Válás utáni új, bonyolult kapcsolat (beszélgetős fórum)
Lakva,de ez is ,már a történtek után van.
Valószínűleg sok igazság van ebben is. Igazából most a saját fejemet verem csak a falba, hogy hogy ismerhettem valakit ennyire félre és hogy bízhattam meg valakiben ennyire, aki nem érdemelte meg. Mert még ha csak futólag ismertem volna, akkor ok, de tényleg már régebb óta ismertük egymást, sok mindent tudtunk egymásról.
Nem biztos, hogy bármi van közöttük. Ez egy közhelyes kifogás, az ex, hogy még van valami... Valószínűleg ahogy érezte, hogy ez már egy komoly kapcsolat felé kezd menni, kihátrált, lazított rajta. Ugyanúgy ellenne veled időnként, de nem akar elköteleződni. Akkor meg nem kell erőltetni, az semmire nem jó. Még ha bele is menne, idővel otthagyna, és az rosszabb lenne, mint az elején. Csak gyáva megmondani, hogy nem érez úgy irántad, ahogy kellene és meg akar tartani laza kapcsolatra.
Igen, utólag nagyon okos tud lenni az ember. Tudod az a baj, hogy én teljesen meg voltam győződve, hogy az ő kapcsolatuk le van zárva. Mi szomszédok voltunk, minden nap összefutottunk, hetente többször beszéltünk. Láttam a mindennapjait, tudtam, hogy a csaj nem él vele, saját szememmel láttam, hogy két éve, amióta odaköltözött, a csaj soha nem volt ott. Sokat beszélgettünk, elmondott minden részletet az életéről. Ő maga mondta, hogy ő rendes életet szeretne egy rendes nővel, normális családi háttérrel. Csak a közös lakást kell eladniuk, meg a kislány láthatását hivatalosan elintézni. Nehogy azt higgyétek, hogy én úgy másztam ebbe bele, hogy tudtam, hogy az ex még tényező. Egy hónapig szépen haladtak is a dolgok, teljesen normális kapcsolat kezdett kialakulni közöttünk. Akkor tudta meg a csaj, hogy a srácnak vagyok én. Onnantól változott meg minden közöttünk, akkor jöttem rá, hogy rendesen át lettem vágva. Dehát sajnos az okos a más kárán tanul, a buta meg a sajátján.
de akkor ezek szerint ő normális volt, csak nem illett hozzád.
nem értem ezt a siránkozást, h ugye vannak normális pasik. sztem magadat sodortad bele ebbe a helyzetbe, ugyanis alapszabály, h nem kezdünk kapcsolatban lévő pasival, ha nem akarunk szívni... ha ő nem tudja lezárni a másik kapcsolatát, akkor kalap-kabát. (bár leginkább el se kezdeni semmit)
Sajnos a volt párommal nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna. Már jó ideje. Én pedig úgy gondolom, hogy 32 évesen még van arra lehetőségem, hogy boldogabban éljek. Nagyon megfáradt a kapcsolatunk. Ő alapból 15 évvel volt idősebb nálam, és ez mostanra nagyon kimutatkozott.
a volt párod nem volt normális?
Ha jót akarsz magadnak, hagyd ezt a fickót a fenébe. Ahogy írtam is, ha akar téged, akkor lezárja az előző kapcsolatát és majd akkor jelentkezhet. Ha meg nem.... akkor mit akarsz tőle? Honnan vagy abban biztos, hogy amiket mesél neked az mind igaz? Úgy látom, hogy ő nem tudja azt adni neked, amit te szeretnél, mégis mintha te erőltetnéd. Amit már erőltetni kell, abból jó nem sül ki. Fölösleges időpazarlás, idegeskedés. Közben pedig talán elszalasztod aki neked való.
Szerintem egyértelmű a helyzet. Már az alap szituból lejött. Ha én valamit le akarok zárni, azt lezárom. A többi csak kifogás.
Egyébként vannak normális férfiak. Az én férjem is az. :) Lehet normális kapcsolatban élni. Ezért is szoktam azt tanácsolni mindenkinek, hogy felesleges erőlködni. Ahol mindkét fél akarja, ott a gondokat meg is oldják együtt, még mielőtt elhatalmasodna. Minden egyéb csak felesleges húzás - nyúzás meg önbecsapás.
