Szoptatásról - szerintem… (beszélgetős fórum)

Nekem is nagyon tetszik a cikk!

Én a lányomat több, mint 27 hónapig szoptattam. A kisfiam most lesz egyhónapos, és őt is sokáig szeretném szoptatni. Remélem, sikerülni is fog...!

Nagyon tetszik,amit írtál.Köszönöm,olyan megnyugtató.Mert valóban a szeretet a legfontosabb.

Úgy látom,hasonló a helyzetünk,az én kisfiam a szülést követően 1 hónapig volt kórházban (mint kiderült a szülészorvosom hibájából),majd én is visszakerültem (a császárnál elszúrt valamit).

Minden jót nektek!

Nem igazán rágódom már a dolgon, inkább bízom benne, hogy másodjára már jobban tudok hinni magamban is és a babámban is, és nem fogok adni egy olyan orvos szavára akinek már rég nyugdíjasnak kéne lennie, ráadásul egy szem gyereke sincs, mégis azt mondja hogy egy 1 hónapos gyereknek 6-kor 9-kor, 12-kor, 15-kor 18-kor 21-kor kell ennie, és kész. És aki simán leállított a szoptatásról mikor berohantunk az 1 hónapos Dórival mert nagyon vízszerű hasmenése volt, majd a milyen ízű a teje kérdésre édessel válaszoltam, így kijelentette hogy túl sok a tejcukor a tejemben, ettől van hasmenése, tápszerezzem! 1 napig úgy tettem ahogy mondta, de innentől kezdve egyszerűen nem fogadta el a cicit. Szerencsére még egy hónapig kapott tejet, de a pótlás mindig egyre több és több volt, mígnem nem volt mit tenni.

Nem vagyok szigorú magamhoz, mert hiszem, hogy nem az én hibám, illetve talán annyiban, hogy hallgattam a hülye orvos hülye tanácsára. A dokit azonnal lecseréltük, szerencsére nagyon jól tettük, mert azóta szuper orvosunk van, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben már jól fogok cselekedni!

Tényleg nagyon nehéz, a rengeteg ellentétes információ, az aggódás, a bizontyalanság....

:)

Azért ne légy nagyon szigorú magadhoz! Természetes, hogy azt gondolja az ember, hogy a "szakember" jobban ért hozzá. Sokszor sajnos nem. Épp mint a "nagykönyvben" megírtak sem szentírás. Ezt is a saját bőrömön tapasztaltam meg, de azt majd talán egyszer egy másik cikkben :)

Látom sikerült felborzolni a kedélyeket :P

Akit idegesítenek a szoptatással kapcsolatos cikkek, nem tudom miért olvassa. Én sem olvasom a sporthíreket, vagy olyan dolgokat, amik nem érdekelnek, nem értek hozzá, vagy épp valamiért idegesít.

Ennek ellenére megértem őket is. Ez tény, hogy nem minden nő tud szoptatni, bár kevesen vannak akik tényleg nem tudnak. Közbeszólhat a természet egy betegséggel, műtéttel, menstruációval vagy épp egy szerettünk elvesztésével. Szóval tényleg csomó mindenen múlik.

Csak szerettem volna a bizonytalankpdóknak egy kis biztatást, segítséget nyújtani. Én az első lányom előtt örültem volna neki. Ezt nem lehet könyvből megtanulni, ezt minden anyának magának kell megtanulnia GYEREKENKÉNT.

Aki megpróbálja, de nem sikerül valamiért, az még ugyanolyan jó anya lehet, mint aki szoptatta a gyerekét ki tudja meddig. Az én kapcsolatom az anyukámmal mindig nagyon jó volt, pedig én is tápszeres baba voltam.

De azért az tény, hogy a legjobb táplálék az anyatej egy csecsemőnek. Ezt még a természet találta ki és szerencsések vagyunk, hogy már vannak nagyon jó tápszerek. Régen, akinek nem volt teje, azt nem az anyja szoptatta, hanem más nő, mert nem volt tápszer. Na az lehet még egy rossz érzés. Nekem a barátnőm próbálta megszoptatni a kisfiamat, hogy egy kicsit beindítsa nála a már elapadófélben levő tejet. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Öröm, hogy esetleg segíthetek és féltékenység is talán. Persze a fiam gyorsan döntött, rájött az nem én vagyok és elfordult :)

Amikor az élet tápszerre kényszerített minket 2 hónaposan bizakodva vágtam neki az éjszakáknak. De a lányom bizony 3-4 óránként evett rendületlenül, és az evésen felül is rengeteget keltünk.

Most 9,5 hónapos, és kb 1 hete alussza át az éjszakát...

Szerintem meg így állni a dolgokhoz gáz!

