Titeket is büntet úgy a pasitok, hogy nem szól hozzátok? (beszélgetős fórum)

:)

Ráférne sok emberre!

Ha valaki mindig azt nézi miért nem lehet, akkor nem is akarja!

Ha meg akarom oldani, meg is fogom, de lehet kifogásokat is keresni.

Olyan emberrel kell kapcsolatban élni, akivel működik a kommunikáció. Nincs mindenki azonos szinten, sokféleképp működünk, reagálunk, dolgozunk fel dolgokat. Nem kommunikálunk egyformán. Ha nem megy az elején akkor sosem fog. Aztán lehet sírni hogy boldogtalan a kapcsolat...

Ja és az sem árt ha szeretjük a másikat és boldoggá akarjuk tenni. Nem magunkat, őt. Minket pedig ő tesz majd boldoggá, mert ő meg ezt akarja...

Pont ez a kérdés.

Ezek érzelmek. Érzelmekre nem lehet érvekkel hatni.

Másrészt azért is nehéz megbeszélni, mert az ember sokszor nem is emlékszik rá, mit is mondott haragjában. Aztán meg mondhatom, hogy nagyon rosszul esett múltkor, hogy ezt meg azt mondtad, állítja, hogy nem is mondott ilyet, mert tényleg nem emlékszik. A harag egy más énállapot.

...ez nagyon jó! Sokaknak kellene lefuttatni ezt a progit :)

Otthon.

"Ügyfélszolgálat: Igen, miben segíthetek?

Felhasználó: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne, kérem, a folyamaton?"

...

"Ügyfélszolgálatos: Hát, nem lesz egyszerű, de megpróbálhatjuk… Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?

Felhasználó: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?

Ügyfélszolgálatos: Milyen más programok futnak?

Felhasználó: Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.

Ügyfélszolgálatos: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?"

[link]

Úgy tűnik az írásaidból, h a házimunka javarészt a feleséged reszortja. Persze értem, te dolgozol, te vagy a kenyérkereső. De vannak olyan emberek, akik szintén egész nap dolgoznak és utána még a házimunkát is megcsinálják, legyen az férfi vagy nő. Talán a feleséged ebben kicsit egyedül érzi magát. Sokat dolgozol, nem foglalkoztok egymással. Eltávolodtatok. ÉS az sem segít, h te nem mutatod ki az érzéseidet és nem hízelegsz neki. Egy nő, ha nem érzi megbecsülve magát, akkor ilyenné válik. Téged is becsülni kell, h dolgozol, de őt is amiért otthon tartja a frontot. Elmehetne ő is dolgozni és akkor ki csinálna vacsorát? Vagy reggelit?

Ez a kutyának is kiszedi a kaját szerintem nem jó hasonlat, hiszen az állatok képtelenek maguknak ételt szedni, te viszont képes vagy rá. Nyugodtan megkérdezheted: Drágám, van a vacsorához köret is? Vagy hová tetted ezt és ezt?

Szerintem itt az ideje, h kicsit egymással is foglalkozzatok és igenis próbálj meg beszélni a nejeddel. Tiszteljétek egymást! Pont a 25év házasság miatt, mert ez megér ennyit! Mindkettőtöknek át kellene éreznie a másik helyzetét. Sok sikert!

Szerintem az, aki nem találja a kiskanalat, még nem nevezhető tesze-toszának sem:) Mert aki valóban az, az mindenhol az:) Inkább csak léteznek "fehér foltok" az életben amit valahogy nem tudnak felfedezni. Én hiszek abban, hogy igenis létezk "férfi agy". Pedig a férjem is igyekszik, ha van minimális szabadideje hétköznap, akkor azonnal segít, van olyan dolog amit mindig ő intéz. 19 éve kéthetente van a nagybevásárlás, szinte mindig ugyanazokat a termékeket vesszük. Emlékszem, amikor beteg voltam, egyedül ment, lista alapján be is vásárolt. DE! Fel kellett tüntetnem, hogy milyen márkájú, hány százalékos tejet, tejfölt vegyen, milyen étolajat... Mert csak simán ne írjam oda hogy "tejföl" mert annyiféle van.:) Szóval egy férfi látja hogy van tejföl a hűtőben, és ennyi, azt már nem jegyzi meg, hogy milyen fajta.

A férjem egyébként is úgy van vele, hogy amit én teszek a háztartásban az helyénvaló, megkérdőjelezhetetlen. Ebből néha roppant vicces dolgok sülnek ki. Pár éve történt: lefőztem a kávét, de mivel tél volt,a férjem adagja gyorsan kihűlt. Nosza, beleöntöttem egy kislábasba, hogy majd felmelegítem. De rohanós reggel volt, elfelejtettem, elmentem fürdeni. Amikor kijöttem a fürdőszobából, addigra tiszta füst volt a lakás, mivel a lábaskában leégett a kávé. Kérdeztem a férjemet, hogy nem láttad, miért nem kapcsoltad ki a tűzhelyet?!! Mire ő: "de láttam, furcsállottam is, de azt hittem valami szándékod van azzal hogy így csinálod":)))))

:)

Szerintem úgy, hogy megbeszélik, hogy most veszekedés és sértegetés mentesen mindent megbeszélnek. Mindenki adja elő a javaslatát, hogyan lehet változtatni, jobbá tenni a dolgokat.

És be is kell tartani. Sérelmeket nem söprünk a szőnyeg alá, mert nagy lesz a kupac.Az ebédidőt, vacsora időt együtt kéne eltölteni (amikor lehetséges), és megbeszélni a napi dolgokat.

A családdal, férjjel, feleséggel törődni kell.

Nem csak a másiktól kell ezt elvárni. Sértődősdinek pedig nincs helye.

Tényleg nagyon praktikus az észjárásod, precízen, szépen sorban válaszolsz mindenkinek - egy hozzászólásban! Ez jó, nagyon tetszik :-))) (Én amatőr módon, egyenként válaszoltam volna mindenkinek :-)))

Ezt a válaszodat este csak átfutottam, most álltam neki alaposabban. Azt mondod, és látszik is, hogy jó körülmények között éltek, szép családod van. Az lehet tudni, hogy a gyerekek hogy élik meg ezt a szeretetlenséget?

Bocsánat, nem bizalmaskodni akarok, pláne nem vájkálni a dolgaitokban, de már az első hozzászólásodat olvasva is azonnal felmerült bennem, hogy ti a feleségeddel vajon szeretitek egymást? Persze tudom, más korosztály vagyunk, (ráadásul én fiatalként sem voltam "modern' gondolkodású) de ezek a külön kajálások nekem elképzelhetetlenek. Mielőtt a fiatalabb fórumtársak nemtetszésüket fejeznék ki felém, jelentem: rengeteg munka és alkalmazkodás van a közös kajálásokban!!! Nem is mindig sikerül, mert az én férjem is rengeteget dolgozik/dolgozott, de kutya kötelességemnek tartottam/tartom, hogy előtte legyen a vacsora, nyugodtan tudjon enni - bár, ha viszonylag emberi időben ért haza, a gyerek úgyis azonnal rátapadt, és eszegetett apa vacsorájából is :-)))

Ha a hibáitokkal együtt elfogadjátok egymást, akkor mi lehet az oka annak, hogy időről-időre belefáradsz? Több mint 25 éve így megy? Miért? Egyikőtök sem akart változtatni? Esetleg annyira azért nem komoly a probléma? Bár én ezt így nagyon szomorúnak tartom - jogos a boldogtalanság.

Ha nem akarsz, ne válaszolj, és tényleg ne vedd rossznéven a kérdéseimet, de ezek óhatatlanul felmerültek.

Ismét magamról: nálunk is a férjem a - ha úgy tetszik - mamutvadász, jó, hát messze nem ilyen eredménnyel :-) és boldogult fiatal korunkban voltak kétségbeejtő időszakaink is. De: több mint 40 éve megköszöni az ételt, ami ugyebár javarészt az ő munkájának köszönhető. És nekem ez fel sem tűnt, azt hittem, hogy természetes... :-)))

Igazuk van ám itt a többieknek is: jólesik és kell a kedveskedés, a feleségednek is jólesne - talán még nem késő, mindketten változhattok még, ha akartok.

Egy kis humorral zárnám (már ami a férji bókokat illeti): pár éve történt, hogy vasárnap ebédeltünk négyesben, amikor a férjem megjegyezte, hogy nagyon jó az arckrém, amit használok! Egy pillanatra zavarba jöttem, a vejünk még nagyon "friss" volt a családban, és hát előtte azé' má' mégse ugye :-))), de aztán győzött a kíváncsiság: kiszaladtam a fürdőszobába, minden világítást felkapcsoltam, hogy jobban lássam amit kell :-), a lányom az apjával már ott volt az ajtóban, hogy mi történt, rosszul vagy?! Mondtam hogy dehogyis, csak hát azonnal látnom kell, hogy a majd 30 éve használt arckrémem mitől olyan hatásos most 60 és a halál közt?! :-))) Az én drága férjem legyintett, hogy jaaaa, hát ő nem erre gondolt: kifogyott a lábápoló krém, lusta volt újat bontani, meg nem is tudja hol van!!! Az én arckrémem pedig ott volt a tükör előtt.... :-)))

Én ezt nagyon sajnálom Morgó!

Mind a kettőtöknek nagyon nehéz így! Vannak emberek, akik egyszerűen képtelenek az érzéseiket kimutatni, nemhogy beszélni róla... pedig kell! Elmondani, mit érzel, miért úgy érzed. Leülni és beszélgetni mindenről. Újra megismerkedni a másikkal, mert szerintem eddig (nem tudom hány éves házasok vagytok és melyik korosztály) nem nagyon sikerült megismernetek a másikat.

Hibák. Mindenkinek van, anélkül nem létezik egy ember. De ha szeretünk valakit, szeretjük a hibáit" is. Nem dörgöljük folyton az orra alá, hogy te ilyen -olyan amolyan vagy. Ezért írtam: csiszolódás. Mit jelent? Figyelsz a másikra ezerrel!!! Nem elemezgeted ki, hogy most milyen hangsúllyal és minek mondhatta. Ha nem érted, vagy ő nem ért téged, megkérdezed. Segíted.

De ehhez ketten kelletek megint csak, mert egy házasság bizony kétszemélyes játék.

A pénz meg látod... nem boldogít. Sőt... nem tudod megvenni ezt.

Kapcsoljátok ki végre a külvilágot, menjetek el valahova és csak egymásra figyeljetek. A mondatokat pedig úgy kerekítsétek, hogy megértse a másik is. Ha pedig nem értitek meg egymást, kérd meg, hogy írja körül úgy, hogy te is megértsd.

Persze kérdés, hogy akarjátok-e ezt a kapcsolatot még????

Sok sikert.

Így leélni egy életet...

Sokra mész a pénzeddel....

"Ezek csak házak, az otthon az valami más..."

Csináld meg a kerti munkát, a feleséged se tart szakácsnőt. Ne érezd mindig úgy, hogy a munka fontosabb.

Tudod, én mindig arra vágytam, hogy együtt csináljunk mindent a férjemmel. Fessük ki együtt a lakást, mázoljuk le a kerítést, szereljünk össze bútort, főzőcskézzünk együtt...stb. Ezek pótolhatatlan közös élmények, ettől lenne két ember egy pár... Alkalmazhatsz valakit, aki rendben tartja a kertedet, de akkor milyen kötődésed alakul ki az otthonoddal? Semmilyen. Attól nincs jobb, amikor valaki a két keze munkájában gyönyörködik - a párjával együtt.

Hát nem lehetsz egy egyszerű ember, de a feleséged sem. Leírtál tényeket, részleteket az életetekből -néha elmosolyodtam (vagy elszomorodtam?), mennyi hasonlóság van a családi életünk között - bár nagy különbség,hogy én a férjemet maximálisan kiszolgálom, elé teszem a kaját, és elveszem előle az üres tányért. Effektíve én időben sokkal többet dolgozom, mégis ez az elvárás részéről.

Ami szinte kiszúrta a szememet: írod, hogy nem udvarolgatsz, nem hízelegsz, nem becézgetsz.... pedig KELL!! Ha azt akarjátok, hogy nők legyünk, ne csak háztartási alkalmazottak, akkor mutassátok ki, hogy szerettek minket! Mi érzelmekből táplálkozunk, ettől töltődünk fel, ekkor tudjuk éreztetni veletek, hogy ti pedig igazi férfiak vagytok mellettünk!

A másik a kommunikáció hiánya. Nincs rosszabb, amikor együtt élsz egy olyan emberrel, akivel nem lehet bármit megbeszélni. Akkor már megette a fene az egészet... hiába van meg mindenetek, hiába keresel te havi két milliót, ha egy kriptában éltek...

A duzzogás nem megoldás semmire, inkább csak olaj a tűzre.

Házasságunk első tavaszán nyílt a kedvenc virágom, az orgona. Mondtam a férjemnek, hogy "nézd szívem milyen szépek az orgonák" s napokig duzzogtam, mert ő nem értette meg, hogy szeretnék egy csokorral, én meg hallgattam virág nélkül. Akkor megtanultam: ha virágot akarok akkor azt konkrétan le kell közölni...

Halogatni meg gyűjtögetni nem érdemes a sérelmeket, mert a sok apróságból tör ki a vihar és további sérelem, meg válás lesz a vége. Minek? Ennél egyszerűbb akkor és ott kérni azt az apróságot ami nekünk fontos, a másiknak meg talán még fölösleges is....

A gondjaidat a feleségeddel kellene megbeszélni. Meg kéne mondanod, te mit szeretnél. Nem kell gyűjtögetni a sérelmeket, hanem azon melegében szóvá tenni. Én biztosan szólnék, hogy lécci, szedj nekem is, mert én mellé borítom, meg ha már magadnak szedsz, én is kérek. Szóból ért az ember. A sok pénz sem biztos, hogy boldogít...

Lehet, több időt kéne a feleségeddel tölteni, kikapcsolódni. Néhány dolgot együtt csinálni és közben beszélgetni.Egymás lelkét is kell olykor pátyolgatni.

(én azt mondtam a férjemnek, ha valaminek nem tudja a helyét, hagyja elől, majd én elrakom- de ezt meg kell beszélni, és nincs vita)

Ti egyszerűen nem tudtok beszélgetni, pedig ez nagyon fontos.

Alkalmazkodni meg mindenkinek kell és kompromisszumot kötni is - a békesség kedvéért.

Beszélgessetek egymással! Viccelődni is szabad.

Hamai 162-es hsz-ra igen, már többször a viták hevében, de konkrétan ezt a levelet , vagy beírást nem mondtam el. 183-as hsz-ra igen, szerintem jól látom az összefüggéseket, de több, mint 25 év házasság után már belefáradtam, hogy a 4-5 havonta kicsorduló tartály miatti némaság okát ismét magyarázni kelljen.

Mezei Virág 163-164 hsz-ra el tudom látni magam, a házi munkát is el tudom végezni, el is végzem, amit kell, de tudok fontossági sorrendet állítani. Amikor fontos munkát kell határidőre elvégeznem, akkor azt kell megcsinálnom és ha keresek vele 100 ft-ot, akkor azt kell megcsinálnom és nem a kertet kapálgani, mert azt 5 ezerért megcsinálja bárki. Lehet, hogy valóban középkori a felfogásom, de ezen nem tudok változtatni. Mindig ilyen voltam, még nősülés előtt is, pontosan tudta. Viszont egy kérdés: ha étteremben esztek, kinek köszönöd meg a vacsorát? A szakácsnak vagy a pincérnek? Meg szerintem az a normális, ha leülünk és a feleségem szed nekem, mert béna vagyok és magamra öntöm. Ezzel az ott van a gázon egyél, én sértve érzem magam. Már bocs, de a kutyának is kiteszi tányérba a kaját. Akkor én nem érdemlem meg?

117-es hsz-ra. lehet, hogy igazad van, lehet, hogy tényleg házvezetőnőt, vagy inast kellene tartanom, ha az akkora kérés, amit szeretnék. Úgy gondolom, hogy ennek ellenére végzek házi munkát, iszonyú sokat dolgozom, jól keresek, és 4 gyereket felneveltünk, tehát kicsit óvatosabban a szavakkal, mert mint írtam én ezeket komolyan veszem.

Unom 165-166 hsz-ra. Lehet, hogy selejt vagyok, de azért nem halok éhen a hűtő előtt, de a mindig mindent máshova pakolástól megőrülök. Nem tudom mennyire vagyok életképtelen, havi 2 millió fölött keresek, házam, kocsijaim, nyaralóm van.

Bich 167 hsz-ra Igen, lehet, hogy az lett volna a megoldás, hogy szétmegyünk. A hűtő a konyhaszekrény, a ruhásszekrény általam történő teljes átláthatatlanságát már többször elmondtam, elmagyaráztam, de nem használ. Veszekedni, kiabálni nem akarok, a konfliktust kerülöm, inkább magamba fordulok. A nagy vadászat alatt a nejem helytáll, vezeti a háztartást, ebéded főz… vagy mégsem? Otthon van, nem dolgozik, illetve dehogy nem dolgozik, mos, takarít, nem akarom ézt ezt a munkát lebecsülni, sőt, beállok segíteni, aztán ott van a gázon, egyél… A 171-es hsz-ra igen, magamtól szoktam a mosogatógépet kipakolni-bepakolni. Még szeretem is csinálni, mert kicsit kikapcsol, szeretem akkurátusan betenni az evőeszközöket, a tányérokat a helyükre. De vannak dolgok amikkel nem tudok megbírkózni. Az ilyen műanyag szarságok, amiknek nincs helye, legalábbis nem tudom, hogy hol, ezeket kint hagyom a letakarított pulton. Akkor meg az a baj. 178-as hsz-ra De bizony feltettem már magamnak sokszor a kérdést. Talán legjobb lenne elválni, mert vannak rigolyáim, neki is vannak és úgy tűnik, hogy ez már így is marad. Nem fog menni az a csiszolódás. A párom legalább olyan makacs, mint én.

Pöttyős Pankának köszönöm, hogy megértettél. 172-hsz-ra csak én segítettem a gyerekeket a tanulásba az egyetemistát is és a kisiskolást is, én jártam szülői értekezletekre, ott meg ültem mint a kuka a sok anyuka között. De jól látod, mindent megtudok csinálni, csak sokkal több idő, energia.

Hópihe_ 176 hsz-ra volt amikor elkészítette a reggelit, csak nagyon ritkán. A legtöbbször úgy megyek dolgozni, hogy nem reggelizem, mert arra már nincs időm. Pont az ilyen apróságokat hiányolok. A 188-hsz-t is köszönöm, bár nem tartom magam tesze-toszának, mert más területen meg szerintem nagyon jól és keményen helyt állok.

fehérke111 190-es hsz-re csak annyit, hogy én vagyok a kereső a családban és nem mutatom meg, legalább is egyenlőre.

Cirmancs 186 hsz-ra köszönöm. Talán annyit, hogy többet dolgozom, mint kellene. Sokszor este is és sokszor az éjszakába is belenyúlik. Mentségemre legyen mondva, hogy otthon dolgozom, tehát szem előtt vagyok. Hát igen, ez a konfliktusok egyik oka (is).

Hsz-om megírása óta, semmi nem változott. Nejem próbált már békülni, próbált velem beszélgetni, de nála a beszélgetés azt jeleni, hogy elkezdi mondani, hogy én ilyen vagyok, meg olyan vagyok, azaz, mindig védekezésre kényszerít. Ha azt mondom, hogy igazad van, olyan vagyok, akkor azon sértődik meg, ha ellenkezek, akkor abból vita lesz. Mit teszek ilyenkor? Magamba fordulok és nem szólok semmit. És minden folytatódik… Hogy meddig?

Ui. Nejem megvacsorázott. Még véletlenül sem szólt volna, hogy gyere, neked is melegítek...

Hmm, jól gondoltam...

Pedig kíváncsi volnék :-)

"...a nő dolga, hogy a vadászatból szerzett zsákmányt feldolgozza és ehető formában letegye a férfi elé, másnap is legyen ereje a vadászathoz"

Csaxólok csendben: ma már a nőnek az is "dolga", hogy a mamutvadász zsákmányát kiegészítse ő is egy-két hitványka csibével, nyamvadt kis nyuszikával, ezzel-azzal, hogy mindig legyen mit tenni a család asztalára - ugyanis az egykeresős családmodell nem mifelénk dívik :-)))

Leírtad ezt rémületes használati utasítást, de úgy látom, hogy ez csak afféle gőzleeresztés volt, mert senki véleményére nem reagálsz.

Hála istennek az én férjem nem ilyen. Kibírhatatlannak tartom az ilyen férfiakat...

Ez nem férfiagy, ez a te agyad.