Ahogyan Anya lettem (beszélgetős fórum)

Nekem sem volt boldogság a szoptatás. Mekkora öröm volt abbahagyni (1-1 év után a fiaim döntöttek, úgy hogy elég).

Bezzeg a TV-ben az ilyen olyan babás műsorokban szinte mindenütt cumisüvegből tápszerrel etetik a babát, mégsincs lenézve senki és egyáltalán nem tekintik világvégének a dolgot.

Szerintem szükséged lenne segítségre, hogy feldolgozd a traumát! Jobb lenne egy pcihológust felkeresned, mint egy életen át cipelned a magadra vett "alkalmatlan vagyok rá" gúnyát!

Egyébként is, semmi nem a Te hibád! Jóval előbb meg kellett volna császározni téged! Neked és a babádnak is jobb lett volna.

De most már nincs más hátra, fel kell dolgozni a történteket és szorgos-boldog anyukává válni!!! :)

Azt írja ,több hónapot csúszott a mozgásfejlődésben.

Szerintem ezek komoly dolgok.

Nekem is hasonló gondolataim voltak. Én "csak" egy éjszakát vajúdtam végig. Kitágultam, de a szeméremcsontom feszes maradt és a fiam is "rosszul bólintott be" (a tarkója volt a szülőcsatorna bemenete felé), erre csak reggel az ügyeletes orvos jött rá... Saját dokinak, saját szülésznőnek nem tűnt fel... A dokim elég "rendes szülés" párti. Egy barátnőmből is kinyomott könyékkel egy 4.5 kg- os gyereket. Persze ez után kaki, pisi inkontinens lett... Ez megérte, ez a bezzeganyaság. Most már eljutottam oda, hogy jobb volt ez így, egyikünknek sem lett baja. Sajnos lettek kötődési problémáim, meg szülés utáni depresszióm is a történtek miatt. 5 hét telt el és most kezdek helyreállni.

De ezek miatt a hülye elvárások miatt, meg az miatt, hogy a fogadott szülésznőm minden nap meglátogatott és kedvesen közölte velem, hogy ha ügyesebb vagyok sikerült volna... hát köszi. Nem értem mire ez a minden áron szüljetek hüvelyi úton hozzáállás. Most lenne egy nagy valószínűséggel szülés alatt károsodott gyerekem, ha az ügyeletes nem vet véget az egésznek.

Szoptatás: tényleg túl van misztifikálva. Szar, fáj, undi, utálom, hogy egy percig nem tudok tiszta maradni, mert törölközés közben is csöpög és ugyan úgy tagadok, mintha meg se fürödtem volna. Persze jó az anyatej a gyereknek. De négy hétig sírtam annyira fájt a szoptatás még bimbóvédővel is. Meg mikor totál véreset okádik vissza a gyereked, mert hulla vagy éjszaka és nem tűnik fel, hogy kisebesedett...

Azokat kellene felrúgni, akik rossz érzést akarnak kelteni az olyan emberekben, akik így járnak, mint mi.

én hasonlón mentem át, nem siránkozok már azon, hogy császár lett, így alakult, ez volt a legjobb mindenkinek, és nem is tudok már mit csinálni vele.

mérlegelj melyik a jobb? egy enyhén mozgásban visszamaradott gyerek akivel egy kis torna, masszázs, stb...után minden rendben lesz vagy egy örök életére sérült gyerek, mert te nem akartál császárt...szerintem mindenki tudja rá a választ.

Bocsánat, de miért írja mindenki, hogy minden rendben van??? Írta, hogy nincs minden rendben a babával!!

OXIGÉNHIÁNY! Az azért elég durva dolog!

Mozgásfejlődési probléma!

Csak valahogy mindenki csak azt akarja olvasni, látni, amit ő észre akar venni. Nem?

Szoptatásról ugyanezt gondolom! Egy nagy kalap sz.r. De mekkora lelkifurdalást tud okozni, ha nem hosszú hónapokig szoptat az ember. Szemétségnek tartom, hogy médiában úgy állítják be, hogy milyen meghitt és bensőséges, szép dolog a szoptatás. Hát nem az. borzalmas. Amikor már végre nem adod birtokba a testedet (mint terhesség idején), még akkor is egy csomó dolgot nem csinálhatsz, ehetsz ,ihatsz, mert hát ugye a szoptatás... Fájdalmas, bizarr, kimerítő.

