Abortuszra menni.. (beszélgetős fórum)
Bizony abszolút nem férhetne meg.
Nem találkoztam sokéves pedagógusi pályafutásom alatt olyan gyermekkel,?akinek csak egyik szüleje volt csak,hogy ne hiányzott volna a teljes család.
Az a szeretetéhséget átélni...bizony örök nyomot hagyott.
Nem is tudott megingatni soha gyermekeim mellől egy csábítás sem.
Persze az, hogy magára számíthat, csak feltételezés, mivel többen is írtak olyan példát, ahol a végén az apuka megszerette a babát.
Mivel nem tudjuk a jövőt, így nagyon nehéz döntés.
Ez egy kicsit off, de azért leírom. (Ha a 88 a nickedben a születési éved, akkor még nem kerülhettél ilyen helyzetbe) Van olyan, bár nem minden nő életében, hogy minden percét kitölti az vágy, hogy gyereket szüljön. Egyszerűen nem tud másra gondolni. Lehet, hogy épp azokat kapja el, akik egyedül vannak -és nagy valószínűséggel maradnak is- vagy sikertelenül próbálkoznak. Egy ilyen nő mindent meg fog tenni azért, hogy gyereke legyen. Ez biológiai kényszer, szóval nem lehet leállítani. Ezért mondom, hogy sok oldalról lehet, sőt kell ezt a kérdést megközelíteni. Igazán csak az látja át, aki már sokat tapasztalt így vagy úgy.
Persze, én is úgy gondolom, hogy teljes családban, jó szülőkkel az igazi, de szerintem azért fel van vértezve az emberiség arra is, ha csonka családban kell felnőni egy gyereknek, mert régen betegségek és háború miatt nagyobb volt a halandóság, több gyerek maradt árván/félárván, de bizton állítom, hogy jobban degenerálódunk a civilizációs vívmányok miatt, mint attól, ha valakinek csak anyja van.
Erre a szösszenetre nem kell reagálnotok, mert csak egy off topic hozzászólás volt. A fórumindító nem ebben a cipőben jár.
Ha jobban megnézed, én ugyanazt írtam, ami neked is a véleményed: a legjobb az lenne, ha együtt döntenének úgy, hogy vállalják a babát, hogy teljes családban nőhessen fel.
Az anyagi részére gondoltam azzal, hogy nincs mindig értelme arra várni, hogy valamikor könnyebb lesz, vagy több lesz, sokan bevállalnak babát albérletbe is. Nyilván mindenki el tudja dönteni, elég-e a fizetése arra, hogy mindent meg tudjon adni a kicsinek, de azért lehet nincs értelme várni, ha babát szeretne egy pár, hogy pl. ne az 50 ezres babakocsit tudják csak megvenni, hanem a 150 ezrest. Így értettem. Nyilván a babának nem csak szeretetre van szüksége, ezt mindenki tudja. A miénk még meg se született, de 600 ezer ft már elment a témára.
Ha már útban van,igen.
De arról is kellene szólani,h.a XXI.században élünk ahol 99%-ban 'mindkét szülő felelősségteljes akaratával kellene,lehet gyermeket nemzeni!
Ez legfőképpen a szeretett gyermek érdeke lenne.
Szerintem a kérdező hölgy nem annak alapján fog dönteni, hogy Te vagy én mit írkálunk ide, szóval nyugi:)
Egyébként én egy szóval nem írtam, hogy vetesse el. Azt írtam, hogy ha megszüli, akkor csak saját magára számíthat, és szerintem nem lehet jó úgy, pár nélkül, magadra maradva gyereket vállalni. Ez csak egy vélemény.
Én is így gondolom! Köszönöm!
Beteg egy világ lenne az, ahol a nők maguknak szülnek...ez bizony egy olyan dolog, ahol nem fér meg az önzés. Gyereket akkor szülök, ha megvan a társam hozzá, aki segít, támogat, akivel egy családdá szeretnénk válni. Ha nem találom meg ezt az embert, akkor meg nem szülök, ilyen egyszerű.
Nem hinném, hogy ezt akarná bárki is kihozni. Az alapkérdés az volt, hogy vajon mások szerint is jó lenne-e megtartani ezt a kisbabát, és nem az, hogy csináltassak-e magamnak gyereket és utána dobjam ki a nemzőjét.
Én úgy mondtam el a véleményemet, hogy megéltem a házasságba való szülést és az egyedülálló anyaságot is. Ezzel együtt mondom azt, hogy akinél van esélye normálisan felnőni a gyereknek, inkább szülje meg, ha már úton van a baba.
Természetesen mindenkinek lehet véleménye, annak is, aki még nem volt ilyen helyzetben, de kicsit több alázatot várnék el, mert nem tudja, mit hoz az élet, és nincs kizárva, hogy az próbára teszi. Ez pedig egy nagyon kemény próba még most, a XXI. században is.
Oké, értem én, hogy vannak iszákos, verekedős stb. apák is, és az olyanokat tényleg jobb a házon kívül tudni.
De azért nem ez az alapeset! Nekem ne mondja senki!
Igenis vannak remek édesapák, akik nélkül felnőve nem lenne az az ember, ami!
