Szülőkkel, albérletben, vagy saját házban éltek? (beszélgetős fórum)

Igen, gondolkodtam ezen már én is... :)

Lehet, hogy ezt fogom csinálni... :)

Köszi mégegyszer! :)

Puszi!

Köszi Jutka!

Akkor majd megoldom másképp... :)

Szia Gnius!

Nem vagyok elégedetlen, sőt... Igenis elégedett vagyok! Talán azért érzem úgy, hogy el vagyunk késve a babavállalással, mert én már 21 évesen ANYA szerettem volna lenni, és a Párom is hasonlóképpen gondolkodik...

Ez az életünk, ezért fogunk élni, amint megszületik a pici...

Gondolom ezért érezhetem, hogy elkéstem, és nem feltétlenül a volt osztálytársak miatt... Bár nem mondom, hogy nem jut eszembe: milyen jó Neki, hogy már megkapta az élettől azt a stabilitást, amibe babát mert vállalni...:)

De most mi következünk, bizonyám! :)

Megnéztem, 27 vagy. Jesszus, már hogy lennél elkésve??? A legtöbb ismerősöm pont ebben a korban szült. Szerintem ez az ideális manapság! Ráadásul, ahogy írod, egyenesben vagytok. Lakás, kapcsolat. Inkább legyél elégedett! Én a helyedben az lennék!

Másrészről, nem szabad hagyni, hogy a környezeted, esetleges elvárások (jujj, a nővérem, kolléganőm, évfolyamtársam már kettőt is szült!) befolyásoljanak. Neked így adta a sorsod. Neked így lesz jó! Nem szabad görcsölni, még megárt! Főleg, mivel babát szeretnél.

Egyszóval, én inkább gratulálok! :)

Már csak a festés van hátra, ablakpárkány-felragasztás, karnis, függöny-vásárlás, és hasonló apróságok... :)

Kb. 2-3 hét, és ott vagyunk! :) Akkor majd Nagykátáról jelentkezem majd közétek! :)

Én is pontosan így gondolom, én is csak a sajátomba vállalnék gyereket. Addig még nagyon sok mindent szeretnék összehozni, hogy stabil háttere legyen, mire megszületik. Ezért is szeretnék munkahelyet váltani. Sajna szüleim nem nagyon tudnak segíteni.

És mindezeket leszámítva teljesen más érzés, ha az ember a sajátját szépítgeti, csinosítja. én is nagyon apránként haladok a dolgokkal, de az új függönyeimnek is borzasztóan tudok örülni, pedig nem egy nagy dolog:D

Örülök, hogy helyrejöttetek a baleset után. Az azért nagyon húzós lehetett, de az a lényeg, hogy mindketten felépültetek!

Biztos nagyon szép a házatok. lehet már tudni, mikor tudtok beköltözni?

Kitti, ebben teljesen igazad van! Nyilván jobb, ha a sajátod törlesztőrészleteit fizeted, mintha albérletben élnél...

Szerintem én is így oldottam volna meg, ha nincs a Párom, mert gondolom nem nehéz kitalálni, hogy a felújítás költségének nagy részét nem tudtam volna állni, ha Ő nincs... Ezt csakis akkor lehet kivitelezni, ha megoszlanak a költségek...

Mi már évek óta vágyunk babára, de felelőtlenségnek tartottam volna albérletbe szülni... Bár nagyon-nagyon kedves volt a tulaj, egy rossz szavam sem lehet rá, ugyanis amikor a balesetünk volt, akkor mindketten munkaképtelenek lettünk, és a szüleimhez költöztünk... 3 hónapig nem kapott egy forint albérletet sem, mert nem tudtuk kifizetni, és mégsem rakott ki, inkább minden nap felhívott, hogy mégis mi van velünk, igazából értem aggódott leginkább...

De mégsem mertünk volna oda babát vállalni, mert azért az ördög soha nem alszik...

A szüleimhez nem szerettem volna babástól költözni, és nem azért, mert bármi bajom lenne Velük, mert egyáltalán nincs, csak mert szerintem nem egészséges...

