Várni a halált! Tehetetlenül... (beszélgetős fórum)
Ez igaz, de ebben az esetben már tudni lehet.
Fórumindítónak sok erőt, és belenyugvást kívánok.
Szia!
Nem tudom, hogy hol élsz. De esetleg egy Hospice osztály segíthetne. (Férjem ott dolgozik, úgyhogy van belelátásom az ottani dolgokba.) Emberségesek és valamennyire a családot is tehermentesítik.
Van két fiam.A nagyobbik 13 neki elmondtam mi lesz.A kicsi 8 neki nem akarom,nagyon mamás.
Az orvos szerint mivel nincs 40 kg így talán megéli a márciust,de kevés az esély rá.
Márciusban lenne 69 éves,és a kisfiam is márciusban ünnepli a szülinapját.Arra készül ,hogy party lesz(együtt lakunk a mamival)és majd elmennek sétálni együtt a mamával és a két kutyával.
Én sajnos szeretett nagymamám kezét nem foghattam amikor meghalt. A mai napig is bánt, hogy nem láthattam őt, egy kórházban halt meg egyedül.
Biztos vagyok benne, hogy a legjobb amit tehetsz hogy ott maradsz anyukád mellett, amíg és amikor csak tudsz.
Én arra gondoltam mama halála után, hogy ott fennt, már nem szenved, mint itt ezen a gyarló földön, ott vigyáznak rá, és boldog.
Bocsáss meg, ez nagyon szomorú dolog! nagyon sajnálom! De, azt nem értem, hogy írod, nem veszik be a kórházba?!Ha fájdalmai vannak,és te otthon nem tudod kellő képpen kezelni, kötelességük felvenni.!Még, ha végstádiumú,akkor is! Az emberhez méltó távozást mindenkinek meg kell adni!Nem minden hozzátartozó tudja ellátni az utolsó stádiumban szenvedő beteget!18 évig onkológiai gondozóban dolgoztam, tudom miért írom!Ennyire előre haladott az áttét,hogy , mint írod, az utolsó napjai??beszélj a háziorvossal, hátha ő tud valami megoldást!
de, vajon, édesanyád, ő, mit szeretne??tudom, nem lehet megkérdezni, hogy hol akar meghalni, jóérzésű ember ilyet nem mond.De, mit látsz rajta, otthon van szívesebben, vagy inkább kórházba menne?Egyáltalán, tisztában van a betegségével?Csak sok erőt tudok neked kívánni, hogy elviseld ezeket a nehéz napokat, heteket!
A papám is rákos volt. Nálunk apuék nem engedték, hogy bevigyék a kórházba. Pár napig bent volt, még tisztába se tették, egész nap használt pelenkában feküdt. Akkor hazahozták. Onnantól kezdve, nem lehettünk vele egyedül, nem mehetünk haza a suliból, hanem meg kellett várni aput, aki először bement a lakásba, megnézte, él-e még.
Egész nap volt mellette valaki, akivel beszélgetett. Nagy fájdalmai voltak, rengeteg gyógyszert kapott. Egy csomószor gondoltam arra, jobb lenne neki, ha már nem szenvedne, de ugyanakkor el is veszítenénk őt örökre, így reménykedtem benne, hogy jobban lesz.
Állandóan azt hajtogatta, ő már csak útban van, nem ér semmit az élete, rakjuk ki az utcára, hagyjuk meghalni.
Hónapokig voltunk így, míg nem egy vizsgálatra kellett bevinni a kórházba, ahonnan nem jött már ki többet. Aznap éjszaka meg is halt.
Sajnálom édesanyádat, ugyanakkor téged is, mert tudom, mekkora fájdalom a másik szenvedését látni, és ott ülni tétlenül. :(
a halál minden formája rossz, rendszerint azoknak akik nézik.
Édesapám mindíg mondta, hogy ne féljek a haláltól, ő sem fél.
Egyszer már meghalt.
Klinikai halálból hozták vissza, és mondta, hogy egyáltalán nem volt rossz, jól érezte magát, egy fehér fény felé ment.
Azóta nem fél a haláltól.
Persze, borzasztó látni ezt, főleg hogyha az az ember haldoklik akit szeretünk, aki mindíg is az életünk része volt.
Amíg csak tudod fogd édesanyád kezét, mondd el neki mennyire szereted, hidd el nagyon sokat jelent neki hogy ott vagy mellette.
Mondanám hogy nagyon sajnálom, vagy hogy részvét de ez sajnos nem segít, így inkább azt kívánom, hogy a Jó Isten legyen mellettetek minden pillanatban.
Ugyanezt átéltem nagymamámmal. Neki a mellrák volt a tüdőre, mellhártyára áttétes. Az utolsó napjaiban egy percre sem hagytuk egyedül. Borzasztó volt látni a haldoklást. Tudtam, hogy vége lesz, de még mind a mai napig feldolgozhatatlan. Júniusban történt.
A kórházból minket is 2szer küldtek haza, hogy hagyjam itthon meghalni.
Nagyon sajnálom, drága!
Kívánok sok erőt és kitartást!
Elfekvőbe sem veszik be?
Elfogadni a testek dolgát, amikor kikezdi a betegség, ez a legnehezebb.
Kívánom, hogy Isten segítsen benneteket, Téged is, hogy kellőképpen felkészítsd az Útra, Édesanyádat is, hogy ne féljen! Együttjáték ez, s talán - hidd el - jobb dolga van otthon, mint csöveken csüngve a kórházban.