Van itt olyan anya aki örökbe adta a gyermekét? (beszélgetős fórum)

Arra kell koncentralnod hogy , a kisgyereknek feltetlen minden nagyon jo lessz !!!

Ha erre keptelen vagy , nagyon nehez lessz neked !

Arról nem tehetek, ha nem olvastál el mindent és arról sem ha nem érted meg miről beszélek.

Ha elolvastad volna, akkor megértetted volna, amit irtam.

Nem kell bizonygatnotok, hogy ti vagytok a legjobbak ennyi! Nem kell semmibe beleképzelnetek semmit!

Jó lenne, ha magatokkal foglalkoznátok és nem mások piszkálásaval! Már irtam azt is: nem én tehetek arról, hogy ezt kellett csinálnotok! Ezt beszéljétek meg a közeli hozzátartózótokkal!

Nem tettem semmit ellenetek! Ha valaki tett mégis az csak a genetikátok, de az nem én vagyok!

Én pusztán leirtam valamiről a véleményemet. Ha nem értesz velem egyet, akkor ez van.

Bocsi! DE TE nem próbálod megérteni amit mi mondunk.

Fogalmatok sincs.

Nem is akarom bizonyitan hogy toleránsabb vagyok.

Nekem elég ha azok tudják, akik ismernek.

Nem csinálom jobban, csak másképpen.

Nem csak az én gyerekem sugároz több szeretetet.

Az összes örökbefogadott.

DE ezt te nem tudhatod.

Csak akkor tudnád, ha ebben a helyzetben lennél.

Azt viszont tudom, milyen az ha valaki szül. Hiszen körülöttem nagyon sokaknak van vérszerinti gyermeke.

Örökbefogadott kevés.

TE egy párt ismersz.

Én sokat.

Te sok vérszerinti gyermeket és szüleiket ismered.

Én ezt a tipust is sokat.

Igy hát bármennyire is nagyképünek tünök számodra, többet tudok mindkét oldalról mint TE.

Én többet tudok arról, mivel küzdenek az átlag szülők, és mivel az örökbefogadók.

De bármit mondok, ugyis falra hányt borsó, tégen nem lehet megingatni elképzelésedben.

Azt kell tudni, ezek a gyerekek sokkal több érzelmet sugároznak magukból mint az átlag.

Kész, végeztem.

Ezt pont te mondod? Meg sem próbálod megérteni, amit mi mondunk. Te hajtogatod, hogy te mennyivel jobb vagy nálunk, mennyivel toleránsabb vagy. Ezt nem sikerült bebizonyitanod, inkább az ellenkezőjét.

Mert ugye te többet küzdöttél, te jobban akartad, te jobban megérdemelted, te jobban csinálod, mint mi, a te gyereked több szeretet sugároz. Csak te vagy az egész világon és senki más. Ez az igazi tolerancia!

Tudod én is az életemet adnám a gyerekeimért.

Ne nézz már hülyének. Nekem, bár elfogadom a döntését annak aki abortuszra megy, mégsem normális ( utálom ezt a szót, mert mindenkinek mást jelent, mások a határok )

Ha valaki örökbe adásról dönt, annak megvan az alapos indoka. ( persze vannak kivételek)

Az, hogy valaki átesik lombikozáson vagy egyebeken, attól nem érdemli meg jobban, de megharcol a gyermekéért.

Minden anya önzó. De talán mi kevésbé. Tudjuk azt, legalábbis én, a gyereket csak kölcsönkapjuk az élettől. Nem a mienk, saját magáé. Csak megkapjuk a lehetőséget arra, hogy felneveljük, és örüljünk örömének, sirjunk ha bánata van, küzdjünk vele együtt.

Nem vetitem rád a problémámat. Ezen én már réges-régen tul vagyok.

Ez már nekem nem probléma.

A kötődés pedig nagyon fura kis kapocs.

Meg kell érte küzdeni.

Nektek ott nő a hasatokban. Nekünk a szivünkbe.

Nekünk, a gyerekekkel együtt meg kell érte küzdeni. Ettől lesz az, hogy jobban mi vagyunk mint bármelyik másik esetben.

Nekem a két gyerekem növekedése során, ovodában és iskolában mondták már többen, hogy az én gyerekeim több szeretetet, gyengédséget sugároznak magukból mint az átlag ( ez is egy gyülölt szó, nem akarok átlag lenni )

És én nem keveredtem bele semmibe, csak Te/Ti nem vagytok eléggé toleránsak. Csak szajkózzátok a magatokét, de nem fogadjátok el azt, hogy ha valaki nem olyan mint az átlag, akkor még az is ugyanolyan jó.

De veled nem lehet vitatkozni, semmi értelme, nem érted, de nem is értheted.

Érdekes az elképzelésed.

Jellemző a gondolkodásom, hát lehet. Épp ezért van velem a gyerekem, épp ezért nekem ő a legfontosabb, és épp ezért ha arról lenne szó, az életemet is odaadnám érte. És nem változtatom meg akkor sem a véleményemet, ha bármilyen lenéző is a véleményed rólam! Ez a normális! Nem pedig az, hogy megszüljük aztán odaadjuk valakinek. Ezt sikerül megértened?

És számit, hogy valaki átesik emiatt több lombikozáson? Ettől jobban akarja? Jobban megérdemli? Mert te ezt sugallod, ezt akarod velünk elhitetni. Téves elképzeléseid vannak! Nem vagytok jobbak! Épp úgy önzőek vagytok, mint mi. Sőt még inkább. Azt hiszitek, hogy azért mert lombikon vettek részt, ezért jobbak vagytok. Nem mi tehetünk a ti bajotokról! Igy nem tehetünk arról, hogy nem csak egyet gondoltok és szültök egy gyereket. Ne vetitsd ránk a problémádat!

Érdekes, ha olyan vagy, mint az igaza anya, akkor miért is kell jobban megküzdened a kötödésért? Azt hiszem valamibe belekeveredtél.

"De azt is, hogy akármikor a kisfiúval vagyok, mindig arra gondolok, hogy ezt a gyereket azért nem az édesanyja neveli, "

DE!!!!

EZT A KISFIUT AZ ÉDESANYJA NEVELI. MERT MÁR Ő AZ ÉDASANYJA. AKI SZÜLTE, AZ AZ ÉLETADÓ...

Sajnos a TE gondolkodásod jellemző. Átlag.

Pontosan ezért vannak zagyva gondolatok az emberek fejében, mert nem fogadjátok el azt, hogy másképpen is lehet anyának, édesanyának lenni.

Nem csak az az édesanya aki megszüli. Az is az, aki felneveli.

Nekünk azért másabb mert sokan küzülünk átestek több mütéten, inszemináción, lombikozáson, várakozáson. Tudod ez hosszu - hosszu évek.

Nem csak gondolunk egyet, megbeszéljük párunkkal és teherbe esünk. Ez nálunk nem igy megy.

Az anyagiak ebben az esetben másodlagosak, bár a lombikozás igen pénznyelő.....

És igen nagyon a sajátom. Éveken át a szivemben hordtam őket. Nem a hasamban, a SZIVEMBEN.

Tudod, olyan közel kerülünk egymáshoz, hogy érezzük egymás gondolatait, mozdulatait. Mert sokkal több odafigyelést kell nekik adni.

A kötődésért sokkal jobban meg kell küzdenünk.

Igy egyre jobban hasonlitunk, egyre jobban ráhangolódunk egymásra.

Mi egyre közelebb kerülünk egymáshoz.

Tudom. Lassan 16 éves tapasztalat van mögöttem. + még 9 év a másodiknál.

A cél ugyanaz, valóban, de sok különbség van köztünk, mint ahogy te is felsorolod...

Jobban a sajátod:)))) Bocs!

Ti itéltek el minket, de nagyon!

Miért mi elitéljük? Ezt csak te hiszed!

Én elég toleránsnak tartom magam, bár vannak dolgok, amelyekkel nem értek egyet. De szerintem neked is van olyan, amiben nem ismersz toleranciát, vagy tévedek? Nem hiszem.

Hidd el, azok is átmennek sok dolgon, akik tudnak szülni. Nekünk sem könnyebb az életünk. Nekünk is vannak tragédiáink, anyagi gondjaink és egyebek. Mitől nehezebb nektek?

Vannak olyanok, akik szülhetnek egyszer, aztán soha többet, mint én is. Igy tudom milyen, ha nem lehet több. Örülök az egynek, és a sajátomnak tekintem. Most mondjam, hogy jobban, mint aki hármat szült? Ez hülyeség lenne!

Van örökbefogadó barátom. Tudom milyen érzés nekik, hogy lehet gyerekük, tudom min mentek keresztül. De azt is, hogy akármikor a kisfiúval vagyok, mindig arra gondolok, hogy ezt a gyereket azért nem az édesanyja neveli, mert felelőtlen volt, majd arra, hogy nem volt fontos neki, mert tanulni akart még, majd a szülei is eszembe jutnak, hogy mennyire nem emberiek, eldobták az unokájukat, az ilyeneknek a saját gyerekük sem volt biztos fontos. Könnyedén mondtak le róla. Remélem a kisfiú sosem fogja megtudni ezt. Egy ilyen gyerekről lemondani! Én ezzel nem tudok azonosulni. És ha ettől én rossz vagyok, akkor bevállalom:)

Az örökbefogadó szülők szempontjai miért térnének el az átlagtól.

A cél az ugyanaz. Gyerek.

A gyerekeink pedig sajátok. Jobban sajátjaink mint bárki gondolná. Csak nem vérszerinti.

Ha megkérdeznél 100 örökbefogadó anyát, abból 98 % biztosan nem itéli el az abortuszt, biztosan nem itéli el az örökbeadót, biztosan akar senkit rábeszélni az örökbeadásra, még akkor sem ha a szive szakad meg.

Az örökbefogadó igen másképpen gondolkoznak.

Az örökbefogadók sokkal toleránsabbak.

És nem azért mert ők örökbefogadók...

Csakis azért mert mire idáig eljutottak addig nagyon sok mindenen átmnetek.

Az aki szülhet, annak fogalma sincs róla....

Kivéve az olyan örökbefogadó, aki szült is és örökbe is fogadott. sokan vannak ők is.

Ez is csak az én véleményem.

Az örökbefogadó szülők szempontjai átlagtól eltérő, mivel nekik nem lehet sajátjuk, igy máshogy szemlélik, más véleményük van az örökbeadásról.

Elnéztem.

Ez a te megközelitésedből igaz, de sokak szerint ugyanazt meriti ki mindkettő.

Pontosan. Egy átlagos anyának a gyereke a legfontosabb.

Azért kiváncsi vagyok mit értetek átlagos anyának.

Örülök neki, hogy nem vagyok átlagos, mert örökbefogadtam, nem is egy gyerkőcöt és még akarok is....

Utáltam mindig átlagos lenni, bár szülni szerettem volna...

Anya lelke másodlagos szerintem ebben a helyzetben.

Mint ahogy ha a nőnek gyereke lesz, utána már neki sem a saját lelke a legfontosabb, hanem a gyerekéé.

Már elnézést, de hogy lehetne a fogamzásgátlás pont ugyanolyan, mint az abortusz?

Fogamzásgátlásnál egy sejtről van szó, abortusznál meg embrióról, magzatról.

Az egy sejt még csak lehetőség, a magzat meg már élőlény.

És mi lesz az anya lelkével? Nem biztos, hogy fel tudja dolgozni az örökbeadást.

A fogamzásgátlás pont olyan gyilkosság, mint az abortusz, már csirájában megölöd...

És látod? Kinek mi a jobb megoldás. Pont erről van szó!

Pedig még te is milyen fiatal vagy!

Én 22 voltam, amikor szültem, és sokan valóban ebben a korban szülnek. És senkinek sem könnyebb. Igazad van Micimaci!

Elitélt valaki itt valakit?

Én is tiszteletben tartom az ilyen döntéseket, de nem értem meg.

Fogamzásgátlás!

Vagy már ez is gyilkosság? Ilyen alapon már az is az. És akárki akármit mond. Nem az a szokványos, hogy azért szülünk gyereket, hogy majd jó lesz valakinek.

hát...ennyire erősnek lenni...el sem tudom képzelni, hogy is bírod ezt megtenni...olvastam itt mindenféle hozzászólást, s hallgattam, de úgy érzem, h ezt úgyis megírom, még ha zápor eső is esik a fejemre: én úgy gondolom, hogy 19-20 évesen már egy lány lehet nő is és anya is!!! nem beszélve arról a tényről, hogy a párod nem tartom egy gerinces férfinak!!! el nem tudom képzelni, hogy lehet belemenni ilyesmibe tudatosan, kiráz a hideg!

szerintem meg igenis el lehetett volna menni dolgozni bárhova bármennyiért, amikor kiderült, hogy jön a baba: neked és főleg a párodnak...csak persze így kényelmesebb!...én nem azt mondom, h könnyű lett volna, s könnyebb lesz egy babával, de az életbe nyugtod nem lesz, szerintem, ha csak egy kicsit is lelkiismeretes vagy (s úgy érzem, hogy az vagy)!!!állj a talpadra, légy erős, az anyai ösztön erőt ad majd!!!kérj segítséget, itt már annyian felajánlták valamilyen módon segítségüket, s hiszem azt, hogy a Jóisten is megsegít a jövőben!!!! ülj le és beszélj a pároddal, ha meg nem áll ki melletted, meg se haragudj, de akkor nem tudom, h mennyire szerethet (s ismétlem magam, hiszem azt, h neki sem lehet könnyebb sokkal)!!!!!IMÁDKOZZ A JÓISTENHEZ ÉS GONDOLD MEG JÓL, MERT AZ ÉLETBEN NYUGTOD NEM LESZ!!!!!!!

én nem adnám oda, de nem ítélem el azt, aki odaadja. inkább adja oda, ha úgy érzi, hogy nem tudja felnevelni.

szerintem nagyon tiszteletre méltó dolog.