Biztos nagyon jó lesz ott laknotok!!! Nem tudsz az adatlapodra rakni fel, kíváncsi lennék! :)

Mi is kertesből jöttünk, de anno jó volt külön jönni, persze fura volt. Kettőnknek elég volt bőven a két szoba. Mostmár kevés, lassan a fejem tetejére is pakolnom kell...:)

Sajnálom a balesetet, de az a lényeg, hogy itt vagytok!

Szia Kittibébi!

Nem jött át a kép... Jó címet írtál be???

Az az igazság, hogy sajnos mi képtelenek vagyunk lakótelepen élni akár csak egy percig is, ugyanis mindketten világ életünkben kertes házban laktunk, tehát számunka ez elképzelhetetlen...

Igazából már 2 éve újítjuk fel ezt a házat (a Párom örökölte a nagymamájától), a felújítás közben kb. fél év szünet volt, ugyanis néha nagyon utána kellett pótolni a készleteket... Mindig akkor kezdtünk egy nagyobb dolgot, ha összegyűjtöttünk egy nagyobb összeget... A házat tetőtől-talpig felújítottuk, csak a főfalakat hagytuk, azokat is csak azért, mert víz, gáz, villany, minden bent volt a házban, és húzós lett volna ezeket újra megterveztetni...

Sajnálom, hogy ide nem tudok képeket feltenni, mert tényleg hatalmas a változás, és most azt mondom, ha újrakezdhetnénk, ÚJRA ÍGY CSINÁLNÁM!

Szuper, hogy Ti is a sajátotokban laktok, és nincs hiteletek, szerintem nagyon nyomasztó lehet, ha ilyen súlyos összegeket kell kifizetni minden hónapban... Nekünk elég az autó is, azt is csak azért kellett hitelre vennünk anno, mert volt egy nagyon súlyos balesetünk, és összetörtek minket...

Majd jövök még! :)

Szia Te Nagy Öreg:)

bizony, mostanában nagyon nehéz lakáshoz jutni, én is hitellel oldottam meg, de ez még mindig jobb, mint az albérletezés. Kb annyi a törlesztőrészlet, mintha albit fizetnék, de így legalább a sajátomba fizetek.

A gyerekvállalással egyáltalán nem vagy elkésve szerintem, én idősebb vagyok Nálad, de mostanában nem tervezek gyerkőcöt, igaz, ennek leginkább anyagi okai vannak.

drukkolok, hogy összejöjjön a lakás/ház, és aztán a baba:)

Oxi! :)

Az nagyon nagy dolog a mai világba, hogy hitel nélkül a sajátotokba tudtok költözni! Házba?

Mi lakótelepen élünk: férjem, kislányom és én. Sajátunk a lakás és már nincs hietlünk!!! Persze szeretnénk kertes házat, de a jelenleg nem megy. Akit csak ismerek, hitelt vett/vesz fel.

És szerintem nem vagy úgy elkésve a gyerkőccel!

:D

Miért ne lehetne? :)

Azért érdekel ez a kérdés, mert mostanában azt látom, hogy sokkal nehezebben jutnak házhoz a fiatalok. Ha pedig mégis úgy döntenek, hogy külön szeretnének költözni a szülőktől, esetleg már nem akarnak albérletet fizetni, akkor sokaknak csak a hitel a kiút...

Szerencsére mi nem vettünk fel hitelt, úgy gondoltuk, megpróbáljuk megoldani szépen-lassan, ahogyan sikerül... Most végre a célegyenesben vagyunk, és nemsokára beköltözünk, de sajnos már nem vagyunk fiatalok...

Én azt gondoltam, mire 27 éves leszek, addigra már biztosan lesz gyerkőcünk, de ez nem így alakult, hiszen az albérletbe nem szívesen vállaltunk volna babát...

Most végre itt az idő, remélem hamarosan én is anyai örömök elé nézek, viszont egy picit elkésve érzem magam, és ez elszomorít... Ti hogy vagytok ezzel?

Természetesen a kérdésem minden részére érdekel a válasz!