Abortuszra menni.. (beszélgetős fórum)
A szerető,(anyagilag, erkölcsileg)támogató édesapa????
A kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban élő anya??
Ez lenne az alap...
Én meg úgy gondolom, egy nő se szüljön magának, mert azt a szerencsétlen gyereket nem tudjuk előre megkérdezni, na fiam, akarsz-e apa nélkül felnőni?
Középiskola után barátnőm 17-évesen terhes lett. Szülői házat maga mögött hagyva,összeköltöztek a fiúval aki akkor 23 éves volt. Mire a kisfia megszületett a párja lelépett, nem vállalta a gyereket. Haza a kis faluba nem akart visszamenni ott maradt egyedül a városban. Megszületett a kisfia, és bár nem éltek könnyen, minden nappal megkűzdött, (albérlet, pénztelenség, munkanélküliség, taníttatás...)a szülők sem álltak mellé. Ma már 22 éves a fia, és mondhatjuk azt, hogy ő tartja el anyukát és segíti mindenben... Szóval hepyend :)
Kolléga nőm 24-évesen kismama lett, 3-4 hónapos kapcsolatban. A döbbenet akkor ért mindenkit amikor kiderült, hogy a volt főnökünk az apuka, aki akkor már nem dolgozott a cégnél. Mi nagyon jóban voltunk, vagyunk a kolléganővel amolyan pót anyukája vagyok :). Szóval nagyon el volt keseredve amikor kiderült terhes, és apuka aki sosem volt nős(39éves) nem akarja a gyereket. Sokat beszélgettünk, őszintén sajnáltam, de soha nem mondtam, tartsa vagy ne tartsa meg, csak próbáltam rávilágítani többféle eshetőségre mi van akkor ha.. vagy ha... A döntés az övé volt, amikor döntött tudta, egyedül fog maradni, de vállalja. Végig táppénzen volt, sok problémája adódott, de egyedül végig csinálta. Nővére volt bent a szülésnél, tudtam mindent épp hogy s mint állnak a dolgok, de nagyobb meglepetést, mint amikor megkaptam az sms-t, hogy "megszületett császárral a kisfiam, neve, születési súly... aláírás: az apuka neve". Nem sokra rá szinte ugyan ez a szöveg a nővérétől, és hogy pár óra múlva ha már mozoghat majd hív a barátnőm is. Néhány hét múlva összeházasodtak, és most együtt nevelgetik a picúrt aki 10-hónapos. A kapcsolatuk ugyan hullámzó, de azt hiszem lassan összecsiszolódnak. Apuka pedig szerintem csak megijedt,hogy az agglegény csajozós életének vége, és bár a terhesség alatt nem állt mellette, a születés pillanatában rájött, mégis csak az ő gyereke. Imádja, mindkettőjüket, és egyenlőre a szülőknél laknak... Azt hiszem elmondhatjuk ez is a maga módján hepyend :)
Azt gondolom, úgy érzem a szíved mélyén már meghoztad a döntést. Itt a fóruzomók által csak egy pici "lökés"-re,bátorításra vársz, hogy merd vállalni amit már valójában elhatároztál.(Soha nem beszéltünk, nem ismerjük egymást, de úgy érzem az a pici meg fog születni, és nagyon boldogok lesztek :) )
A párod kapja be. Könnyen beszél, nem neki kell abortuszra menni.
A gyerek jó helyen van, a pasi nem....
Fel nem fogja, hogy milyen traumán mennél keresztül, csak azért, mert neki még "korai".
Neked meg nem kell úgy táncolnod, ahogy ő fütyül.
Én úgy gondolom, minden nő magának szül elsősorban. Saját családról már akkor beszélünk, mikor megvan a gyerek is nem? Vagy tévedek?
A szülői háttér(nem az anyagi támogatás) nagyon sokat számít.
Mi nem adott hozzá, ebben az esetben?
A párjának és magának szülné, tehát a saját családjának.
A segítség ideális esetben az apuka, és nem a nagyszülők. Ők már megtették a magukét.
Most azért szülje meg, mert 32? Hiába nem adott hozzá semmi?
Én 32 évesen sem vállalnám egyedül, meg 40 évesen sem. Egyedül soha sem vállalnám. 3 generációs együtt élést nem kényszerítenék a gyerekemre. Szerintem szar dolog, mint ahogy az ilyen anyagi kiszolgáltatottság is.
Ha ellentétes az értékrended, uccu neki, csomagolj akár ma!
Egy férfi csak azért beszél ilyen könnyen, mert az abortuszra nem neki kell elmenni. Jó lenne, ha az ezután a nők életét megkeserítő lelki terhet át lehetne ruházni a férfiakra. Akkor inkább csendben maradnának.
Azzal, hogy apa nélkül szül egy gyermeket még nem biztos, hogy annak a gyermeknek rossz élete lesz. Sőt, úgy gondolom, ha ennyire nem szeretne elmenni az abortuszra, akkor valamilyen kötődés már most kialakult közöttük. És ha a kezében fogja tartani ez csak nőhet.
Nekem még terhességem alatt kiderült, hogy beteg gyermeket hordok a szívem alatt. Az abortuszt nem csináltattam meg. És így két év távlatában nem bántam meg. Hidd el egy gyereket egyedül nevelni vagy egy beteg gyermeket családban nevelni sem könnyű, de nem lehetetlen.
Látom milyenné válnak az egyszülős gyermekek. Olyat is láttam, ahol a gyermek már csak anyukának született és olyat is ahol később maradt anyukával kettesben. Mindegyik boldog és kiegyensúlyozott lett. Itt a lett szón hangsúly van. Ugyanis, ahol apuka később került ki a családból ott gondok voltak. Természetesen a legjobb, ahol anyuka és apuka a legnagyobb szeretetben és egyetértésben neveli a gyermekeket, de nem mindig sikerül ez így.
Arról nem írtam, hogy pótolni lehet egy apát. Nem lehet. De attól még felnő egy gyermek. És éppen kaphat egy édes mostohát is. Az én "édes"apám egy iszákos senkiházi volt. Anyut választás elé állította, hogy vagy ő vagy a gyerekek (megíjedt, amikor kiderült, hogy ikrei lettek). Anyu két gyerekkel dobta ki. Szerencsére a nagyszüleim és anyu testvére mindenben anyu mellé álltak. Ők a legjobb nagyszülők és keresztszülő. Aztán lett egy mostohám. Sajnos már nem él. Ha valaki apukámról kérdez a legtermészetesebb dolog, hogy róla beszélek és ő nekem a legjobb apa a világon.