Szoptatásról - szerintem… (beszélgetős fórum)

Mikorra várod a második babádat?

Ugyanott fogsz szülni, mint először?

Az biztos, hogy a stressz az nem segíti a tejfolyást, hiába termelődik, nem jön ki a tej, mert nem működik a tejleadó reflex.

Egyébként meg azt mondani egy frissen szült nőnek csak úgy első ránézésre a melléről, hogy na ebből biztosan nem fog tudni szoptatni, elég nagy felelőtlenség.Nehéz lehetett neked nagyon.

A junior táptól nem lett csúnya, nekem azt 11 hós kora óta issza, mert mindent végigpróbáltam és csak ezt fogadta el. Most már néha kap tejet is, de néha meg tápot, így nem csúnya a bőre, márciusban lesz 3 éves.

Már most utánanézek a szoptatásnak és beszerzek mindent előre, more milket is, nem akarom más segítségék kérni, mert én ismerem a testem és majd rájövök mi jó nekem és a babónak. Amikor a lányom született és segítettek mellre tenni azt mondták az egyikkel nem is tudok majd szoptatni, de engem nem érdekelt, úgy voltam hogy azt tudok amit akarok és én nagyon akartam, most még jobban akarom majd.

Orsika, a junior tápszertől nem lett csúnya a kislányod bőre? Pedig az is tehéntejből készül.

Nagyon sok nehézségen mentél keresztül, kemény lehetett 10 hónapon keresztül a küzdelem. De végülis egy mellből is lehet szoptatni, a másikból ha nem ürül, akkor elapad a tej gond nélkül.Lehet, hogy egy szoptatással foglalkozó szakember tudna neked segíteni, érdemes akár már most várandósan ezzel foglalkozni.

Köszi nagyon kedves vagy.

Nem remélem hogy más lesz a helyzet, tudom ha előbb elkezdek fejni sokkal több tejem lett volna így is adtam másnak is. Teljesen olyan vagyok mint anyukám, a terhességünk és szülésünk is egyforma volt, mi is 3 hónaposan (öcsémmel) kezdtük a szopási sztrájkot, és ő feladta, én nem és most se fogom, pocsék fél éven keresztül félálomban etetni egy babát, most próbálom a szoptatást is és a rengeteg fejést és cumisüveget. Majd ami beválik azt folytatom. Amúgy a mindkét mellemben sok tej volt csak az egyikből 10x annyi idő alatt jött ki, nekem a stressz nagyon befolyásolta, volt amikor a rosszból üresen 1 decit fejtem 10 perc alatt, akkor voltam teljesen kiegyensúlyozott. Most próbálom majd nem idegesíteni magam, és senki nem jöhet be ha szoptatok, anyósom annyira zavart hogy csepp tejem sem jött, az elején itt volt 4 napig és a lányom végig ordított éjjel nappal és fogyott, egy hétig lett volna de előbb elment, amikor láttam pakolni az egyik reggel a lányom azonnal jól lakott és utána se volt semmi gond.

Kedves Orsika, elolvasva a történted egyrészt az jutott eszembe, hogy rengeteget megtettél, hogy a kislányod anyatejen nőhessen fel, ilyen hosszú ideig való fejéshez tényleg nagy kitartás kell! És milyen jó, hogy ezt megkaphatta!!! A soraidból úgy értem, hogy aggódsz, hogy a születendő babáddal is hasonló nehézségeid lesznek-e. Egyáltalán nem biztos! Nem gondoltál arra, hogy még a szülés előtt átbeszéld a korábbi problémákat egy szoptatási tanácsadóval?! A mellbimbóddal, a tejmennyiség biztosításával, vagy akár a szopási sztrájkkal kapcsolatban is tud olyan tippeket adni, amivel talán magabiztosabban várhatod a következő szopizós időszakot! Én magam 3 gyereket szoptattam, illetve élem még mindig a legkisebbel a szopizós totyogósok mindennapjait, és mindegyikkel más-más nehézséget tapasztaltam meg. Most pedig a SOTE laktációs szaktanácsadó képzésére járva, látom, hogy tényleg felkészült szakemberekhez is lehet fordulni!