Ez nem döntésképtelenség, hanem nem akar téged komolyabbra, elköteleződni. Még annyira sem, hogy felvállaljon egy kapcsolatot, mert nem arról van szó, hogy feleségül kéne vennie vagy ígéreteket tennie. Ezért felesleges foglalkozni vele és szenvedni tovább. :(
Hát igen. Sajnos annyi gerincesség sincs benne, hogy személyesen megbeszéljük a dolgokat. Telefonon elmondtam neki, hogy én egy normális kapcsolatra vágyok, ahol én is kapok, nem csak adok. Én nem pótlék akarok lenni, ha éppen nincs senki, akit le tud akasztani a szögről. Ő azt mondta, nehezen zárja le a dolgot a volt nővel, de le szeretné. Na persze. Én mindent jól csinálok, neki kell lerendeznie a dolgokat magával. Annyit mondtam neki, hogy vagy most eldönti, hogy mit akar, vagy ha nem tudja, akkor majd én döntök helyette. Hát én döntöttem helyette, menjen a picsába. Arról papol nekem, hogy ő normális családot szeretne, de ha lenne rá lehetősége, visszakozik. Mondtam neki, hogy akkor menjen vissza ahhoz a nőhöz, aki ha nem azt csinálja, amit ő akar, akkor azzal fenyegetőzik, hogy öngyilkos lesz, vagy éppen késsel megy neki. Nem értem, hogy lehet egy férfi ennyire mulya? Ugye léteznek még normális férfiak is, nem csak ilyen döntésképtelen, saját kis szerencsétlen életükben szenvedő egyedek?
Kedves Moncsi! Se időt, se energiát ne pazarolj egy olyan "kapcsolatra", amelyik nagy valószínűséggel sose lesz normális. Te a pasi sztoriját csak az egyik fél elmondása alapján ismered, nem biztos, hogy mindent az orrodra köt. Nyilván igyekszik magát jó színben feltüntetni, és minden hibát a volt barátnőjére(feleségére) hárítani. Ez annyira jellemző! Ha te olyan határozott vagy, ahogy állítod, akkor mondd azt neki, hogy rendezze le a volt kapcsolatát, és majd utána jelentkezzen nálad. Addig hagyjon békén. Ha tényleg ragaszkodik hozzád és fontos vagy neki, akkor ilyen ultimátum után vagy felgyorsítja a folyamatokat hogy veled lehessen, vagy tovább hezitálgat. Szerintem neki ez így most jó, azért nem mozdul. Ebben a kapcsolatban így te csupán alárendelt szerepet tölthetsz be, és azt is csak ideiglenesen. Olyan rövid az élet! Ne pazarold el!
Mi ebbôl a tanulság? Ne teperj!
Ez az ismeretség csak tapasztalatszerzésre jó, hogy mire figyelj. Nem ô a te embered.
Ha már most ilyen döcögôs az egész, kár energiát, érzelmet pazarolni érdemtelenre.
Ideje lenne felülemelkedni.
Ne azzal foglalkozz hogy ő mit akar,hanem neked hogy lenne jo!Ėn biztos nem attol tennem függővėaz eletem,hogy egy pasi mit akar,hogy dont!Sose ertettem,ha valaki kiszall egy rossz kapcsolatbol,miert az a legfontosabb,hogy rogton beleugorjon egy masikba foleg ha gyerek is van.Szerintem nem ez lenne a legfontosabb....szerintem...
Teljesen igazad van. Igaz, csak chaten beszéltünk, de elmondtam neki, hogy ez így nekem egyáltalán nem jó. Én szeretem, de azért mindent nem fogok csöndben tűrni. Azt látom, hogy ha tényleg fontos lennék neki, akkor ma eljött volna megbeszélni a dolgokat, főleg, hogy tudja, hogy megbántott. Ehelyett ő beszélgetés közben lelépett a netről azzal, hogy teljesen igazam van. No comment. Sajnos ez kellett ahhoz, hogy lássam, hiába teperek én, itt semmit nem kapok. Persze amikor hétvégén beteg volt, én éjszaka rohantam neki gyógyszerért a patikába. Azt hiszem, ez a bunkóság legmagasabb foka.
Nem hiszem, hogy sok értelme lenne, ha az ő hangulatához igazodnál és reménykedve várakoznál, csak sok fájdalom lenne benne. Annyi ideje ismeritek már egymást, és kerültetek közel, hogy megmondhatod, te nem ilyen kapcsolatra vágysz. Ha ő úgy érzi, el tud köteleződni rendesen, tudja a magánéletét tisztességesen kezelni, a régi és mostani dolgait, akkor nyissatok új lapot. Ha nem, akkor felesleges egymás idejét rabolni. (Csak neki lenne kényelmes, megy, amikor kedve van, tekintet nélkül arra, hogy te mit érzel vagy akarsz.)
Ha egyenesen megmondod, megvan az esély arra, hogy ha ő is szeretne téged, akkor másként áll hozzá, és figyel rád is maximálisan, mert tudja, hogy dobod, ha nem, és nem fogadod el a töketlenségét. Ha pedig nem akar téged igazán, várhatnál bármeddig, csak még fájdalmasabb lenne, amikor elhagy.
