Titeket is büntet úgy a pasitok, hogy nem szól hozzátok? (beszélgetős fórum)

Komolyan, még mindig a könnyeimet törölgetem a nevetéstől:) Ahogy férfi és nő képes félrekommunikálni... Most az én férjem is "féligcsendben" van. Megbeszéltük tavaly, hogy elmegyünk egy évente megtartandó rendezvényre. Ő ezt így vezette elő: "odamegyünk, eszünk egy halászlét, 2 óra, váltunk pár szót, és már jövünk is haza". Nos a két órát én pontosan annyinak vettem, de pár napja kiderült, hogy ezt ő úgy gondolta, hogy egész nap, mert ő pusztán 2 óra miatt nem vezet oda-vissza 3 órát.:) Én meg nem mászkálok a tűző napon, fortyogó bográcsok között egy egész napot, és nézem a falunapokon szokásos mazsorettfelvonulást és a helyi pávakört, és halgatom a szokásos nullahuszas haknikirályokat. Összegezve: neki szerintem annyi maradt meg, hogy menni kellene, és az én igenlő válaszom. A körítés nem:)))

Ami a férfiak életképtelenségét illeti: nem azok. Csak más dolgokban jók mint mi. Én pl. nem reggelizek, de neki készítek reggelit, a vacsorát sem úgy adom elő, hogy "neje' egyél lábosból".:)

Rengeteget segít, de olyan dolgokban amit én utálok megcsinálni, vagy nem tudok.

A hűtőben az én férjem is eltéved, egyedül az üdítőt találja meg. A szekrényekben a ruhákat nem rendezem át, mert az komoly stresszforrás lenne, így sem nagyon tudja, mi hol van. És kövezzen meg aki akar: én készítem ki a ruháit is.:) De reggel 7.30-tól este 20.30-ig melózik, csak pénteken végez korábban. Elég fura lenne tőle elvárni, hogy porszívózzon utána még, mosogasson el. stb.

Tetszik ez a műszaki értelmiségi - mérnök! Nővérem műszaki értelmiségi, mérnök - NŐ, a férje műszaki értelmiségi, mérnök - FÉRFI (bár lehet, hogy ez kiderült számotokra :-))).

Nomármost: ablaktisztítás, takarítás többnyire akkor történik, ha a férj megteszi. Mondom: mérnök! Konyhai munkálatok, főzés, stb. többségében szintén a férj keze munkája. A nővérem tényleg annyira de annyira más beállítottságú, hogy őt ilyen "apróságok" nem tudják érdekelni - tényleg, agya mint egy műszaki értelmiségi mérnöké :-))) Ez 43 éve tart, felneveltek két klassz srácot, akiken nem látszik, hogy anyukájuk éheztette vagy elhanyagolta volna őket (190-es magassággal, 110-120 kg körüli gyerekecskék :-)), akik már a saját gyerekeikről gondoskodnak, akik imádják a nagyszülőket annak ellenére, hogy azok ilyen elfajzottak. (Csak egy példa: valamelyik családi ünnep előtt megkérdeztem a nővéremet, hogy "itt egy kacsamadár - konyhakész - megsütöd a gyerekeknek a bulira?" A válasz: "Nem, majd megsütik maguknak" - és tényleg :-)))

Vagy pl. a gyerekek iskolai ünnepségei előtt - ballagás, érettségi, stb. - bepakolta a kocsiba a srácok cuccát és elhozta, hogy vasaljam ki a fehér ingeket, ill. az öltönyöket nézzem át :-))) Ő ugyanis úgy alakította ki a háztartást, hogy a vasalás felesleges munka, nem is volt vasalója sem - mondjuk fiúgyerekekkel könnyű :-))).

Lányom nagy kérdése volt: Anyukám, biztos, hogy ti egy alomból vagytok?! :-))) Imádta a szuper, vagány nagynénjét.

Ha ez a te írásod a valós helyzetet tükrözi, akkor tényleg hidd el, komolyan mondom, mutasd meg a feleségednek.

Szerintem meg az ilyen ember ne alapítson családot. Tartson házvezetőnőt.

Sokáig dolgoztam mérnökökkel és őket nem kellett kiszolgálni otthon sem. Gyerekeik is voltak és házimunkát is végeztek.Maguknak csomagolták a kajájukat is.

Szóval mégis csak a kiszolgáló személyzet kell neki...

...kifejezvén a szeretetemet, a törődést" - igen ebben igazad van.

Csak kérdem én, ha Morgónak ennyire rálátása van a saját házasságával kapcsolatban, ő miért nem teszi fel a kérdést, hogy én milyen vagyok" és ez jó vagy meddig tűrhető el (nem borítom ki a feleségemet) az, hogy magamba fordulok és...

