Te mit tennél? Kapcsolat, gyerek, szakítás... (beszélgetős fórum)

most nézem, milyen fiatal vagy!!!!!!!!!!!!!!!!!

előtted az élet. és nem feltétlen kell megalkudni egy olyan ember mellett, amit leírtál....

A gyereket nem tudtam volna elvetetni... semmiképpen... és természetesen vinném magammal.

Egyszerűen nem engedte, olyan szinten rámtelepedett, hogy képtelenség volt. Tényleg. Pedig nem vagyok egy elveszett bárányka, hanem fejjel a falnak kos!

itt most nem arról van szó, miért tartotta meg a gyereket.

teljesen másról van szó. arról, hogy továbblépjen, hogy új életet kezdjen a gyerekkel együtt.

"Mostanra ott tartok, hogy szeretném megváltoztatni az életem, új életet kezdeni, nélküle. Ehhez szerencsére megvan a lehetőségem minden tekintetben. "

Akkor mire vársz? Vagy kire? Ha minden megvan a továbblépéshez, akkor azt kell tenned...

Én nem vagyok abortusz párti, de miért tartottad meg a gyereket? Miért nem léptél mikor volt harmadik?

Mi tart vissza most, ha minden egyértelműen negatív???

Sziasztok!

2007 februárjában ismerkedtünk meg. Eleinte én nem akartam vele párkapcsolatot, az első találkozás után meg is mondtam neki. Erősködött, hogy legalább mégegyszer találkozzunk, mire belementem. És jött a következő és a következő...

A kapcsolatunk eleinte még elég jól működött, de kb. bő egy év után kezdődtek a bajok. Nem voltam szerelmes belé, fordítva, ő igen. Már nyáron mondogattam, hogy szerintem ez nem fog működni, de nem foglalkozott a kérdéssel.

Aztán 2008 őszén munkahelyet váltottam, ahol utólért a szerelem, beköszöntött a 3. fél... Sajnos nagyon hamar a tudomására jutott, mert belenézett a telefononba (tudom, lehettem volna óvatosabb...). Innentől fogva egy elvetemült állattá változott át, folyamatos lelki terrorban tartott. Reggel kötelezően elvitt dolgozni és addig nem engedett bemenni, amíg azt nem mondtam, hogy délután értem jöhet. Arra akart rávenni, hogy mondjak fel miatta (egy szuper és jólfizető helyről!!!). Folyamatos fenyegetőzés, idegesítés folyt. Hiába zavartam el kismilliószor, nem tágított, nem ment el. Késő estig ott tanyázott nálam, ha hajlandó is volt éjszaka távozni, félútról felhívott, hogy nem bír továbbmenni, neki fog menni egy szembejövő autónak. Addig nem engedte letenni a telefont vagy addig hívogatott, míg azt nem mondtam, hogy gyere vissza. Jogosan felvetődik benned a kérdés, hogy miért nem mondtam azt, hogy menj, ahova akarsz. Képtelenség volt, addig csörgetett vagy magától egyszerűen csak visszajött...

Aztán kiderült, hogy terhes vagyok. Azt ugye mondani sem kell, hogy a másik féllel azonnal megszakadt a kapcsolat. Nem "kavartam" mindkettővel egyidőben! Egy ilyen visszajövős éjszaka fogant a baba, úgy, hogy én nem akartam a dolgot. És ezt nagyon kihangsúlyozom!

Azóta is "együtt" vagyunk, a gyerek másfél éves. Az együtt azt jelenti, hogy egy fedél alatt élünk, ennél semmi többet. Nincs köztünk semmiféle párkapcsolat, így szex sem! A gyerekkel eddig nem túl sokat foglalkozott, illetve az itthoni dolgokkal sem.

Itt hadd tegyek egy kitérőt egy dolgora: ő magát tökéletesnek tartja, bármit tesz, az csak jó lehet. Így hiába összesen 10-20 percet foglalkozik a gyerekkel/délután,ő ezt úgy látja, mintha egész délután vele foglalkozott volna!

Sokmindennel folytathatnám még, amivel viszont kiteregetném a "nagyon szennyest" - még ezeken felül!, de a kapcsolati hátteret nagyvonalakban felvázoltam.

Régebben volt egy másik topicom, amiben arról volt szó, hogyan bánik a szüleimmel...

Mostanra ott tartok, hogy szeretném megváltoztatni az életem, új életet kezdeni, nélküle. Ehhez szerencsére megvan a lehetőségem minden tekintetben.

Kérlek véleményezd mindezt és írd meg, hogy Te mit tennél a helyemben. Arra vagyok kíváncsi, hogy leigazoltok-e engem vagy én látok valamit rosszul.

Köszönöm.