Vallomások

Félek a magánytól. Azt hiszem, megyek és felkötöm magam.

Megírtam neki, hogy nem akarok vele találkozni hétfőig.

Idegesítenek és becsapva érzem magam az új, aznapi regisztrációval kiírt nyavalygások miatt.

Számomra az idiotizmus nem egyenlő a pozitív gondolkodással.

Én szeretem a főnökeimet.

Nagymamám megszállott new age hívő, gyerekkoromban állandóan mindenféle hülyeséggel telebeszélte a fejem, annyira, hogy egyszer megpróbáltam telepatikusan kapcsolatba lépni a szíriusziakkal, ma már nem tennék ilyet.

Totál beszippantott a Facebook. A kapott lájkok alapján ítélem meg magam. Ha keveset kapok, totál bedepizek és rossz a kedvem, értéktelennek és csúnyának érzem magam.

Minden nős férfi fél a feleségétől, de azért próbálkozik nőknél.

Az áthelyezett szombati munkanapokat nagyon szeretem, mert mindig szabin lehetek. 😊

Megőrülök az anyukámtól. Senki mással nem akar beszélgetni csak velem. Postásnak is néz. Mindenkivel velem akar üzentetni, és mindenkire kíváncsi, de hiába hívom fel a bátyámat is, 3 perc után már köszön is el tőle.

Félek a sclerosis multiplextől.

Ma, kora reggel kaptam egy csodás üzenetet egy kolléganőmtől. "Mikor jössz már dolgozni? Hiányzol! Én nagyon szeretlek téged!"... /Szabin vagyok a héten/ :) Az üzenet nem félreértendő, semmi hátsó szándék nincs benne, de bevallom jólesett. :)

Ha valaki megsértődik rám, nem áll szóba velem bizonytalan ideig. Aztán meg igen. Hányszor eljátszották már. Úgy döntöttem, hogy elég volt ebből. Nem vagyok játékszer. Ha valaki így dönt, nem fogadom vissza soha többé már....

A fejére állított, fordított karácsonyfa nem nyerte el a tetszésemet. Nekünk normálisan álló és élő fenyő lesz.

Szeretnék visszaköltözni a nagyvárosba, a vidéki élet visszafogottsága és korlátozott lehetőségei számomra kevésnek bizonyultak.

Azt mondták menjek fel a padlásra és akasszam fel magam vagy igyak mérget. Nincs padlásom és méreg sincs itthon. Úgyhogy élek tovább.

Egész nap rágcsálok valamit, mindig azt amit megkívánok. Péksüti, szaloncuki is van dögivel. Így is le bírtam fogyni, a lényeg, hogy ne napi 2-3x zabáljam tele magam.

Az exem ajándékba adott anno egy mobilt nekem. Szétmentünk, kéri vissza. Visszaadom, ha ettől megnyugszik, de ebben az életben már nem foglalkozom vele.

Nem bírom a szómenéses, locsi-fecsi okoskodókat. Szívesebben vagyok csendes emberek közelében.

Jól keresnek a lányok csak lusták.

Nálunk mindennap békében, nyugalomban szeretetben telik. Ezért a karácsony sem különb a többi napnál.

Beoltattam magam influenza ellen.

Csak a gyümölcsös söröket szeretem, de azokból is az üvegeset, valamiért finomabb, mint a dobozos.

Cukros italokról, péksütiről, csokikról leszoktam 2 hónapja. A kólát (cukormentes) viszont nem bírom elhagyni. Minden nap lecsúszik 1 üveg.

Már egy hete áll a feldíszített karácsonyfa a nappaliban. Húsvétig marad is. Műfenyő.

Már egy hete nem gyújtottam rá.

Imádom a hideget, a friss levegőt, várom a havat, végre nincs meleg! :)

Gyerekkoromban nagyon szegények voltunk, sokat nélkülöztünk. Mostanában, a férjemmel ketten megkeresünk kb. 800 000 Ft-ot egy hónapban, de sokszor lelkiismeret-furdalásom van amiatt, hogy jó körülmények közt élünk.

1 hónapja még jött és tepert, aztán eltűnt. Eleget vártam rá, tűrtem, elfogyott a türelmem. Tegnap csúnyán lehúztam a férfiasságát amikor kiosztottam. Tuti hogy soha többet nem keres, de velem ne játszadozzon. Nekem is vannak (voltak) érzéseim.

Dühít, hogy a szüleim hetente mossák a fejem hogy ciki egyedül laknom 26 éves nőként albérletben, és nem értik mire jó ez, költözzek vissza hozzájuk. Én akkor is büszke vagyok, hogy 2 állásom van s magamat tartom el! Szerintem ez így a normális.