Kommunikáció! Az ilyen pasi(k)nak sokkal többet kellene beszélgetnie, megtanulnia az érzelmeit szavakban is kifejezni a felesége felé, mert egy idő után már miért is csodálkozik ha nem kapja meg a maga reggelijét?

Nem töltögetném a helyében tovább azt a tartályt", hanem sürgősen el kezdenék a páromhoz csiszolódni... :)

Én mondjam meg? :D :D hánem"az én uram a Morgó ...mondja meg neki az asszony: virágnyelven! Nehogy belegázoljon ezzel is a hólelkébe.

Erősen kell gondolkodnom, hogy van-e a férfi ismerőseim között ilyen mentalitású, aki ráadásul férfinek vallja magát.

Nincs.

Elhiszem, hogy a húszas éveik elején ilyenek voltak, de a normálisabbja fejlődött.

A családban, ismerősi körben elég sok a mérnök, informatikus, sokan eléggé kockák.

De egyik sem ilyen szerencsétlen, a matek mellett a hétköznapi élet sem okoz nekik gondot.

Fenntartom a véleményemet, a topicindító selejtes. Sajnálatos, hogy sokak szerint ez normális.

Szerencsére nem ilyen 'a férfi', ez csak egy selejtes példány.

Szerinted a férfiak életképtelenek?

Szerintem ez jó írás, tényleg megvilágítja a másik oldalt. Már ha az ember az értelmét nézi, és nem ragad le a részleteknél. Most megérteni akarjuk a másik nemet, vagy csak kioktatni?

Védelmére szóljon szegénynek, hogy ha nem te pakolod tele a hűtőt, akkor nem feltétlen evidens, melyik kis dobozban mi van, mit lehet megreggelizni, és mit nem, mert kell a főzéshez. Ráadásul reggel kómásan ez fokozottan nehéz.

Ez a kis monológ arra próbál rámutatni, hogy ami neked csak egy-két megjegyzés, az a másiknak folyamatos piszkálódás és zsörtölődés. A pasiknak máshogy kell megfogalmazni a dolgokat, hogy megértsék. Pl ha azt mondod neki, hogy soha nem viszed ki a szemetet, akkor ő nem érti, hogy ezzel azt akarod közölni, hogy most pl épp aktuális lenne. Sokkal hatékonyabb, ha csak megkéred rá simán.

Szegény asszonyod!!

....baaaz mindenért bepukkadsz és elvárod, hogy beszélgessen veled és a te szád szerint kerekítse még a mondatait is?

Már rég kihajítottatalak volna kérdezés nélkül, ha képtelen vagy saját magad butaságain túllépni!!

Miért nem lehet rögtön 5 percen belül elmondanod, hogy édesem, annyi a hűtőben/gázon a kaja, hogy nem is tudom melyikhez lenne kedvem" ... mi lenne ha te kezdenél így egy mondatot és nem azt várnád el, hogy a nagy vadászat után (miért az asszony mit csinál a vadászat/munkád alatt? ) még a szádba is csócsálja az egész napos reggelit, uzsonnát, ebédet vagy a vacsorát!??

Gondolkodj el ...fordítva. Egy bepukkadt pasinál nincs rosszabb, aki még azt sem hajlandó elárulni, hogy mi a fészkes baja van.

Aki tele hűtő mellett éhen hal, az meg is érdemli.

Ha tényleg ilyen béna vagy, örülj, hogy valaki életben tart. Nem, egy normális pasi szerencsére nem ilyen, te vagy selejtes.

Már bocs, de ez egy nagy baromság, nem használati utasítás.

" Nagyon leegyszerűsítettem ezt a bonyolult viszonyt, de szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem a férfi kiszolgálásáról van szó! Nem tekintjük cselédnek, rabszolgának a nőt, akinek az a dolga, hogy a férfit kiszolgálja! Egyszerűen arról van szó, hogy a férfi genetikailag alkalmatlan arra, hogy megfelelően ellássa magát."

Az én férfi családtagjaim biztosan mutánsok. Mindegyikük el tudja látni magát. Megtalálnak mindent a hűtőben és minden házi munkát el tudnak látni.

Ők genetikailag alkalmasak az önellátásra, elfajzottak! :DDD

Ja, és megköszönik az ételt, akkor is, ha nem én tálalok.

Kedves Fórumozók!

Hallgattassék meg a másik fél is! Én is egy magamba forduló pasi vagyok és bizony büntetem a párom azzal, hogy nem szólok hozzá – napokig, hetekig… Az eddigi hozzászólások mind csak arról szóltak, hogy mi a felszín, meg nagy közhelyek, hogy le kell ülni megbeszélni meg hasonlók. Az élet ennél sokkal bonyolultabb, így megpróbálok magyarázatot adni, hogy miért fajulnak el a dolgok odáig, hogy a pasitok nem szól hozzátok és próbálok használati utasítást is adni az ilyen típusú pasik kezeléséhez. Nem tudom, hogy az elmondottak általánosíthatóak-e, nem tudom, hogy másoknál is így működik-e, nem vagyok pszichológus, csak egy pasi, sok éve házasságban és még mindig kínlódunk ezzel a „nem szólok hozzád” dologgal, tehát szigorúan csak azt próbálom elmondani, hogy én mit érzek, miért vagyok ilyen és hogyan lehetne ezen változtatni, hogyan lehetne ezt kezelni. Próbáljátok ki és vagy bejön, vagy nem.

Mérleg vagyok, bár nem tudom, hogy ennek van-e jelentősége. Műszaki értelmiségi – mérnök. Ennek viszont van! Az egészen biztos, hogy az én agyam egészen máshogy működik, mint a páromé, vagy mondhatnám, hogy az én férfiagyam egészen máshogy működik, mint a nők agya. Én a számok világában élek, az 2 x 2 mindig négy, és a bármit teszek, annak ok-okoztai összefüggései vannak. Nagyon magas az igazságérzetem és nagyon nagy az önfegyelmem. Amikor gondolkodom valamin, akkor gyakorlatilag ügyeket intézek fejben. Nem nagyon tudom kezelni az érzelmi megnyilvánulásokat, nem udvarolgatok, nem becézgetek, nem hízelgek. Egyenes embernek tartom magam, amit mondok , az úgy van. És itt jön az első konfliktus helyzet. Amikor a nő elkezdi, hogy soha nem megyünk sehova, soha nem csinálsz semmit, soha nem mosogatsz el, soha nem pakolsz el magad után. Ugye mindenki tudja, hogy ez nem így van, mert a soha, az azt jelenti egy férfinek, hogy SOHA, egy nőnek meg azt, hogy nem sűrűn. És ez már konfliktus. Ilyenkor nem vitatkozom, nem ellenkezem, viszont az igazságtalan bántás elkezd felhalmozódni, tárolódni. Pedig bizony elmosogatok, elpakolok, sőt, ha párom nem tesz meg valamit, akkor megcsinálom. Most tessék apróságokra gondolni. Valahol égve felejtődik a villany. Mit tesz aférfi, ha észreveszi? Odamegy és lekapcsolja. Mit tesz egy nő? Ugyan ezt, csak azzal a kiegészítéssel, hogy odadörgöli, hogy mindig égve hagyod a villanyt! Ez a szúrás ismét bekerül a tárolóba. Aztán itt van a férfi-nő kapcsolat. Valahogy úgy vagyunk genetikailag beállítva, hogy a férfi dolga a vadászat, azaz, hogy eltartsa a családját, a nő dolga, hogy a vadászatból szerzett zsákmányt feldolgozza és ehető formában letegye a férfi elé, másnap is legyen ereje a vadászathoz. Nagyon leegyszerűsítettem ezt a bonyolult viszonyt, de szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem a férfi kiszolgálásáról van szó! Nem tekintjük cselédnek, rabszolgának a nőt, akinek az a dolga, hogy a férfit kiszolgálja! Egyszerűen arról van szó, hogy a férfi genetikailag alkalmatlan arra, hogy megfelelően ellássa magát. Reggel felkelünk, nejem nem szokott ilyenkor reggelizni, én pedig mindig próbálok valamit ennem, mert ezután egész nap nincs rá lehetőségem. Mivel nem szokott reggelizni, nem is csinál reggelit. Én sem, így vagy iszom egy pohár tejet és elrágcsálok hozzá egy tegnap előtti vajaskiflit, vagy nem és elmegyek dolgozni. Ezután a párom szépen kipakol a hűtőből szalámit, zöldséget, mindent és komótosan megreggelizik, mint ahogy ezt kellene, de én nem találok meg semmit a hűtőben , így már nem is keresek és marad az előbb említett vajas kifli, vagy elmarad az is. Aztán dolgozom egész nap, haza megyek, nejem főzőtt valamit. Elvárnám, hogy adjon enni, szedjen nekem, mert béna vagyok hozzá, de általában azt kapom, hogy ott a vacsora a gázon. Ílyenkor bemegyek a konyhába, próbálok túrkálni valamit. Múltkor nejem vadast főzött, én meg ettem tészta nélkül, mert nem tudtam, hogy az is van hozz, amért természetesen le is cseszett, ami ment a tartályba, aztán volt olyan, hogy volt valami lábosba, azt kivettem, megettem, akkor meg azért kaptam, hogy megettem az egyik gyerek adagját, aki még nem evett. Hát honnan tudtam volna? Porciózta volna ki egy tányérra és annyit ettem volna. Ezek a kis apróságok mind mennek a tartályba. Atán ott van a köszönd meg a vacsorát! Nekem senki sem köszöni meg, hogy a hűtő tele van és van mit enni, be van fizetve a villany, a gáz. Nem is várom el. Így miért olyan furcsa, hogy én sem tudom megköszönni, az” ott van a kaja a gázon” vacsorát? Persze, ha néha, ha ad enni, akkor megköszönöm, megdícsérem, hogy finom volt. Ha meg nekem kell összevadásznom akkor nem. Ez újabb konfliktus helyzet és megy a tartályba.