Személy szerint egyszerűbbnek tartom a tápszert mint a szoptatást, lehet hogy azért gondolom így, mert az utolsó 1 hónapban állandóan fejtem a lányomnak a tejet, nem akart ugyanis szopizni. Na, az fárasztó. Ellenben a sterilizálás meg van 2 perc alatt, a tápszer 40 másodperc alatt kész, a szoptatás vagy a fejés meg van hogy 1-1,5 óra. A tejet ha elviszed otthonról gondoskodnod kell arról hogy hűtve legyen aztán melegítheted fel. Míg ha nem otthon adsz tápszert akkor a port bekészíted a tápszeradagolóba, a vizet az üvegbe és kész. Amikor kell megmelegíted a vizet és összeöntöd. Nehogy azt mondja valaki hogy macerásabb ez, mint a szoptatás/fejés!!!

Ezt annak tükrében írom, hogy mindháromban volt részem.

A szoptatás számomra fantasztikus élmény volt.

A fejés már nem annyira. Sterilizálgatni napjában 10x a mellszívót! Kelni éjjel is 2-3 óránként etetési idő előtt, hogy mire megéhezik, meglegyen a tej. Nappal szórakoztatni a gyereket még fejés közben is (kétszer nem mondom, hogy ezért apadt el a tejem... Nem bírtam elfogadni/feldolgozni, hogy olyan áron kap a kicsi anyatejet, hogy több órát sír míg én fejek.)

Amióta tápszert kap, sokkal kiegyensúlyozottabb, mert a fejés nem veszi el minden időmet. Nagyon bánt, hogy nem ment tovább, de nem ment, ez van.

És végezetül: itt senki sem mártírkodott, mindenki elmesélte a személyes történetét!

De ugye nem haragszol, ha nem sajnállak amiért be kellett keverned a tápszert és el kellett mosni az üveget?

Olyan szép ez a cikk, most nevetni fogtok, de végig sírtam!

Arra gondoltam, vajon a kistesónál tudok-e az ösztöneimre hallgatni?

Sajnos a kislányomnak csak 2 hónapig tudtam anyatejet adni, szoptatni 1 hónapig szoptattam, utána fejtem neki a tejet.

Minden tökéletesen alakult míg az első gyerekorvos nem adott ostoba tanácsokat minek az lett a következménye, hogy a lányom egyszerűen nem fogadta el a cicit.

Rettenetesen fáj a mai napig, sajnos hittem az orvosnak, és nem hallgattam az ösztöneimre!

Kedves Olgi! Gratulálok a cikkedhez és a gyerkőceidhez is!:)

Két fiam van, sajnos egyiküket sem tudtam szoptatni. A nagyobbik fiam a születése után a PIC-re került 6 napra, ahol sikeresen rászoktatták a cumisüvegre, így a cicit már nem fogadta el. Igaz, mikronyi tejem volt, ami az állandó fejés mellett nagyon hamar elapadt,pedig mindennel próbálkoztam (erős védőnői nyomásra még a szoptanitot is bevetettem, de hiába).

A második fiam szopizott pár napig, de ki kellett egészíteni tápszerrel, mert nagyon kevés tejem volt. Pohárból itattam a tápszert, hogy ne kapjon rá a cumisüvegre, tehát nem ezért álltunk le a szopizással. Sajnos a császáromnak voltak szövődményei, ami miatt erős antibiotikumokat kellett szednem, így nem szoptathattam. Sajnos a második fiamnál is nagyon kevés tejem volt (1 óra alatt két ciciből 10-15 ml-t tudott szopizni, legalábbis a mérleg szerint), így gyorsan el is apadt.

Az én véleményem az, hogy természeténél fogva kis kivétellel minden ember (főként az anyák) a legjobbat szeretné gyermekének. Nem vitatom, agyban is eldől, hogy tudunk-e szoptatni, vagy sem, de néha a testünk felett nem rendelkezhetünk. Ezt el kell fogadni, de úgy nem könnyű, ha a gyermekorvos, a védőnő és mindenki azt súlykolja belénk, hogy mindenáron szoptatni kell, mert az hatással van az anya-gyermek kapcsolatra, a pici egészségi állapotára, stb. Véleményem és tapasztalatom szerint semmit nem változtat az anya-gyermek kapcsolaton az, hogy valaki tápszeren, vagy "cicin" cseperedik, mert egy gyermek nem az anyatejjel szívja magába a szeretetet. (A munkám során találkoztam olyan anyukával is, aki hosszú ideig szoptatta a gyerekét, akit 2 éves korában ki kellett emelni a családból, mert veszélyeztették a szülei.) Szerintem a gyermek személyiségfejlődése szempontjából sokkal fontosabb, hogy mennyi szeretetet, törődést, megértést és elfogadást kap a környezetéből. Ezt miért nem preferálják annyira, mint a szoptatás jelentőségét? Miért az a védőnők leggyakoribb kérdése, hogy az anyuka tud-e szoptatni, ahelyett, hogy arra figyelnének, vajon az anyuka gyermekéhez való hozzáállása rendben va-e? Hogy nem kell-e a magát új szerepben találó, fáradt és bizonytalan anyukának segítséget nyújtani, ahelyett, hogy összezavarjuk és abban erősítjük, hogy nem tesz meg mindent a gyermekéért, ha nem szoptatja? Írom mindezt úgy, hogy a védőnőm nem a legerőszakosabb fajtából való... (Na és még valami: szoptatás világnapja, csodálatos dolog. De miért nincs egy nap kikiáltva pl. a jó anya-gyermek kapcsolatnak, vagy az egészséges személyiséfejlődésnek?)

Szerencsénkre a gyermekorvosunk családtag, így ő sem erőltette annyira a szoptatást és megértette, hogy ha nem megy, nincs mit tenni. Megnyugtatott azzal, hogy a mai tápszerek már olyan korszerű technológiával készülnek, amelynek köszönhetően tartalmaznak minden alapvető vitamint és tápanyagot, amire a babának szüksége van. Tehát az egészségügyi oldala is kipipálva!:)

Mindezek ellenére én mindkét fiamnál traumaként éltem meg a tejem elapadását. Pedig tudom, hogy nem csak ez a lényeg, hanem az is, hogy a gyermek érzelmi biztonságban legyen!

Nem érzem magam semmivel sem kevesebbnek, amiért nem tudtam szoptatni, sem zsigerből,sem az ösztöneimre hallgatva. Mindezek ellenére jó volt olvasni a cikkedet, köszönöm!:)

Sziasztok!

Olgi gratulálok a cikkhez! Nagyon jó lett! :)

Én is természetesen a szoptatás mellett állok, de persze azt is megértem, ha valakinek nem megy. Nem vagyunk egyformák!

Én a kisfiamat 16 hónapig szoptattam, akkor is azért hagytuk abba, mert már ő nem akarta. Most a kislányom 9,5 hónapos és természetesen ő is szopizik még. Bár az is igaz, hogy vele sokkal kevesebb a tejem, mint a kisfiamnál. Vele nálam is előfordult az, hogy kevesebb lett a tejem, meg is ijedtem, hogy tápszer kell, de utána mindig rendeződtek a dolgok. Azért persze őt is szeretném min. 1 éves koráig szoptatni, ha lehet még tovább.

Értem mit mondasz...nálam több járulékos tényező volt, ami szerintem közre játszott.

Cukor, ért egy trauma, amin elég sokat idegeskedtem, a pajzsmirigyem pár hónap alatt teljesen leállt valamint olyan izületi gyulladást kaptam, hogy 1 hétig fel sem tudtam állni... kb ennyi, de rendületlenül próbáltam. Na majd a másodiknál menni fog :) Ha meg nem, nem dől össze a világ...

Én majdnem belebetegedtem, hogy nem volt tejcsi... nos amikor valamit szeretnél és nem jön össze és mindenhol az folyik, hoggy hozzáállás kérdése, és mindenki képes rá...

Nekem nincs 5 gyermekem, 1 van és most várom a következőt, bízom benne, hogy ő fog tudni szopizni..ja, és ki írta, hogy a másodikat meg sem próbálom?

Sok anyukával beszéltem, aki nem tudott szoptatni, úgy gondolom, hogy nagy része mindent megtett azért.

Volt olyan akinek 4 gyermeke született és egy csepp teje sem volt.

Nekem meg az sértő, hogy mindenki tud szoptatni...

SZERINTED? HOGY ESIK?Amikor az okokat sem tudják, meg a hátteret, hogy mi van mögötte... Okos mindenki tud lenni, aki nem volt a másik cipőjében...

Szia

köszönöm sok-sok leendő vagy már szoptató anyuka nevében is,hogy ezt így leírtad!

Minket szülés után a védőnő riogatott és stresszelt még a kórházban.meg gondolom előtte és azóta több száz anyukát.

Dia

Egyetértek.A környezetemben sokan mondták,hogy le a kalappal,hogy annyira szoptatni szeretnék.Sokszor tettem mellre a kisfiam,próbáltam fejni.Laktoherb tea,homeós bogyó,More Milk,napi 3-4 liter folyadék,amit lehetett kipróbáltam.Szűk 3 hónapig volt tejem,de max.egy szopinál 30-40ml.Még nem adtam fel,de már csak 10 jön:(

De engem is bánt,hogy pl.jártam kismama tanfolyamra,ahol azt sulykolták,agyban dől el,ha akarsz szoptatni,tudsz.A kórházban a csecsemősök megvetése azoknak,akiknek nem volt teje,undorító volt.A védőnőm is jött ezzel a dumával,hogy ha akarom,menni fog.Sőt 1-2 kedves rokontól is megkaptam.Nagyon fájt,mert én akartam,akarom,mégsem sikerült:(((

Tíz hónapos koráig kapott anyatejet a kislányom. Most várjuk a másodikat, és szeretném túlteljesíteni ezt:) Sajna hallgattam a tanácsokra, hogy szoptassak három óránként, mert nem lesz napirendje a gyereknek...

A legjobb az volt, amikor az egyik kismama kioktatott hogy igenis mérni kell minden etetésnél,mert így nem tudom mennyit eszik a babám. Mondtam neki, onnan, hogy most egy hónapban 1 kg-ot hízott:) Mondanom sem kell, ő soha meg sem próbálta a szoptatást.

Gratulálok Olgi a cikkhez!

Tényleg fején találtad a szöget, olyan jól összeszedted a lényeget! ;)

Én egyáltalán nem hittem benne, hogy ilyen sokáig tudok majd szoptatni, és volt is egy időszak, amikor úgy tűnt, hogy nem fog menni, de nem adtam fel, és örülök neki.

....és ez egyáltalán nem mártírkodás,sajnálom, hogy valaki ezt annak érzi :(

Tetszett a cikk, köszönöm.

(A lenti beszélgetéshez egyetlen és csak zárójeles megjegyzés, én egyszer mértem meg, mennyit szopizott a fiam, 60 g volt úgy 3 hósan (igen, ilyen keveset). Csak az anyukát stresszeli a mérés HA egyébként szépen gyarapszik a pici, ÉS valóban igény szerint szoptatsz, semmi szükség rá. A szomszédban a méregetős lány, ahol ezt egyszer kipróbáltam 3 hónap után feladta a szoptatást, addig is egyre több tápszer csúszott be a szopik mellett, helyett. Nem is hibáztatom, jó nagy stressz lehet azon parázni, hogy miért nem szopizott 110-et meg 120-at. A teáztatás ehhez képest másodlagos kérdés, szerencsére felénk nem divat, állítólag egyre jobb is tendenciájában a kisgyerekek foga. És természetesen valóban vannak esetek, amikor kevés a tej, vagy anyuka nem tud szoptatni, akkor sem dől össze a világ, hisz elég jók a tápszerek is.)

:)

Épp ez volt a célom. Örülök, ha segíthettem.

Mint látod, nem mindenkinél úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezi, mint ahogy ez az élet más területén is így van, de sokat segít ha bízol magadban és a babádban. Persze meghallgatni mindenkit meg lehet, de ne vessz el a sok tanács között majd (más területen sem)

Sok sikert és könnyű szülést!

Sziasztok!

Én is gratulálok a cikkhez nagyon jó!:))

Igaz az én gyermekem tíz éves de még mindig nem felejtettem el,hogy egy éves koráig szopizott.Pedig nálam az ötödik napon indult be a tej.Császárral szültem így tíz napot benn voltunk a kórházba.Megtanítottak minket és utánna müködött.Igaz amit írtál Olgi nálam is akkor volt tej mikor óránként szopizott.

Tudom nekem ez már régen volt de annyira jó vissza gondolni rá.Sok sikert és kitartást minden anyukának!!!

nekem szülés után 6 héttel már megjött mire épp elmúlt a szülés utáni vérzés.. :( pedig foyltton szoptattam

majd következőnek.

én csak napokig tudtam tápszermentesen etetni a gyerekeimet, pedig óránként szoptattam. akisebbik még szopizik, 14hós, de szinte végig tápszert is kapott. ennek ellenére nem óriásbébi, még mindig nincs 9kg. :)

hiába az óránlénti etetés, a szoptatós teák (hasfájós is lett tőle mindkettő) mégsem volt tej. éjjel is 2óránként keltem fejni, amikor már átaludták az éjszakát.

szép dolog bízni magunkban, meg rábízni a gyerekre, de van úgy hogy mégsem sikerül. ha jön a harmadikmár nem stresszelek. szoptatom és kapja a tápszert hiszen nem lesz elég tejem. 2óránként 2ciciből max 80ml. a rekordom ennyi volt.

A kislányomat csak 4 hónapos koráig tudtam szoptatni,minden tanácsot és segítséget elfogadtam,de mégis kellett a tápszeres pótlás!

Könnyen befolyásolható voltam,mivel nem volt semmi gyakorlatom és mikor azt mondták kell a tápszer hát én elfogadtam azt is!

A kisfiam most múlt 9 hónapos,de még mindig szoptatom,pedig felléptek hasonló szituációk,mint az első babánál,például ingadozó tej mennyiség,sírósabb időszakok,amik után akkoriban azt mondtam én is,jó jöhet a tápszer!

De most már inkább Én is csak a megérzéseimre hallgattam,mint másokra és sok múlik a tapasztalaton is!

Így sikerült.