Válás utáni új, bonyolult kapcsolat (beszélgetős fórum)
Semmit ez még nincs lezárva :(
Nem lennék kedvesnôvér, mert éppen kéznél vagyok.
Sziasztok! Az utóbbi egy hétben megint sokat változtak a dolgok, és már megint nem tudok kiigazodni semmin. A beszélgetésünk után megfogadtam, hogy én nem keresem, berendezem az életem az egyedüllétre. Ehhez képest ő megkeresett, hogy majd ha mindketten megnyugszunk, üljünk le, és beszéljük meg a dolgokat nyugodtan. Végül elmondta, hogy eddig éveken keresztül nem volt sürgős, hogy végleg lezárja a kapcsolatát a kislánya anyukájával, mert nem volt senkije. Most, hogy alakul velem valami, most került ez a dolog igazán előtérbe. Illetve ugye eddig éveken keresztül úgymond egyedül élt, nem volt igazán nő mellette, és neki egy kicsit ijesztő, gyors volt a tempo. Most ott tartunk, hogy én próbálom nem keresni, de az ő kezdeményezésére beszélünk minden nap, minden dolgát elmondja nekem, tanácsot kér tőlem. Közben a szüleinek is bemutatott, a testvére is tud rólam. Sokszor eljön hozzánk este, hol én hívom, hol ő szól, hogy eljönne. Hétvégén beteg volt, engem hívott, hogy mit csináljon, hétvégén is nálam volt, hogy betegen ne legyen egyedül.
Szerintetek lehet ebből normális kapcsolat?
Ez a szituáció kapcsolatfüggôségnek tûnik a részedrôl.
Amíg nem kellett elköteleződnie melletted, addig tét nélkül tehette a szépet. Ha nem akar veled lenni, hagyd elmenni. Ne menj bele várásba, kívánj neki sok sikert, és zárd le.
Szerintem nem.
De egy hónapja vagytok együtt - ezt én még nem is nevezném kapcsolatnak, annyira az eleje. Egy hat éves kapcsolat után talán neked is jót tenne egy kis egyedüllét. Kicsit regenerálódni, kicsit magadra figyelni, kicsit átértékelni, mennyit változtál abban a hat évben, amíg kapcsolatban voltál?
Belesodródtatok valamibe, mindeketten egy elég friss szakítás után, talán csak ennyi a baj.
Köszönöm a tanácsokat, hát rendesen át lettem vágva, az az igazság. Pénteken átestünk egy beszélgetésen, jobban mondva én beszéltem, ő semmit nem mond. Nem én vagyok a hibás, ő rontott el mindent. Ő nem tudja addig megadni azt, amit én szeretnék, amíg nem rendezi amott a dolgait.De azt nem tudja megmondani, hogy ez mennyi időbe telik. Egyszerűen nem értem, hogy én mindenben támogattam, akkor mi ez a hülye kifogás, mert ő már saját bevallása szerint nem akar semmit a kislánya anyjától. Egyszerűen annyira megváltozott pár nap alatt, hogy szörnyű. Előtte éreztem, hogy fontos vagyok neki, hogy komolyan gondolja a dolgokat. De most ez teljesen más. Azt mondja, nagyon sajnálja, ha nem várom meg, de semmit nem tud ígérni: azt se tudja megmondani, neki mit kell lerendeznie, az mennyi időbe telik, egyszerűen semmit nem mond. Komolyan mondom, megőrülök, mert fogalmam sincs, mi történt. Közben írogatja nekem, hogy nagyon sajnálja, hogy így alakult, meg nem csak kihasználni akart, meg hogy majd megértem, hogy miért történt ez. Hogy érteném meg, ha semmit nem mond, csak hallgat? Annyi becsület se volt benne, hogy ha én nem mondom neki, hogy ez így nem fog menni, akkor ő kiszálljon belőle. Kérdeztem tőle, hogy ha így gondolja, akkor miért ment bele ebbe a kapcsolatba, mert én semmire nem kényszerítettem. Azt mondta, hogy az érzelmeinek nem tud parancsolni. De akkor most miért lökött el magától. Csak kihasznált és hülyét csinált belőlem, ugye?
Ebben minden benne van amit én gondoltam.
Egyetértek, éppen hasonló véleményt akartam én is írni, de felesleges, mert mindent leírtál.
