Ti mit tennétek a helyemben? Segítsetek! (beszélgetős fórum)

Enissa! :)

Nem vagy negatív egyáltalán!

Nagyon is okosan látod!

De dolgozom már, csak korábban amíg nem volt melóm, ezért nem tudtam menni külön albit fizetni.

A mostani melóhelyem viszont nem állandósított még, szóval most meg ezért nem merem otthagyni a házat úgy, hogy ezzel a lépésemmel, meg kihúzzam a kislány lába alól a gyerekszobát.

Nem tart el a gyerek apja,Isten ments!

Mindig is arra törekedtem hogy legyen keresetem.

Külföfre is melózni mennék, nem pedig férjhez. Az hogy esetleg talán majd úgy alakulna, az már egy másik asztal.

Csak egyszerűen jobban szeretnék élni, és keresni pénzt, mert a fizetésemmel is el kell neki számolnom hogy miért veszek le pl havi 60-E ft-ot, és azt mire költöm. Hát én veszem minden ruházaot a kislányunknak is, nem pedig ő tart el...

Csak akkor van egy új cipőm, ha én azt maagmnak megveszem a saját kis fizetésemből.

A barátom meg kinnt jól keres, ott jobban vannak melóhelyek, és jobban is fizetnek havonta, A minimálbér már alapból a 3x-osa mint itt nálunk.

De itt nem is a pénz a lényeg, hanem az hogy én szeretnék a barátomhoz menni, mert ott sokkal élhetőbb ahelyzet mint itthon, de főleg amiben most vagyok...

Közös kasszán vagyunk, de ebből is állandóan csak a harc megy.

Mikor mire költök, tsb...

Pedig nem is költök fölös dolgokra. Még ahyjaamat is maganak festem be, és műkörmöm sincs.

Egyzserűen nem akar arról hallani hogy én el akarom őt hagyni, mert szerinte nekünk együtt kell megöregednünk.

Én meg nem tudom hogy hogy szabaduljak tőle, mert ez a lelki terror amiben vagyok.... :(

Ige, írod hogy előbb én nézzem meg hogy hová mennék. Igen, na pont ezt szeretném én is, csakhogy addig meg a gyerek hol lenne? merthogy az apja sem itt dolgozik, hanem egy másik városba, és most ő is csak ingázik két város közt.

Szóval most ezzel zsarol be, hogy addig meg talán ő fogja a gyereket nevelni helyettem?

Én ebbe bele vagyok már betegedve!

Szia!

hHasonló volt a helyzetünk, annyiban azért különbözik, hogy nekem a volt férjemmel nagyon jó volt a kapcsolatom , viszont a hasonlóság,hogy mi is elköltöztünk Felső-Ausztriába a vőlegényemmel, 660 km volt a távolság, és mégis megtudtuk oldani, hogy mi mentünk 3 hetente,a volt férjem jött szintén 2-3 hetente és a végén olyan jól alakult, hogy a volt férjem is ideköltözött mármint ahol élünk és így minden héten találkoznak egymással mármint a lányunk és ő!

Nem beszélve arról, hogy a lányom megtanult németül perfect.

Tehát ez a része egyáltalán ne jelentsen gondot, mert ha az apja tényleg szereti a gyereket, akkor nem fog akadályt jelenteni a távolság.

Ha nem érti meg,indíts gyermekelhelyezési pert, és akkor nem teheti meg ezt a gyerek apja, mármint hogy nem engedi kivinni, vagy hogy veled éljen nagy részben!

Tudod amit írsz, az már régen rossz, hogy a gyerek előtt vagy alázva, meg ilyenek, mert így nagyon rossz kép és minta épül be a gyermekedbe, ami későbbiekben és valószínű most is sajnos rossz neki.

Tehát a gyereked és a magad érdekében is dönts hamar és merj lépni, mert amit leírtál, annál csak jobb lehet!

Nem beszélve arról a nem mellékes tényről, hogy Ausztriában annyival másabb az élet, hogy az valami hihetetlen, anyagilag itt, ha bármi történik sokkal jobban lehet boldogulni, már ha csak a fizetést nézzük , összehasonlíthatatlan Magyarországgal stb.

Viszont próbálj egy kicsit a társfüggőségből oldódni, mert látod vártál hosszú évekig és most lépnél, hogy van más férfi, nem pedig azért léptél mert a kislányod is féltetted, hogy miként hat rá az a családi állapot amiben éltek.

Ausztriában is ne az vezéreljen, hogy a barátodnak jók a referenciái, hogy fog téged támogatni, hanem, hogy soha többet ne kerülj kiszolgáltatott helyzetbe, hogy az anyagiak miatt élsz együtt a gyermekeddel olyasvalakivel akivel csak szenvedés az élet.

Dönt gyorsan , hisz évekig már húztad ezt!

Amúgy egyrészt minden éremnek két oldala van, másrészt nem írtam, hogy hazudik, azt viszont külön kiemeltem, hogy ettől az esettől függetlenül....

Na, de minek is magyarázom, üres a kosár, amibe pakolok.

Menj az NLC-re (bármi is legyen az), és ott csevegj azzal az Anitával, bárki is az.

"Hogy lehettem egy akkora barom hogy egy iylennek szültem egy kis anygalkát?

én barom!"

Phúúú, most nagyon csúnyát tudnék mondani. Mi az, hogy neki szülted?????????

Egy nő magának szüli,illetve maguknak azt a gyermeket, akit az élettől kap, hogy egymásnak kölcsönös örömöt szerezzenek, amíg a gyermek nem kezdi bontogatni a szárnyát és éli az önálló életét.

Én egy nem túl brutális apa mellett nőttem fel, de annyira elegem volt a veszekdésekből, hogy abszolút nem érdekelt volna, ha anyám elválik tőle, csak legyen már nyugtunk, békénk, anyu lgyen vidám, boldog. De sajnos ő(anyu) komolyan vette a holtomiglant, és emiatt eléggé összeszorult szívvel gondolok vissza a "gondtalan" gyermekévekre. Azt sem bántam volna, ha anyu hónapokra egyedül hagy a nagyival, és aztán új életet kezdünk apu nélkül bárhol, azt sem bántam volna, ha egy egérlyukba költözünk.( Pedig nem is vert minket, de a lelki terror is épp elég volt).

Te édesanyádra nem támaszkodhatsz? Nem vigyázna a kislányodra, amíg saját lábra állsz?

Konkrét esettől függetlenül, ilyen fórumok kiírásánál olyan szívesen meghallgatnám a másik felet is.

Mondjuk ha megver, az teljesen más tészta.

Valószínű én nem a pozitív ember leszek.

Nem értelek, azért nem változtattál az életeden, mert nem tudnád a kislányodat és ÖNMAGADAT sem ellátni. Ergo nem dolgozol, a férjed, vagy a gyermeked apja tart el. Nekem ez nagyon furcsa, és most lépnél tovább a jó referenciákkal rendelkező új baráthoz.

A gyermek apja helyében én sem engedném a gyereket úgy el, hogy az anyja nem talpraesett annyira, hogy legalább önmagát ellássa. Sosem lehet tudni az a férfi milyen. Kívánom legyen szerencséd vele, de ettől még nem biztos, hogy az Isten lábát fogod meg vele. Egy gyereknek a biztonság kell. Ha nem tudsz a gyerek apjával élni, menj próbáld ki milyen az új jelölt, és ha minden rendben, akkor vidd magaddal a kislányt is.

Sok szerencsét kívánok.

Még egy, próbálj meg a saját lábadon is megállni, hogy ne legyél kiszolgáltatva senkinek!!!

Hát válj el,de ne vidd a gyereket külföldre.

Ne ess bele még egyszer ugyan abba a hibába,hogy teljes anyagi függőségben élsz.

..szerintem...

ezeket szépen, így, ahogy leírtad mond el a gyereked apjának is, majd csomagold össze magad, és a gyereket is, és lépj!

A gyerek nem hülye, és nagylány már ahhoz, h értse, megértse mi zajlik körülötte!

olyan nincs h nem engedi

ha kell, kerj segitseget

ha eroszakos ? bocs, feljelentenem...

Én is ezt szeretném, de az apja nem engedi hogy elhagyjam.

Egszerűen lenyomta a fejemet az ágyra, és erőszakodkodik hogy ha kell megver hogy el ne merjem őt hagyni, hiszen szerinte én sosem leszek mással boldog, hogy a barátomnak csak egy utolsó cselédje leszek úgyis, szóval ilyneekkel traktál...

Tudom jól hogy a gyereknek sem jó ha mindig csak a vitát hallja meg asszisztálja.

Sajnálom is szegénykémet, de a családi ház az közös, először ezt kell megoldanunk hogy anyagiakban is méltóan szétmenjünk.

Mert az apja azt akarja, hogy majd ő kifizet engem zsebből kp-ben amennyit ő gondol hogy belefizettem eddig a házba.

Viszont én ebbe meg nem megyek bele, hizsen kettünk neván van, ezt nem teheti hogy csak úgy kifizte amennyit ő gondol, és majd az utcára akar rakni.

Akkor meg a kislánnyal hova menjek???

Egy utolsó aljas egy ember.

Hogy lehettem egy akkora barom hogy egy iylennek szültem egy kis anygalkát?

én barom!

ez sem neked sem a gyereknek nem jo

de 8 evesen mar eleg nagy hogy megertse.

MAGADra gondolj most elsosorban.