Szerintetek miért érzelemsivár a gyerekek élete....? (beszélgetős fórum)

Hat ugy kabera szoktam, attol fugg mennyi idom van ra, ha belefer akkor mindenet jol atdogonyozom:DDD

Egyebkent ez is egy nepi jatek/mondoka (olasz), es bar ok meg nem tudtak szoval osztonosen "jatszottak", de az idegvegzodesek asszem 70%-a a hatunkon van, szoval biztos hogy hozzajarul ez is egy testi-lelki fejlodeshez:)

Babamasszazst egyszer egy szallodaban tanultam ahol nyaralni voltunk, es mindkettonel rendszeresen csinaltam amikor picurik voltak. Erdekes, hogy mig a kisfiam odavolt erte es imadta pl a hajszaritast is, a kicsi lanyom teljesen mashogy reagal ra. Nem sirt de ossze vissza agitalta magat es utalja a hajszaritast, terrorizalja.

De a pizzazast o is szereti:)))

Van egy masik, amit reggel szoktam (huu megolne ha az osztalytarsai tudnak:DDD): a pizzasutes:)

Mivel nagyon nyugos reggel, lassan ebresztem fel es egyfajta masszirozos jatek, szoval hasra forditom es elkezdem imitalni a pizzasutest:

- meggyurjuk a tesztat (kozben jol megdogonyozom:)

-kinyujtjuk a pizzatesztat (lapogatom)

- megkenjuk paradicsomszosszal (hatat simogatom)

- teszunk ra sonkat, olivabogyot, mozzarellat (ekozben, amig sorolom, csipkedem a hatat)

Es betesszuk a sutobe!

Ezen a ponton mar vegig kuncog es mindjart kevesbe nyugos :))))))

:DDDDD

Ez az anyosos jo:)

Szerintem egy gyerek nehezen fogja meg fel, hogy pontosan mennyibe is kerult (es mennyi munkaba) ez vagy az.

Ezert nalunk az a szokas hogy mindenki a sajat "szintjen" ki kell erdemelje. Es ez minden jatekra is vonatkozik, a kisirt statisz szimbolumokra is. Lenyeg hogy hatekony, en pontozast talaltam ki pl van eves-tabla amin pontokat adok az egeszseges kajakra ha megeszi, es rendrakas, bebiszitterkedes is ilyen kis munka, vagy leviszi a szemetet stb. Mondjuk en ezeket annak idejen ingyen csinaltam es kotelessegbol de ahogy mondod, valtozik a vilag:)

Kirandulni is szeretunk, de eleve a hely ahol elek, erre nagyon megfelel:)

Alapból kevés érzelmet kapnak (tisztelet a kivételnek). Itt gondolok a testi közelségre, az ölelésre, a símogatásra, a hintáztatásra, az összebújásra, lovacskázásra, az esti mesére, altatóra, az apró kis játékokra; isze-pisze; csip-csip-csóka, stb.

A gyermek egyénisége 3-4 éves korára már kialakul, attól kezdve már nyesegetni kell a gyermeket. És bizony első osztályba már olyan nagy elánnal, mellénnyel jönnek, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét.

Érzelem sivár nem csak a gyerekek, de a felnőttek élete is. Minek tudnak örülni? Sajnos elsősorban tárgyaknak, nem személyeknek. A gyerek örül, mert megkapta a legújabb telefont, pc-s játékot, márkás ruhát, stb. Meddig örül neki? Kb. másnapig, aztán kell valami más ami örömforrás, ami szintén egy újabb tárgy. De folytatja, mert ezt látja/hallja a szüleitől: olyan boldog vagyok fiam, hogy meg tudtam venni ezt az új autót, telefont, notebook-ot, stb., teljesült az álmom (nem biztos, hogy elmondja neki, hogy hitelre vette, ezért a gyerek természetesnek veszi, hogy minden szinte azonnal megszerezhető. Emlékszem gyerek koromban évekig spóroltak anyuék egy tévére, de örültünk is neki!). Pedig mennyivel jobb lenne: annyira örülök, hogy együtt tudjuk tölteni a hétvégét és elmegyünk kirándulni. Erre nagyon keveseknek van igénye. Mennyivel jobb buli elmenni vásárolni és örülni a tárgyaknak?!

Többek között ez az oka annak, hogy nincs megtakarítása a háztartásoknak, mert folyton költekeznek, rengeteg szükségtelen dolgot vesznek, csak azért, hogy a napi/heti/havi boldogság szintjük rendben legyen.

Ismeretségi körömben volt olyan, anyós megsértődött, mert a menye nem lájkolta a feltöltött képét. Mi van????? Egy házban laknak! A gyerek persze végighallgatta a balhét. Ismerkedési szokások is nagyrészt megváltoztak: nem kell egész héten a hétvégi találkozóra készülni, izgulni, ott az internet: Fussunk össze a facebook-on este 8-tól fent leszek. Ez a menő! A társkeresőkről ne is beszéljünk. Minek udvarolni, moziba, színházba vinni, hiszen mindent le lehet dumálni, aztán térjünk a lényegre.....

A szülő aki meg reggeltől estig hajt (mert van még munkahelye), hogy meglegyen mindene (elsősorban anyagi) a családnak szintén menekül az internet kínálta álomvilágba.

Nem, nem vagyok bizonytalan, de nem szeretem ha hülyeségek miatt belázasodik (kicsúfolták, mert magyar anyukája van, és nem merte itthon elmondani, belázasodott, napokig nem akart isibe menni, aztán kibökte).

Az igazgató nagyon megértő volt, és szólt az illető gyerek szüleinek. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy nem akarom, hogy az én gyerekemnek kevesebbje legyen (akkor is ha tudom, hogy carságokról van szó bizonyos mértékben).

Egyszer hazajött, hogy ő egy ilyen gyilkolós játékot akar a play-hez. Hüledeztem. Erre azt mondja, hogy annak a gyereknek van (aki csúfolta, hogy én magyar vagyok). Ez tényleg a szülőket minősíti, gondoltam.

Az iskola előtt még aznap (fel is hívhattam volna az anyját, de direkt személyesen, és mások előtt akartam csinálni), megállítottam az anyukát és mosolyogva mondtam neki, hogy a fia azt mondta, hogy van egy ilyen gyilkolós játéka a playhez, és most az én fiam is ezt szeretné, megmondaná, hogy hol jutok hozzá, mert a gyerek mindennap ezzel jön, hogy a fia dicsekszik ezzel a játékkal, hogy abszolút ilyet akar az enyém is (mindez színjátékból, de a nő kapcsolt, égett a pofája).

Szóval nagyon zavarban volt, és váltig mondogatta, hogy nem igaz, nincs ilyen játéka a gyereknek, meg is állna a világ! Erre én: már meg is lepődtem, lévén 8 évesek:D

Kijött a gyerekem, a kocsiban szépen felvilágosítottam, hogy a kis barátja jól leégett, egy nagy hazudozó, és nem is létezik ez a játék, és ha legközelebb belé köt, nyugodtan vágjon vissza ezzel. (nem tudom, hogy a gyerek otthon az anyukától mit kapott, lehet, hogy semmit, de mindenesetre az egész suli előtt jól leégett)

Azóta nincs annyi extra kívánság, persze most is akar még sok mindent, de előtte mindig utána járok, hogy honnan vesz ilyen hülyeségeket:))))

Tisztelet a kivételnek, de a szoc-ban arra is ráneveltek bennünket, hogy létezik szoc-háló és ilyen segély, olyan segély, egészségügy ingyenes stb. egy rózsaszín felhő magyarán.

Ezért szokatlan most, hogy hirtelen valamiért meg is kell dolgozni nemsokára.

Tisztelet a kivételnek, apukámnak 44 év munkaviszonya volt, és sokan vannak így.

De a kultúra más országokban már leépült előtte is...Csak nekünk egy szuszra jött, nekik sok év alatt, lehet, hogy így jobban hozzá tudtak szokni, valahogy látom, hogy különválasztják jobban a dolgokat.

... nagyobb, másfajta értéket kell adni helyette. Nekünk nem volt playizénk (azt se tudom, hogy kell írni) és nintendo se, és drága ruha, cipő, haway nyaralás se, de mégis egyfajta rang volt a gyerekeim barátjának lenni... röviden fogalmazva, csak azért, mert nálunk mindig történt valami! :)Bp-től 200 km-re lakunk, de havonta jártunk fel Bp-re színházba... a többiek csak néha hallották pl. a Lehetsz királyt a rádióban, mi addigra háromszor láttuk... a többiek Haumann Péter, Eszenyi Enikő nevét se hallották még az általános iskolában, a leányom már többször látta színpadon... és mesélt és mesélt a ragyogó mosolyával. :) Sokaknak drága rucijuk volt, én egész éjjel hímeztem és gyöngyöztem a lányom (olcsó) farmerját, és reggelre ott volt az ágyon, hogy felvehesse... hehe... mindenki olyant szeretett volna aztán. :))

Ha Te bizonytalan vagy... és a Te értékeid ott vannak, hogy ne nézzék le, és inkább megveszed, ezzel jelzed, hogy ez egyfajta értékmérő.... és valóban az... egyfajta.

