Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Alexa érkezése cikk

Alexa érkezése


2007. augusztusában megváltozott az életünk!

Esküvő és hamarosan pocaklakóval ékeskedem....

Hát igazam lett és szeretném megosztani veletek, mi mindenen mentünk keresztül, de szerintem órákat lehetne írni és beszélni a babavárásról és a szülésről is. Ki így, ki úgy érte meg a szülést, de szerintem a végeredmény a lényeg!

2007. augusztus 4-én volt az esküvőnk és elhatároztuk, hogy baba is jöhet utána. Már májusban abbahagytam a gyógyszert, hogy tisztuljon a szervezetem, mert hallottam ilyet is, olyat is. Augusztus végén mentünk nászútra Tunéziába és a nyugodt környezet a pihenés meghozta a gyümölcsöt. Mikor hazafelé tartottunk én a repülőn egyfolytában arra gondoltam, hogy jön velünk haza egy harmadik személy is. Pár napra rá igazam is lett, mert vettem tesztet és magjelent a két csík! Elmentünk aznap a dokihoz is, aki megerősítette, hogy petezsák látható, de még ne nagyon mondjuk senkinek, míg két hét múlva vissza nem megyünk, mert akkor már többet tud mondani. Mi megfogadtuk a tanácsát, és magunk örültünk.

Nagyon nehéz volt titkolózni, de úgy gondoltuk, ha már látszik valami a babából, majd akkor jöhet a világra kürtölés. Eltelt a két hét és a doki közölte és mutatta, hogy minden rendben látszanak már a kezecskéi és a lábai is.

Mikor a szívhangját meghallottuk mind a ketten nagyon elérzékenyültünk. Hihetetlen, de igaz szülők leszünk. Megosztottuk örömünket mindenkivel és lélekben kezdtem felkészülni a rám váró feladatra. Nem voltam rosszul, élveztem terhességem minden percét.

Teltek-múltak a napok, és mikor kérdeztük, hogy mink lesz, a doki nagyon aranyosan annyit mondott, hogy fiúra utaló jeleket nem lát, de nem is jelenti ki, hogy kislány, bár teljesen szét volt terpesztve a kicsi lába és nagyon jól látszott minden, mégis azt mondta, az a biztos, ha már megszületik. Voltunk utána 4D-s uh-n, de ott már nem nagyon mutogatta meg magát a manóka. 36. hétig dolgoztam és utána villámcsapásként ért, hogy benn kell maradnom a kórházba. Hogy miért? Mert a méhlepényem a harmad fokú érettségben volt és féltett a doki, hogy nehogy bajunk legyen.

Szóval beköltöztem a kórházba és várakozó álláspontra kerültem. Minden nap kétszer NST és heti kétszer UH, hogy minden rendben van-e. Hála Istennek minden jól alakult, de én már nagyon kész voltam lelkileg, hogy soha nem jön el az a nap, mikor a babámat a kezembe tarthatom.

4-5 naponta új szobatársaim voltak és boldogok, hogy a babák ott vannak velük, én meg csak voltam és voltam...., egészen május 19-ig, mikor is a vizsgálatok után a doki bejött a szobámba és közölte, hogy nem várhatunk tovább, másnap a délelőtt folyamán megcsászároz.

Nagyon vártam, ezt a napot, mégis nagyon féltem, hogy minden rendben legyen. Szóltam a férjemnek, hogy úgy készüljön, hogy holnap délelőtt meglesz a kisbabánk.Másnap reggel 6-kor ébresztettek és előkészítettek a műtéthez. 8-kor szóltam a férjemnek, hogy indulhat, mert nemsokára sorra kerülök. 9-re be is ért a kórházba és beengedték a szülőszobára, ahol folyt az infúzió és próbált nyugtatni, hogy minden rendben lesz, de szerintem Ő jobban izgult már akkor mint én.

Én a szülőszobán már nagyon nyugodt voltam és nagyon fáztam! Szó szerint ugráltam az ágyon! 9.30-kor betoltak a műtőbe beadták a gerincérzéstelenítést, ami abban a pillanatban használt is! Jött a dokim, beszélgettünk és nagyon aranyos volt az altató orvos, mert mindig mondta, hogy mikor mit csinálnak és hogy most próbálják kivenni a babát. Amint kiemelték a babát, a doki annyit közölt, hogy szerencse, hogy nem indította meg a szülést, mert Kislányunknak a köldökzsinór a nyakára volt tekeredve háromszor és nagyobb baj is történhetett volna! De mikor megmutatta csak egy gyönyörű kisbékát láttam lógni a doki kezében, majd a csecsemős kivittem megmérni és megmosdatni. Apa már kint várta Alexát türelmetlenül és végigfényképezett mindent, amit a babával csináltak. Végül behozták hozzám a műtőbe, mert már nagyon kíváncsi voltam rá és mikor megláttam nem tudtam mást csinálni csak sírni és mondani, hogy Én vagyok a Te anyukád. 2008. 05. 20-án 10 órakor született, kérdeztem a méreteit, ami a következő volt: 2900 gramm és 54 cm!

A legszebb kislány volt mellettem, akit életemben láttam! Most már Alexa nemsokára betölti az első évét és nagyon sok örömünk van benne!

Hát ez lenne az én szüléstörténetem, ami nem volt hétköznapi és veszélyben voltunk, de külön köszönet Dr. Mayer György Főorvosúrnak és a Marcali Kórház Mátrixos osztály dolgozóinak, hogy mellettünk álltak!




Írta: lukigro, 2009. május 29. 08:31
Fórumozz a témáról: Alexa érkezése fórum (eddig 6 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook