Van itt egy pap vagy egy nagyon hívő ember, aki választ tud adni a kérdésemre? (beszélgetős fórum)

Mauritiusi... Ott szultem ott halt meg a picim ugy hoztam haza.

A ferjem meg most ment ki a repterre hogy az anyjahoz repuljon Franciao.ba.....hmmm mondta egy kis szunetre van szuksege... ket het mulva jon... amiben nem vok biztos. Ahogy viselkedett... mintha minden igy lett volna eltervezve a draga mamajaval... de lehet en vok paranoias... na mindegy ez majd kiderul ket harom heten belul.

Vitatnám, /:))))/ nem mindegy, hogy mellette van-e, akit egyik felelősnek tart, vagy pedig nélküle, teljesen új emberekkel, új környezettel.

Nem emlékszem, itthon van-e, vagy ott döglik a pasi .

Nem áll melletted ebben a legócskább helyzetben?

Én "elengedném" ezt az afrikai férjet.

Mas gond is van itt.

Szakemberhez fordulni?

Na meg persze gyereket is kisult csak en szeretnek... o nem... ahogy mondja most nem talan ket ev mulva vagy kesobb... hozza teszem mi mar igy is 32 evesek vunk... azaz nem vagyunk mar fiatalok... szoval varni ket harom.. negy evet... mire... utanna meg ha mar nem lehet?

Na meg most is az anyja tolti a fejet hogy menjen haza... a vilag masik felere africa alatt... igy mar este azzal jott elo hogy haza megy nelkulem mert utalja magyaro.ot... mert hogy nem beszeli a nyelvet... nem mozdul ki... persze nem is akar... egesz nap alszik este meg a csaladjaval beszel meg youtubozik... szoval ennyire all mellettem... szoval talan tenyleg az Isten azt akarta ne maradjunk egyutt...

Az érzés érthető, ilyesmit látva ez sokunk fejében megfordul.

De egy más nézőpontból meg lehet arra gondolni: ez is egy tapasztalat annak a léleknek, amiből tanul, fejlődik. Egy óriási dolog tanulni a bizalmat olyan formában, hogy másokra szorul valaki.

Ami rossznak látszik, az nem mindig az, illetve nem csak az.

Úgy érzem, én kimondhatom, mert átéltem, átélem most is.

Igen, a természetes kiválasztódást nem kellene minden esetben felülírni.

Aki pedig nagyon nehezen esik teherbe, vagy rendszeresen elvetél, sokszor majdnem belerokkan, de kiharcolja, hogy ki bírja hordani, és a végén beteg, életképtelen gyermeke születik. Nagyon nehéz lehet, de sokszor a gyermek utáni vágy nagyon erős, és az orvostudomány "segít"... utána senkinek nem jó. De nagyon nehéz az ilyen helyzet, és senki nem ítélheti meg egy másik ember életét. Legfeljebb a saját tapasztalatok alapján lehet véleményt mondani.

Ezt keves edesanyameri kimondani.

Amikor nagyon sulyos gyogyithatatlan gyermekeket latok, hasonlora gondolok. Eletben maradnak, (mestersegesen), de miert?? :( Lassan mar meghalni sem hagyja a technika, a tudomany az emberek kisebb reszet.

Még annyit:

ha nincs saját hited, akkor sem pap, sem nagyon hívő ember nem tud segíteni. Elmondhatja a segítő véleményét, de az nem lesz vigasz a számodra, mert nem tudsz ráhangolódni.

Ugyanakkor nagyon szenvedsz és várnál valami megoldást, különben nem írtál volna ki fórumot.

Magadat büntetnéd, pedig az sem lenne sem vigasz, sem megoldás.

Az én lányom idősebb volt, amikor baleset érte. Sokan imádkoztunk a túléléséért. Túlélte, de sérült, fogyatékos maradt.

Ez eddig még elviselhető lenne, de ő tudatában is van annak, hogy lehetett volna más élete. Tudatában van a fogyatékosságának.

Néha azt gondolom, hogy rosszul imádkoztunk. Talán ha meghal, csak egyszer sirattam volna el, így meg, valahányszor csak belegondolok...

De ez után is van életem, nekem is, őneki is. Ki mondhatja meg itt közülünk, minek kellett volna történnie, hogyan és miért???

Szívemből kívánom Neked, hogy a lelked megnyugodjon.

Annak a kicsi léleknek elég volt ennyi idő is, hogy teljesüljön az élet-feladata.

Nem az a dolgod, hogy megpróbáld utolérni ott, ahol most van.

Az életben valóban semmi nem történik ok nélkül, de ezt az okot nem biztos, hogy felismerheted. Vagy hogy szinte azonnal felismerheted.

Nem hiszem, hogy a válás lehet a megfelelő válasz annak alapján, amit leírtál.

Abba belegondoltál, hogy a most szidott férjed is gyászol?

Figyelj csak, ezt a hitvitát épp te kezdted Fly-jal. Most meg nekemtámadtok mert 1 hsz-t írtam hozzá én is? Tiszteljetek már ti is engem!

Én részemről lezárom a témát. A fórumnyitótól elnézést kérek, ha zavarta a hozzászólásom. Sok erőt és kitartást kívánok neki.

Le lehet szállni rólam, nem én kezdtem.

Ez egy nyilvános fórum, bárki bármit hozzászólhat, akár tetszik másnak, akár nem.

Ne itt folytass egyhazvitat.

Nem ez a kerdes.

Nem haragszom, én az igaz hitről írtam, nem pedig annak kiforgatásáról, és a vele való visszaélésről.

Teljesen más hívőnek és vallásosnak lenni.

Teljesen más a hit és a hiszékenység.

De ennek kifejtésére vannak más fórumok is, itt egy nő, egy szerető anya mély gyászáról van szó, nagy fokú bárdolatlanság teológiai vitába, és egyes egyházak szidásába kezdeni.