Kívánok boldog pocaknövesztést és hogy sikerüljön úgy a szoptatás, ahogyan szeretnéd!

:)

Az az érdekes, hogy a saját szülészorvosomhoz mikor mentem 8 hónapos volt a fiam. Mikor megkérdezte, hogy szopik-e még a fiam, és én boldogan mondtam, hogy IGEN, akkor Ő közölte velem, hogy az nem jó, mostmár válasszam el! Azt hittem leesek a székről. Szépen végighallgattam, aztán mikor kimentem a rendelőből, szépen mindent elfelejtettem. Hiába próbáltam 6 hónaposan a főzelékeket, nem fogadott el semmit, csak egy kis gyümölcsöt. Nem bántam. ( 8 hónapos volt és mikor mennünk kellett, ezer felé, egész nap CSAK szopott, és bőven elég volt neki!!!) Nem érdekelt senki és semmi, csak Ő!! Egyébként a fiamnál is és a lányomnál is fejtem 6 hónapos korukig, mert biztosra mentem. Utána már szép lassan abbahagytam a fejést. Voltak nehéz időszakok egy-egy igénymegnövekedés alkalmával, de a fiam szoptatásánál rájöttem arra, hogy nem kell szoptatós tea, nem kell bogyó, semmi nem kell ahoz, hogy legyen tej, egyetlen egy dolog van csak ami kell hozzá, méghozzá a rengeteg folyadék!!! Bármi, gyümölcslé, tea, víz... mindegy, csak sok legyen. Na, és persze az, hogy ne stresszeljünk semmin. Fiamnál az első időszakban rengeteget sírtam nem voltam magamban biztos, aztán mikor már 3-4 hónapos volt a fiam és láttam, hogy gyönyörűen fejlődik, rájöttem, hogy minden rendben van. A természet elvégzi a dolgát, csak hagynunk kell. Aki meg nem akar szoptatni, az ne tegye. Én nem ítélem el azokat az anyukákat, és valóban sok ember van aki anyatej nélkül nőtt fel és egészséges, semmi baja. Valahogy akkor is sajnálom azokat a babákat akik megkaphatnák azt ami jár nekik, mivel a természet nekik termeli, és nem kapják meg. (Akiknek e.ü.-i okokból nem lehet szoptatni, azoknak egy csodálatos mentsvár a bébiétel)

:)

Az biztos, hogy ha beindulnak a babák, akkor megnő a kalóriaigényük. Egyébként vannak olyan babák,akik 6 hetes koruk után nem kakilnak naponta, az én legkisebb lányomnál 7 nap volt a csúcs, nem volt neki semmi baja, nem fájt a hasa meg ilyesmi, csak egyszerűen így hasznosította a szervezete a kaját. A legtöbb kakimentes nap, amiról hallottam(hiteles forrásból)21 nap volt!

De utána aztán jött egy rendes adag!

Ez a 6 hónap se szentírás :)

A lányaim 7,5 hónaposan voltak hajlandók bármit is elfogadni. A fiam 5 hónaposan már mászott és 6 hónaposan állt. Neki 5 hónaposan elkezdte bébiételt adni, mert neki már kevés volt a tej. Nem mennyiségileg, hanem az ő mozgásigényéhez mértem kalóriában. Akkor mikor így döntöttem, semmi nem utalt arra, hogy kevés lenne, csak nem volt minden nap kakis pelus. Hozzátáplálással visszatért a napi egy kaki. Jó döntés volt. De még mindig szopizik :)

Köszönöm! :)

Az első gyereknél az én anyósom is közölte 3 hónaposan, hogy mostmár adjak neki almát meg krumplit, répát és hogy a férjem fél évesen már majdnem mindent evett. Szerencsére ő nem erőszakos természet és a gyerekeim is nagyon tudták mit akarnak. :)

Még valami: aki mártírságnak érzi a szoptatást ne szoptasson, az a legrosszabb a gyereknek ha az anyja csak muszájból csinál valamit

Ezt akár én is írhattam volna. Ezek szerint mindenkinek jut ezekből, a buta, kéretlen "jótanácsokból".

Bár nem igazán értem miért?!