Igen, jár az enyém is sportolni, mivel a suliban csak 1 azaz 1 tesióra van hetente, muszály volt beiratnom ide oda (karaté, kosárlabda és tenisz), hogy eltereljem kicsit a figyelmét a tespedésről.

Egyébként pl. a karatén meditálnak is kicsit, látom, hogy ez segít, de nem tehetek semmit az ellen, hogy a suliban van egy barátja, akit az anyukája nem visz sehova, és ugye a gyerekek elevenek, ha nem tudja magát kitombolni valami sporttal, akkor a suliban kötözködik. És természetesen mindig megtalálja az én fiamat, aki mellesleg nyugodt, mert a heti különóráival szépen kiadja a feszültséget.

Ezért (bár kikötöttem, hogy a tanárnéni meg ne tudja) szóltam neki, hogy ha ez a delikvens kis "barátja" kötözködik, akkor nyugodtan használja csak amit a karatén tanult:))))

Az a baj, hogy a csorda szellem megvan, szóval én nem tehetek arról, ha a másik gyerek anyukája nem akarja elvinni az ő gyerekét, az ostor az enyémen csattan. Még szerencse, hogy egy kis osztály (csak 12-en vannak), így mindig rögtön kiderülnek a turpisságok, de mindig csak utólag.

Hiába mi otthon megneveljük a mi gyerekeinket, ha vannak mások akik meg nem. Így tanult meg olyan csúnya szavakat az enyém, hogy még én sem tudtam néha, hol hallotta, mert családban senki nem beszél így, de a tévében sem...

Érdekes én ezt a lenézős állapotot sose tapasztaltam a gyerekeim társaágában. Azért néznek le pl. valakit, mert nincs Ps-e???? Én inkább azért néznék le valakit, mert nem olvas .

Bár mi nem vagyunk a beleolvadó, simulós, azonosulós fajta. :-))

Ez is igaz, de sok esetben meg azt láétom, hogy hagyják hogy egy kamaszgyerek a saját feje után menjen. talán épp ez a kor, amikor a legeerősebben szükség van a jó irányban való tartásra és ebben az is beletartozik, hogy adott esetben a szülő gondolkodjon helyette és döntsön. Pl. a tovább tanulás. Hány 14 éves van aki pontosan tudja mi akar lenne? Szerintem nagyon kevés, és ilyenkor jön a szülő ereje, hogy ne azért menjen egy bizonyos iskolába a gyerekem mert a barátnői is oda mennek, hanem mert annak van értelme a gyerekem tehetsége, tudása alapján .

De ha egy tökéletesen tehetségtelen gyreket pl. mindenáron erőltetnek zenére, mert az anyuka álna volt hogy hegedűművész legyen, de nem jött össze és agyerek ezt kínszenvedésnek éli meg az bizony nagyon gáz.

Én is eldöntöttem annak idején, hogy nem nevelek belőle zombie-t de mondom, nem tehetek arról, ha a másik anyukák megveszik az övéknek, egy idő után nekem is be kellett állnom a sorba, mert vagy kicsúfolják, és akkor verekszik, vagy pedig veszek neki én is, és akkor megnyugszik, hogy ő is olyan mint a többiek.

Én a beilleszkedési törekvéseit mindig alátámasztottam, mert pl. én szegény családból jövök, nekem mindig nagyon rosszul esett, amikor csúfoltak, hogy nem volt márkás ruhám stb. tudom, hogy mit érez. Szóval egy bizonyos módon azonosulok is vele, és már megbeszéltük, hogy nekem nem tetszik a dolog, de hogy megvettem, hogy ne nézzék le, de legyen ez lecke a számára (az én gyerekkorom), hogy nem ettől lesz ember, mert én is ember lettem nintendo nélkül is:D

és mindez miért is? mert az elmúlt 40évben(rendszerváltás előtt) mindenkinek ugyanannyit, vagyis minimális szintet biztosítottak, de mivel nagyjából mindenkinek megvolt mindene, nem volt értelme lopni a másiktól stb. Na persze az élelmesebbje szétlopta a tsz-

t, a gyárat a vége felé abból lett millomos milliárdos a rendszerváltás után. Miközben a 40év alatt teljesen leépíteték a kultúrát, az emberi értékeket....majd a 90-es években arra ébredtüfnk nagy hirtelen hogy fogyasztói társadalom legyünk...vegyél minél többet, költs minél többet, dolgozni továbbra sem kell...az elmúlt 40évben sem kellett...aztán jött a koppanás mára, csődben az állam, az emberek maguk is, mert nincs megtakarításuk stb, ha van pénzük azt is felélik, ahelyett, hogy spórolnának...

a háború után milyen világ volt???sokan ma azért nem szülnek, mert nincs meg a megfelelő anyagi háttér...ugyanmár! ha az emberiség így gondolkodott volna eddig, már rég kihalt volna...pl háborúk után milyen "megfelelő" anyagi háttér volt??? mégis szültek gyereket...mára a 30-as években szülnek a nők a dédszülő fogalma lassan kikopik a használatból, és a nagyszülő sem nagyon éri meg azt, hogy segítsen az unoka nevelésében, vigyázzon rá stb..

az a réteg, aki a szocializmusban hozzászokott a semmittevéshez, majd ugyanígy próbált élni a továbbikaban is, annak most nincs semmije, de még arra sem képes, hogy bármiféle kultúrát, értéket átmentsen a következő generáció számára...akkor mit várunk?

:)) ... a család minden tagja hozzájárul a fejlődésükhöz... még akik azt hiszik, hogy nem, mert semmit nem tettek, még ők is... a puszta jelenlétükkel, az aurájukkal... a jó vagy rossz kisugárzásukkal. A pici gyerek úgy szívja magába az infókat a világról, hogy huhhhhh.... Tudod, apum és apósom is rendkívül csúnyán beszélt, huuu... naaaagyon, hát mit mondjak, az elején rettegtem, hogy a gyerekek tőlük tanulnak beszélni, akkor végem.... de mivel imádták az unokákat, szóba se jöhetett volna, hogy nem engedem hozzájuk... és a gyerek nem a csúnya szavakat tanulta meg, hanem azt a férfias szeretetet szívta magába, amivel a papák körülvették... anyum szokta mondani, hogy kicsim "úgy megy a papa után a kertben mint egy pótkocsi, le nem marad róla" :) Meg is tanult dolgozni. Mi panelban lakunk, de 6-7 évesen már aktívan részt vett anyuméknál a disznóvágásban, a baromfi levágásban, favágásban... semmi gondot nem okozott nála, ezek férfias munkák, és ezeket az állatokat azért tartjuk, hogy megegyük. A lánykák (én is) másképp gondolkodnak erről. :)))

Hehe... asszem összességében elégedettek lehetünk, ugye? :))

Igen, a gyerek a közösségben sok mindent lát, sok mindent megtanul, de a szülő a minta... szerintem. :)

Én valószínű a másik véglet vagyok... nem volt nintendónk meg olyan playizénk se, egyszerűen eszünkbe se jutott. Nem tudatosan nem volt, szóval nem döntöttem el, hogy én aztán nem nevelek zombit a gyerekemből... és tudatosan nem nézünk tv-t... meg mittomén... hanem egyszerűen talán kicsit gyerek maradtam, és igenis élveztem, hogy nyáron reggel 8-ra kész volt az ebéd, 8.30-kor a homokban hasaltam a gyerekemmel, hja, akkor még 7 hónapos volt... vigyázni kellett, hogy ne kajálja meg a gilisztákat, tehát vele szemben hasaltam. :))... egész napokat töltöttünk az erkélyen a felfújható medencével... éjszakákon át kockáztunk, mert az istennek nem akart aludni "aja, koooooo" ... és akkor anya rohant kockázni. A mesekönyvekre úgy vigyáztak mint a hímes tojásra, a mi könyveinkben soha egy firka nem volt... amikor nagyobbak voltak sokszor figyeltem, ahogy kézbe veszik, megsimítják... ösztönösen, nem tudatosan.

Általános iskolások voltak... hét közben nem tv-ztünk és nem dvd-ztünk, viszont összegyűjtöttük, hogy hétvégén mit fogunk együtt megnézni. Ez nem tiltás volt, hogy aztán tanulni kell, hanem ÉLNI KELL, olvasni, barátkozni, focizni, ... a társas életet, a világban való közlekedést, működést úgy lehet megtanulni, ha kapcsolatba kerülünk más emberekkel... és személyes kapcsolatba, ahol beszélgetni kell, elmondani az örömöket, bánatokat, segíteni egymásnak, barátságokat kötni.

öööö, asszem túllengtem... szóban egyszerűbb lenne...látszana, hogy jóóó volt, hogy élveztem... élveztük... és igen, a leány most rossz korban van, de tudom, hogy rendben lesz, mert ÉN neveltem (ezt mondta az anyukám :))).