Szerintetek miért érzelemsivár a gyerekek élete....? (beszélgetős fórum)
Lehet, hogy sokaknál most kiverem a biztosítékot, de ma már sajnos nem lenne megoldás a rövidebb munkaidő, sőt az sem, ha a férfiak el tudnák tartani a családjukat, mint régen. A civilizáció fejlődésével szerintem tompul az anyai ösztön, legalábbis én a környezetemben ezt tapasztalom. Az otthon lévő anyukák el vannak foglalva a kilóikkal, a háztartással, a számítógéppel meg a mittomén mivel, a gyereknek megveszik a csodajátékokat, a szívdobogást imitáló hintaszéket, ahelyett, hogy leülnének mellé a szőnyegre játszani... Mindent elkövetnek, hogy a gyerek elaludjon, amikor szerintük már álmosnak kell lennie, ahelyett, hogy mesélnének neki, fognák a kezét... amikor ezt szóvá tettem, lehurrogtak, hogy kiegyensúlyozott gyereket csak kipihent anya tud nevelni. Erre én azt mondanám, a gyerekvállalás áldozattal is jár... egy ismerős anya dicsekedett azzal, milyen jó az ő 6 hónapos kisfia: reggel odaülteti a tévé elé, és csak akkor sír, ha éhes... ne tudjátok meg, milyen gyerek lett belőle!!!
Az óvodák és napközik tele vannak főállású anyák, gyesen lévő kismamák és munkanélküliek gyerekeivel, ők azok, akik szünetekben is igénylik az ellátást, a dolgozó családok nagy része ezzel szemben meg tudja oldani az elhelyezést... ugye, tudnátok ti is folytatni? :(((
Te is megéltél... megértél mindent ifjúi korodban? ;)))
Sokszor belegondolok, hogy ha nekem azt végig kellett volna csinálnom a gyerekeimmel, amit anyuméknak velem.... háááááááááááááááát én tényleg kútba ugrottam volna, az én idegeim sokkal gyengébbek. :)))
Egyébként talán emiatt tudok végtelenül megértő lenni a gyerekekkel... akár az enyémekkel, akár a máséval. :) Szóval minden rossznak... valami jó a vége... hm.. akár így is lehetne, de ezen még gondolkodnom kell.. :D
Ugyanezt gondolom én is.
:)
Én úgy tapasztaltam, hogy akit meleg-szerető családi háttér vett körül, az boldogul is az életében a kamaszkor mind a kamasznak, mind a szülőnek nagyon megterhelő, de legkésőbb a huszas évek közepén látni lehet az eredményt is....de mérni előre nem nagyon lehet.
A flegmaság kamaszkorban szerintem teljesen természetes...nekem inkább az a kamasz furcsa aki semmilyen szintem nem lázad.
:)
"ez az egész csak egy maszk"... és vajon a többi tininél, amit látunk, ami szerint ítélünk, urambocsá elítélünk.... nem lehet, hogy a legtöbbüknél csak a maszkot látjuk? ;)
(ok-ok-ok, tudom, hogy vannak szélsőséges esetek, ahogy mindig is voltak... nem róluk van szó.)
Én úgy vettem észre, hogy pl. a fiamnál ez olyan egyfajta hasonlóság-keresés, beilleszkedés stb. mert már előfordult, hogy kocsiban, nem vettem észre, hogy egy feketébe öltözött fekete, alkonyatkor át akart menni előttem, és majdnem elütöttem, bocsánatot kértem, de utána a fiamnak magyaráztam, hogy úristen, még jó, hogy nem történt semmi, tudod, nem vettem észre, így, hogy feketébe volt öltözve:) (közben a másik oldalt bámultam, mert egy biciklis, meg a másik oldalról akart átmenni, és megállt, szóval így hirtelen, történt ami történt), na erre a fiam rámförmedt, hogy "ne csúfold!":)))))) Pedig esküszöm, hogy nem vagyok rasszista, csak úgy kicsúszott a számból ez a poén
Más dolgokban viszont úgy viselkedik mint a többi kamasz, csúnyán beszél amikor nem látom, nézi az idióta műsorokat stb. de valami morális érzék az ragadt belé, csak ügyesen takarja, mert most ez nem trendi...Én bízom benne, hogy elér majd egy bizonyos kort, amikor hajlandó lesz kimutatni, hogy igenis, van azalatt a flegma viselkedés alatt egy meleg szív, most még nem is akarom erőltetni, nekem elég annyi, hogy látom a megnyilvánulásaiból, hogy pl. publikum előtt nem puszilgathatom, de itthon igen, ez az egész csak egy maszk:DDDDD
Igen én is igy próbálom.
Nincs könnyü dolgom.
Van egy 19 éves fiam, aki Sajátos nevelési igényü,(erről nem tehetek) ami azt is jelenti, hogy érzelmileg lemaradt a korához képest, tehát most van kamaszkorban.
Van egy 9 és fél éves kislányom, akinél most kezdődik a kiskamaszkor. Szerelemmel és egyebekkel.
Megpróbálunk nagyon sokat beszélgetni. A fiam sajnos nem sokszor engedi.
Én is mindig a humor oldaláról próbálom megoldani az ő kis ügyeiket.
Csakhogy alig vannak itthon.
A fiam ugye már önálló. A kislányomnál próbálom ezt ugy megoldani, hogy az edzésein ott vagyok, lát és látom. Odaszalad közben egy puszi erejéig, kinéz egy mosoly erejéig vagy egy biztató viszont mosolyra vágyva.
De sajnos ezt a szülő nem mindig tudja megoldani.
Dolgozni kell.
Van olyan hogy szinte nem is találkozik a gyerekével.
Nem lehetne azt kitalálni nagyjainknak, hogy a nőknek "csak" 6 órás állást kelljen vállalni, ugy hogy meg is éljenek, akkor is ha egyedül nevelik gyerekeiket?
Illetve, legalább állást kaphassanak és ne legyen kizáró tényező a kiskoru gyermek.
Akkor talán egy kicsivel több érzelmet tudnánk továbbitani feléjük, és mi sem lennénk "érzelemsivárok"
Talán, de nem tudom.... ez megoldás lehetne?
... valóban a kamaszkor egy érdekes időszak.... és sokszor olyan dolgokat mondanak a gyerekek, amiket nem is úgy gondolnak, csak vagánynak érzik.
Mondjuk, ami tény, hogy aki a sok szemét népbutító, zombinevelő tv-műsort kitalálta, börtönbe vetném... úgy rendesen.... a mélyére...
Később elolvasom a cikket, de a témáról most az jutott eszembe, hogy nagyon sokszor a fásult szülők azok, akik sivárságot nevelnek a gyerekekbe. Úgy értem, amikor egy gyerek állandóan azt kell hallgassa, hogy úristen milyen világ van, meg nincs pénz meg persze, bezzeg, a protekciós...stb. stb. Ez elöli a lelkesedést a gyerekekben. Én mindig ilyeneket hallgattam a szüleimtől, hogy mindig az adott rendszert okolták, amiért mi nehezen éltünk stb. (nem mondom, hogy nem volt benne igazság, de pesszimizmusra nevel, és arra, hogy a saját ügyetlenségért mást okoljunk). Én próbálom a gyerekembe ellenkezőleg, azt tunkolni, hogy bármit szeretne, meglesz, ha megdolgozik érte. Amikor bankigazgató akart lenni, akkor megdicsértem, amikor focista, akkor is, szóval nem akarom letörni a szárnyait, hátha sikerül:))))
Az érzelemgazdagságról meg annyit, hogy a társainál is most az a "divat", hogy nem lehet szerelmesnek lenni egy osztálytársba stb. meg játszani kell a vagányságot (már 8-9 évesen!), hát ezt szépen megbeszéljük, sőt, elmondja a "szerelmes" ügyeit is, én meg elmondom neki az enyéimet (amik ennyi idősen voltak). Ezen jókat mulat, és mindjárt könnyebben megy neki az egész, előttem bevallotta, hogy szerelmes egy kislányba, de sajnos meg kell játszania magát, hogy nem mert ez a trendi(szegényke:D), de majd ha nagyobb lesz, akkor majd meglátja... (ezen meg én mulattam jót:DDD)
Szóval úgy tört meg a jég, hogy elmeséltem neki, hogy kislánynak szerelmes voltam egy osztálytársamba, és saját magamnak szerelmes levelet írtam (8 évesen), hogy megmutathassam a barátnőimnek, akik megpukkadtak az irígységtől:DDD Ezen akkorákat nevetett, hogy most már nem is szégyenli előttem bevallani ezt azt. Szóval kezdek kiépíteni egy ilyen bizalmi viszonyt, mert ahogy elnézem szükség lesz rá
elolvastátok a cikket?
A kamaszok 70 %-ról van szó.
Akkor a kamaszok 70%-nak a szülei ilyenek.?
Akkor Mo-n az emberek ilyenek?
És mitől lettek ilyenek. Mi vezetett idáig?
Akkor mi lesz ebből az országból?
Mi lesz azokkal az emberekkel akik nem ezt szeretnék.
Ha van kedvetek olvassátok el.
Nekem van véleményem miért, de sajnos ebben a mai Mo.-n ezen nem tudunk változtatni.
És szeretném ezt a sivárságot elkerülni a gyerekeimnél. Küzdök is ellene, ugy látszik eddig eredményesen.
Nem tévézés tiltásával, más módszerekkel.
Csakhogy ez már a megélhetésünket akadályozza...
Pedig ők hordozzák a jövőt... Az Ő érzelemgazdag életük jelentené a fejlődést....
Nem szeretném ha birkák lennének...
Nem szeretném .... sok minden nem szeretnék velük kapcsolatban..