Sajnos egyre jobban úgy érzem, hogy igazatok van. :-( Ma is volt a kislánynál, találkozott a másik csajjal, aminek az lett a vége, hogy a csaj felidegesítette, ami rajtam csapódott le. Felhívott 5 percre, de elég bunkón beszélt velem. Amit én úgy érzem, egyáltalán nem érdemeltem meg. Majd később megint felhívott, hogy ma már késő van, nem jön el. Mikor említettem neki, hogy nekem rosszul esett, hogy velem bunkózott, annyit tudott mondani, hogy ne haragudjak, igazam van, ő rontotta el a dolgot, és hogy akkor most hagyjuk is abba, majd holnap beszélünk. Teszem hozzá, 5 percre lakunk egymástól, úgyhogy ha tényleg sajnálná, akkor ide tudott volna jönni személyesen is bocsánatot kérni. Sajnos nagyon át lettem vágva, megint. :-(
Szerintem ne mentegesd, mert csak elhiteted magaddal, hogy ő akar, csak vannak akadályok. Ha már rég külön vannak az exével, akkor annak nem is kell semmit tudnia az ő magánéletéről, ha tudja, azért, mert annyira nincsenek külön. Nem éltek együtt, nem vagytok házasok, miért lenne akadálya a gyerekláthatásnak ez? A nőnek nem is kéne tudnia rólad, ez csak kifogás, hogy az ő zsarolása, ne higgy el mindent. :(
Olyan sincs, hogy túl gyorsan történnek a dolgok. Az azt jelenti, hogy az egyik nem akarja, mert nem érzi azt, amit kellene. Legyél óvatos, ne mentegesd a férfit, legyenek meg szigorúan az elvárásaid, ne alamizsnaként fogj fel egy kapcsolatot, hogy milyen jó, hogy keres, miközben nincs az, aminek lennie kéne.
Hú, nagyon találó ez a cikk, nagyon szépen köszönöm, hogy belinkelted. Én nagyon bízom benne, hogy a harmadik variáció lesz az én utam. Nekem is nagyon sokat kell változnom, ha ebből tényleg szeretnék egy normális kapcsolatot. Sajnos nem vagyok az a türelmes típus, nekem is sokkal higgadtabban kell hozzáállnom a dolgokhoz.
Nem kellesz eléggé. (nézd meg a filmet ha még nem láttad)
Ha akarna, ha szeretne, ha te kellenél, akkor teperne ezerrel. ez olyan kis kényelmes pocsolyácska...
Itt egy cikk is a témáról: [link]
Nekem azon akadt meg a szemem, hogy a csaj abban a hitben volt hogy ők együtt vannak, pedig a pasi lezárta az ügyet. Ilyen NINCS! Szerintem csak a pasi ferdít, nem zárt ő le egyértelműen semmit. Ezért tud most kétértelmű lenni. Szerintem ez neki egy sunyi biztosíték. Se Veled -se Nélküled kapcsolat, ahogy írtad. Egy ilyenbe nem másztam volna bele.
Igazából tudja, hogy mit szeretnék. Már régebb óta, kb. 2 éve ismerjük egymást. Egyre többet beszélgettünk, egyre jobban kerestük egymás társaságát, így kezdett alakulni közöttünk a dolog. Azután január elején hirtelen felgyorsultak az események, kölcsönösen rájöttünk, hogy ez mindkettőnk részéről több sima szimpátiánál. Akkor tényleg nagyon gyorsan kezdtünk bele, ezt én is aláírom. Az is biztos, hogy én jobban kimutatom az érzéseimet felé, mint ő énfelém.
Sajnos a kislány anyukájával nagyon nem egyszerű a helyzet. Mindennek fenyegetőzik, hogy ha nem kapja vissza a srácot, akkor bármire képes. sokszor nem engedi, hogy lássa a kislányt, a gyámügyi idézésre sem hajlandó elmenni. Így én is belátom, hogy nem könnyű egy új kapcsolatot építgetni. De azt is látom, hogy ha együtt vagyunk, ő is jól érzi magát, megnyugszik. Ha nem keresem, akkor ő keresi a társaságom. Valószínűleg kissé megijeszti az én határozottságom is.
Sajnos az ő dolgai valószínűleg elég hosszú ideig elhúzódnak, mire le tudja őket zárni. Én viszont úgy érzem, hogy fontos lett nekem, szeretném, ha ebből egy normális kapcsolat tudna kialakulni. Csak abban vagyok bizonytalan, hogy mennyi időt adhatok neki, illetve hogy álljak hozzá a dolgokhoz.
...egyszer randiztam egy fickó az,aki azzal nyitott,hogy tulajdonképpen egy háztartásban él még a volt párjával,mert "bizonytalanra" nem akar elköltözni.Szóval amíg nincs lefixálva a következő kapcsolat,addig nem mond le arról a komfortról,amit a volt pár mellett megél.Mondanom sem kell,nem lett második randi.Nem vagyok én száraz dajka....
Miért nem mondod el neki, hogy te mit szeretnél?
Ha ápolónő akarsz lenni akkor hajrá :)
További ajánlott fórumok: