Testi fenyítés gyerekeknél (beszélgetős fórum)

Sajnos a mai világban sok dologgal okoznak gyakran nagyon nehezen gyógyítható, vagy gyógyíthatatlan sebeket az emberen a szülők, társadalom, emberek által elszenvedett traumák.

Ezt neked küldöm.

[link]

Ágnes - Két karodban (Radnóti 100 + 1- Rejtettelek)

Az értelme a mondanivalódnak annyi, amennyi az első mondat igazságtartalma a jelen állapotomban. Semmi, ugyanis nem ülök lovon.

Nem mennék bele mi a vallás, mert túl sokat tudok róla és ez amúgy sem a vallás topik.

Rossz úton jársz. Isten gyakorta inkább az ő ellentéte stílusjegyeit hordozza.

Az emberek gyakran bújnak valami szép és jónak látszó mögé, hogy elhitessék magukkal különleges mivoltukat. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A gyenge jellemű, személyiségű emberek keresnek maguknak bálványokat, Isteneket, akiket imádhatnak. Ha egy ember nem képes önmagát tisztelni és szeretni, akkor a gyermekét sem fogja imádhat bármilyen Istent. Ez nem menti fel a lelkét.

"Én nem is tartom sokra a vallást.

Túl sok vak buzgó, őrült lázálmát nevezték már vallás nevében Isten akaratának.

A szentséget az igaz tettekben és a védtelenek melletti bátor kiállásban találod.

S a jóság, amit Isten kér itt van meg itt. A szívedben és az eszedben.

Amit nap mint nap cselekszel, vagy döntesz, attól leszel jó ember, vagy rossz." Mennyei királyság című filmből

"Ne feledd! Ha királyok is mozgatnak téged, vagy hatalmasok, a lelkedért egyedül te felelsz.

Ha majd Isten előtt állsz nem mondhatod, hogy mások parancsára cselekedtél, vagy, hogy az erény nem volt számodra járható út. Az nem lesz mentség. Ezt ne feledd!" Mennyei királyság című filmből

Sok dolog nem iránymutató, hanem inkább dogma.

ok megpróbálom tőmondatokban.

vannak anyukák csendes nyugodt típusú gyerekekkel.

Ők mondjok általában kijelentő módban, hogy minden megoldható kézrecsapás stb nélkül.

Akiknek ilyen gyerekeik vannak.

ezek a gyerekek eleve nem extra felfedező típusúak.

egy csomó dolog eszükbe se jut ezeknek a gyerekeknek.

Persze arról nem szól a fáma, hogy ahol még egy pofon se csattant sose, ott általában kőkemény lelki terrorral pótlódik ki a dolog.

Erről eszembe jut:

hogy volt egy műsor, ahol vettek két családot, és kicserélték az anyukákat.

Érdekes volt. sokmindenre rájöttek mint az anyák, mint a családtagok.

Más cipőjében nagyon más.

így könnyebben követhető? :)

Én ezt többször elolvastam de nyugodtan üss meg én nem értem :D

Komolyan nem:)

én megfigyeltem. a csendes, nyugodt tipusú gyerekeknél jönnek a százlóvivők, ők aztán midnent elmondanak, biztonságossá tesznek, és sose csattan el egy pofon se...

volt ráégebben egy műsor, ahol a családok anyukát cseréltek. na azt ajánlanám, azoknak, akik még a kézrecsapást is elítélik.

Egyébként a másik meg, akik még tényleg egy seggrepacsit se osztanak ki, ott jellemzően bizony kőkemény lelki terror szokott lenni. Persze jól körbe vvan magyarázva...

Jo engedelmes felnöt ....

Igen ha a tarsadalomnak arra van szuksege akkor legyen de szomoru ..

Es ez jo volt ?

Ha ezt tette volna csak egyszer meg anno othon valaki a lanyomal vagy a fiamalno nem tudomm..

Ott ahol elek ott buntetve van minden szulö ki kezet emel a gyerekre es ez jo !

Amit irsz az borzalom es felelmetes igy bani azokal kiket az ember legjobban szeret.

Ennyi.

Bár sajnos van ilyen:S

Ha vannak olyanok akik szerint csapkodni lehet ,sőt kell.

Az mit szólna hozzá ha öregkorában a gyereke csapkodná.

Annyyuuukkkaaaa mondtam máár, hogy nem szabad ....csitt csatt....

Szabad sőőőt hasznos, vagy nem?

Szerintem nagyon fordítva ülsz a lovon.

Régen sokkal inkább jellemző volt a veréssel való "nevelés". Még a Biblia is támogatja, ami ugye eléggé iránymutató volt az elmúlt évszázadokban:

“Ne vond el a gyermektől a fenyítéket, ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Te vesszővel vered meg őt, és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.“ Péld. 23,13-14.

Régen nem is volt lényeg a műköröm meg az aranygyűrű, mert az embereket nem a pénz motiválta és nem pár karika, amit a kezükre húztak.

De egy pénz alapú világban, a szülő már mással nem bírja kivívni a tekintélyét csak veréssel, vagy megalázással. Azt mondom kettőn áll a vásár.

A gyermek reakciói sokszor a szülők miatt alakulnak ki. Sokszor ezt a sarat ledobja magáról a szülő, mert ő nem hibás.

Legegyszerűbb példa.

Ahogy a szülőtől megtanulja a gyerek a szavakat, a beszédet, ugyanúgy ivódnak be a gyermekbe a szülőtől látott, eltanult viselkedési formák, vagy épp az ennek a hiteltelensége elleni küzdelem nyilvánul meg a szokatlan esetek során.

Jó az egyoldalú nézőpont.

Érvelhetsz valamiről felnőtt embertársaiddal és bólogathattok egymásnak.

A gyerekkel szembeni testi fenyítést nem véletlenül „találták fel”, és nem véletlenül működött jól sok-sok évtizeden keresztül.

Csakhogy akkor még volt tekintélye a szülőnek, mert nem volt túlhajszolt, tudott méltó példát mutatni. És nem volt TV, net, ahol ma egy 5 éves is olyan ingereket kap, amit az ezerfelé teljesítő szülő képtelen kontrollálni.

És nem volt annyi deviáns gyerek, mint napjainkban...

Én azokat a dolgokat tiltottam meg a gyerekeimnél, amikkel saját vagy mások testi épségét veszélyeztethették. De ezeket következetesen.

A testi fenyítés bizonyos szinten a tehetetlenség miatt van vagy mert az illetőt is így nevelték.

Vannak olyan helyzetek, amikor pedig igenis rá kell csapni a gyerek kezére: pl a konnektorhoz ne nyúljon! Elmondod 20x, 30x is de a kis betyárt érdekli és odanyúl, azért is. Én mindig azt mondtam, meg lehet magyarázni az okokat, meg lehet beszélni, hogy ezt vagy azt miért nem szabad és nem helyes. De ezt nem lehet megmagyarázni, mert egyszerűen nem érti. Nem tudja felfogni, hogy egy olyan dolog, amit nem lát, hogyan bánthatja?! Nem lehet neki bemutatni sem,hogy lám agyoncsap az áram, tehát nem szabad! Na akkor a nyomaték kedvéért volt csatt a kezén, aztán meg a vakdugó. A másik az ablak volt, mivel a 9. emeleten laktunk és új lakás volt, hát onnan messzire lehetett látni, csuda jó móka volt a nyitott ablakban felállni. Miután sokadjára vittem el onnan elmagyarázva sok mindent, kapott a fenekére, miután lehámoztam az ablakról és rövid úton lánc került a nyithatóságot korlátozva az ablakra.

De ennél meg is áll a felsorolásom.

Szóval én nem vagyok fenyítés párti, de a Makarenkó-i pofon is nevelési célzatú volt.:)

Vannak olyan gyerekek, akik nagyon is tisztában vannak azzal, hogy amit tesznek az nem helyes, de figyelik a felnőtt reakcióját és feszegetik a határokat. Ha azt látják, hogy a felnőtt határozott és nem esik pánikba, hogy hogyan is kezelje a helyzetet, akkor egy idő után nem lesz érdekes a "játék". Ha viszont a felnőtt tehetetlenül áll és a gyerek azt csinál szó szerint amit akar, ott előbb-utóbb elcsattan!

Itt a testi fenyítésről van szó, de akaratlanul is felmerült bennem a kérdés, hogy oké, lehet, hogy nincs szükség testi fenyítésre. Ennek több oka is lehet, de mi van a lelki fenyítéssel? Gondoljunk csak hívőkre. Nem akarok megbántani senkit, de a pokol tüzétől való rettegés ugyancsak kemény dolog.De soha senkiben sem merült fel a kérdés, hogy félelemből lett "jó" és engedelmes felnőtt? Szóval azt gondolom, hogy a szabályokat, bárhol legyünk is be kell tartani és a szülők feladata a családban erre megtanítani a gyerekeiket.

Azt írod: Aki veréssel nevel, félelemre nevel.

A lelki megfélemlítés sem jobb, erről mégsem indult még soha fórum. Miért? Mert ez társadalmilag elfogadottabb? Ugyanolyan károkat tud okozni!

Na és most jutottam el oda, hogy : Ha hozzá nem értéssel kezeljük a gyermeket és nem életkorának megfelelően oldjuk meg a felmerülő problémákat, az a legnagyobb baj! Ha szeretettel és megértéssel közeledünk, következetesen, őszintén, nem lesz szükség sem ilyen, sem olyan fegyelmezési eszközre. Ha egy anya valamiért rácsap a gyereke kezére, az még nem verés. Abból még nem lesz bizalomvesztés. Abból viszont komoly bizalomvesztés lesz, ha a felnőtt nem megfelelő példát mutat, ha "bort iszik és vizet prédikál"

Itt én most egy átlagos családot veszek alapul. Természetesen mélységesen elítélem azokat, akik az egész családjukat terror alatt tartva a gyerekeiket is verik.

Valószínűleg a saját kezemre csapnék rá, ha a gyerekem gyufával tudna játszani. A konektort pedig be kell dugaszolni, hogy ne tudjon bele nyúlni.

Nem azért csinája, hogy bosszantson, így ismerkedik a világgal, egyszerűen biztonságossá kell tenni. Nem elhúzgáltam a fiam kezét, amikor a gyertya felé nyúlkált, hanem megfogtam és óvatosan odaközelítettem, hogy érezze a forróságot, de égesse meg. Megértette, hogy ne nyúljon oda. Ugyanígy a vasalóhoz, a sütőhöz, a kandalló üvegéhez.

Amikor mászott, sőt másik bárhová, akkor sem a partvonalról kiabálok, hogy jajj, leesel, hanem odamegyek, hogy elkapjam ha esne és közben arra biztatom, hogy óvatosan, kapaszkodjon erősen, nézze meg hova lép.

Aki az észérveket nem érti, az azt sem fogja érteni, hogy miért nem szabad. Ha pedig rácsapsz, csak azt tanulja meg, hogy erőszakkal kell intézni a dolgokat.

Azt hiszem, meg leszek kövezve! :D

Nem számít: a gyerekeim természete, viselkedése, szeretete a legjobb bizonyítékok arra, hogy helyes - vagy legalábbis nem hibás - az értékrendem. Nekem ez tökéletesen elég. :)