És ez a sok „megy a tartályba”, egyszercsak kibuggyan. Megtelik a tartály és elég egy bármilyen kis hülyeség, megjegyzés, kicsordul. És nem veszekszünk, nem törünk tányért, hanem elkezdődik a durcáskodás, egy nem szólok hozzád. Miért? Mert nem akarom ordítva megbántani, nem akarok mások előtt hülye helyzetbe kerülni, hogy ez is ott ordítozott a feleségével, így magamba fordulok és hallgatok. Napokig, hetekig.

Ezt a szótlanságot egy gödörhöz tudnám hasonlítani. Beleesek a szótlanság vermébe. És elhihetitek, hogy ilyenkor a pszichém védekezik és nem jön ki hang a torkomon, szinte vákumot érzek a számban, ezért tűnhet úgy, hogy csak foghegyről és tőmondatokban válaszolok. Szinte fizikai blokk van és nem jön ki hang. Elfojtott könnyek, kifele keménynek mutatás … nem tudom.

Aztán napokig megy a hallgatás. Próbálok küzdeni ellene, visszanyerni a lelki békét és kimászni a gödörből, de ekkor jön a lehető legnagyobb hiba, amit nő elkövethet, próbálja megtudni, hogy mi a bajod? És jönnek a beszólások, a piszkálások és tudom én, hogy csak azt akarja, hogy kezdjünk beszélgetni és beszéljük meg ezeket a problémákat, de nekem egy úgy jön le, hogy piszkál, és a beszélgetések is csak arról szólnak, hogy én milyen vagyok, azaz a nő támad én meg elkezdek védekezni. Talán már valamennyire ki is másztam a gödörből, de egy ilyen balul sikerült beszélgetéssel abban a pillanatban visszataszít és megint a gödör alján vagyok, ahonnan kezdhetek kimászni.

Mi a megoldás? Az biztos, hogy egy-két napig ilyenkor hagyjatok békén, kell, hogy a lelkünk megnyugodjon. Ha a lelkünk megnyugszik , akkor tudtok elkezdeni beszélni hozzánk és minél egyszerűbb, hétköznapi dolgokról és ne piszkáljatok ilyenkor. A férfinek ilyenkor az a jó, ha mondtok valamit, esetleg kérdeztek, amire egy-két szóval tud csak válaszolni. Semmi esetre ne piszkálódás legyen, hanem nagyon egyszerű eldöntendő kérdések. Nem baj, ha csevegtek mellettünk , de ilyenkor sok kommunikácóra ne számítsatok.

NŐ: Voltam boltban, holnap főzök neked paprikáskrumplit. Jó lesz?

Férfi: Jó. – és elindul a párbeszéd. Kérsz kenyeret? Igen, Finom volt? Igen, köszönöm az ebédet!

Ezt lehet rosszul is kommunikálni:

Nő: Voltam boltban, mit főzzek holnap neked?

Férfi: Semmit

Ez utóbbi azért nem jó, mert a férfit hozzátok döntési kényszerbe. Teljesen mindegy, hogy mit főztök , pontosa tudjátok, hogy mit tudtok, mit szeretünk, de ne nekem kelljen eldönteni! Azén dolgom a vadászat, hogy hogy ölöm meg a mamutot, de hogy ebből pörkölt legyen vagy sült, az nem az én döntési kompetenciám. Ha majd sültet akarok, akkor úgyis fogok szólni, de ahhoz előtt el kell kezdeni beszélgetni, azt meg csak az ilyen egyszerű tőmondatoktól lehet elindítani. Ezzel a módszerrel a makacs, magába forduló férfi is feloldódik és megnyílik. Ha megnyílt és nincs harag, akkor lehet beszélgetni a lelki bajokról, a házassági problémákról, a min kéne változtatni dolgokról, de ameddig harag és durca van, meg sem próbáljátok.

Kiváncsiam várom, hogy segít-e valakinek a fenti használati utasítás!

Nem,ezt en csinaltam,de csak akkor,amikor mar belefaradtam abba hogy veszekedjek vele....mikor 100 adszorra is elkovette azt,amire ugrok....

Imkabb nem szoltam...es o sem...