Gratulálok a 3 csemetéhez, és a nagyon jó életfilozófiához!! Nagyon szép, mindenre kiterjedő cikk! Mintha csak én írtam volna! :) Nekem 2 gyerekem van, mindkettőt igény szerint szoptattam, mégha sok (családon belüli) rosszalló megjegyzéseket is kaptam, amit nem tudtam mire vélni. Amikor olyan rettentő okos emberek akarnak tanácsot adni, akik soha, vagy alig tudták szoptatni babájukat, akkor kinyílik a bicska a zsebemben. Ilyeneket vágtak a fejemhez a "sokáig" (10-15 hónapos korukig AHOGY IGÉNYELTÉK)tartó szoptatás miatt: 1. magamhoz láncolom a gyereket... 2. nem fogja megtudni milyen ízű a rendes kaja... 3. már nem elég neki...(miközben boldog, kiegyensúlyozott baba nézett velük szembe) ...és még sorolhatnám a sok hülyeséget. Nem szabad ezekkel az emberekkel foglalkozni, teljes mértékben igaza van a cikk írójának, ösztönösen csak a babára és magunkra kell figyelni. Így biztos nagyobb eséllyel lesz sikeres a szoptatás!

Mégegyszer gratula!!

Kedves Olgi!

Nagyon szép cikket írtál a szoptatásról!

Az én leánykáim már kinőttek a szopis korból, annak idején magam is sok nehézségen mentem keresztül, és ha most újra kezdhetném, sok mindent másként csinálnék, az biztos, ennek ellenére szívügyem a szoptatás. Ahogy olvastam a hozzászólásokat, azon gondolkodtam, hogy milyen nehéz eligazodni az anyukáknak a rengeteg információ között. Talán az segíthet ebben, hogy ami működik, azt elfogadni, ami meg nem, azt elvetni. Mindenkinek más válik be, az biztos. Szerintem, aki a szoptatásról úgy beszél, mint ami a babatáplálás legideálisabb formája, az egyáltalán nem akar bűntudatot ébreszteni azokban, akiknek nem megy. mert ilyen tényleg előfordul, ahogy Te is írtad, Olgi, hormonális vagy más eü. probléma miatt. Szerintem fontos az, ha valakinek nehézségei támadnak, tudjon és merjen segítséget kérni!

Nagyon jó a cikk, egyetértek veled!

Én a nagylányomat 24 hónapig szoptattam, a kicsi most lesz 6 hós, még kizárólag szopik. De az idősebb rokonok, szomszédok már kb. 3 hónapja mondják, hogy miért nem kezdek már főzeléket adni a babának, mert "az nem létezik, hogy még mindig elég neki az anyatej".

Tényleg nem szabad másokra hallgatni, én is rájöttem.

Az amúgy nagyon kerek cikkből egy dolgot hiányolok: a fejéssel kapcsolatos dolgokat.

Sajnos hajlamos voltam a tejlázra, amire senki nem figyelmeztetett. Az első gyermeken kb. 6 hetes lehetett, mikor olyan fájdalmasan begyulladt a mellem, hogy majd megzavarodtam. 41 fokos láz, kőkemény mellek. Senki nem mondta, hogy a szopás után a maradékot ki kell fejni! A mellem akkor is fájt, ha senki nem ért hozzá, hát ha még szopott a fiam, vagy fejtem! A tejláz megszüntetésének leghatékonyabb módja – a gyulladáscsökkentő mellett, ami persze nem túl jó a babának – a szoptatás és a fejés volt.

Szívből irigyeltem azokat a kismamákat, akik sitty-sutty megszoptattak, aztán ágyesz-bugyesz. Nekem utána jött a „második műszak”.

Azért ha 2éves gyereknél az anyukának teher....lelkileg nincs már összhangban vele, szerintem nem érdemes szoptatni akkor már tovább. Ez nem önzőség hiszen 2évig azért már igencsak dicséret jár érte :) De fontos hogy az anyuka kiegyensúlyozott legyen sztem!

Én 1évig szerettem volna, nehezen emésztettem meg hogy elment 5,5hósan és sokat sírtam és okoltam magam emiatt,szerettem szoptatni :( de van akinek még 1hónap sem sikerül. Azért örültem végülis,hogy addig sikerült.