Szerintem éld az életed és viselkedj természetesen. Ha még csak egy hónapja szakítottatok a pároddal, a gyereked apjával, akkor először is az új életedet kellene berendezned a kislányoddal, és nem egy idegenhez alkalmazkodnotok, aki még félig a múltjával él. A Te dolgod a saját exeddel lezárni a közös múltatokat, új életet kezdeni, az új párod feladata pedig a saját életét rendezni. Én a helyedben a viselkedését, a reakcióit figyelném meg alaposan. Ha már most manipulálni akarod, halott ügy. Neki kell eldönteni, hogy szeretne élni, kik milyen szerepet töltenek be az életében. A kapcsolatát a lánya anyjával neki kell lezárni, ha valóban ezt akarja. Én semmilyen módon ebbe bele nem avatkoznék, még tanácsot sem adnék. Olyan nincs, hogy nem láthatja a gyerekét, ezt szabályozza a törvény, ha ők nem tudnak benne megegyezni. Ha pedig a gyerekre hivatkozva hátrálna vissza az exéhez, akkor neked felesleges erről lebeszélned, vagy bármilyen módon eltántorítanod. Ez az Ő döntése kell, hogy legyen. Amúgy nagyon ócska kifogás, gyáva, döntésképtelen emberek szoktak a gyerekekre hivatkozni. Azt írod, nem élnek együtt, mégis miért hinné a gyereke anyja, hogy együtt vannak? Te annyit tudsz tenni, hogy nem engeded, hogy bármilyen módon befolyásolja ez az ember a ti életeteket. Döntse el, hogy, kivel/kikkel szeretne együtt élni, tisztázza az érzelmeit magában, aztán ha döntött lesz miről beszélnetek, ha mindketten úgy szeretnétek. Ha kölcsönös szerelem, őszinteség, tisztelet van köztetek, együtt maradtok, ha nem, nincs értelme befolyásolnod, Te sem járnál jól ezzel. Ha nem jön össze, volt egy kalandod. Ne görcsölj rajt, csak tisztázzátok a helyzetet, én azt mondom.
ebben a pasinak kell dönteni, h kit választ. ha őt választja, akkor így jártál.
Semit nem tudsz tenni. Azon kívül, hogy az a nő leszel, aki felkeltette a figyelmét. Semmi hiszti, semmi "megmondás". Ezt kettőjüknek kell lerendezni. Ha a nő még mindig azt hiszi, hogy együtt vannak, a pasi valamit nem túl jól kommunikál.
Nem mennék bele ilyen - nem tisztázott kapcsolatba. A kedves apukának kellene a helyzetet tisztázni és megoldani, nem neked.
Sziasztok!
6 évet voltunk együtt a párommal, van egy 4 éves kislányunk. Sajnos én már régóta éreztem, hogy nem igazán úgy működik a kapcsolatunk, ahogy kellene, régóta gondolkodtam, hogy új életet kezdek. Ekkor jött is, ahogy lenni szokott, nekem egy harmadik, aki lendületet adott ahhoz, hogy ki is lépjek a nem működő kapcsolatból. Nem ő volt a kiváltó ok, csak felgyorsította a folyamatot, mert ha vele nem működik, akkor is inkább élem egyedül az életem a kislányommal, mint az eddigi rossz kapcsolatban.
Viszont nagyon szeretném, ha ez az új kapcsolat működne.Egy hónapja vagyunk együtt, eddig ő mindenben támogatott, most rajtam a sor. Ebben szeretnék tanácsot kérni, hogyan is tegyem, hogy ne akaszkodjam túlzottan rá, de érezze, hogy mindenben mellette vagyok.
Neki van egy másfél éves kislánya, akinek az anyukájával már a kislány megszületése óta se vele-se nélküle kapcsolatban voltak. Az utóbbi egy évben viszont már nem voltak együtt, a csaj elköltözött az anyukájához. A párom lezárta a kapcsolatot, viszont a lány még mindig abban a hitben volt, hogy ők együtt vannak, habár volt, hogy hetekig szóba se állt vele.Viszont most, hogy szembesült vele, hogy én vagyok, akcióba lépett. Vissza akarja kapni a fiút. Ezt hol azzal próbálja, hogy zsarolja páromat, hogy ha ő nem kell neki, akkor a kislányt se engedi látni, hol pedig ígér fűt-fát, hogy ő most tényleg megváltozik.
Egy kicsit félek attól, hogy ha mással nem is, akkor a kislánnyal meg tudja úgy zsarolni, hogy végül még is beadja a derekát neki. Mit javasoltok, mit tudok én tenni ebben a helyzetben, hogy tudom őt támogatni?
További ajánlott fórumok: