvégén valahova. De az ezen a pár napon kívül hadd legyen a te döntésed.

De ez a kapcsolat ahogy olvasom annyira egyoldalú, hogy nehéz idők következnek. Ki kell tartani az új szabályok mellett.

Eleinte nem szokott örülni a másik fél. Sőt valószínűleg nagyon mérges lesz a gyereked. De egy idő után, ha nagyon kedvesen mondod neki, türelmesen és következetes vagy, el fogja fogadni. Kulcs a helyzetben a kedvesség és a következetesség.

A stílus maga az ember. Rossz olvasni ezt az adok-kapokot amit művelnek itt egyesek.

Én még mindig csak azt nem értem, hogy kinek mi köze ahhoz, hogy él a FI. Nem egy nyeretlen két éves. Dönthesse már el mi jó neki. Nagymamákból is sokféle van, ahogy szülőkből, tanárokból, vezetőkből, testvérekből, stb.

Máshogy látjuk az életet, nálam nem veri la a biztosítékot ami másnál igen és fordítva. Lehet, hogy az másnál kék ami nálam kékeszöld. Még jó, hogy nem egyformán gondolkodnak az emberek.

Persze, úgy is lehet boldog valaki, ahogy te.

Belegondolva semmi meglepő nincs abban, amit írsz. Nem is felháborító.

A kommunikáció számodra ismeretlen, így a gyerekeid levették a mintát. Tiszta anyjuk! Látszik rajtuk, hogy egyedül, teljes mell bedobással, csak nekik élték.

Mindenre megtanítottad őket, ami neked megy. Mivel a kommunikáció nem megy, így nekik sem. Nincs oka senkinek a sértődésre.

Egyébként a pasi nem akarja, hogy unokázz?

A pasid meg volt már az unokák előtt?

Ne csodálkozz a gyerekeiden. Pont olyanok, mint te.

Csúfolódás? Nem vagy ehhez is egy kicsit öreg?

Válaszok nincsenek. Az minek?

Megérdemled a sorsodat!

De, végül is mindegy. Csak azt nem értem, hogy mi a fenéért írod ki, ha utána, mindenkit kioktatsz.

És természetesen, ha neked jó az életed úgy, hogy az új pasin kívül nem lesz senkid, akkor nekem is megfelel. A te életed. Azt csinálsz, amit akarsz.

Ha neked az a jó, hogy a gyerekeidet leugatod, én elfogadom, ahogy elfogadom azt is, hogy a gyerekeid megtanulták tőled, így ők is leugatnak téged. Nekem tök mindegy. A ti életetek, ha nektek ez a boldogság, akkor csináljátok.

Nekem, mást jelent a boldogság.

Nem, nem osztottalak. Olvass vissza.

Kérdeztelek, nem kaptam választ.

Egyik kérdésemre se.

Megkérdeztem, hogy a pasi az unokák előtt is megvolt e?

És azt is, hogy esetleg az új párod nem akarja, hogy unokázz?

Egyikre sem válaszoltál. Gondolom ciki.

Ebből azt gondolom, hogy a pasi új, és ő nem akarja, hogy unokázz. Egy idő után azt sem fogja akarni, hogy a gyerekeidet lásd, ahogy azt sem, hogy barátaid legyenek.

Azt gondolom, hogy terrorizál.

A másik, ha igaz még is a történeted, abban az esetben, nem tartottam helyesnek, ha a gyerekeid azt akarnák, hogy te ne menj hosszú hétvégézni a hapsiddal, mert lehet vinni gyereket esküvőre, azaz nem várhatják el tőled, hogy te ne csinálj programot, ha nekik van.

És ha már itt tartunk, akkor az sem jogos elvárás, hogy te futkoss a gyerekért, ahogy az sem, hogy te maradj otthon ha a gyerek beteg. Elvárásaik nem lehetnek. A segítségnek örülniük kellene.

Számomra egy dolog nem tetszik, ahogy írsz erről, de ezzel nem arra utalok, hogy a gyerekeidnek igaza van.

Pont az nem tetszik, ami neked nem tetszik bennem. A stílus! Érted?

Mindent meg lehet oldani normálisan is. Nem zsarolással, bosszúállással, stb.

Mitől érdekes a Kanna becenév? Azért használod mindig, mert érdekes számodra? Elég fura elképzelésed van az érdekességről. Ha neked ennyi elég, hát legyen.

Egyébként, ha kimondod, akkor lehet a Ch, akár k is, de ugye írsz, vagy nem? Ha meg írsz, akkor tedd helyesen. Csak odanézel és látod, hogy kell leírni, még keresgetned sem kell.