Vallomások

Tényleg rockfesztiválon estem teherbe, és tényleg nagyon terhesen mentem férjhez, és valóban egy nős férfival élek együtt, aki ráadásul nem akar elválni, hogy elvehessen feleségül. (pedig a Facebook megígérte, hogy elvesz).

Soha nem mentem férjhez. :)

Szeretem a munkám, pedig ártalmas az egészségemre, amit csinálok..

Nagyon terhesen mentem férjhez.

Öt percenként sírok!

Egy rockfesztiválon estem teherbe. Aztán elvetettem magam feleségül. :P

Gyűlölöm az SM-et! A dokik vagy magasról tesznek a segítségnyújtásra, vagy elbagatellizálják a tüneteket. Egyszer élnék át, milyen hónapokig kettőslátással élni vagy félig lezsibbadva rettegni a lebénulástól. Élvezni akarom az életet a családommal!

Beszippantott a bakancsjáték.

Egy terhes menyasszonytól nincs szánalmasabb!

Nem szoktam fogat mosni.

MOST ettem túró rudit, nutellát és sajtot is...:(

Összetűzésbe kerültem a főnökömmel mert szóvá tettem, hogy a munkaidőm 16.00-ig tart s nekem este programom van de még 18.00-kor is az Ö szervezetlensége miatt szivok. A túlóra mostanság a magánéletem rovására megy,s még ö van megsértve. Besokalltam.

Megszakítottam a 16 éves párkapcsolatomat, miután közölte velem, hogy csak akkor vesz el, ha gyereket szülök neki.

Karácsonyfüggő vagyok. És eddig is az voltam. Pedig 25 éves vagyok, és ilyenkor mintha kisgyerek lennék.

Félek hogy nem tudok szabadulni a kapcsolatfüggőségemtől! Megint az forog a fejemben hogy ki kellene békülni az exemmel.Nem szeretem. Csak hogy ne maradjak egyedül.

Utálom a legújabb élettársamat, de nem tudom, hogy lehet tőle megszabadulni.

Megpróbálom leküzdeni a netfüggőségemet.

Köszönöm 🎄🎁 📦 🎅💚💙

Engem itt csak bántottak, egyfolytában kritizáltak. Most már nem érdekel senki véleménye sem, felőlem, azt gondolnak rólam amit akarnak, a szívem mélyén tudom, hogy nekem van igazam, rájuk hagyom, hadd higgyék azt, hogy nekik van igazuk.

Állandóan beteg vagyok. Kicsi, nagy betegség. Utálom érte magam. Én vagyok a rossz?

Nem megy az elfogadás zökkenőmentesen. Sokszor bőgök, ha eszembe jut, mi zajlik az agyamban. :(

Szomorú karácsony lesz.... Nem tudok a picimnek semmit sem venni. Egy kis vacak babát se.... 😟

Elmondhatatlanul boldog vagyok, legszívesebben kiállnék az erkélyre és úgy kiabálnám bele a nagy világba, hogy nyolc év közmunka, és megannyi kudarc és állásinterjú után, végre munkát kaptam, én kellek nekik és nem más! :D

Nincs kedvem holnap suliba menni. Utálom az összes tanárt és gyereket. Már megbántam, hogy tanár lettem.

Szomszédasszony átjött és egy kávé mellett elmesélte terveit a közeli téli szünetre: síelni mennek. Magamban azt gondoltam, nem bánnám, ha hirtelen ott az összes hó elolvadna és akkor lőttek az ő síelésüknek!

Suliba nem megyek egész héten. Itthon nézem helyette az ifjú Sheldont a nap felében, a másik felében pedig Robloxozok. Anya hazahozta a házit és majd hétvégén megcsinálom a dédinél, mert ott unatkozni fogok.

Ha rendelek valamit, amit nagyon várok, minden elhaladó autóra azt hiszem, hogy a csomagom jött meg. Ha megáll egy autó a közelben leselkedek az ablak mögül, hogy az én csomagom jött-e meg. (olyan utcába lakunk, ahol csak néha néha halad el egy autó)

Anyám azt mondta, nevezzem meg a karácsonyi ajándékomat. Talán lila csipkés alsóneműt fogok kérni fekete ostorral és a nyolcas golyóval.

Egyik munka se jött össze, pedig lelkesen, reménykedve mentem interjúra is, mindenki egy szerencsétlennek tart, pedig én próbálkozom, igyekszem.

Borzasztó, hogy mindenkiben csalódni kell, emiatt(is) kerülöm az emberi kapcsolatokat, senkit nem engedek közel magamhoz. Legalább hibás lennék mindebben, de úgy érzem, adok annyit, amennyit tudok, cserébe kis törődést, odafigyelést várnék csupán.