Például ugye elvileg nem ihatsz túl sok kávét a szoptatás alatt... aha, csak amikor éjszaka fönt vagy mondjuk többször másfél órát... én például rettegtem, hogy elejtem szoptatás közben a babát, szó szerint rémálmaim voltak! Volt, hogy sírt a baba ,azt hittem meghalok, ha föl kell kelnem, azt mondtam magamban- hajnal 2-3 órakor, hogy oké, akkor most vagy elejtem, vagy egy roha.t nagy kávét megiszom, és megszoptatom, utána még fejek. Utóbbi mellett döntöttem.

Te ugyanúgymegszülted a gyereked , mint más, csak éppen császárral. Ha amiatt vagy dühös, hogy kissé későn császároztak meg, annak már inkább van jogalapja.

Minden esetre örülj neki, hogy mindketten rendben vagytok és nem lett nagyobb baj. Arról meg, hogy akarsz-e testvért a gyermekednek, még lesz időd gondolkodni.

Szerintem ezt csak az érti, aki hasonlón átment.

Nálunk szintén volt mozgásfejlődési probléma. Azóta helyrejött, de nem tudhatom, marad-e hátra belőle valami. Nagyon beárnyékolta az elmúlt időszakot.

Különben az nem lehet,hogy nem a születéskor szenvedett sérülést, hanem amiatt lett izomproblémája, hogy két héttel hamarabb született???

Az értelmével minden rendben??? Remélem igen, és az a jobbik eset.

Szívemből szóltál.

Mikor a doki elmondta, h mi lehetett volna ha rendesen szülöm meg a (4170 grammos, most meg a 4240 grammos) gyerekeimet, áldottam az eszét és a rutinját h nem erőltette a dolgot. Emlegetett vákuumot, fogót és tonnányi szakadást-öltést. Hát ebből én köszöntem nem kértem, vígan elvagyok a 20 centis kis hegemmel a hasamon :)

Bocsi, de ami nekem erről a cikkről eszembe jutott, hogy jól jönne neked két nagy pofon, hogy helyreugorjon benned az a valami, amitől azt hiszed, hogy attól h császárral szültél te kevesebb lennél bárkinél is. Mondom ezt két császárral a hátam mögött (az egyik alig 1 hetes).

Szenvedtünk mi is eleget azért a gyerekért ugyanúgy mint az aki rendesen szült, csak nekünk máshol fáj.

A másik nagy pofonözön meg annak járna, aki ki meri jelenteni, hogy akinek úgy vették ki a hasából a picit az nem is nő, nem is szült és a többi és a többi. Nehogy már ez is egy hülye verseny legyen az életben, van bőven gondja az ember lányának enélkül is éppen elég!

A szülésed módjához rajtad kívül a kutyának nincs köze, ahogy ahhoz sem, hogy szoptatsz-e vagy sem (ez a másik vesszőparipám a szülés témakör körül :D ).

Szerintem nem kell ennyire tragikusan látni! Én is szülni akartam, az az csak szerettem volna:)))) De az élet TUDJA, hogyan kell megszülnünk. Ha Te ezt a gyereket spontán szülöd meg, akkor valószínishető, hogy sokkal nagyobb gondjai lennének!!! Ha ennyitől voltak, szerinted mi történt volna ha még kivánrak amíg kitágulsz, eltünik a méhszáj és áthalad a szülőcsatornán????? Ebbe belegondoltál???? Ne sajnáld magad, örülj annak, hogy ennyivel megúsztátok! Ezek a dolgok jól fejleszhetők és csak azért nem szólnak erről a kórházban, mível ők sem látják előre, hogy mivel fog járni.

Én konrétan 15 órát 2' fájásokkal vajúdtam végig:) 0 tágulással:)))) Semmit nem tudtak adni,semmit nem lehetett csinálni. De végül megopráltak. Pedig én nagyon szülni szerettem volna:) Viszont az éltünket mentették meg és hálás vagyok érte mai napig! Fenyegető méh ruptura( szakadás) és részleges néma lepénylevállás. Mi is lemaradtunk a mozgásban:) Az a szerencse, hogy észrevetted és foglakozol vele! Vannak akik elfogadni sem akarják, csak azt mondják lusta a gyerek! Nincs lusta gyerek, csak aki valami miatt nem tudja megcsinálni. Feszes, vagy éppen laza izomzat miatt. Dévényen nagyon szépen utolértük magunkat. Ma már 17 hónaposan szalad. Eszembe nem jutt magamat és másokat hibáztatni érte. Élvezem, hogy itt vagyunk és nap mint hálát adok érte. Mert lehet pár évtizede nem maradtunk volna meg! ÉS lehet Ti sem! Ha hálát tudsz azért adni, hogy Ő is és Te is itt vagy. Rögtön nem az fog érdekelni milyen úton módón szültél! Nem ez számít! Nem ettől nem leszel nő:) Vagy anya!

