Aktív korú nagymamaként nem érzem magam jól mint ingyen... (beszélgetős fórum)
Nem az a baj, amit mond, hanem ahogyan...lehet, hogy ő normál tényközlésnek érzi, de flegmaként karcosan jön át, hajszálnyira a "bacódjatok meg"-től 🙃
Mindig van formula kedves leszereléshez, bízzunk benne, hogy családban igy történik.
Így van. A két gyerek az én vallalasom volt. Megtettem mindent, erőn felül is. Meg az apjuk halála után nem akartam idegent az életükbe. Most mint egy ajándékot hozta a sors a páromat. Végtelen boldogságot és örömet is. A sorrend elejére, életemben először én kerültem. És ezt kimondani végtelenül felszabadito.
Nincs is ezzel baj, alapjában véve a te helyzeted volt a normális, nem az, ha a nagyszülő rühelli az unokáit.
Ettől elvonatkoztatva nekem FI hozzáállása szimpatikus, közel sem arról van szó, hogy le se tojná az unokáit, csak elhelyezi őket az életében, ahol más is fontos rajtuk kívül.
Én pedig, mint a lenti hozzászólásaim is mutatják, azt nem tudom milyen az, mikor a nagyszülő nem törődik az unokákkal. Ugyan az egyik nagyapám nekem is elég furcsa szerzet volt, de ő saját magával is az volt. Elfogatuk, hogy ő olyan, de közel sem volt elviselhetetlen.
Sajnos az én nagyszüleim is tojtak a fejünkre. Az egyik nagyapám szerint nekem meg sem kellett volna születnem - bár ő a tulajdon lányát, anyámat is el akarta hajttatni anno -. Fater oldaláról sem voltak különbek, bár onnan vannak unokatesók, azok közül kettőt istenítettek, mi többiek meg mentünk a levesbe. Soha nem kaptunk épkézláb magyarázatot arra, miért voltunk ennyire terhükre, főleg hogy évente párszor találkoztunk. Nem mondom, hogy nem fájt, főleg gyerekként, hiszen nem értettük, mit véthettünk, de viszonylag sérülésmentesen túltettük magunkat rajtuk. Azt szoktam mondani, hogy nagyszülők nélkül lehet élni... Fogalmam sincs, milyen ha szerető nagyija vagy papája van valakinek, nem is értem, mi a dinamikája.
Egy öregapám él még, 90 éves, pár éve fölvette velünk a kapcsolatot (merthogy eltűnt úgy 20 évre 😅) és most már bánja, hogy egész életében le se cart minket (vagy ha néha felbukkant, csak sértegetni tudott és bántani). Annyit megteszünk, hugy évente néhány alkalommal meglátogatjuk, párszor felhívjuk, de többre egyikünk sem képes.
Köszi. Én is csak egyszer élek. Ez most az én időm.
Ebben az esküvős dologban teljesen igazad van.
Azért mikor téged olvaslak hatalmas örömöt érzek, hogy nem ilyen nagymamáim voltak.
Hat veled is csak a világ több.
Ne vegyük ki a paklibol. Munkából élek. Magam fizetem a kiadasaim.
Neked aztán tényleg mindegy, hogy van-e rajta sapka, vagy nincs. 🫣
Ja, mint a problémád is. Te neveltél a gyerekeidből önző embereket, most min csodálkozol?
Oké, bocs, félreolvastam:)
Pont az írtam én is, hogy ebben a korban még kell felügylet mellé, de már nem biztos, hogy az anyuka.
Azt írja hogy nem lehet egyedül hagyni csak nem olyan fontos ki figyel rá.
Menj a hotelbe, érezd jól magad természetesen.
Azt nem lehet, hogy majd a te otthonodba vigyék a gyereket ha vigyázni kell rá? Akkor nem neked kell jönni, menni. Az is könnyebbség.
8-12 éves nem lehet egész nap felügyelet nélkül főleg ha beteg.
,,Másik a beteg gyereknek az anyja kell, nem a nagyi."
