Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetős fórum)

"szomorú , hogy ilyen anyukája lesz."

na na na,olvasd vissza mit írtam én:örökbeakartam adni és mi lett én vagyok a legboldogabb hogy itt van nekem,ha megszületik máshogy fogja látni a dolgokat..ezek csak a hormonok...attól függetlenül biztos csodás anyuka lesz belőle...engem 10x jobban ellehetne emiatt ítélni

Egyébként az őszinte véleményem az hogy ide megírta a cikket sokat nem "hasznosít"belőle,elolvassa a hsz-at esetleg,a két oldal vitáit!

Nekem mikor szülés után magam alatt voltam kicsit a férjem és szüleim segítségét fogadtam el,segítettem hogy kipihenjem jól érezzem magam.Nem az jutott eszembe leírom ide.Minek?Magánügyem.Neki is ezt kellene velük átélni minden bánatot,örömet,ha nem megy erre megfelelő szakemberrel ezt megvitatni és megoldani!

Kapd össze magad! Nem a súlyoddal kell foglalkozni. Ha megszületik a gyerek majd lemegy.Amit irtál az viszont nem szép dolog idézem:"Egyedül küzdök és senki sem ért meg. És ezért megint csak sajnálom önmagam és egyáltalán nem érdekel a pocaklakóm."

Tényleg nem érdekel? Ő ezt is érzi ott a pocakodban,és szomorú ,hogy ilyen anyukája lesz.

Nálam a legelső helyen mindig a gyerek van! A párod miért nem segít? miért vagy egyedül a problémáddal. Csak nyafogsz a súlyod miatt. Szégyeld magad! Nem depresziós vagy hanem egy hisztis nő.Hihetelen ,hogy ezt a mondatot letudtad irni!((

Most kapom a hideget meg a meleget de nem érdekel. Lehet ,hogy más is gondolja igy.

UI:Még azért azt leirnám ha tényleg depis vagy ,akkor menj orvoshoz és ne itt nyafogj! Itt senki nem tud segíteni neked.

H a Te írtad akkor neked,bocs nem néztem utána,csak amikor Bettinek írtam akkor emlékeztem,hogy már megint szuperanyukáz valaki.Mert szerintem ezt az írja,akinek valamilyen frusztráció miatt nem sikerül elhinni,hogy más máshogyan érez cselekszik ahogyan Ő.Egyébként így van,a sajátjainak mindenki maga a legtökéletesebb.Legalábbis normális esetekben,mert sajna azért nem mindig van így.

Félelmek aggályok mindig is voltak lesznek is,de nem mindegy,hogy mennyire tudjuk kezelni kordában tartani őket.Egyébként meg senki nem tökéletes,nem is látom,hogy bárki állította volna.

Hát ige,azt írta boldog volt eddig...

Na ezért kérdeztem,mert arról,hogy most hogyan áll a házassága nem ír.Pedig nagyon is fontos a lelki egészség szempontjából.

sztem nem azzal van a baj hogy ki hogyan éli meg, hanem hogy ide valaki leírta amiket érez és egyesek(nem rád gondolok) sztem nem ide illő módon kritizálták a cikk íróját mint nőt és anyát!ez egy véleménycserélős oldal tehát ha írunk ide akkor találkozhatunk a miénkkel nem tetsző állásponttal is, DE nem hinném hogy ezt ordenáré stílusban kéne megtenni!

voltak olyanok is akik sajnálták a gyereket hogy ilyen anya neveli fel és hogy nem kéne szülnie...stb!szerintem ez nem a helyes megnyilvánulás módja!neked igazad van hogy jobb lenne orvossal beszélnie, ha ez komoly és nem csak egy rossz pillanat véletlen kijelentései voltak a cikk sorai!

