Szakítottunk, össze vagyok törve, meg akarok halni, nem bírom ki, segítsetek!!! (beszélgetős fórum)
Tudom a szívem mélyén de 9 évet és egy közös életet családot nehéz feladni!Tudom itt a gyermekem de akkor is nagyon nehéz!
Semmit ne tegyél. Engedd szabadon. Aki menni akar-azt el kell engedni és nem visszatartani.
Sziasztok!
Soha nem gondoltam volna hogy erre az oldalra fogok írni de sajna bekövetkezett!2 évvel ezelött kezdődött amikor én terhes voltam a férjen szeretőt tartott én megbocsátottam és ő minket választott 1, másfél évig nem volt baj utána jöttek a viták és egy hónappal ezelöt elköltözött az édesanyjához de napközben jött mert úgy voltunk hogy változnun kell főleg nekem hogy ne legyek olyan aki inog nem tudja mit gondoljon.Én mindent megtettem eljártam szakorvoshoz minden hová de a férjem nem jött vissza.(Anyósommal nem igazán jó a viszonyom)Most ott tartunk,hogy nem akar változtatni és válunk!Közben kapon az infokat hogy itt meg itt látták,pont ott ahol a volt szerető lakik!Sajnos én még szeretem de ő elég rideg és távolságtartó,már nem szeret de akkor mért nem őszinete mindent tagad?Azért válunk mert nem tudun veszekedés nélkül együtt lenni!Mit tegyek?
Én voltam hasonló helyzetben. Meghalni azért nem kell, de én is csak magamra számíthattam, és itt vagyok :)
Új férj, gyerek, boldog család.
Állj a lábadra, és nem függj folyton mástól.
Ne várd meg, míg haza ér! Ha teheted menj!!!!! Szerintem Ő lesz legjobban meglepődve, hogy valóban elmentél.
Pakolj, csinálj végre valamit, amitől a dolgok haladnak. Menj el! Ha szeret, és valóban szeret, a különválás nem feltétlenül hátrány. Kicsit magára marad, kicsit megtapasztalja a hiányodat. Ne telefonálj, ne írj sms-t. Hagyd Őt egy kicsit elmélyülni az állítólagos fájdalmában. Légy egy kicsit magabiztosabb! A férfiak, ha összetörve látnak egy nőt, sajnálkozni kezdenek (azt hiszem), de ha azt látja, hogy fogod magad, és mész, talán gondolkodásra sarkallod. Nem tudom. Én ezt tenném. Akármilyen nehéz is. Én, amikor elhagytam a párom, három hétig voltunk külön. Közben azért kaptam az infokat, hogy Ő is szenved, de erős maradtam. Aztán persze a harmadik héten, amikor éppen készültem a visszaútra Magyarországra, és a barátnőm biztatására, írtam Neki egy sms-t. Válaszolt, megbeszéltük, és azóta is együtt vagyunk, de szétvágta az ideg, hogy míg Ő itt volt a faluban, én éltem a világom Thessalonikiben, meg itt-ott, és ellentétben velem, Ő semmilyen infot nem hallott rólam.
Foglald le magad valamivel...pffffff
Ez olyan bunkó hapsis volt, de akkor is! :DDD
Hányingerem van, de nincs is mit hányjak, csak öklendezek. Mikor lesz már jobb egy kicsit?
29 éves, én 31. nem tudok a fejével gondolkodni, nem értem, hogy tud ilyen határozott és higgadt maradni, ennyire nem szeret? erre azt mondta ne mondjak hülyeségeket, mert szeret. csak logikusan gondolkodik, előrelátóan. ne várjuk meg, hogy majd mindenért csak bántjuk egymást folyamatosan. és hogy ő majd akkor adja ki magából, ha egyedül lesz, mert ő meg ilyen.
De megkérdeztem reggel is, hátha aludt rá egyet, hogy biztosan elmenjek,biztosan ez lesz a jó? És bólintott, hogy igen, majd azt mondta, hogy akkor elmentem dolgozni, szia. nekem meg a szívem szakadt meg. megkérdeztem, hogy meg sem ölelsz? pedig lehet, hogy soha többé nem látsz. és akkor visszalépett, megölelt szomorkásan és annyit mondott, hogy ígérjem meg, hogy nem csinálok semmi hülyeséget, ne hagyjam így el magam. örülne, ha boldognak látna majd. és elköszönt. én meg itt ülök azóta is pizsamában és bőgök. már megettem 3 Valerianat, de semmi, más meg nincs itthon. tudom, hogy össze kéne szednem magam, pakolászgatni kellene, mert nekem már nem kellene itt lennem. de nem tudom, hogyan kezdjek hozzá.
Soha nem értettem, hogy mondanak emberek olyat, hogy annyira szereti a másikat, hogy ha mással jobb lesz majd, akkor inkább legyen mással, csak boldognak lásson. Én nem leszek attól boldog, ha mással majd meglátom egyszer. Hogy lehetnék? Mikor velem kéne lennie. Ez önzőség a részemről biztosan, de én így érzem.
Én pedig egyet értek. Ha szeret, nem hagyja, hogy csak így vége legyen. Hány éves az úr?
Szia!
Pedig, ha szeretitek egymást, lehet kompromisszumot kötni. Azt érzem, hogy te nagyon szereted, de ha azt mondja, hogy ő is szeret, akkor miért nem akarja folytatni?
Szeressétek egymást, beszélgessetek, szerintem még ne add fel...
én így látom.
Mondtam neki, hogy próbáljuk meg, de ő már nem akarja, mert nem működik. mindig megbeszéltük, hogy mit kéne, hogy kéne, de ha már most annyira figyelnünk kell mit mondunk, mit csinálunk, pedig még frissek, erősek az érzések, akkor később ez csak rosszabb lesz és ezt nem akarja már megvárni, hogy majd bántjuk egymást. Inkább szépen legyen vége most.
Kiszaladtam a boltba cigiért, reméltem, hogy egy lélekkel sem futok össze az utcán, nem akarok látni embereket.csak szívom egyiket a másik után meg néha egy korty víz és csak itt ülök és várok valami csodára, hogy megszűnik ez a fájdalom, de nem akar. Miért történik mindez velem? Ezt érdemlem a sorstól? Pedig nem érzem rossz embernek magam. Annyira fáj amiket mondott, pedig nem bántott, csak jót akar. azt mondta nyugodt, szomorkás hanggal, hogy majd találok valakit, aki meg tudja nekem adni, amire vágyok, majd boldog leszek mással. én meg mondtam neki, hogy de nekem nem kell más, őt szeretem, tőle akartam volna gyereket, mástól nem kell. azt mondta neki se. nem kell senki, majd dolgozik éjjel-nappal meg néha haverozik majd és kész ennyi.
Szerintem az első 9 hónaptól ne várjátok, hogy teljesen összecsiszolódtok. Ebből a 9 hónapból nyilván leszámítható az első időszak, amikor csak randizgattatok. Az igazi összecsiszolódás korszaka szerintem akkor kezdődik meg, amikor összeköltöztök. Az együttélésetek ideje viszont igen kevés volt ahhoz, hogy ilyen egyértelműen kijelentsétek, nem illetek össze. Nem illetek össze, ha nem akartok összeilleni. Miért nem adtok még időt magatoknak? Ok. Ha már kimondtátok, ne könyörögj, vagy ilyesmi, de én adnék még esélyt. Nekem nem elég ennyi idő arra, hogy valakit kiismerjek, elfogadjam a szokásait, hogy el tudjam dönteni, ezekkel a szokásokkal együtt tudok-e élni hosszú távon, avagy sem....stb. Ha szeretitek egymást, akkor megoldhatók a dolgok. Legalább is ez esetben.
Ó ez a lehető legjobb!én életem szerelmével mikor szakítottam,akkor egy fiú csinálta végig velem.Kivárta az összes stádiumot és segített a felállásban.Mikor kész voltam akkor összejöttünk,de nem lett belőle kaocsolat,mert nem voltunk összeillők.Viszont a barátság évekig megmaradt,míg meg nem nősült.Sokat köszönhetek neki!
Úgyhogy csak azt tanácsolhatom,hogy fogadd el a felajánlott fiú segítséget,mert ők mindent másképp látnak!és igen is sokat segíthet!
Fogadd el az ajánlatot. Jobbat most nem tehetsz magaddal, minthogy más emberek között legyél
Na látod, az első lépést már meg is teheted az új életed felé!
Tényleg ne akarj minden egyszerre, csak sorban egymás után.
A lakhatásod megoldódik, aztán megoldódik az állásod is, és a többi is sorban.
Fel a fejjel!
Én elgyengültem tegnap, hogy még meg kellene próbálni, annak ellenére, hogy tényleg minden napra jut valami keserűség mellette a közelsége hiánya miatt. De ő azt mondja, hogy szeret, de ő már nem akarja folytatni, mert nem működik. Tehát tényleg vége van.
A páromon vagyis a volt páromon (úristen, de szörnyű),szóval rajta keresztül megismertem néhány kedves embert. Az egyik fiúismerősének (nem közvetlen barátja) megtetszettem és most ő próbál segíteni. Egy 3 szobás lakásban lakik az anyukájával. Ő is nemrég szakított, de ő nincs kiborulva ennyire, sőt készen állna egy új kapcsolatra már, és most arra gondolt, hogy odaköltözhetnék a 3. szobába, minden hátsó szándék nélkül. Lenne hol laknom meg a közelében lehetnék, mert tetszem neki. És ha rendbe jöttem kicsit, akkor akár majd bármi kialakulhat, de ha részemről nem alakul, akkor sem gond, mert akkor is szívesen segít. Egy szerény fiúról van szó, épp ezért nem mondtam rá kapásból nemet. Mert félelemérzet nincs bennem emiatt, csak nem tudom ,hogy nézne ez ki. Ma munka után el akar vinni az anyukájának bemutatni, hogy lássa már, hogy kiről is lenne szó. állítólag egy aranyos nő mások szerint is. nem kellene albérletet fizetnem meg nem lennék egyedül, de táplálnám a fiúban a reményt ezzel, nem? hogy talán lehet majd belőlünk valami. már reggel óta 2-szer hívott, hogy hogy vagyok, ugye nem fogok hülyeséget csinálni, mert hallja a hangomon, hogy nagyon el vagyok keseredve. meg hogy szeretne megölelni, hogy megnyugodjak. pillanatnyilag a hideg futkos a hátamon, hogy egy másik férfi hozzám érne, de a törődése jólesik. Nem tudom mit kellene tennem.
