Abortuszra kényszerítve (beszélgetős fórum)
Csak az az egy apró gond van, hogy körülötte senki, még az apa se akarja a babát.Tehát elég egyértelmű, hogy magára marad vele, érettségi előtt.
Nem a könnyebb, hanem a sokkal nehezebb utat választja ezzel.
Így azokat a dolgokat zárja ki az életéből, amik fontosak, hogy később teljes életet élhessen.
Később, normális körülmények között, normális apajelölttel még szülhet.
Nincs most, vagy soha helyzetben.Nem 45 évesen várja az elsőt.
Az kemény:S...a mi hitoktatónk az első egy néni volt és 7évesek voltunk, első osztályosok, és az volt a feladat hittan órán, hogy rajzoljuk le a saját sírunkat:D...amikor anyukám megtalálta a rajzot a táskában, ráírva a sírra az én és a bátyám neve, azt hitte rosszul lesz:D mndanom sem kell, hogy hatalmas botrány lett belőle a suliban:) nem csak az én anyukám akadt ki...
8-as korunkban, pedig egy "kispap" tanított minket, úgy tartotta az órát, hogy "csináljatok amit akartok" ő meg kiült cigizni az ablakba és elmélkedett:D....
Nyilván létezik jó pap is.De nem azért jó, mert pap, hanem mert eleve jó ember.
Nekem csúnya tapasztalatom volt az atyával, akihez hittanra jártam.
8 évesen szexuális jellegű témát próbált kicsikarni belőlem amikor gyóntatott.
Szerintem ez nem igaz. Legalábbis ennyire sarkalatosan nem.
Az egyik az ember energiáit emészti, a másik a lelkét. Én inkább energiát fordítanék bele.
Nem minden pap egyforma, van köztük olyan, aki tényleg azért pap, amiről szól.
A többségre viszont nem bíznám a gyerekem, főleg ha fiú, elég rossz hírük van.
Papot??
A pap csak papolni tud, mekkora bűn az abortusz.Mit tudja ő azt, mennyi energiába kerül, hogy egy újszülöttből embert neveljünk.
Egy ilyenre rábíznék egy újszülöttet 3 hónapra, hogy legyen fogalma, miről beszél.
Én komolyan gondolom, aki rábeszéli, hogy tartsa meg, segítse anyagilag.
Beszélni könnyű.Cselekedni kell, nem rábeszélni, aztán csináljon a nyomorult, amit tud.
Az attól függ, jelenleg a 12.-ik hétig lehet abortálni egy magzatot. Változó, hogy ki mikor veszi észre, hogy terhes és ha időben észre is veszik, idő, mire valaki dönt a sorsa felől, nagyon sok esetben már nem egy kopoltyús, farokkal rendelkező kis szörnyecskéről van szó.
Nem tudom pontosan, mikor alakulnak ki a végtagok, de a 10. héten már biztos vannak, mert nekem a 12.-en megmondták azt is, hogy meg van minden ujja.
Ja, és ezt csak úgy merem leírni, hogy a volt vőlegényem tesója DOWN szindrómás és a szülők mégis vállalták. Nagyon sokat kínlódtak, de ők vallásosak és döntöttek mellette.
Apum második házasságában lett volna egy tesóm, de az orvosok azt mondták, hogy down szindrómás lenne, így mégsem lett testvérem. Apumék meg így döntöttek.
A helyzet alapja ugyanaz volt, de két ember két különböző döntést hozott meg. (És úgy gondolom, mindegyikük a számára megfelelőt.)
Ha egy pár milliméteres embriót, aminek még kopoltyúkezdeménye és farka van, ezenkívül az idegrendszere teljesen fejletlen,embernek nevez, az téved.Valóban egy kezdeményről van szó, amiből jó esetben ember fejlődhet.
Aki ennyire fel van háborodva a gyilkosságon, az miért nem háborog, amikor kifejlett idegrendszerű, rettegő állatokat hajtanak a vágóhídra és cseppet sem emberséges körülmények között végzik ki őket, hogy szalámi legyen belőlük.A rókákat, mosómedvéket elevenen nyúzzák meg, hogy hülye p.csák bundában járhassanak.Ez tényleg elítélendő.
Gondolom a fiatal pár azért védekezett, mert nem aktuális most a gyerekvállalás.
Én se örülnék, ha a 22 éves fiam barátnője teherbe esne és emiatt a fiamnak a tanulást fel kéne függeszteni, esetleg az egész élete emiatt fenekestül felfordulna.Fizethetné a gyerektartás kb 25 évig.Mindezt egyetlen félresikerült aktus miatt.Nem csodálom, hogy az anyós nem örül, hiszen tudja, a fia jövője a tét.
És lehet, hogy bántó lesz, amit írok:
Ha egészségügyi okok miatt (pl. súlyosan fogyatékos) vetetek el egy magzatot, én döntöttem, hogy nem akarok évekig kínlódni egy beteg gyerekkel. Ez az észérv nálam.
De ne más döntse el, hogy én vállaljak vagy ne vállaljak gyereket. Az életem az enyém, a munkámmal, a problémáimmal, a döntéseimmel. Ha felelősséggel döntök mindenről az életemben, kevesebb dolgot bánok meg. Nem másoktól várom a segítséget, a döntést, a problémáim megoldását.