Megértelek, cikkíró, tudom, milyen érzés, amikor a nagy nehezen elért alakod semmibe veszni látszik. A húszas éveim elején még közel 90 kiló voltam, onnan sikerült elérnem a 70 környékét. Aztán jött a babó, és hozta a kilókat. Aggasztott, persze, próbáltam odafigyelni, de jöttek. Újra 90-ig. Van, aki annyira szerencsés alkat, hogy nem szed fel a gyereken és "tartozékain" kívül plusz kilókat, így utána könnyedén visszabújhat a régi ruháiba, mások kevésbé szerencsésebbek. Sőt minden terhesség is más: anyukám amikor bátyámat várta, rengeteg gyümölcsöt evett, hízott is rendesen. Velem sem volt diétás étrendje, akkor meg sok vajas kiflit kívánt, mégis csak annyit hízott, amennyi az én születési súlyom volt, ergo fogyott a terhesség alatt.

Vannak/lehetnek negatív oldalak a terhesség és a gyereknevelés idején, mindenki másképp éli meg, másképp reagál a változásokra. Ha tényleg vártad a babát, akkor inkább rá koncentrálj, ne túlzottan a kilókra. Majd idővel az kerülhet előtérbe, de ne stresszeld magad ezzel.

Azért ennyire irigy nem vagyok és nyugodtan intézheted hozzám a szavaid, mert gyanítom ez nekem szólt...

Én is vagyok olyan szuper anya, mint bárki más, attól függetlenül, hogy esetleg vannak kételyeim, félelmeim, aggályaim.

Lehet, hogy nem vagyok olyan tökéletes, de tudod mit, nem is akarok az lenni. A gyerekeimnek én vagyok a legtökéletesebb, nekem pedig ők. :)

Szia,elolvastam a cikket,én szülés után lettem feszültebb,nem hívnám depressziónak,csak türelmetlenebb voltam,fájt itt is,ott is,nem pihenhettem ki magam,legalább is ezt éreztem,pedig ott volt mellettem a párom is,anyukám is,aztán az lett a vége,hogy visszakerültem a kórházba,mert tényleg fájt itt is ott is,de ez már más téma.

a lényeg,hogy én 30 kiló plusszal mentem szülni,ami 105 kilót jelent,és mostanra lettem 73 kiló,2 évvel a kisfiam születése után.Küzdeni kellett érte,de engem soha nem foglalkoztatott a terhesség alatt hogy mennyit híztam,hogy nézek ki,sőt,másfél évig nem törődtem azzal,hogy a mérleg 95 kilót mutat.Ezt mindenki máshogy éli meg,lehet,hogy te pont az a típus vagy,aki majd szülés után pörög,és ránéz a gyermekre,és minden rosszat egyből elfelejt.Ezzel azt akarom mondani,hogy nem vagy elítélendő,a terhesség csodás,de egyben fárasztó szakasz is az életben,hangulatváltozásokkal,ilyesmivel.Sok sikert kívánok a továbbiakban,és bízz magadban,hiszen az a gyermek a tiéd,belőled nő,csodás érzés lesz hidd el,hogy anya lehetsz.

Nekem van egy ismerősöm aki azt mondta hogy azért nem szül gyereket, mert nem akarja hogy meghízzon, megváltozzon a melle, kinyúljon a bőre.

Mondjuk hozzáteszem ettől függetlenül sem alkalmas anyának (még... lehet hogy idővel megváltozik). Mert neki csak a külsőségek fontosak. pl. esténként kávézni járjon, drága nyaralásokra, új ruhákban parádézhasson az utcán stb.

Ettől függetlenül szerintem ő is fog szülni. Az utolsó bevallása szerint azért hogy "nehogy lemaradjon valamiről".... :S

Tényleg különbözőek vagyunk....

Szerintem mindenkiben vannak félelmek, és mindenkinek vannak rosszabb napjai/időszakai a terhesség alatt. Csak nem mindenki vallja be.

Van aki magába zárja őket, nem vesz róluk tudomást, mert neki az segít.

Van aki egyszerűen csak elfolytja.

Te kimondtad, jól tetted, neked ez segített. Az őszinteséged, az akaraterőd, és talán az a picike kislány is ott benned, mind segítettek...

Örülök, hogy most már jobban vagy.

:) :)

Helyes helyes.

