Ti megengednétek a lányotoknak? (beszélgetős fórum)

Szerintem igen. Ha valaki eldönti, időt, pénzt, energiát fordít rá, akkor simán megcsinálható.

Az, hogy a statisztika szerint csak ennyi diplomás létezik, nem azt bizonyítja, hogy különleges képességeket igényel, hanem azt, hogy a többieknek esetleg nincs pénzük rá, nem elég kitartóak, nincs rá igényük, stb.

Nem magasztaljuk fel, és a "csak" egy papír, az nálam idézőjelben volt. Nem ide tartozik, de közgazdász-jogász vagyok...

Aki felsőoktatásba került, vagy elvégezte azt, az igenis legyen büszke magára, mert egyáltalán nem a nagyátlagot képviselik! A férfiak 15,8 és a nők 18 százaléka diplomás a 2011-es népszámlálás szerint Magyarországon. Nem szoktam ilyet csinálni, de nagyon kíváncsivá tett a kérdés, hogy átlagosnak mondható-e egy felsőfokú végzettség, vagy egyáltalán a felsőfokú tanulmányok megkezdése...

Tudod miért nem kibeszélés?Mert tud róla,hogy ezt gondolom.

Én azt tartom kibeszélésnek,ha a másik nem tudja,hogy mit gondolok,de másnak meg elmondok/leírok mindent.

Anyukám tudja,hogy mit gondolok róla.Ezt mind neki is elmondtam.A válasza mártíros volt és azt csinálta,amit itt sokan szeretnek,kiforgatta a szavaimat.Tehát idézem:" tudom,hogy nem szeretsz és rossz anyának tartasz".Ez az,amit soha nem is gondoltam,hiszen ők a legfontosabbak és belehalok,ha egyiküket is elveszítem.

Én nem tartom ezt kibeszélésnek. Semmi olyan nem kibeszélés, ami a saját életünkre hatással van. Az elsősorban a mi történetünk, és jogunkban áll elmondani, azzal együtt, hogy kinek milyen szerepe volt benne.

Nekem a kibeszélés ott kezdődik, ha valaki állandóan számára idegen emberek életén csámcsog.

Ácsi,azt ki mondta,hogy 15 évesen szexeltem?Hát nagyon nem.Barátom volt,de nem feküdtem le vele.Kerek-perec megmondtam neki,hogy szűz vagyok és nem érzem magam készen a szexre.Ha így is velem akar lenni,akkor oké.És velem akart lenni.

Amúgy gondoltam,hogy a vége az lesz,hogy "mert ez hogy szidja az anyját".Bárcsak a lottón lenne ilyen ötösöm.

Ha visszaolvasol,azért írtam le,mert tudod elegem van abból,hogy ismeretlenül is az jött ki,hogy én tehetek mindenről,meg mindig a gyerek a hibás,mert lázad.Ezért nem szidtam,hanem leírtam a történetet,hogy nem csak mindig a gyerek a hibás.Van,amikor egy szülő is lehet az.És ezért is írtam le direkt,hogy ezek ellenére nagyon jó ember,de fafejű kegyetlenül.Írhatok én egy kisregényt a jó dolgokról és anya jó tulajdonságairól is...de pont nem az volt ebben a fórumban a lényeg.

És igen,nem hülye,de képtelenség vele más kapcsolatot kialakítani.A tesóm sem tud.Ugyanis mint írtam,kegyetlen erős ez a rossz tulajdonsága.És ha valami nem úgy van,ahogy ő akarja,akkor abból vita van.Ha jó kapcsolatot akarunk,akkor mindig egyet kell értenünk vele,mert akkor nem lesz vita.És ha mondjuk neki,hogy kicsit ő is változtathatna a hozzáállásán,akkor annak mindig vita a vége,mert szerinte ő miattunk lett ilyen,mert mindig az volt,amit mi akartunk.Szóval szerintem itt csak úgy lesz jó kapcsolat,ha kevesebbet találkozunk és csak telefonon beszélünk.Ami szintén nem mindig jó,mert képes rám csapni a mobilt,ha nem hagyom magam.

Szóval ő is mindig azt akarja,hogy neki legyen igaza,meg valamilyen szinten mi is.De mindig ő nyer,hogy ne legyen vita.

Csak leírta, hogy jól tanult, ennek ellenére az szüleinek sose felelt meg. Nem magasztalt fel semmit, ezt nem tudom, honnan vetted.

Egyébként meg egy kis bíztatással lehet, simán meglenne neki az a diploma is. Abban egyetértek veled, hogy aki elvégez 3-4 évet, azon egy vizsga már nem foghat ki.

Igen, de az én szeretem ettől függetlenül, valahogy fura nekem.

Én is tisztában vagyok a környezetemben élőknek az olyan tulajdonságaival, amik számomra esetleg nem tetszenek, de nem fogom itt kibeszélni őket és sehol sem, mert szeretem őket, ezekkel a tulajdonságaikkal együtt.

Igen, a diploma csak egy papír, de milyen érdekes, hogy a középiskolás és általános iskolás eredményeket felmagasztaljuk, bezzeg a diploma csak egy papír. Hogy is van ez?

Én a diplomára is azt mondom, hogy nem kell hozzá különleges képesség, csak kitartás és némi szorgalom. (nekem van egyébként) egy tök átlagos képességű ember simán szerez diplomát. Én is átlagos képességű vagyok. Szinte semmiben nem voltam kiemelkedően jó, esetleg a rajztudásommal:) és sokan átlagos képességűek, akiknek diplomájuk van. Aki kiemelkedő tudású az úgy is tovább megy, függetlenül attól, hogy milyen jegyei vannak. Van ilyen ismerősöm. Az egyik pl. a NASA-nál dolgozik.

Miért szidás, ha leírta, milyen volt a kapcsolata az anyukájával?

Közben már százszor leírta, hogy mennyire szereti, stb.

Ez így igaz. Mindenki jó valamiben.

Tanulásban pedig ez a véleményem, amit leírtam. Az iskolák követelményeit (általános, középiskola) az átlaghoz találták ki, tehát nem a kiváló képességűekhez alakították az elvárásokat, ugyan is a "zsenik" majd később bizonyítanak.

Amúgy tudod mi az érdekes.Hogy otthon nem lázadtam,de ennek ellenére megtanultam harcolni. :) Mivel máshol meg sose hagytam meg.Csak otthon.És ez tényleg a lelkiek miatt volt.Számomra a világon a családom és a párom a legfontosabb.Ha nekik fájdalmat okozok,az nekem is fáj.Ezért nem lázadtam,mert tudtam,hogy anyának az fáj és ezzel én is rosszul éreztem magam.Sokat sírtam.

Viszont mással szemben mindig harcoltam és lázadtam.Úgy is fájt,ha mást megbántottam,viszont annyira nem zavart,ha más haragszik rám,mintha a családomról lett volna szó.Pl az iskolában sem hagytam sosem magam,pedig piszkáltak ezerrel a súlyom miatt.Szóval máshol érdekes módon képes voltam a sarkamra állni. :)

Nem, nem természetes mások önbizalmának aláásása, de amikor rájöttél erre, akkor tehettél volna ellene. Én nem a külön költözésre gondolok, hanem egy más típusú kapcsolat kialakítására anyukáddal. Ahogy kiveszem írásodból, anyukád nem hülye, így ha a hozzáállásodon változtattál volna, akkor lehetne szuper a kapcsolatotok. Így meg szidod itt vadidegen embereknek. Te tudod, ha neked ez így jó...

Igen, úgy gondolom, hogy egy 15 évesnek nincs szüksége a szexre, ezt onnan tudom, hogy én is voltam 15 éves és emlékszem, hogy mire kellettek a barátok. Nem arra, hogy együtt aludjak velük és arra sem, hogy legyen kivel dugnom, sőt, erre még 18 évesen, 19 évesen és még tán 20 évesen sem volt szükségem.

Nem mondtam, hogy nem lesz tartós a kapcsolatotok, nem bocsátkozok jóslatokba, mert nem értek hozzá:) Kívánom, hogy úgy legyen, ahogy neked a legjobb!

Engem csak egy zavar a történetedben, ami anyukád fikázása. Visszafogod kapni a saját gyerekedtől, mert bárhogy is nem szeretnéd használni a hozott a mintát, te is alkalmazni fogod.

:)

Nem baj.Tudod én ezt is annak fogom fel,hogy tanultam és lett eredménye.A végcél nem jött össze,de simán bekerültem egy államira,ahol magas volt a pontszám. :) Sokaknak nem sikerült.Ami nem baj,de én örülök,mert nem tudtam és szüleim sem tudták volna fizetni a költségeset.Diákhitellel meg nem akartam indítani az életem.

Hát szerintem midenkinek van valamennyi képessége.Én tanulással jutottam el a egyetemig,sokan mások nem jutnak el addig.Szóval igenis büszke vagyok rá.

Olyat nem írtam,hogy más hibája,hogy nem jött össze.Vállalom érte a felelősséget,nem szégyenlem.Viszont szerinted természetes,ha egy aláássa a szülő a gyerek önbizalmát?Ez komoly?Amúgy nem fizetős volt,nem fizettek ki 8-szor sem 100 sem 200 ezret.Ennek ellenére sokban volt,mert a kaját ők fizették.Nem volt elég a diákmunkás pénzem,mivel a suli mellett nem sokat tudtam menni.Még az utolsó ében is reggeltől-estig óráim voltak és meglepődtem,hogy másoknak nem.Mármint más szakosoknak.A szobatársam nemzetközi tanulmányokon volt és 3 órája volt.

Minek barát?Mert nem élettárs volt 15 évesen,hiszen alig találkoztunk!Azért mert szerelmes lettem és ha más nem is,de ez életem egyik legjobb döntése volt,hogy nem hallgattam azokra,akik hasonlóan gondolkoztak,mint te. :) Megértem azt az oldalt is,de nem engedtem telebeszélni a fejem.Persze mindig megkaptam,hogy ez csak egy tiniszerelem és nem tart sokáig.Hát még mindig tart.

Kb olyan,mint a párom anyukája.Sosem jöttünk ki igazán,amire neki mindig az volt a válasza,hogy azért,mert minek fogadjon be,úgyse leszünk együtt sokáig.Hát régóta együtt vagyunk és most azt mondja,hogy akkor fogad el,ha házasok leszünk,mert addig szakíthatunk.Eleve van válás is,de mindegy.A házasság sem biztos,de ez a részéről csak kifogás.Ugyanis először azt mondta,hogy ha 2-3 éve együtt leszünk,akkor látja,hogy komoly a dolog.Ja,mert neki a korommal volt baja.Hát az már bőven eltelt.

Szerintem igen.

Egy normál képességű ember, ha csak figyel az órákon és semmit nem tanul, akkor közepes átlagú, ha tanul, akkor 5-es, 5-ös.

Ha valakinek küzdeni kell a jó jegyekért, akkor ott gond van.

Szerintem az, hogy valakiből milyen ember válik, nagyrészt genetika, kisebb részt nevelés. Aztán ott vannak a körülmények.

Én például lázadtam rendesen, mert volt mi ellen. Ha nem lett volna, valószínűleg nem lázadok, alapvetően békés, nyugodt ember vagyok. Talán pont azért volt ilyen hátterem, hogy megtanuljak harcolni, megvédeni a magam igazát, mert az alaptermészetem mármár konfliktuskerülő, viszont kénytelen voltam időközben megtanulni kiállni magamért.

Ezt azért nem mondnám így teljesen.Egy gyerek oké,még belefér.De kettő vagy több?

Mi ketten vagyunk testvérek és szerintem ha jött volna egy harmadik,akkor éhen halunk.És nem voltak lusták a szüleim,nagyon nem.Mindegyiknek volt munkája és mellette állandóan maszekoltak.Rengeteget voltunk a mamámnál,mert anyáék késő este és hétvégén is dolgoztak.És éppen elég volt a pénz a hónap végére.A pénz dolgot anyáék mesélték,mert nem emlékezhetek a pici koromra,hogy mennyit kerestek. :) Viszont arra nagyon emlékszem,hogy állandóan dolgoztak.

Tényleg jó hosszú lett:)

Mindenki bevet valami olyat a nevelésbe, ami esetleg másoknak nem tetsző. Örülhetsz neki, hogy csak annyi volt a bünti, hogy nem szólt hozzád anyukád. Van akit megvernek, ordítanak vele, eltiltanak dolgoktól, stb. Te a szerencsések közé tartozol.

Az, hogy jó tanuló voltál szerinted nagy dolog, de egy normál képességű ember ugyan így teljesít. Az lett volna a nagy dolog, ha úgy vagy kitűnő, hogy nem is a suliban adják át a bizidet, hanem a polgármester hivatalban.

