Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetős fórum)

Ez egy olyan dolog,hogy te mit hallasz szívesebben,a fröcsögő undorító vagdalózós mintaanyának képzelő emberkék véleményét,vagy azt,hogy nyugodj meg,ez bárkivel előfordulhat,kívánom hogy stb...

Mert gondolom ha te írtad volna a cikket,nem így nyilatkoznál.A véleményeket persze el kell fogadni,le kell nyelni,de gondolom a pozitív vélemény lesz rá jobb hatással,és nem a negatív alpári paraszt viselkedés.Mert itt szeretnek az emberek okoskodni,meg magukat jobbnak beállítani mindennél és mindenkinél.Hát ilyen nincs!Nincs tökéletes ember,ezért az törjön pálcát más feje fölött,aki tökéletes,de mint mondtam,ilyen nincs.Szóval...

Sziasztok. Még az elején írogattam ide (meg is kaptam érte a magamét...)

Közben volt pár dolgom de most visszaolvastalak titeket... Kicsit félve írok, mert itt már csupa olyan van aki már szült, én még nem. (Bár terhes már voltam, szóval valamennyi fogalmam van róla, hogy milyen.) Remélem a cikk írója is olvassa a fórumot, és látja azt, hogy a terhesség nem csupa jó dologból áll,másnak SEM. De remélem azt is sikerül megláttatni vele, hogy ez is olyan mint minden más fontos dolog az éltben! Nincs olyan hogy "tökéletes munkahely"; "csodálatos férj"; "hibátlan barátok". Az életben minden egy kicsit jó és egy kicsit rossz, (vagy NAGYON) de ami a legfontosabb szerintem, hogy meglássuk mindenben a JÓT. Mert mindenben van, csak nem mindig vesszük észre. Engem az zavar ebben a cikkben, hogy a bár terhesség egy olyan időszak amikor rengeteg nehézséggel kell megküzdeni, de mellette valóban csodálatos dolgok is történnek velünk, és hogy Ő ezt nem látja. (Nem gondolom, hogy egy rossz pillanatában született volna a cikk, direkt elolvastam újra, és abszolút el van keseredve szerintem, ez nem 1 rossz nap,hanem régóta örlődik...) Sajnálom hogy így érez, ahogy ("sajnálom magam és a pocaklakóm nem érdekel") - de a babáját jobban sajnálom! Remélem rendbe jön, és boldog anyuka lesz egy boldog babával...

Jaj,olvasgatva a hozzászólásokat ezt a fórumot is ellepték a hiénák.

Miért kell elítélni mást,mert nem úgy él meg egyes dolgokat,mint a többség.Azért írom hogy többség,mert lehet,hogy kevesebben vannak azok az emberek,aki úgy éreznek,mint a cikk író,de nem egy két emberről van szó,hanem sok százról szerintem,akik nem mernek beszélni erről a problémáról,pont ezért,mert tudják,hogy közfelháborodást kelt,és nincs szükségük arra,hogy még egyet rúgjanak beléjük,amikor így is szarul érzik magukat.Megértésre vágynak ezek az emberek,akik leírják mit éreznek,tessék őket vagy biztatni,vagy egy no comment-el odébb állni,mert ez nem emberhez méltó viselkedés.

Megértem a cikk író érzéseit, és szeretném egy kicsit pártját fogni. Egyrészt azért, mert én sem voltam "boldog" kismama. Másfelől az lehet, amit le is írt, anorexiás volt, az egy betegség, és nekik sokkal nagyobb problémát okoz a súly kérdés, mint az átlagos embereknél. Nem kell bántani azt akinek így is problémái vannak.

Mindenki másként éli meg a terhességet és az anyassággal járó felelősséget, attól, hogy most lelki válságban van, még lehet jó anya.

Mi is akartuk a babát, de magát a terhességet nem élveztem, nekem főleg a végén, nyomott-szúrt-fájt. 2 gyönyörű fiam van, imádom őket, de a terhességet nem élveztem. Az első gyereknél még nem volt netünk, csak néhány újság, egy két könyv, ahonnan tájékozódhattam. A tévében meg ömlengtek a celeb kismamák-én meg össze voltam törve, hogy miért nem vagyok attól boldog, hogy nyomja a bordám, nem kapok levegőt stb...

Akkor 8 és 4 évvel ezelőtt énis önző nő voltam, mert nem szerettem terhesnek lenni??

Nem hiszem, hogy attól valaki rosszabb anya lenne.

Ha megszületik a baba, akkor biztosan változik majd a helyzet ;)

Sziasztok!

Tetszett a cím, így gondoltam végigolvasom a cikket. Mit is mondjak? Én is azt tapasztaltam, hogy erről nem illik beszélni. Szégyen, ha valaki nem természetes úton akar szülni, hanem császárral. Szégyen, ha nem vagy boldog és a másik tabu téma, ha valaki nem érzi magáénak a szoptatást, azaz a terhessége alatt úgy érzi, hogy távol áll tőle. Nem hangoztatják az anyák, ha nem tudnak szoptatni. Tabuk ezek a dolgok és itt is a magas mérce, a megfelelési kényszer...

Csak az én esetem tudom elmesélni hátha segít.

Több évig harcoltunk egy kisbabáért, gyógyszerszedés, csomó vizsgálat után természetes módon sikerült. Hihetetlenül örültem és boldog voltam. Majd jött a hányinger. Ez nem tetszett, mert nem tudok hányni, nehezen viseltem. Mindenki mondta, sebaj, majd 12. hétre elmúlik, legyek erős és örüljek a picinek. Hát nekem az első négy hónap után kezdett javulni, azaz elmúlni a hányinger. Na ennek megörültem. picit látszott a pocakomon a terhesség és büszke voltam. Majd jött a hasfeszülés, azaz a méhszalagok kezdtek edződni. Hát mit mondjak? Erre nem készültem fel, de nem is lehet. Aztán én is depis lettem, azaz hullámzott a hangulatom. Nem jók a ruháim... amikre büszke voltam, mert volt köztük sok szép másrkás cucc. Anyukám sem segített, csak annyit hajtogatott, hogy na ezeket majd mind kidobhatom, mert ha le is fogyok, a csípőm sosem fog visszamenni. A súlyom a második trimeszterben indult meg, próbáltam figyelni, de a jégkrém és a dobozos hideg pepsi segített a hányingerben, így meg-meg engedtem magamnak. Na persze ez is káros és nem szabad. A védőnők nekem nem szimpik, mert nem hiszem, hogy sokat tudnak. Ha meg gondom van, én jobban hiszek egy dokinak. Szóval nekem is jelezte, hogy diétázzak.

Majd sikerült produkálnom 6 hónapos kismamaként egy szilánkos bokatörést, amit műteni kellett, gipsz és egyéb kellemetlen dolgok....(hosszú lenne felsorolni...csak azt említeném, hogy nem terhelhettem a szülésig, szóval járókeret nagy pocakkal). Torkig voltam és mindent kritizáltam,utáltam még inkább elkeseredtem.

Szerencsére a szülés spontán természetes úton és összesen 1 óra alatt zajlott le. Vajúdás semmi viszont a tolófájás annál szörnyűbb volt, de legalább nem tartott sokáig. Csak megjegyzem, inkább szülnék, mintsem lábat törjek.:o)

Félelem érzésem nekem is volt, de Picur mindenben segített és mindent spontán tudott. (pl. szopizni)Féltem, hogy majd ahogy viszem gipszben elesek és ráesek.

Ma már a lányom 6 hónapos, minden örömöm benne és a férjemben van. Meghalok, ha a lányom rám nevet vagy hozzámbújik vagy dúdol velem. Már szépen is megyek, de vár rám egy műtét szeptemberben, amikor is kiveszik a bokámból a fémeket. Nagyon félek, de erős leszek, nem sajnálhatom magam. Miatta gyorsan túl kell lennem rajta. Talán én is a szülés után éreztem azt a boldogságot, amit más a terhessége alatt. nekem a szülés után nem volt depim, de lehet, hogy én is más vagyok? Nem tudom. A lényeg, hogy nem szégyen ha velünk nem úgy történnek a dolgok, mint ahogy a nagy könyvekben meg van írva. De mindenképpen jó, ha az embernek van egy odaadó és szerető párja, akivel mindent megbeszélhet és aki mindenben támogatja.

Ja, és nem fogyóztam szülés után, sőt imádom az apukám által sütött mézeskrémest, amit még éjszaka is ettem, ha megkívántam és fantaval le is öblítettem. 3 hónapos volt a lányom, mikor a súlyom megmértem és ugyanannyi volt mint amikor terhes lettem. Most pedig kevesebb vagyok mint a terhesség előtt. Én hiszek a napi rendszeres sétában (a babának kimondottan jó) és az este 6 után nem eszek csak iszok elméletben.

Sajnos el kell fogadni, hogy most ez van , sőt még jön rá pár kiló plussz is a terhesség végéig.

Ha marcangolod magad sem lesz jobb a helyzet, de most megéri szenvedni, hisz hamarosan egy tündéri kisbaba anyukája leszel. És amikor először meglátod őt el is fogod felejteni a mostani problémádat.

Találtam egy vicces mondatot a cikkben:ha ez ember lánya semmit nem tud az egészről és csak hitegetik a "csodáról". Megint egy baromi nagy átverés az egész.

Mikor megszültem jelzem nem 10-20-30kg-t híztam a két terhesség alatt hanem 2x30kg-n felül-szóval amikor a nagyfiam kibujt az első szavam az volt hogy anyámék jól átvertek a gólya mesével:)a második amit mondtam hogy jöhet a kistesó:) gyermekeim 15 és 27 hónaposak a majdnem 100 kg-m ból maradt 59-semmi tulerőltetett diéta,gyomor kínzás,mazohista hajlamok nem kellettek ahoz hogy a szoba bálnából kis cet legyen:)Odafigyelés az étrendre,séták,mozgás és rengeteg folyadék.Hogy nagyok lettek a melleim akarom mondani a tejcsárdáim? igen és szuper! 75 B-ből mentem át 85 C-re! Hogy csíkos itt ott a bőröm? hogy van egy vágás a hasamon? Esetleg némi uszógumi is van rajtam? Na és ?! 27 éves vagyok két eleven tündéri gyerkkel,kicsit slampos vagyok,kicsit maszatos a ruhám,nem engedem ki a hajam mert 1 göndör mire rendbe szedem elindulás előtt eltelik a fél nap és a rám kapaszkodó gyerek ugyis össze kuszálja,2 igen kényelmesebb hogy nem pláza girl vagyok hanem család anya.Ez nem azt jelenti hogy ugy nézek ki mint aki most rohant ki az elmegyógyintézetből csak most nem az a fontos hogy minden pasi engem bámuljon nyálcsorgatva.Hanem hogy jót nevessek ha leesszük a fagyival a ruhámat,vagy a koszos kis cipő egy saras tapicskolás után a nyakamba köt kis egy vigyorgó gyerekkel vagy bőgő gyerekkel.Vagy esetleg hirtelen kettővel!Amint munkába állok megint festem magam,lesz nagy csili vili körmöm,csöcsbuggyantós blúzom és megmutatom hogy két terheség mellett igenis csinos vidám ember vagyok.Még ha nem lesz kockás hasam,feszes csucsszuperül leszoláriumozott bőröm és pusap fogja feltolni a mellem!Vagy ezek is meglesznek de jelenleg élvezem azt amire vágytam,azt amiért vállaltam a testi változásokat amitől néha feláll a szőr is a hátamon pár percig,vagy a falat kaparnám amikor telitorokból üvöltenek mígén ép 2 perces gyors fürdést rendeznék mert ugye egy baba nem mindig alszik,eszik és mosolyog.De pár perc idegbaj után mindig vigyorgok mint a tejbetők hogy mindent megérnek a csemeték.

Bassszus!

Én 19 évesen 20 kgmmal lettem több a terhességem során. (amely súlyból 15 a szülés során és az azt követő 10 napon távozott, erősen ödémás voltam...)

De. Nekem nem volt időm a súlyom miatt aggódni, mert félidőben kezdett kinyílni a méhszáj, és onnantól kezdve nem volt energiám ilyen hülyeségekkel foglalkozni, mivel a Babám egészsége sokkal jobban aggasztott...

Szóval az ilyen emberek, mint a cikk írója, szerencsések, hogy nincs nagyobb problémájuk....

abszolút!az életemben az elsők a porontyok de én létezem és érzek!

pont az a baj a mai világban hogy meg kell felelnünk egy ideálnak amit a nőkkel szemben állítottak!szüljön gyereket DE legyen karrierje is És 3 hónap alatt legyen bomba formában Ha pedig az anyaságról kérdezik akkor csöpögjön meg ömlengjen meg miegymás!!!az ember ezt látja a tvben is!xy szült és már 3 hónap alatt le is fogyott és már dolgozik is és ő a legszuperebb anya és feleség!!!!ha az ember ezt látja főként a fiatalabbak akik így nőttek fel akarva akaratlanul is csak hasonlítgatják magukat és akkor csak előkerül az a fránya tükör...

én az első terhességemet szintén 58 kilóval kezdtem és 96al mentem be szülni, aztán mikor a fiam 2 éves lett vissza diétáztam és sportoltam magam 60ra amikor ismét terhes lettem 100 fölött mentem szülni tavaly szeptemberben, és most ismét 63 vagyok:)

én mindig azt mondtam nem a terhesség a kihívás, hanem utána visszafogyni:)

de akaraterő mindkettőhöz szükséges élvezni kell a terhességet mindenféle formában és utána kell a fürdőruhás korszakra gondolni, nagy cicikkel az ember úgysem megy ki az utcára feszülős fölsőben, legalábbis én nem tenném:)

Furcsa..Ezekszerint Te sem azt mutatod,mint ami látszik..Mert a képeiden nagyon elégedetten pózolsz!

Könnyű szülést..!!