Nyilvánvaló, hogy aki önhibáján kívül nem tud szoptatni, azt nem szabad lelkileg terrorizálni emiatt. De a kismamának is meg kell tanulnia, hogy ne legyen lelkiismeret furdalása olyan dolog miatt, amiről nem tehet, s ne irigyelje a nálánál szerencsésebbeket! És az immunrendszer kialakulása nem kizárólag a szoptatáson múlik!

Én lepődtem meg a legjobban, amikor a 10 hónapig szoptatott kisfiam a bölcsibe kerülve állandóan beteg, többnyire hörghurutus volt. 3 éves koráig gyakorlatilag többet volt otthon, mint a bölcsiben.

Az anyatej általi védelem a szoptatás idején a legfokozottabb; arról nem tudok, hogy a későbbiekben milyen kihatása van az immunrendszerre. Valamennyi biztos van; de bizonyára szép számmal szaladgálnak köztünk olyan makkegészséges emberek, akik soha nem kaptak anyatejet.

Ezzel együtt természetesen az a véleményem: ha egy mód van rá: szoptasson minden kismama. De ha nincs teje, ne rágja magát miatta, s ne engedje azt sem, hogy bárki elítélje ezért.

Sziasztok!

Én a nagyobbik fiamat 4 éves koráig szoptattam, akkor Ő maga döntött úgy hogy már nagy fiú. 3 éves volt amikor kistesó született aki persze koraszülött lévén 1 óránként szopott. A Nagyfiam volt a "mellszívóm", a maradékokat szivesen kicicizte. Tehát az az egy évem semmi egyébbel nem telt mint szoptatással, hol a kicsi, hol a nagy... Aztán a nagy amikor már nem kérte a kicsi még majd egy évig szopott. Mai napig örömmel gondolok azokra a nehéz hónapokra, amikor összesen majdem 5 évig szoptatam valamelyik gyereket éjjel is nappal is...

A nagyobbik fiam aki most 6 éves, még mindíg úgy nézi a cicimet ha meztelenül lát, hogy szerintem nem kellene kétszer mondani neki.

A melleim persze teljesen elsorvadtak, lenullázódtak simára. De hála az orvostudománynak erre már van megoldás.

Azt olvastam egyszer, hogy a szoptatás egy selyemfonal, melynek mentén mindíg visszatalál hozzád a gyermeked, minél hosszabb annál messzebbről.

Szerintem nincs még egy olyan kapcsolat Anya és Gyermeke között ami pótolni tudná a szoptatás adta élményt. Egy életre meghatároz.

Az biztos, hogy másképp látja.

De nem értem, miért ’idegesítő, bántó, hogy mindenki a szoptatást "favorizálja"’, hiszen az a legjobb az újszülöttnek?

Mindenki maga tudja, hogy azért nem szoptat, mert bárhogy igyekszik, valamiért még sincs teje, vagy azért, mert mondjuk félti a mellét, vagy mit tudom én milyen más ideológiára esküszik, amely szerint jobb tápszer, mint az anyatej. Ha valakinek tiszta a lelkiismerete, az le tudja rázni az oktalan szemrehányásokat.

Az biztos, hogy nem szabad elítélni azt, aki önhibáján kívül nem tud szoptatni. De aki tudna, csak valamiért nem akar... Nos ezt nem tartom megbocsáthatónak.

Egyáltalán nem mártír, aki szoptat. Szerintem jóval egyszerűbb, kényelmesebb, mint a tápszerezés.

Egy másik hozzászólónak:

Igen ősanyáink adtak a szoptatás mellett vizet a gyereknek. De volt olyan, hogy mákteát és borral kevert teát, 1-2 hónaposan pirított lisztet..... Akkor ezt most is így kellene csinálni?

Továbbá valóban átmegy minden amit megeszünk - igen a bab is! Mértékkel fogyasztva nem fog ártani a babának. És igen a sok "E" is. De ennek nagy részét a szervezet okosan kiszűri.

Erre megoldás, hogy kerülni kell (persze amennyire lehet) ezeket a teremékeket.

Elég nagy butaságokat írtál kedves.....