Szerintetek létezik olyan, hogy valaki gonosznak születik? (beszélgetős fórum)

Nem, ez sem evidens!

A húgom is besikeredett gyerek, de épp úgy szerették a szüleink, ahogy minket.

A normálisék, nem utálják a gyereküket akkor sem, ha nem tervezett.

Nem erőszakból fogant. Anyuka feleségül vetette magát egy Megfelelően Magas Státuszú Személlyel, hogy diplomatáné nacsosasszony lehessen és övé legyen egy nagyon elit környéken lévő lakás haszonélvezeti joga.

Az erőszakból fogant, vagy spontán becsúszott gyerek kérdése eléggé off topik lenne itt, azt hiszem! Máshol megbeszélhetjük, ha szeretnéd, de inkább ne itt.

Te, nem gondolod, hogy ez kicsikét súlyos gondolat? Ha úgy gondolod, elvileg nem lenne vele gondod, ha anyukád elabortáltat (mármint nemcsak azért, mert ha ez történt volna, akkor most nem lennél itt a fórumon, de máshol sem...), ez véleményem szerint nagyon komoly problémát jelenthet. Nekem is akadtak ilyen, sőt még ilyenebb gondolataim, és ez tapasztalataim szerint nem vidám, a legkevésbé sem.

Én sem mentem fel. Nem tudom sajnálni a borzalmas gyerekkora miatt, ha erre gondolsz. Mindaz, amit ideírtam, nem mentség számára. Ha legalább egy kicsit is megbánta volna, amit leművelt... de nem, roppant büszke a "teljesítményére". Agybeteg :(

Magam részéről épp azért igyekszek nem bántani másokat, ha nem muszáj, mert tudom, milyen rohadt érzés az, ha bántanak, aláznak, semmibe vesznek, vagy csak azért figyelnek oda rám, hogy nevetségessé tehessenek. Nekem nem volna jó attól, ha másoknak lenne rossz miattam. Olyan megtörténik, hogy nem veszem észre magamat, és akaratlanul viselkedek rosszul - de hogy szánt szándékkal tegyek másoknak rosszat, és ezt még ki is magyarázzam, ilyen nincs.

Nem egyértelmű.

Van olyan, hogy egyszerűen olyan szerencsétlen körülmények között fogan, olyan jeleket kap már egészen kiskorában, amelyekből kicsiként azt tanulja meg, hogy mások őt nem szeretik, akkor ő sem fog szeretni másokat, sőt.

Lásd Anders Behring Breivik, akit az anyja el akart vetetni, de sajnos már túl késő volt, kénytelen volt megszülni. Úgy érezte, hogy az a gyerek vele már az anyaméhben is ellenséges volt (hmmm, nem lehet, hogy csak a saját érzéseit vélte a még meg sem született gyerekében tükröződni?)

Egy pillanatig sem szerette azt a gyereket - bár néha úgy tett, mintha -, bántotta, alázta. A gyerek meg pofátlanul vigyorgott "anyuka" képébe, hogy "nem fájt!". A nő, benyomásaim szerint, betegesen sznob, klisék szerinti overt-narcisztikus lehetett. A fiának tehát volt honnan örökölni is a hajlamot, meg eltanulni is a hozzá illő magatartást. Aztán amikor olyan személyes sérelmek érték, amelyek feldolgozásához nem voltak elégséges eszközei (semmire nem vitte az életben, kimaradt a suliból, alkalmatlannak találták sorkatonai szolgálatra, nem tudott úgy meggazdagodni, ahogyan a sznobizmusa diktálta volna, és nem talált magának megfelelő, gyönyörű szép, de engedelmes, szerény, kisigényű Hamupipőke feleséget), akkor gyűlöletideológiákban vélt önigazolást találni a saját kudarcaira, és ezzel legitimizálta az őrült, értelmetlen, tömeggyilkos ámokfutását.

Én erről a személyről sem merném kijelenteni, még ilyen előzményekkel sem, hogy gonosznak "született". Sajnos van magyarázata annak, hogy ilyen lett és ezt művelte, de talán-talán, ha a gyámhatóság sikerrel elpereli az abnormális anyjától még kissrác korában, akkor esetleg nem egy beteg pszichéjű bűnözővé nőhetett volna fel. Soha nem tudhatjuk meg.

Ja,csecsemőként.

De az az ,, ártatlan " kisgyerek aki szemrebbenés nélkül tekeri ki a nyakát a macskának ,égeti el élve a kutyát az egy tündi-bündi ártatlanság.

Ne adj isten a saját testvérét öli meg ,mert egyszerűen nincs empátiája vagy benne van az a gén amiről az egyik hozzászólásomban írtam.

Kutatások támasztják alá,hogy igenis vannak gonosznak született egyének.

gonosznak nem születik senki. Idővel válhat azzá, valamilyen körülmény hatására. Akár családi környezet, akár figyelem-, szeretet-hiány, bármi elviheti a gonoszság irányába.

De születéskor minden csecsemő ártatlan.

A nevelés hatása szerintem kérdéses, nem egy családot ismerek, ahol a 2 gyerek teljesen más mentalitásban, hozzáállásban, pedig pont ugyanúgy lettek nevelve, és még nem a mai korban, ahol a gyereknek mindent szabad.

Van olyan ismerősöm, már felnőttkorú gyerekekkel, ahol az egyik egy lezüllött narkós, a másik meg egy egyetemet végzett, a ranglista élén álló tök jó értékrenddel rendelkező férfi lett.

Szerintem sokkal fontosabb a nevelésnél, a társaság, amihez szegődik, mert jellemzően egy gyerek a beilleszkedésért olyat is megtesz, amit magától nem jutna eszébe...