Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetős fórum)

Miért attól lenne bárki őszinte,ha rosszakat ír le a terhességről?Senki nem állítja,hogy nem lesznek kellemetlen napjai,vagy egészségügyi gondjai,de attól még érezheti csodásnak.Ahogy pl én is azt mondom,hogy életem legcsodásabb időszakai voltak a 3 terhességem,pedig fizikailag volt elég bajunk!

Mégis csodaként,az életem legnagyobb ajándékaiként éltem meg mindhármat.

Ne aggódj!

A második gyerekkel 25 kilót híztam, végig feküdnöm kellett. Ne engedd, hogy az aggódás megkeserítse ezt a szép időszakot, ha eljön az ideje, majd leadod a kilókat, ha egyszer sikerült, máskor is fog.

Az is elképzelhető, hogy visszatartja a szervezeted a vizet és a kilók nagy része víz.

Elolvasom a hozzászólásokat, utána még írok talán.

Ne aggódj, lehet, hogy megáll a hízás - ismerek olyan kismamát, aki a negyedik terhességét kezdte a tavasszal és mindegyiket úgy kezdi, hogy felszed 10 kg-ot, utána nem nagyon hízik, vagy csak annyit, amennyit a baba.

Előfordulhat, hogy alaposan nekiálltál vizesedni, lehet, hogy toxémiád lesz. Nem riogatni akarlak, nekem is az volt, még koplaltam is, mégis híztam. A szülés után egy hónappal 20 kg-al voltam kevesebb, mint szüléskor. Sajnos 9 kg így is maradt, de talán szoptatással lemegy.

Egyébként engem is b@szogattak a terhesgondozáson, hogy miért hízok... közben megjelent a vizeletemben az aceton, ami azt jelenti (nem vagyok/voltam cukorbeteg), hogy már a saját zsírját bontja le a szervezet. Szóval nem tehettem róla, visszatartotta a vizet a szervezetem. Ha azt mondaná valami nagyokos, hogy igyál kevesebbet el ne hidd!!

Kitartást és sok boldogságot kívánok, na meg türelmet most magdhoz, utána meg az egész megváltozott helyzethez!:-)

Szerintem ne legyen lelkiismeret furdalásod. Mindenki fél attól hogy jó szülő lesz e, képes lesz e önmaga maradni, NŐ aki több fronton is megállja a helyét. És ez baromi nehéz is. Én is félek ezektől.

Az alakoddal kapcsolatos félelmeid miatt én elmennék egy pszichiáterhez. Főleg hogy már korábban is voltak problémáid. Ez sem szégyen. Igenis sokan vannak akiknek ez fontos. Abból meríts erőt, hogy egyszer már elérted az álomsúlyt, akkor ez a bébi megszületése után is sikerülni fog. :)

Nekem sima szülés volt, de a "pici" fiam 4270 grammal és 62 cm-rel jött.

A vicc: szülés után pár nappal APEH ellenőrzésre mentem vidékre így. Szerinted? Az ellenségemnek nem kívántam.

A cikkeden kicsit ledöbbentem, nem ítéllek el. Nők vagyunk, emberek, szorítok, hogy a maradék heteket még azzal a csodával tudd leélni, amivel a terhesség jár. Mert ez egy csoda, remélem te is megérted. A kilok majd lemennek. Hidd el. Tapasztalat. Persze ugyan olyanok, mint terhesség előtt már sosem leszünk, de szerintem, a pici emberkék, akiknek életet adunk, sokkal többet jelentenek, és máshogy nézünk a világra is.

Első terhességemet 80 kiloval zártam, 47ről indultam.

Másodikat 64el, 45ről indulva.

Hozzá kell még tennem, voltak evési zavaraim, bulímia, stb..de a két gyerek rádöbbent arra, hogy nem minden a karcsúság..

Kitartást, gyönyörű perceket kívánok..

És az eszébe sem jut, hogy a magassarkú cipőcskével való billegéssel nem csak magát, hanem a gyereket is veszélyezteti!?

No meg megkérdezném, hogy kinek? MInek? Lapossarkú cipőben is lehet igényesen, és csinosan öltözködni!

Egyetértek egy előttem szólóval, sok az elvárás egy mostani kismamával szemben. Legyél fitt, szép, bírd a munkát a háztartást és még legyél boldog is. Le kell ezekből adni! Persze én is utólag jöttem rá. 7 kilót híztam , de a lányom koraszülött lett . Szerencsére egészséges, de tudod mit? Híztam volna inkább 20-at és született volna időben...