Mindannyian szépek vagyunk, úgy ahogy vagyunk, aki meg más mond az kapja be. :D

Bennem sem:-))

De nem is azzal van baj akinek ez gondot okoz,hanem azzal,hogy egyesek képtelenek elhinni elfogadni ha más máshogy éli meg.És a saját frusztrációja miatt vagy nem is tudom én milyen érzései vannak,de aki mondjuk csodának írja le,arra már annyira irigy,hogy "szuperanyukának" nevezi őket.

Mondjuk én nem bánom,jókat derülök rajt:-)))

El tudom fogadni,hogy vannak nők akiknek annyira fontosak a külsőségek,hogy ekkora problémát okoz nekik ha változik a testük,de attól ez engem szerencsére nem érintett.Csakis az eü-i része volt fontos számomra.Nem éreztem magam jobban 53kg-an csinosan,mint terhesen 80kg-an szintén csinosan.Persze a férjem hozzá állásán ebben nagyban segített,hogy erősítette az önbizalmam,hogy mindig mondta,hogy sosem voltam annyira szép és kívánatos látvány mint terhesen.

Ezért is kérdeztem milyen a házasságuk,de nem válaszolt rá.Sosem tartottam azt sem fontosnak,hogy vissza fogyjak.kit érdekel ha én jól érzem magam?Nem zavar sem engem sem a férjem.Sosem fogyóztam,s nem is fogok.Mondjuk nem vagyok kövér,de ha az lennék sem hiszem.hogy a legnagyobb problémám lenne.Mert egyszerűen nem tartom problémának ha valaki molett(persze az egészség határain belül),és nem tetszenek a vézna emberek.Ez van,különbözőek vagyunk.

Szia Ildikó!

Mire a babád kb 1 éves lesz visszanyered az alakod ha odafigyelsz majd kicsit az étkezésre. Nekem ennyi idő kellett, hogy lemenjenek a plusz kilók,( 20 kg-ot híztam )torna nélkül. Most kezdtem el tornázni ( sajnos ilyen sokára ).

Az nem igaz, hogy minden szép és csodálatos ha megérkezik a baba, igenis vannak nagyon nehéz napok, hetek...stb, de idővel ahogy cseperedik a gyerkőc beáll a saját rendszeretek és könnyebb lesz.

Amúgy tök jól nézel ki, szép lány vagy, ne izgulj, idővel minden megoldódik!!!!

Nézd alapvetően így a kérdés bennem sem fogalmazódott meg, sőt kb 4 hónaposan megkértem az orvosom, hogy ne is mérjen meg soha többet.

Ettől függetlenül sokszor nem szerettem magam, illetve ez így hülyeség, csak nem éreztem magam önmagamnak. De tudtam, ha megszülöm, akkor minden visszamegy a megszokott kerékvágásba.

Sziasztok :)

Olvastam a cikket, olvastam a hozzászólásokat, nem vitatkozni akarok, csak leírnám én is a véleményem.

Sajnálom, hogy a cikkíró ilyen nehezen éli meg a terhességét, a súllyal való küzdelmét. Gratulálok neki, hogy le merte írni ennyire őszintén a meglátását a terhességről, remélem túl lesz ezen a nehezebb időszakon és látni fogja a terhesség csodálatos oldalát is, nemcsak a nehézségeit.

DE (és ezt néhány hozzászólás miatt írom): nehogy már átessünk a ló túloldalára és azért, mert más kismama igenis CSODAként éli meg a terhességét, és boldog és kiegyensúlyozott, és nem éli meg ekkora tragédiaként a súlyfelesleget, őt kiáltsuk ki álszentnek és képmutatónak, aki "tabuként" kezeli ezt a dolgot, és valójában ő is így érez, de nem meri bevallani stb. stb.

Ha azt el kell fogadni, hogy van olyan kismama, akinek problémát okoz a súlyfelesleg (vagy bármi más), akkor azt is el kell fogadni, hogy léteznek olyan kismamák is, akiknek ez meg nem okoz ekkora problémát, akik nem a súlyukért aggódnak, hanem a baba egészségéért, a toxémiáért, a koraszülésért...

(Ja, mielőtt még bárki megkövezne a véleményemért, megjegyzem, hogy én is híztam 18 kilót mindkét terhességem alatt, tehát a helyzet ismeretében beszélek :).