Aktív korú nagymamaként nem érzem magam jól mint ingyen... (beszélgetős fórum)

,,Na és van az én véleményem szerinti arany középút is, mert van ilyen is(nekem is ebben volt részem), hogy foglalkoznak az unokákkal, vigyáznak rá, ha épp úgy adódik, szeretik, tanítgatják stb. De nem csak ez az egyetlen dolog az életükben, nemcsak ezért élnek."

Eddig teljesen egyetértek azzal, amit írtál. Csak utána, ha valamiben nem egyezik a két fél, akkor azt normálisan megbeszélik. Nem pedig így adja a nagymama a gyerekek tudtára, hogy elege volt az unokázásból.

"Egyetlen hétvégi programot hoztak össze szerencsétlenek, amire a család rögtön vétót kiáltott, mert nekik azon a hét végén lakodalom van, így a nagyinak kuss és marad otthon az unokára vigyázni."

Nem írta, hogy azt mondták volna, hogy a nagyinak kuss. Vagy csak átsiklottam?

Inkább, arra gondolok, hogy a nagyi csak dühöng.

Szerintem megoldják majd ezt simán. Mindenki megy a saját programjára, a gyereket majd viszik magukkal vagy lepasszolják máshoz.

Emiatt, nem kellene FI-nek lemondania a saját programját!

Igen, vannak ilyen emberek, nagymamák, akiket te hoztál példának.

Vannak ennél ugye sokkal rosszabbak is, akik valamilyen oknál fogva nem foglalkoznak az utódokkal.

Na és van az én véleményem szerinti arany középút is, mert van ilyen is(nekem is ebben volt részem), hogy foglalkoznak az unokákkal, vigyáznak rá, ha épp úgy adódik, szeretik, tanítgatják stb. De nem csak ez az egyetlen dolog az életükben, nemcsak ezért élnek. Van saját életük.Attól még nem sz@r emberek, nagymamák.

Mindegy is, ahányan vagyunk, annyi féle gondolat....

Sokszor leírtam a kommunikáció nem jó.

Nekem ez az egész úgy jött át, mintha az unokák inkább végig terhére lettek volna a fórumindítónak. Kötelességből látogatta az unokákat, de nem rajongott ezekért az alkalmakért. Most lett egy társa, illetve volt az az összezörrenés közte és a szülők között, és végre megmondhatta, neki elege van ebből. Lényegében egy ilyen alkalomra várt.

Vannak nagymama típusú emberek, akiknek életük az unoka, és minden pillanatot megpróbálnak velük tölteni. Vannak olyanok, akik nem azok.

A fórumindítón azt érzem, hogy neki jelenleg még fontosabb a saját élete, a saját szórakozása, mint az unokák.

Ahogy olvasom vannak itt fórumozók, akik szintén erről vallottak.

Mert valószínű, ha ez a nagymama / fórumindító / igazán az unokákért él, elmondja a gyerekeknek, hogy most nem érek rá, mert a párommal egy közös hétvégét tervezünk, de a későbbiekben természetesen amikor tudok segítek.

De helyett jött a kiborulás a teátrális jelenettel. Lehet az alakítása miatt Oscar díjra is felterjesztik.

Mint írtam vannak nagymamák a családunkban. Sógornőm 52 éves, napi 8 órát dolgozik. De nem egyszer volt már olyan, hogy mikor mi hazalátogattunk Nógrád megyébe, a feleségem nem tudott találkozni vele, mert munka után egyből ment a gyerekekhez, hogy segítsen a szülőknek. Gyakran mennek kirándulni, viszik a gyerekeket erre, arra. Néha már nekem túl sok az az ömlengés, amit az unokákról előad. De ez az én problémám.

Keresztanyám, ugyan már nem aktív, de az évben a napok 1/4-ét legalább a lányáéknál tölti, hogy segítsen nekik. A kislány unokája, gyerekszínész, sokat forgat, és jár a színházba próbákra. Általában anyuka viszi oda, apuka, pedig dolgozik. Keresztanyám pedig közben vigyáz a kisfiúra.

De ha éppen nincs náluk, akkor otthon a másik két unokáját szórakoztatja.