De el kell, hogy keserítselek, hiszem a terhesség és a szülés szinte semmi ahhoz képest, ami majd ezután jön. De az, hogy a baba kárpótol majd mindenért az teljesen igaz!!!

Na hát,na hát!Köszönöm ezt a sok hozzá szólást a cikkemhez.Jó tudni, hogy bár a média és sokan mások teljes eufóriaként élik meg a terhességet,azért vannak még rajtam kívül mások is,akik nem.Nos azt azért hozzá kell tennem,hogy sok mindenkinek igaza volt abban, hogy biztosan csak a hormonok beszélnek belőlem.Jelen pillanatban tök jól érzem magam.Eltekintve attól, hogy vészesen fogy az idő és hamarosan szülök.Ergo be vagyok fosva.Amikor a cikket írtam,igen bele gondoltam abba is, hogy mennyi nőnek nem lehet gyereke és bármit megadna érte,akár +40kg-ot is,de akkor,abban a pillanatban baromira nem érdekelt, hogy "mi hagyja el a számat".Igen,valóban le voltam törve,mint a bili füle,mert mit hallottam az orvostól és a védőnőtől?!Hogy ÁÁÁÁ,ez így nem lesz jó!Nem hogy segítséget nem kaptam,inkább csak jól leba..tak.Hát milyen rendszer ez,kérdem én?Első babámat várom,azt sem tudom, hogy mi a jó és rossz.Kitől kellett volna segítséget kapnom, ha nem tőlük?De ez eszükbe se jutott.Így megint csak magamra maradtam.Kidolgoztam egy tervet magamnak,ami diétába és sportban nyilvánult meg.És mostanra egy dekát sem híztam.Hát ez van.Akire igazán mérges vagyok az az egészségügyi rendszerünk.Fizetned kell havi 10-15 ezer forintot, hogy emlékezzenek a nevedre és talán segítséget is kapsz,ha kérsz.Persze a száj húzogatás még így is előfordulhat.

Szóval őszintén köszönöm a hozzá szólásokat a cikkhez és jó tudni, hogy nem vagy egyedül.Tényleg sok minden megváltozott azóta bennem,de most ezeket nem részletezném.Akit érdekel,az a naplómba megtalálja.

Megnéztem a képeit :))

Hát igen, ha így néztem volna ki kismamaként, biztos nem így éreztem volna, ahogy az előbb írtam :)

Tényleg nagyon csini, arányos, igazi kismama alkatú :)

Sziasztok!

Nem olvastam el a hozzászólásokat, csak a cikket.

Ildi, én abszolút megértelek és egyet értek veled. Sajnos az én genetikám se túl jó, én 30kg felett híztam mindkét lányommal.A kicsi 2,5 éves, már nagyjából 40kg-t leadtam, tehát már kevesebb vagyok, mint a terhesség előtt. De ez egy kemény dió :(

Én megmondom őszintén, két gyereket szültem, imádom őket, de valahogy ez a "terhesség dolog", meg a szülés nem nekem való. Én nem éltem meg csodaként, nem jártam a fellegekbe, hogy hű meg ha terhes vagyok. Persze irigylem azokat, akik így élik meg az egészet. Én nagyon szerettem a babáimat már a pocakban is, de nagyon vártam, hogy mielőbb megszülessenek és vége legyen ennek az "áldott" állapotnak.

Az első szülésem nagyon gyorsan zajlott, mire felfogtam mi történik már meg volt a baba (35 hétre), azt se tudtam szinte mi történik. A második szintén gyorsan lezajlott, de azt hittem beledöglök (4280gr volt a lányka). Tehát összességében nincsenek jó élményeim a szülésről, az a véleményem, hogy igenis brutálul fáj és én soha többet nem szeretném átélni.Két gyerekkel boldog vagyok, nekem ennyi elég :)))

Mindazonáltal azért legbelül persze irigykedem azokra, akik úgy élik meg az egészet, mint egy álom, akik csak pozitívan tudnak visszagondolni, de nekem csak az XXXXXX-es ruhák és a fájdalom jut eszembe :(

Hangsúlyozom, a gyerekeim csodálatosak, imádom őket, és ha lehetne "készen kapni", akkor lehet vállalnék még egyet, de én nem szeretném többször ezt átélni :S

Nah, széklettartással nekem is gondom volt. Császár után úgy meghajtottak, hogy még itthon is állandóan rohantam mert szó szerint folyt belőlem. szegény férjem takarithatott, mert alig volt erőm.

Jó volt császárral szaladni mert jött a cifra... Az ápolók meg csak annyit mondtak, hogy muszáj, mert nehogy bélcsavarodást kapjak. Pfff... De enni nem ehettem, szóval nem is értettem. Azt meg pláne, hogy miért ilyen dúrván kellett.

Ja, és még valami! Ha már eszedbe jut, higy vajon jó anya leszel-e, akkor már biztos nem lesz gond :)

Persze mindig lehetne jobb is az ember. Három gyerekkel nekem is sokszor megfordul a fejemben, hogy vajon jü anya vagyok-e, de a gyerekeimnek mindenképp én vagyok a legjobb, még akkor is ha épp büntiben vannak.

Gondolj arra, hogy senki nem tökéletes és ne foglakozz másokkal csak magaddal, a babáddal és csak azzal aki sokat jelent számodra!

Szia!

Szerintem sok kismamama megirigyelhetné az alakodat!

AKinek ekkora problémát okoz alap állapotban a súlya, az természetesen nehezebben fogadja el ezt az állapotot. Én csak annyit tudok Neked tanácsolni, hogy amikor erőt vesz rajtad ez az érzés, akkor nyúlj a pocidhoz, simogasd meg a kislányodat, és gondolj arra, hogy érte van ez az egész. AZért, hogy ő mindent megkaphasson már a pocakodban, amire szüksége van. Én speciel egyenesen elítélem azokat a kismamákat, akik tűsarkú cipőben, miniszoknyában billegnek a babakocsi mögött. Neki valószínűleg sokkal fontosabb a saját kinézete, mint a gyermeke. Fontos, hogy megbarátkozz a testeddel, mert a java még csak ezután jön. Próbálj meg befelé figyelni egy kicsit, akkor a helyére kerülnek majd ezek a dolgok. Aztán a szülés, és szoptatás után ráérsz majd az esetlegesen megmaradt kilóiddal foglalkozni, ami nem is biztos, hogy lesz. Előfordulhat, hogy megszülsz, és két hónap múlva olyan leszel, mint a terhesség előtt. És csak hogy valami vígasztalót is írjak, én kevesebb kiló voltam utána, mint előtte! :)

Nekem a terhesség inkább jó volt és élveztem. Figyeltem ugyan arra, hogy mit eszek, de nem fogyóztam. A babának is jobb, ha minőséget eszik az anyuka. Én kivirultam.

Nekem a többi volt rosszabb. A szülés, az első pár szoptatás, ami nem is ment. A 3 óránkénti fejés, sterilizálás.

És még nem beszéltem a szülést követő 6 hét kellemetlenségeiről. (Nekem a metszés miatt volt némi széklettartási problémám. Erről sem írt nekem senki.)

De, és most jön a de:

A világ legjobb dolga anyának lenni. Mindenért kárpótol a kisfiam. Az élet legnagyobb ajándéka.

Tudom, hogy közhelyesen hangzik, de tényleg nem lehet ennél jobban leírni.

Az anyává válás nem egyből jön mindenkinél, de kialakul. Én úgy érzem, ez az érzés napról-napra erősebb.

Szia! Tudom mondani könnyű, de egyenlőre ne aggódj a kilóid miatt, lehet hogy nem fogsz már sokkal többet hízni.

Én nem egészen 3 hónapja szültem a kisfiamat. Nekem az első 6 hónapban jött fel 12 kiló. Viszont az utolsó 3-ban összesen 2 kilót híztam.

A nagyobbik lányommal meg fordítva. Az első 5 hónap alatt összesen 2 kilót és utána 4 hónap alatt 10-et.

Mindkét lányom szoptatásakor a szülés előtti súlyomhoz képest 2-3 kilóval mentem mínuszba.

Remélem nálad is így alakul majd :)

Köszönöm,hogy megirtad e cikket...most megmutathatja mindenki,mennyire lelki finomság lakik benne,mert aki erre a szokásos sárdobálással válaszol,az mind a maga szegénységi bizonyitványát mutatja csak fel.

bátor vagy,mert ezen árnyoldaláról a terhességnek nem szokás irni.

sok szerencsét a továbbiakban.