Abortuszra menni.. (beszélgetős fórum)
ezt azért nem adta írásban, csak jól hangzik egy ígéretnek, csak ugye a baba meg most van :S én feltenném neki a kérdést, hogy mi lenne más 2 év múlva?
Egyébként, továbbra sem arról szól a sztori, hogy fórumindító "megfejte és megtévesztéssel apává tette" a párját... baleset/véletlen... nevezzük ahogy tetszik, ha ilyen helyzet nem létezne nekem se lenne gyerekem
Sajnos egyre több "férfi" gondolja úgy, hogy ő mégsem érett az apaságra...
Viszont nem hiszem, hogy az ilyenek utódait abortálni kellene... És születés után vajon hogyan kellene elbánni a "meggondoltam magam" apukák utódaival?
Nem pótolja a jó apát, a rosszat meg nem is kell...
De a gondviselés sodor az életünkbe egy-egy követhető példaképet.
Nem fogják mondani, hogy minden könnyű, egyszerű, gondtalan, érzelmileg, anyagilag, lelkileg az anyaság. Lehet, hogy nem százezres babakocsiban és csili-vili babaszobában fog élni...
De a gyermek olyan erőt ad, amire nem is hittük, hogy képesek vagyunk. EZÉRT VAGYUNK MI ÉDESANYÁK!
A MI SZÍVÜNK EGY ÉLETEN ÁT KÍVÜL DOBOG EGY MÁSIK EMBERKE TESTÉBEN. ♥♥♥
Igen,sajnos,és sokkal nagyobb szükségem van a szeretetre mint eddig .
Annak örülök,hogy nálatok pozitív lett a vége :)
Szerintem akkor is kicsit megroggyan az ember térde, ha várta a terhességet, és meglátja a két csíkot. De most olvashattad hasonló helyzetet személyesen átéltek hozzászólását is. Van akinek megmaradt, sőt megerősödött a kapcsolata is. Az enyém nem, de például a szüleimnek ez a gyerek lett a kedvenc unokája, dacára annak, hogy milyen konzervatívok. Ne tudd meg, mekkora haragszomrád volt, hogy nem mentem férjhez, ha már úgy maradtam. Csakhogy 29-30 évesen már elég felnőtt voltam, hogy ha kell, egyedül hozzam meg a döntéseimet, és merjek segítséget kérni, amikor szükségem volt rá.
A saját életeddel kapcsolatban neked kell mérlegelned: te tudod, hogy mire számíthatsz. Ha elveteted, az is egyes egyedül a te dolgod, senkinek nem lesz joga elítélni téged. Ha megtartod, akkor se.
Én nem vetetném el... bármit hozhat még a sors!Valószínüleg életed végéig bánnád,nem nyugodna a lelked!Ki tudja ,lehet többé nem lehetne gyermeked...
32 évesen ÉN nem gondolkodnék,megtartanám!Az apának is megjöhetnek az apai érzései.Csak pozitívan!
Arra gondoltam én is hogyha elé állnék és elmondanám,hogy megtartom,talán hozzászokik a gondolathoz.Ha nem akkor nem ér semmit az egész kapcsolat.Csak sajnos egyszerű ezt így leírni,mert most nagyon félek az elutasítástól.Egyébként nem vagyok ilyen.
Amúgy a munkahelyem az megmaradna,legalábbis erre eddig volt sok példa.Az hogy hová,hát nem a legideállisabb a helyzet,de nem vészes annyira.
Ne arra gondolj, hogy a pasi mit akar. Te szeretnéd a kisbabát? Ha igen, akkor mással ne foglalkozz. Az élet majd megold mindent.
Úgy gondolod, hogy a pasi elhagy, ha megtartod a babát és egyedül félsz nekivágni egy gyermek nevelésének?
Ha nem tart ki melletted/mellettetek akkor nem is érdemel meg. Lesz majd más, akinek mindketten fontosak lesztek. Anyukádék biztosan nem hagynak magadra. Hisz minden anyának a gyermeke a legfontosabb. És ott vannak még a barátok.
Arra gondoltál már, hogy a pasid azt mondja most, hogy várj még két évet. És mi van, ha a két évet ő nem várja meg és lelécel? Aztán az abortusz miatt meg nem lehetne több gyereked? Tényleg egyedül maradnál, főleg öreg korodra. A pasiknak inkább kell egy olyan nő, akinek van már egy gyereke, de neki is szül, mint egy olyan, aki soha nem szül neki, mert nem tud.
Lehet, hogy a terhesség alatt egyedül leszel, de az is előfordulhat, hogy amikor a pasid meglátja a kisbabáját nem tud majd egyedül hagyni titeket. Az már mérlegelés kérdése, hogy neked akkor kell-e még? Láttam már ilyet.
Én - a fentiekből rájöhettél - nagyon gyerekpárti vagyok. Nem vetetném el a picit. Az életedet viszont neked kell irányítani. Kívánom, hogy olyan döntést tudj hozni, ami nem keseríti meg az elkövetkező éveidet. Kívánom, hogy találd meg a boldogságod a picivel vagy nélküle.