Egyszer nem hallottam tőle, hogy elfáradt. Örömmel, szívesen teszi, neki az lenne a büntetése, ha nem láthatná az unokákat.

Folytathatnám a sort, de nem teszem. Saját életemből is hozhattam volna még példákat a nagymamákkal kapcsolatban, de inkább befejezem mert száz szónak is egy a vége.

Aki nem érti meg miről írok, annak hiába magyaráznám. Nekem ez a személy nem jó nagymama.

Azt csak remélni tudom, hogy ez a vallomás, amiből fórum lett, inkább csak polgárpukkasztás és az emberek egymásnak ugrasztása végett született, és nem ez a valóság.

Kicsit úgy beszélsz a gyerekekről, mintha még tényleg gyerekek lennének. Felnőttek, saját családjuk is lett, talán már lehetnének annyira okosak, hogy belássák, egy 53 éves nőnek még lehet azon túl is élete, hogy nekik bokázik. (most kicsit én is sarkítok, szándékosan teszem).

Lehet, hogy mártírkodik azzal, hogy mit tett, amikor a gyerekei kicsik voltak, nem tudom. Ennek ellenére a mostani helyzet mégis az, hogy bár sokat van az unokáival, sokat segít a gyerekeinek ezzel, mégis ő a szemét, ha eszébe jut más programot is csinálni.

A szeretet és a megértés, a tisztelet és az elfogadás kétoldalú dolog. A felnőtt gyerekeimtől nem várnék el mást, mint azt, hogy ne csak tőlem várjanak el, ők is tegyék oda magukat.

Azt nem tudom, hogy mondott volna olyat a nagyi akkor is, ha a gyerekei nem kategórikusan jelentik ki, hogy a nagyi nem mehet el hétvégére a barátjával, mert unokázni kell, hiszen ők lakodalomba mennek, gyerekek nélkül.

Ebben a helyzetben a gyerekeitől miért nem elvárható a megértés és az elfogadás? Azt ne mondd, hogy azért, mert gyerekként el lettek kényeztetve. Intelligens felnőttek (feltételezem), talán már nem kellene elkényeztetett gyerekként viselkedniük.

Honnan vetted, hogy azért, mert lett egy pasi, onnantól mindenki felejtős?

Egyetlen hétvégi programot hoztak össze szerencsétlenek, amire a család rögtön vétót kiáltott, mert nekik azon a hét végén lakodalom van, így a nagyinak kuss és marad otthon az unokára vigyázni.

Eszükbe sem jutott, hogy ha minden másnapot velük tölt, akkor talán engedélyezhet magának egy olyan hétvégét, amikor nem velük van.

Innentől én is azt mondanám, hogy amilyen a hozzáállásuk, én sem leszek hülye, és ha nekik nem jut eszükbe, hogy néha nekem is lehet programom, akkor húzok egy határt. Ezek a fiatalok nem segítséget kértek, hanem szépen megszokták, hogy a nagyi mindig rendelkezésre áll. Amint egyszer merészelt mást gondolni, mindjárt leoltották.

Miért nem jelent semmit, hogy aktív? 53 éves, dolgozik, mint mindenki más ebben a korban, mégis tudott minden másnap a családnak segíteni. De ez is kevés. Kevés???

A ződóga, ne őrlődj, Channa!

(Én is most vagyok itt utoljára.)

Arra sem válaszolt, hogy a pasi volt előbb vagy az unokák.

De én már tudom, hogy egyik sem létezik.

Kannácska?

De érdekes!

Ki is vagy te? Kevesen hívnak így.

Kamu az egész sztori. Nem vagy te se 53 éves éves aktív dolgozó, de még nagymama sem.

Tehát, visszatértél egy újabb agymenéssel, ahogy szoktad.

Egyébként gratulálok! Sokan nem ismernek fel azonnal, ahogy én se, bár én ebben béna is vagyok.

De ezzel a kis megszólítással lebuktál.

Csak annyit az egészhez, hogy mindig jöhettél volna te, és ez esetben, most nem lenne ilyen a helyzet. Nem kellene közelharcot vívnod a nem létező családoddal.;)

Nem "hülye" a felvetés, hanem logikus.