Még valami..Tök csini vagy,úgyhogy ne virnyákolj!:DDDD

igen én is elolvastam és akkor jöttem rá hogy mirőlbeszélünkittkkéremszépen:-)egy aranyos kismama!magamat juttatja eszembe, amikor először voltam állapotos a napló alapján...a névválasztás...a ruhácskák....a melleim miatti döbbenet:-)

egy tök egészséges, normális gondolkodású, felelősségteljes embert ismertem meg a napló alapján!!!!

Szia!

Hidd el nem ítél el mindenki,vannak anyukák akik számára megszűnik a külvilág ahogy más állapotba kerülnek,de nem mindenki egyforma.Én is rengeteget tipródtam a terhesség alatt,bár nem híztam,de csak 9 kg-ot,de azt gondolom én is a sok aggódás miatt,ne szomorkodj,hiszem,hogy visszanyered önmagad!Nagyon nehéz lesz,de hidd el szépen minden vissza áll!Szoptasd a babádat,rengeteg kaloriát égetsz el vele,és kérlek ne aggódj,gyönyörű Anyuka leszel!!Vársz egy apró csodát,aki csak rád számithat,benned bízhat,te vagy az ÉlETE!Szóval ne aggodj most ezen,tudom kis önfeláldozás,de minden visszaáll.Csak nyugodj meg!!!!

...sőt :)

Nyilván a gyerek az első minden téren, hiszen ez így van jól. Én akartam őt és vállaltam minden nehézségével,szépségével, lemondásával, felelősségével és kötelességével.

DE attól még én nem szűntem meg létezni! Nem vesztettem el önmagam, azért, mert anya lettem. Igenis fontosnak tartom, hogy foglalkozzak magammal és nem érzem bűnnek, ha nekem is vannak vágyaim, álmaim, kívánságaim.

beleolvastam :)

semmi gond nincs itt, egy teljesen jó lelkületű, jófej kismamáról van szó, aki tele van félelmekkel, ami teljesen normális!

Figy! Ne parázz! ne aggódj, h lesz-e tejed stb.. ha lesz lesz, ha nem nem, gyerekek százezrei nőttek fel tápszer mellett (az enyém is) és semmi de semmi bajuk nem lett tőle!!

A szexelős bejegyzéseid pedig hatalmasak! ez így van egyébként tényleg, ilyenkor tökre kívánják a nők a szexet, viszont ez az érzés a terhesség vége felé igencsak alább fog hagyni.. a szülés után viszont megváltozik az ember és nem az lesz az első gondolata, h mikor szexelhet már végre, hanem az, h mikor pihenhet végre picit! :) de valamit valamiért nemigaz? sztem a gyerkőc mindenért kárpótol minket :)

nem gondolom azt hogy aki a terhessége alatt nem csak a babával foglalkozik hanem fontos neki önmaga és a saját teste lelke az önző lenne!

nekem mindenki mondta hogy a terhesség meg a szülés ilyen meg olyan meg amolyan!DE amikor megtapasztaltam rájöttem hogy egyikre sem hasonlít az érzés!furcsa és érdekes élmény volt megtapasztalni a testemen és a testemben végbemenő változásokat!a lelki dolgok pedig külön történet!én is láttam magamon hogy hogyan változok meg és néha ez fura volt!természetesen a legfontosabb a gyermekem volt és az egészsége, de én azért magammal is foglalkoztam!ez a második gyerkőcnél már nem volt így!akkor már tudtam mikor mi fog történni, hogy hogyan alakulok át!napra pontosan tudtam mi fog történni a testemmel, milyen folyamatok zajlanak le bennem!de amatőrként én is megdöbbentem mikor szép lassan egy vizilóvá:-)változtam át:-)

Véleményem szerint mindenki máshogy éli meg a terhességet és az anyává válást stb... a cikk írójának (ahogy ő is utalt rá az írásában) már korábban is voltak lelki, pszichés gondjai.. Az tény, h egy egészséges lelkületű nő nem így gondolkodik és nem foglalkozik azzal, h hány kilót hízik a terhessége folyamán. De az is tény, h azok a nők, akiknek bármilyen pszichés problémájuk van/volt és a terhességet máshogy élik meg, nem válnak rossz anyává. Elképzelhető, h pont a kisgyermek születése változtatja meg őket pozitív irányban, ezáltal ők is meg tudnak erősödni lelkileg.. de nem vagyok pszichológus, csak mint egy gyakorló édesanya írok most ide.. :)

Összegezve: nagyon sok boldogságot és rengeteg örömet kívánok a cikk írójának a születendő kisbabájához, úgy látszik ő egy olyan ember, aki picivel több törődést és odafigyelést igényel, mint a többi ember! :)

Azért belekukkantok most a naplójába is :)