Az egyetemi sikertelenséged sem más hibája, hanem a tied. Ezek szerint a jó tanulás mögött nem volt sok minden, max. magolás, mert egyéb esetben nem okozhatott volna gondot néhány fizika vizsga, és valahol anyukád megint jogosan háborgott, mert kifizetett 8x 100 ezret minimum, de szerintem inkább 8x200 ezer volt az és ki lett dobva az ablakon. Nem attól jó valaki, hogy nem jár bulizni, de látom neked ez fontos ahhoz, hogy jónak érezd magad. Nekem viszont fura ez a 15 évesen barát. Én pl. ezzel nem tudok kicsit sem azonosulni. Minek egy 15 évesnek barát? Minek egy alig felnőttnek élettárs?

Hát rosszul tudod.Már csak azért is,mert pl nálunk otthon rengeteg vita.Mindenki azt mondta,hogy ezt fogom tovább vinni és előbb-utóbb a párom is lelép,mert képtelenség,hogy majd vita nélkül éljek.Ehelyett inkább arra törekszem,hogy ne így legyen.Lassan 9 éve vagyunk együtt,de sokat mondok,ha évente egyszer összeveszünk.Ki sem bírnám az állandó veszekedést,ami otthon ment.

Tudod én abban hiszek,hogy 2 véglet van ilyenkor.Vagy változik az ember és igyekszik nem azt továbbadni,ami otthon rosszul esett neki.Mindent megpróbál,hogy ne úgy legyen.

Aztán van a másik fele,hogy semmi sem változik és úgy neveli majd a gyerekét,ahogy őt nevelték.

Hát én nagyon fogok igyekezni,hogy ne az legyen.Páromnak is mondtam,hogy állítson le és inkább vigyen el pszichológushoz,ha egyszer is észreveszi rajtam,hogy kezdek a saját anyámmá válni.Tudom nagy az esélye,sokaknál ez lesz,de mindent megteszek,hogy én a kevés kivételekhez tartozzak És tudod miért?Mert lehet,hogy bevált,de ma már sajnos olyan dolgok vannak bennem ez miatt,hogy bár inkább lázadó tini lettem volna.És nem helyes nevelési eszköz a lelki zsarolás.

Anyánál szerintem azért alakult ki ez,mert őt verték a szülei pl vasalózsinór dugós végével és ő nem veréssel akart ránk hatni,hanem más módszerrel.Ő ezt úgy látom a lelki zsarolásban találta meg.És azt is tudom,hogy azért is lett ilyen,mert tudja,hogy ezzel igazán tud irányítani és nem lesz az,mint gyerekkorában,hogy a végén ő fog szenvedni.

Én nagyon hiszek a pszichológiában. :)

Szóval haragszok rá,meg nem is.Az biztos,hogy nem volt ez jó módszer és próbálok nem ilyen lenni.Meg inkább igyekszem arra emlékezni,hogy mennyi minden jó volt és nem erre az egy rosszra.

"Az ember akkor szexeljen, ha kepes bevallalni egy babat, meg ha nem betervezett akkor is."

Én is ezt szoktam írni. :)

