Visszaút önmagamhoz (beszélgetős fórum)

Ugyan már, mért lenne ez hülyeség? Megtaláltad a Jó Emberedet! (Nem ironizálok, ne hidd!) Csak vigyázz, arra akartalak figyelmeztetni, mert lehet, hogy egyszer még Te lehetsz az, aki megunja azt a nagy jóságot.

Bocs, hogy ilyen élesen fogalmazok.

Igazatok van, mindkettotoknek... Nem jogositja fel semmire. Es tudom, en vagyok a hulye, hogy tul sokat adtam. Sajnos ilyen vagyok, rak.

Szamoncsi, nalunk is ez van. Akarmiert szolok, nekem soha semmi nem jo. Pedig nem kerek nagy dolgokat azert. De o nem rugalmas, egyaltalan. Lehet, hogy csak addig vagyunk jol egymassal, amig o kenyelmesen van. Amikor valamit kene tenni, vagy megeroltetni magat valamiert, akkor mar nem olyan jo. Azt hiszem, hamarosan vege lesz ennek. Pedig szep terveink voltak.

Értelek.

Tehát: szereted, és jó ember, és jöbb, mint a korábbiak, és nem szeretnél egyedül élni.

Viszont, még egyszer, megkérdezem: mindez mire jogosítja fel őt veled szemben?

Vagy máskép: mire jogosít fel Téged? Arra-e, hogy moss, vasalj, takaríts, süss-főzz rá, lessed a gondolatait? A férfinép nagyon hamar bele tud ám "szokni" az ilyesmibe, hidd el nekem, tapasztalom. (Én is egy jó embert szeretek. :-) A gyerekeim apját...)

Az én exem is jó ember volt majdnem 4 évig.Idén februárban kezdődtek a bajok,akármiért szóltam neki,mindenért házisárkány voltam és nekem semmi sem jó,örök elégedetlen vagyok...Most már tudom,hogy ezek a dolgok mind arra mentek ki,hogy elérje,hogy én mondjam ki a végső szót.Gyáva volt lezárni,inkább lebuktatta saját magát,így nem kellett kimondania,egyértelmű volt,hogy itt a vége!

Remélem,hogy Nektek sikerül rendbehozni a dolgokat,de egyedül ehhez kevés leszel sajnos!Ha a párod nem partner ebben,akkor folyamatosan árral szemben kell úsznod és előbb-utóbb dönteni kell!

Sajnalom nagyon, remelem hamar tulleszel rajta... tudom, azert 4 ev hosszu ido.

Mi jol megvagyunk alapvetoen, de az a baj, hogy mindketten makacsak vagyunk. A parom kulonosen. Es sokszor azt erzem, mintha ebben a kapcsolatban csak en adnek mindig... es ez idonkent kikeszit. En szeretnem ha a masik is odafigyelne ram. Es itt ezt most nem erzem. Mikozben tudom azt is, hogy en meg tul erzekeny vagyok, es lehet, hogy neha tul sokat varok (lehet, hogy tul sok romantikus regenyt olvastam :P). Es ezert olyan nehez eldonteni, hogy mi lenne a helyes dontes.

Nagyon szep az irasod... pont olyan hangulatban kapott el amikor majdnem sirni kezdtem rajta.

Minden szakitas nehez, foleg ha szereted a masikat, de tudod, valahogy megsem tudtok mukodni egyutt. Honnan vesz az ember ilyenkor erot, hogy o mondja ki, vege?

Az az érzésem, hogy a Te kapcsolatod hosszú évekig tartott... Ilyenkor hosszabb a "gyász"-idő. Szépen megírtad, amit éreztél az elengedés idején... Fázisai vannak... És időt KELL adnunk magunknak ahhoz, hogy újra meglássuk, hogy a Föld forog tovább...

Gratulálok az írásodhoz!

És még valami! Írod, hogy észrevetted: erősebb lettél... Nem biztos... Lehet, hogy amíg tartott ez a kapcsolat, csak nem vetted észre a Benned lévő erőket... Hagytad őket "pangani"... S akkor a "visszatalálás sem "vissza"-találás, hanem RÁtalálás volt önmagadra.

Ha igazân szeretsz valakit,akkor képes vagy elengedni és nem arra gondolsz,milyen rossz neked nélküle,hanem arra,h neki most jobb nélküled,mert így döntött.Ha pedig egy kapcsolat tényleg jó volt,akkor építő jellegű és nem kell megtanulni újra dolgokat,mert azok mennek egyedül is.És az ember boldog tud lenni,mert nem arra gondol milyen rossz egyedül,hanem arra,h ha csak egy napot is kap,amit őszinte szerelemmel élhetett át a másikkal,már akkor megérte élni.

Fiatalon sokat gondoltam arra,h tényleg van-e öszinte,önzetlen szerelem,mikor ha elhagynának úgy,h előtte boldog voltál,akkor nem a keserűség,csalódás esetleg gyűlölet,vágyakozás kavarogjon benned,hanem az elfogadás és az olyan fokú önzetlen szerelem,amikor ő fontosabb nálad és ha neki nélküled jó,akkor képes vagy elengedni.Lehet,h idő kell hozzá,lehet,h szerencse is,h megtaláld azt,akivel ezt érezheted,de én elkutottam idáig.Remélem a következő már neked is ilyen lesz,mert akkor már nem lesz benned se görcsös ragaszkodás,se féltékenység,se birtoklási vágy és mivel bármikor képes vagy elengedni,ezért talán soha nem is akar majd elmenni.