Válás után ti hogyan kezdtétek újra az életet!? (beszélgetős fórum)

szeretnék már én is itt tartani!

milyen érzés?

mit tanultál ezalatt az év alatt?

gyerkőcök vannak?

"ő engem hibáztat, én meg őt hibáztatom"

Itt van a fő baj! Egyikötök se azt keresi, hogy Ő MAGA miben hibázott, hanem egymást hibáztatjátok.

Kívánom, hogy a lehető legegyszerűbben, legkevesebb vita nélkül tudjatok elválni. A válás sajnos nem sétagalopp.

A kettőtök közti viszony rajtatok múlik.Remélem sikerül megegyezésre jutnotok.Ha végképp úgy érzitek,hogy már nem működhettek együtt.

Ha van esély,akkor maradjatok együtt,de ha csak a viták vannak,és érzések már nincsenek,akkor inkább külön legyetek,a gyerekeknek is jobb ha nem látják,hallják a vitákat.

Én a saját tapasztalatom alapján azt tanácsolnám neked,hogy válj el mindenképpen.A gyerekekhez ragaszkodj,ne engedd őket az apjukhoz.

Mármint papír szerint mindenképp.

Amúgy meg valószínűleg meg tudnátok beszélni,hogy kinél mikor legyenek a gyerekek.

Nem egyszerű egyedül lenni,ezt tudom,de talán így mindkettőtök talpra állna,a párod is átgondolná a dolgokat.

Erősnek kell lenend,határozottnak,és ha később esetleg újra összejöttök,hát akkor újraházasodtok,de már más értékrenddel.

Nekem a válásom után elég jó maradt a viszony az exxel,a lányom szempontjából sokat segített.

Nem tudom,hogy te mennyire számíthatsz az apukára,de talán sikerülne megegyezni.

ő még nem nyilatkozott konkrétan. azt mondta, hogy elhagytam.

hát nem igazán működik, legalábbis úgy fest a dolog

ő engem hibáztat, én meg őt hibáztatom.

már mondtam neki, mert az ügyvéd felajánlotta, hogy segít válás előtt közös nevezőre jutni (hogy ne kelljen válni),de nem igazán akaródzik neki eljönni.

elbeszélünk egymás mellett, mindig a múltat hozza fel, amiket én már elfelejtettem és számonkér.

Ha semmiképp nem működik,akkor a válás jön szóba?

A párod erről mit gondol?

Nagyon sajnálom,hogy ilyen helyzetben vagy.

A szüleidhez,testvérhez nem tudnál menni a gyerekekkel?

Ezeket a szavakat akár én is irhattam volna:

"Nem akarok mindenáron társat.

Olyan kellene,akivel minden jó.Nem csak a szex,hanem minden más dolgot is megbeszélhetek vele.Nem nevet ki ha gondom van.

Nem is a nyitásról van szó.Bár az igaz,hogy egy-két éve nem voltam mással,mert nem éreztem azt hogy le akarok feküdni bárkivel is.

Inkább arról,hogy azóta én is változtam.Értéket keresek az emberekben.Azt nézem,ki az akire fel tudok nézni.Kiben lehet bízni,kit tudok tisztelni,és ki az kinek szívesen adom oda magam.

Nekem nagyon nem mindegy,hogy kivel élek,kinek adok oda magamból mindent."

Tökéletesen igy érzem és gondolom én is. :)

.

Amikor a társkeresőn kapok egy levelet,az első pár dolog közt van,hogy megnézem,mióta van fent az illető.

Van olyan,aki évek óta fent van.

Ilyenkor azért elgondolkozom.Van valami gond az illetővel?

És ha időközben volt párja,és végig fent maradt a társkeresőn; ez is elborzaszt.

Tudom,hogy nem egyszerű igaz társat találni.

Szórakozni nem igazán járok,ezért marad a társkereső.De azt hiszem,túl válogatós vagyok.

Nem baj,nem vagyok elkésve.Tudom,hogy még lehet párom,még gyerekem is ha úgy szeretném.Van már egy nagy lányom,akit nagyon szeretek.Szóval az anyaságról sem csúsztam le.

Nem vagyok elkeseredve,és nem kell mindenáron társ.Nem kell hogy eltartsanak,nem akarok kihasználni senkit se.

Ha majd a Jóisten,a sors,vagy valami bizonyos felsőbb hatalom úgy akarja,eljön nekem is az igazi,a nagy Ő:-)

Értem és köszi a választ! Tanulságos!

Egy anyukának meg pláne nem mindegy,hogy ki az akit beenged az életébe.

Ha valakit nagyon szerettünk,az nagyon sokáig tud hiányozni.

A társkeresőkön pedig a türelem...ott pár hét valóban kevés.

Az újjal elég bonyolult volt a kapcsolat.A mai napig sem értek pár dolgot vele kapcsolatban.

Nagyon szerettem őt.Csináltam hülye dolgokat,butaságokat,ő is csinált.

Ő nem tud nekem megbocsátani.Vagy csak nem is jelentettem neki semmit.Nem tudom.Még most is hiányzik.Nem éltünk együtt.De nem is pár hetes vagy pár hónapos dologról van szó. Éveken át húzódott.Miattam inkább,de ő is ludas volt ebben.

A válásomat nem bántam meg.Visszamehetnék,ha akarnék,legalábbis idáig még úgy volt.Szerettük egymást a férjemmel.De volt egy időszak,sok veszekedéssel.Ekkor ismertem meg az újat.Ekkor léptem,ezután váltunk.

Képtelen vagyok vele testi kapcsolatra.Nem is próbáltam,de már a gondolata is ellenérzéssel tölt el.Az exférjemet szeretem mint embert,sosem akarnék neki rosszat.De nem akarok vele élni.

Néha felmegyek társkeresőre,évente kb egyszer,pár hétig,aztán törlöm magam.

Nem akarok mindenáron társat.

Olyan kellene,akivel minden jó.Nem csak a szex,hanem minden más dolgot is megbeszélhetek vele.Nem nevet ki ha gondom van.

Nem is a nyitásról van szó.Bár az igaz,hogy egy-két éve nem voltam mással,mert nem éreztem azt hogy le akarok feküdni bárkivel is.

Inkább arról,hogy azóta én is változtam.Értéket keresek az emberekben.Azt nézem,ki az akire fel tudok nézni.Kiben lehet bízni,kit tudok tisztelni,és ki az kinek szívesen adom oda magam.

Nekem nagyon nem mindegy,hogy kivel élek,kinek adok oda magamból mindent.

Az újjal mennyi idő után ment szét a kapcsolat?Össze is költöztetek? Ő akarta hogy vége legyen?

Nem bántad meg a válást?

El is hiszem,hogy nem tudtál azóta szívből nyitni.