Komolyan és nagyon őszintén mondom,hogy én tényleg nem voltam lázadó tini.És ennyi év után is azt mondom,hogy igenis zsaroltak,ugyanis nem csak tiniként csinálták.Anya szerint lázadó voltam,de megindokolni nem tudja,hogy miért.Azért,mert nem igaz.Felnőtt fejjel is ki merem jelenteni,hogy nem igaz.Mindig minden úgy volt,ahogy ő akarta.És nem nagyon korlátoztak pontosan azért,tudta,hogy megbízható vagyok.A lelki zsarolás máshol ütött vissza.Én soha nem mondtam azt,hogy felnőtt voltam akkor.Dehogy voltam...semmilyen téren.Viszont soha nem voltam az,aki feszegette a határait.Nem cigiztem,nem drogoztam.Hol is tudtam volna?Ugyanis buliba sem jártam.Ezért küldtek is.Amit nem csináltam abban nagyon engedékenyek voltak. :) Én már 15 évesen reggelig el voltam engedve buliba.Tesóm nem.Miért?Mert a tesóm el is maradt volna addig.Én meg nem mentem bulizni,így könnyű volt nagy függetlenséget adni.Ha mentem is néha,akkor is 1-2 óra múlva otthon voltam.Sosem hiányzott és nem érzem,hogy kimaradt volna valami az életemből.Én már 16 évesen arra vártam,hogy elérjem azt a kort,hogy gyerekem legyen.Állandóan a szomszéd kislánnyal voltam,akkor született.És sajnos még nincs gyerekem.Nem a korom miatt,hanem az anyagiak miatt.15 évesen jöttem össze a párommal és sosem bántam meg.Más bulizni járt,én örültem,ha a koleszból hazajőve vele lehettem,ha éppen nem dolgozott.Én tipikus jó kislány voltam.Jól tanultam,leérettségiztem.15 évesen már nyelvvizsgám volt,ECDL vizsgát is akkor szereztem.Kitűnő sosem voltam,azt nem is várták el tőlem.Viszont kb 1-2 4-es volt mindig a bizimben.Szóval anya nagyon tudott irányítani.Ha egyszer-egyszer kiálltam az elhatározásom mellett,akkor én voltam a szemtelen gyerek és bosszúból 1 hétig nem szólt hozzám.És ez máig így van.Annyi a különbség,hogy ma már (pedig nagyon rossz),de nem engedek abból,amit elterveztem.Ha nem szól hozzám,akkor nem megyek bocsánatot kérni tőle.Tiniként ezt megtettem,mert lelkileg fájt,hogy nem szólt hozzám.Így tudott iránytani.Aztán jött az egyetem,ahol szintén koleszos voltam.Persze nem akartam egyetemre menni,más terveim voltak,de anya kijelentette,hogy muszáj.Ha nem megyek,akkor egy percig nem maradhatok otthon.Hát mentem.Mert féltem attól,hogy egy érettségivel sehova nem vesznek fel.Hát felvettek volna.Anya viszont tagadja,hogy ezt mondta volna.Szerinte csak kitaláltam.Amikor teljesítettem valamit,akkor aznap meg lettem dicsérve,örültek.De azóta minden természetes.Szerintük teljesen természetes,hogy nagyon jól leérettségiztem,mindig nagyon jól tanultam,van nyelvvizsgám stb.Tehát minden természetes,mert nekem nem volt más dolgom,mint tanulni.Alap,hogy ezeket megszereztem.Aztán jött a nagy durranás,ugyanis nem lett diplomám.Az utolsó évben nem sikerült a fizika vizsgám és úgy döntöttem,hogy nem csinálom tovább,mert hiába korrepetáltak,akkor sem ment.A matekot vérveríték árán megcsináltam minden évben,de a fizika nem ment.Anya hetekig nem szólt hozzám.Ha igen,akkor mindig azt hallgattam,hogy mennyibe került ez nekik,meg mekkorát csalódtak bennem stb.Ja,meg a legjobb része,hogy mekkora hülye vagyok és én mennyire okosnak képzeltem magam az egyetemhez,de pedig nem is vagyok az.Megint a lelki zsarolás és a lealázás,hadd fájjon mégjobban.Szerinte én soha semmit nem tanultam.Ha tanultam volna,akkor simán sikerült volna,mert mindenki meg tudná csinálni azt a szakot,még ő is meg a tesóm is (a szüleim szakmunkást végezek,tesómnak van szakmája és érettségije is,de a matekkal úgy bukdácsolt át).Amúgy a tesómmal is ugyanezt csinálták,amikor a szakmunkás vizsgájának a matek fele nem sikerült.Nem szóltak hozzá.A tesóm minden nap sírt,mert rettegett attól,hogy nem sikerül neki a pótvizsga és soha nem beszélnek majd vele.

Tudom,nagyon hosszú lett és bocs,de muszáj volt leírnom,mert szerintem te teljesen azt gondolod rólam,hogy felnagyítok mindent és hülye hisztis p.csa vagyok.Na,pont ez nem voltam soha.Mindent tűrtem csak azért,hogy ne okozzak fájdalmat anyának.De ma már ki merem jelenteni,hogy anya mindig zsarolt lelkileg és irányításmániás volt és a mai napig az.De mivel nem hagyom magam,ezért rengeteg vitánk van.Most keresem az albérletet és költözünk el a párommal.Sajnos eddig nem léptük meg.Apukámat is irányítja nagyon sokszor.

Ennek ellenére nagyon szeretem őket és hálás vagyok nekik,hiszen jól neveltek és akármilyen nehéz körülmények voltak,mindig támogattak anyagilag.Többet nem is várnék,innentől mindent magamnak kell megteremtenem és abból a szempontból ez jó,hogy nem mondhatják meg,mit csináljak.

Amúgy jó gyerekkorom volt és anyukám is aranyos,viszont ez a rossz tulajdonága mindig okozott hatalmas problémákat és sérelmeket.És ő nem ismeri el,hogy ő ilyen.