(Erről ugyanis eddig nem ejtettél egy szót se; igaz, nem is kérdezte senki.)

Engem csak az érdekelne, hogy mindehhez mit szólnak az unokák.

Egyik napról a másikra: volt nagyi, nincs nagyi?

Ha valaki fel akar valakit menteni minden felelősség alól, akkor lehet úgy is elemezni a történetet, mint ahogy te teszed. A nagyi, aki megtett mindent, hálát nem várt és most azt kapja, hogy nem támogatják. De anonim hozzászólásaiból látható, hogy a történet nem csak ennyi...

Én nem látok a történetbe többet, mint ami, még akkor sem, ha a pontos részleteket nem tudjuk. Csak azt ítélem meg, amit az illető közöl. Így ha valaki azt mondja, hogy ő bezzeg egyedül felnevelte a gyerekeit minden segítség nélkül, ő nem áldozott magára szabadidőt, nem keresett párt, az bizony mártírkodás, hiszen ezzel azt fejezi ki, hogy ő mekkora áldozatot hozott. És ezt amúgy ki kérte? Ezt írta: „Míg az én gyerekeim nőttek minden nekik lett alarendelve.” Ha te ebben nem a mártírkodást látod, akkor vagy nem ismered a szó jelentését, vagy valami új értelmet adtál neki.

Azt kérdezed, hogy mikor hibázott. Akkor amikor elkényelmesítette őket. Mert miért is az lenne a hibás, aki elkényelmesedett? Ha te mondjuk szereted a rendet, a gyerekednek meg nem tanítod meg, hanem mindig magad rakod el a játékait, akkor utána ne kérd számon, hogy mindig neked kellett elrakni. Na ez is ilyen. Ha mindig ugrott és elkényelmesítette őket, akkor ne példázzon azzal, hogy bezzeg ő anno megoldotta. Mi köze ebben a történetben a múltnak a jelenhez? Ha nem akarja tovább csinálni, rendben, de ha az ember szeretetből csinál valamit, akkor nem lehet az érvelés és magyarázat alapja a múlt, nem lehet az alapja, hogy valaki azt számolja, hogy hányszor volt kérésre az unokákkal. Valamit az ember vagy szívből csináljon, vagy pénzért, vagy ne csinálja.

Ahol szeretet és megértés van, ott tisztelet is és elfogadás. Ha ez meglenne a családjukban, (amit gyerekkorban kell az embernek magáévá tenni a nevelés által) akkor nincs sértődés és harag sem, ha a másik közli, hogy a jövőben máshogy szeretné. Akkor ugyanis törekvés van arra, hogy a családban mindenkinek jó legyen.

Mivel?

Te még olyat sem tudsz. Kevés vagy te bármihez is, az írásaid alapján🙃

Az bizony úgy van. Sokszor az anonim vallomástevő gerjeszti az indulatokat, a fórumozók pedig fórummá dagasztják. Többnyire ugyanaz a troll tett mostanában is több vallomást. Élvezkedik egy darabig (furcsa egy élvezete van), aztán eltűnik. Később újra regisztrál, aztán kezdődik minden elölről.

Mondom, itt nem effajta vallomásról van szó, mégis vannak indulatok a fórumozók részéről.

Nem én szaporodtam meg. 🙂

*szaporodtak meg

Pont te írtad az első hsz-t, általa lett fórum 😀

Csak azért néztem meg, mert gyakran előfordul, hogy maga anonim terjeszti ki.

Nem konkrétan erre a történetre értettem, hogy provokáció. Csak arra reflektáltam, hogy tényleg elég lenne a vallomásra nem bajt vagy kukoricát nyomni. Már ha valaki mindenáron késztetést érez rá. Fórumot viszont csak nick-kel lehet nyitni, ezért szaporodtam meg a sokszor értelmetlen vallomások, amiknek a zöme trollkodás.

Ez a vallomás nem borzol idegeket, de nem gondoltam, hogy ennyi hsz-t megér. A kedélyeket egészen más borzolja.