Most vegyük ki azt a pakliból, hogy munkahelyed van. Egy bizonyos korig, főleg, ha nagyon anyás az a gyerek, valóban betegen neki az anyuka kell.
De olyan is van, hogy a gyereknek már mindegy ki van otthon vele, ha beteg csak legyen valaki, mert még nem lehet egyedül otthon hagyni. Ez olyan 8-12 év közé tehető.
Ráadásul nem mindegy, hogy táppénzt kap az anyuka vagy fizetést.
A fiad vagy a lányod gyerekeiről van szó?
Arra reagáltam, ahogy fogalmaztál, ez nem kiforgatás volt. Legközelebb gondold meg, hogy mit írsz, milyen szavakat használsz, ha nem tetszik valaki reagálása. Szerintem normálisan gondolkodó ember még ha megterhelő neki a vigyázás, akkor sem ingyen meg bébiszitter szavakban gondolkodik ha az unokáiról van szó.
Úgy tűnik ez a beteg unoka dolog sokaknak beakadt. Tisztázzuk aktív korú vagyok, munkahelyem van. A gyerek anyja jogosult a tappenzre, én nem. Másik a beteg gyereknek az anyja kell, nem a nagyi. Én sem passzoltam le a sajatjaimat. Ha betegek voltak tettem amit kell.
Csak kapkodom a fejem annyi a hsz. Özvegy vagyok, két felnőtt fiú anyja. 3 unoka van. A szeptember hónapban 6 délutánom ment el unoka felvigyazassal. És még csak a fele telt le a hónapnak. Magam voltam a két fiam volt a minden, sem magánélet nem volt míg nőttek sem szabadidő. Dolgoztam, neveltem őket, nagyszülő nélkül. Mert messze éltek és fiatalok sem voltak már. Nagy fiam közölte hogy szeretnének meg egy harmadik gyereket. Én meg hogy a kettő is túl sok nekik szervezni . Kicsi pici, legalább várjanak míg nagyobbak lesznek. Némi hummoges volt a válasz. A párom egy hosszú hétvégére hívott jövő hétre. Egy igazan csodás hotelbe. Hív a gyerekem hogy ők lakodalomba mennek szóval nem fogok ráérni. De mondom igen. Én megyek a hotelbe, te meg hívod a másik nagyit. Mert ugye van másik nagyi. Aztán közöltem a két családdal hogy innentől szigorúan csak legszügsegesebb esetben ugraltatnak.
Én kifejezetten rosszallásomat fejezném ki ha nem hagynák nálam vagy nem engednék hozzám az unokáimat.
Hallottam nagyszülői láthatásról is.
Megértem FI-t, de én azért másképp viselkednék.Ha a fiamnak kényelmén, anyagi helyzetén, szórakozásási lehetőségén, karrierjén segitek a bébiszittyózással, feltétel nélkül természetesen ingyenesen elvállalnám, ő lenne az elsődleges, nem érdekelne sem munka sem pénz, sem szórakozás.
Különben nem ismerjük FI és gyerekei kapcsolatát, érdemes-e a baba szülője az áldozatra, hogy a nagyszülő örömforrásait megvonja, kényelmét feláldozza az unoka miatt. És arról sem tudunk, hogy a gyerek születése előtt volt-e szó arról, hogy FI gondozza babát.
Mindenki a saját és ne a nagyszülők kontójára szüljön.
Szerintem az is furcsa hozzáállás egy nagyszülőtől, ha azért vigyáz az unokákra, hogy jogosan várhassa el az öregkori gondozását.
Teljesen megértelek. Van a távoli családban aki külföldön él és nyögnek, hogy nem tudják megoldani a gyerekeket ha betegek vagy ha menni kell valahová. Itt meg a nyugdijas nagyszülők akik ráérnének. De hát a távolság és akkor még jó ha évi 3-4X találkoznak. Az ottani nagyszülők elváltak, dolgoznak nem érnek rá. Igy magukra maradtak a fiatalok.
További ajánlott fórumok: