Van itt egy pap vagy egy nagyon hívő ember, aki választ tud adni a kérdésemre? (beszélgetős fórum)

Sokféle oka lehet. Lehet előző életbeli is, ahogy már írta itt valaki. Semmi nincs ok nélkül és nincsenek véletlenek.

Én 9 évet szenteltem rá, hogy elengedjek, megbocsássak, megértsek, meggyógyítsak az életemben traumákat és haláleseteket. Sok dolgot megértettem és mindennek mély oka volt. De a megértés és az elfogadás két külön dolog.

Durván hangzik, de nem ő volt mindened. Nagyon fontos volt számodra, de nem minden. Van egy életed, a legnagyobb ajándék, amit kaphattál, ami a tied. Még egy csomó csoda vár rád, még ha most nem is hiszed.

Szerinted a gyermeked azt szeretné, ha a gyászodban utána mennél? Nem inkább azt, hogy élj és próbálj boldog lenni?

Lehet velem van a baj, de nekem még az életbe pap nem tudott hitelesen beszélni szinte semmiről. Talán egyetlen alkalom volt kivétel...

Pszichiáterrel, de akár egy természetgyógyásszal vagy bárkivel jobban jár szerintem.

Nem mondok részvétet, az nem segít, semmire nem mész vele.

A leckéd a veszteség. Minden haláleset erre tanít. Megtanulni elengedni. Az egyik legnehezebb. Főleg egy gyermekkel. Elfogadni, hogy senki sem tartozik hozzád valóban, csak kapsz társakat az útra, de bármikor elmehetnek. És tiszteletben kell tartanod. :( Nagyon nehéz.

De ha egyszer túl leszel rajta, ha elfogadod, hogy bármit bármikor elveszíthetsz, akkor megtanulsz nem ragaszkodni semmihez és senkihez. Ez a legnagyobb szabadság.

A miérteket nem érdemes kutatnod. Nem segít jobban elfogadni a történteket.

Feltetelezem, a forum kiirojanak meg elnek a szulei.

Ok vajon mit ereznenek gyermekuk halala eseten?

Ket idos ember... :(

Nem bűn, az öngyilkosság, hanem egy tett. Nem pokolra jut, aki megteszi, de meghasonlik önmagával. Sok újabb életbe is beletelhet, mire megbocsát önmagának. Az életet elvenni: a természet ellen van. Isten része vagy, mint bármelyik ember, mást meg tudnál ölni? Mért gondolod, hogy önmagaddal jogod lenne ezt tenni.

Ha ilyen könnyű lenne a nehéz sorsokból menekülni, mindenki ezt tenné. Én is megtettem volna sokszor, ha nem tudom, mivel jár. Ez nem választás.

Ez a fórum nem is arra van, hogy teológiai, hitnézeti vitákat folytassunk.

A pszihiáter is csak ember, és van közöttük hívő és spiritiszta egyaránt, ezért a legtisztább, ha ilyen kérdésekben azt nézzük, hogy Jézus milyen példát mutatott.

Te, nem hívőként adtál egy tanácsot hívő embernek, én pedig hívőként adtam tanácsot hívő embernek. Ennyi. Szerintem ez még nem vita.

Én nem szeretnélek meggyőzni a nézetemről, és biztosíthatlak, hogy te sem fogsz engem.

Mint vallasat ismero emberneknek bizonyára nem lesz ismeretlen Job könyve.

Itt a magyaráaat hozza: [link]

Ha valaki hívő, akkor keresztényként a Bibliához fordul, (de ugyanez van a Tórában és a Koránban is) ami pedig óva int az efféle, másvilági lényekkel való beszélgetéstől, mert azt mondja, hogy ezek a Démonok, akik veszélyesek tudnak lenni.

Én, hívőként óva intem az ilyen spiritiszta személyektől. Szintén a Bibliában van példa ilyen nőről, aki ezekkel a szellemekkel beszélt, és az apostolok kiűzték belőle ezt a rossz szellemet.

Természetesn a spiritiszta nő családja nem örült ennek, mert ebből éltek, de ebből is látszik, hogy még ha meg is mondta a pontos jövőt, akkor is ez rossz volt. Ezek a szellemek gyötörni tudják azokat az embereket, akik hozzájuk fordulnak "segítségért", már ha nem szimpla csaló, kuruszló az illető.

Kedves Fórumindító!

Részvétem!

Nagyon nehéz lehet most neked!

...Ismertem valakit, akit nagyon tiszteltem életében. Már meghalt... Közel álltunk egymáshoz, sok dolgot tudok az életéről. Tudom, hogy az első babáját elveszítette hat hetes korában. Azután még 7 (írd és mondd: hét!) terhessége végződött sikertelenül. Már szinte elveszítette minden reményét, az évek is múltak közben, amikor végre megszületett az a gyermek, akit fel tudott nevelni.

Felejtsd el a meghalást!!

Sírjál, gyászolj, de élj tovább!!!

Egyedül a halál ellen nincs orvosság, ne kacérkodj vele!

Ha keresztény vagy, akkor különben is tudod, hogy az bűn.

Szerintem ez most nem az az időszak az életedben, amikor kísérletezned kéne abban, hogy miben hiszel. Ha hívő vagy, a hiteden belül keress támaszt magadnak.

Őszintén kívánom, hogy le tudd győzni az elkeseredettségedet!

Viszont a spirituális beállítottságú, azt mondja amit MEGÉLT, ők tudnak általába a másvilági lényekkel beszélgetni, kapcsolatot teremteni, 1 pap az ilyesmit eleve megveti, mert pfújj milyen az, hidd el nekem nem 1 ember mondta már sokkal szívesebben beszél velem pl, mint 1 pappal, aki előadja a "száraz szöveget" és kész.

de mint írtam nekem a papokkal sincs bajom van akinek arra van szüksége amit ők mondanak,.

a kolléganőm próbaidős állásban dolgozott nálunk.

egy hónap múlva öngyilkos lett a kamasz fia.....

kórházba került a csaj, és most is ott van, mert nem tudta és nem is fogja szerintem egyenlőre még feldolgozni a történteket.

mégis, visszajött volna dolgozni, de a főnöke kirúgta, postán küldték ki a felmondását.... most ez még jobban betett neki, újra kórházba került. és nem akar élni, depressziós lett, menne a fia után.... ez iszonyat kemény lehet!

véleményem szerint ide nem pap, hanem orvos kell.

Ez borzasztó tragédia! :(

Ugyanakkor Isten senkit sem tanít és büntet szerencsétlenségekkel. Jézus idejében is voltak tragédiák, és Jézus elmondta, hogy a szerencsétlenül járt emberek semmivel sem voltak bűnösebbek, mint társaik.

Nem kellene ilyeneknek történnie, ennek nincs értelme, nem is szabad benne értelmet keresni. Szerencsétlen véletlenek sorozata volt az egész.

Feldolgozni nem lehet, egyszerűen erő kell a felálláshoz és a továbblépéshez, amiért imádkozhatsz.

Az öngyilkosságot is felejtsd el, nem leszel vele közelebb a Kicsidhez. A Biblia szerint a halottak semmit sem tudnak, így ha meghalsz, nem leszel senkivel, de az itt maradókat megszomorítod. Vannak szeretteid, akik ugyanúgy "belehalnának" ha elveszítenének téged, főleg ilyen értelmetlenül.

Viszont a Biblia (is) azt ígéri, hogy lesz feltámadás. A jók és a rosszak is feltámadnak, úgyhogy előbb semmiképpen, de akkor újra láthatod a kislányodat.

Őszinte részvétem, és sok erőt kívánok a gyász elviselésében!

Én azt gondolom ,hogy ez nem lecke,nem büntetés hiszen Isten nem büntet senkit.Talán évek múlva fogod megérteni,hogy ennek a tragédiának miért kellett megtörténi,és hiszem ,hogy a jó Isten hamarosan küldeni fog egy kis angyalt hozzád.Vigasztalodást!

Az öngyilkosságot pedig felejtsd el kérlek!Nem megoldás,és nem tudod mekkora fájdalmat okozol azoknak akik itt maradnak.Sajnos tapasztalatból tudok apukám 7 hónapja ment el igy .....

Egyetértek, mindenkinek meg kell találnia a saját hitét, amiben megnyugvást talál, és ha ő egy papban bízik, akkor hozzá kell fordulnia. Mellette én egy pszichológust is felkeresnék mindenképpen.

Részvétem a történtek miatt, nagyon nehéz lehet...

Szerintem próbáld meg az orvosokat, de főként a férjedet és családját nem hibáztatni. Gondolj bele, hogy a férjed hasonlóképp érzi magát, mint te, ugyanolyan veszteség érte, esetleg még bűntudata is van amiatt, hogy kisebbnek gondolta a bajt. Sajnos rengeteg olyan dolog van, amit nehéz felismerni még gyakorlott orvosoknak is, és az utolsó orvos nyilván pont azért jött rá végül, mert akkorra már sokkal több és egyértelműbb tünet jelentkezett, mint kezdetben. Az ember mindig bűnbakot keres, de könnyebb lenen neked is, ha nem hibáztatnád őket.

Sokféleképpen lehet valaki vallásos. És pszichológushoz sem csak ateisták járnak.

Épp az a baj, hogy a fórumindító a hitét vesztette el, ezt kell megtalálnia. Ha pap segítségével, ha pszichológuséval, ha a zöldséges néni bölcsességével - tök mindegy lenne, csak nyerje vissza a hitét. Márpedig azt neki kell megtalálnia, ahogy Happy is írta.