Ilyenkor vissatér a hitem, mert felelössételjes gondolkodásod van!Köszönöm.
Mindíg a jóra,az ideálisra kell törekedni.Sok gyermeket láttam a tanításom alatt,akiknek nagyon hiányzott az apa!
Néha még könnyeket is csaltak szemembe, mikor a más gyerekei elhalmoztak szeretetükkel.
Kispolgár alatt én nem állampolgárokat értek, ez egyfajta (beszűkült, begyepesedett) gondolkodásmód.
Lassan már kihozzátok a történetből azt, hogy jobb a gyereknek apa nélkül. Az ész megáll...
Te nem vagy kispolgár, mert más a véleményed?
Amúgy szerintem nem erre gondolt az, aki ezt írta, hanem karrierre, saját lakásra, autóra. Szerintem.
Ki mondta, hogy nem kell apa? Hol olvastál ilyet tőlem, hogy nem kell apa?
Most mondom, inkább neveljek egyedül egy gyereket, mint egy nemtörődöm senkiházi szívja a véremet.
Amúgy meg ez a kedvencem: "Ha arra vársz, hogy ideális körülményeid legyenek, sosem lesz gyereked."
Tipikus kispolgári hozzáállás, alapból felmenti magát a szülő, hogy rossz körülmények közé, megromlott házasságba viszi a babát, és még ideológiát is gyárt hozzá, miszerint: "csak a szeretet számít a babának"...
Szia!
Persze! De ez annyira átlátszó tipikus pasi szöveg, hogy "most ne, majd két év múlva"... Két év múlva ugyanezt mondaná.
Picit sem hat meg, hogy te érettnek vagy éretlennek tartod-e a gondolkodásmódomat.
Mi a biztosíték? Semmi. De alapból úgy nekiállni, hogy minek kell apa, lehet úgyis meghal, vagy lelép...
Ennyi erővel minek házasodjunk meg, hiszen lehet, hogy egyszer elválunk :D
A cukormázas világról meg annyit, hogy olyan is csak a mesében van, hogy az egyedülálló anya vígan neveli fel a csemetéjét, mindig van segítsége, mindig van elég pénze, mindig van magára is ideje, és persze sosem boldogtalan :)
Szia.
Azért talán a leendő apa akaratát is figyelembe kellene venni,nemde?
ez lenne az alap.
ja meg a világbéke.
sőt, ilyen alappal simán összejönne a világbéke.
Vannak olyan szerencsések, akik tervezik a gyermeke(ke)t, és sikerül is a "tervezett" időben. És vannak sokan, akik szintén nagyon szeretnék, ha szülővé válhatnának, de évekig küzdeniük kell, és végül esetleg mégsem jön nekik össze a baba. Lehet, hogy egészségügyi okokból, de lehet, hogy semmi okot nem találnak az orvosok.
Ha elveteted, lehet, hogy nem lesz már gyermeked, ahogy sokan írták előttem, és az lehet, hogy nem is egészségügyi okokból.
10 évvel ezelőtt, 32 évesen, annyira szerettem volna már anyává válni. De még azon küzdöttem, hogy megtaláljam életem párját. 34 évesen sikerült, s gondoltam, az utolsó pillanatban. Hát nem. Az már az utolsó utáni volt: az elkövetkező 3 év alatt 3 vetélés (spontán terhességből), semmi orvosi magyarázat, majd korai petefészek kimerülés. Nem lehet már vérszerinti gyermekem. Az egyetlen vigaszom, hogy én mindent megtettem. De ha lett volna egy abortuszom, amire rá lehetett volna fogni ezen eseményeket, akkor azt soha nem tudtam volna megbocsátani magamnak. Így is nehéz, hát még akkor!
Ha szerettél volna/szeretnél gyermeket (bár igaz, csak később), akkor fel lehet úgy is fogni, hogy ez a baba most akart jönni! Mert most van itt az ideje. Neki és neked (vagy nektek) is. Csak ezt te még nem tudod.
Én ezt így látom, persze más helyzetből. De nyilván azért kérdeztél, hogy meghallgasd mások véleményét, és abból majd kialakítod a sajátodat.
Kívánom, hogy jól dönts, és ne bánd meg a döntésedet.
(Kíváncsi vagyok döntésedre, örülnék, ha megírnád.)
Én nem érzem magam kevesebbnek az anyáknál. Nem születtem matematikai zseninek, most már agysebész sem leszek, se ez, se az, ami teljesen hétköznapi sok embernek, se én csak vágyakozok rá.
Sokszor lepontozom magam, de azért mégsem vagyok én olyan rossz így, ahogy vagyok.
Ez a hozzászólás, nem egy érett gondolkodásra vall. ;)
Először is, mi a biztosíték arra, hogy a most anyagilag, és erkölcsileg támogató édesapa, nem pattan meg a baba megszületése előtt/után/alatt? Mi arra, hogy nem történik vele valami baj? Van rá példa sajnos nem is egy, nem én vagyok a vészmadár.
Az lehet, hogy ez lenne az alap, de sajnos az élet nem ilyen cukormázas, mint ahogy te képzeled.