Szia! Először is gratulálok a kisfiadhoz! :)

Nagyon okos és kedves dolgokat írtak már az előttem szólók is Neked,ezért csak pár mondat.

Nem értem miért nem örülsz a császárnak,hiszen ha még várnak,hogy hüvelyi úton szülessen meg a kisfiad,biztos,hogy a károsodás foka sokkal magasabb. Hasonló a saját példám is,hosszú vajúdás,tágulás 2 ujjnyi,kézzel tágítás => császár,szerencsére teljesen egészséges kislányom lett rátekeredett köldökzsinórral. Én is bánkódtam,hogy miért nem tudtam "rendesen" megszülni,mint a többi Nő,de az idő múlásával és a hormonok helyreállásával Te is így fogod jónak látni. És ha ne adj Isten nem lesz tejed sem - ahogy Nekem - és tápszeres lesz a babád,akkor se sírj annyit,mint Én anno,mert semmi értelme és csak Magatoknak ártasz vele. Legyetek BOLDOGOK!!!

Remélem, hamarosan túlteszed magad ezen és csakis a kisfiadnak fogsz örülni. Az embernek muszáj túllépnie azon, ha valami - ha olyan fontos is - nem úgy sikerült, mint szerette volna. Különben ez fog fájni neki, és nem veszi észre, milyen boldog lehetne.

Én milyen boldog lettem volna, ha egy gyerekem is születik. Biztos fájt volna kicsit, hogyha császárral, de túl kellett volna lépnem rajta. Sokkal könnyebb lett volna, mint amin most kell: hogy nem lett gyermekem, és most már nem is lehet. De ezen is lassan túllépek, és azt próbálom nézni, amitől boldog lehetek, amit a gyerekek helyett kaptam, mert hála Istennek sok ilyen van az életemben.

Próbáld meg te is így nézni. Tudom, hogy közhely, de nagyon igaz: minden csak (vagy főleg) hozzáállás kérdése.

Túl van már ez az egész misztifikálva. Én szültem, 18 órát vajúdtam, borzasztó fájásaim voltak, de én ezt úgy fogom fel, hogy muszáj volt végigcsinálni. Csodás dolog, mert a végén megfoghatod a babádat, de semmi több. Nem kell a szülésbe többet belelátni mint ami valójában. Azért érzed magam carul, mert ezt várják tőled el.

Nem, nem kell carul érezned magad, a babád élete múlt rajta.

Nem értem, hogy kinem miköze van ahhoz, hogy ki hogyan szüli meg a gyerekét. Hányinger már ez az egész versengés.

Zelka !

Sokan közülünk örülnének, ha egyátalán lehetne babájuk ! Nekem van, sikerült. Sokan tudják, ismerik, amint mi átmentünk.

Őszintén ? Engem nem érdekel , hogy a pocaklakóm természetesen, vagy császárral fog születni ! Az érdekel, hogy egészséges legyen.

Tedd ezen túl magad és a Fiadat szeresd mindennél jobban. Egész ember vagy így is, úgy is.

Szerintem ne okold magad, sem a tested és főleg ne az orvost hiszen ha nincs az orvostudomány akkor nem lenne a kisfiad sem ezt ne feledd :-) és a császár miatt egy egészséges gyermeket hoztál világra! Igen, te! Azért azt a 16 órás küzdelmet nem nevezném semmiségnek. Anya lettél de segítettek egy kicsit vedd így és légy boldog a családoddal. A tesón ne most gondolkozz, élvezd az anyaságod és gyógyulj fel testileg lelkileg. <3

És még valami. Én egykeként nőttem fel de mindkét szülőm úgyszintén egyke, sosem hibáztatnám sem a szüleim sem a nagyszüleim emiatt. Te se tedd ha úgy döntenél hogy egy gyermekes család maradtok. Szeressétek éskész. Nem kell és nem is szabad kötelességnek tekinteni!