Ha ennyire szeretitek egymást, akkor biztosan tudnátok kompromisszumot találni.
Ha pedig végképp nem megy, akkor tényleg jobb, ha máshol keresel állást és akkor odaköltözöl. Csak saját magadat kínozod, ha esélyt adsz arra, hogy találkozzatok. Ha pedig már dolgozol, akkor elterelődik a figyelmed a fájdalmdról. Aki pedig boltban dolgozik, az sok-sok emberrel találkozik.
Fel a fejjel, légy erős!
Szerintem meg mindegy mennyi ideje vannak együtt. Ha szeretik egymást, miért ne tehetnének meg mindent:)
Ha ennyi idő után párterápiára kell menjenek, annak a kapcsolatnak semmi értelme.
költözz haza vagy egy barátnődhöz.Sz.tem.
Kövezetek meg, egy párterápiát miért nem próbáltok meg szakember segítségével.
Én sem vagyok olyan, mint a férjem, nálunk ő a bújós, szeretgetős, puszilgatós, én nem. De attól még együtt lehet lenni, ez nem válóok:)
Minden maradék energiáddal koncentrálj a munkára/munkakeresésre-ezen az úton ha elindulsz-fogsz tudni létezni és lefogod tudni dolgozni a mostani fájdalmadat.
Lehet, hogy komolytalannak tűnik, de alig 9 hónapot voltunk együtt. Fél év után költöztem hozzá. Az anyukájával él. Előtte albérletben laktam, még volt munkahelyem. ennyi idő alatt is megszerettem annyira, hogy most nagyon ki vagyok készülve a szakítás miatt. Egy nagyon jó ember egyébként.
Van egy anyukám úgy 100 km-re tőlem egy nagyvárosban. De ott, abban a városban nem éreztem jól magam,mikor ott laktam. meg anyával sem jó a viszonyunk, mert nem tudok vele kijönni együttlakva.
Kérdeztem tőle az este, hogy hogy tud ilyen higgadt maradni? Nem nagyon látszik rajta semmi, csak annyi, hogy nem mosolyog.Én meg egyfolytában bőgök meg már iszonyatosan fáj a gyomrom. Ő meg sajnál.Próbált belémkönyörögni pár falatot, hogy egyek,de nem megy. Azt mondja, hogy higgyem el, neki sem könnyű, ő sem így akarta. Együtt terveztünk mindent, de nem működött. Nem tudta megadni a számomra, amire én vágyom. Nem figyelt rám eléggé én meg ezért mindig meg voltam sértődve. Azt mondta ő sajnos ilyen a gyerekkora miatt. Szeret, de nem tudja olyan formában kimutatni, ahogy én szeretném. Otthon se látott soha szeretgetést, becézgetést, simogatást, dícsérgetést így ő is ilyen zárkózottá vált. Napközben alig ért hozzám mindig, akár itthon voltunk, akár máshol. Csak abból éreztem, hogy szeret, hogy éjjel mindig ölelt. Ha elfordultam egyből fordult utánam és átölelt. Kivétel nélkül mindig. Meg reggel mindig sokáig símogatott mielőtt munkába indult, de ha itthon volt, akkor napközben semmi. Csak úgy eljárkáltunk csendben a lakásban. Én meg már ettől kész voltam a nap végére mindig. Nekem ezek őrülten fontos dolgok, én ilyen nagyon érzelmes, nagyon bújós szeretgetős vagyok. Tényleg nem illettünk össze, be kell, hogy lássam én is, már vagy 3-szor elszaladtam itthonról, hogy elegem van, hogy lehet ilyen rideg. De mindig felhívott, hogy gyere haza, itt a helyed, szeretlek. 2-3 hete az utolsó alkalommal megbeszéltük, hogy megpróbálunk jobban idomulni egymáshoz. Próbál jobban odafigyelni én meg türelmesebb leszek. Ha nem megy, akkor hagyjuk rá, váljunk el szépen, veszekedés nélkül.Hát nem ment, így megtörtént tegnap. Az éjjel még együttaludtunk, még a kedvemért átölelt, azt mondta segít, maradjak, míg nem találok valamit. De hogy maradhatnék? Abba belepusztulok, ha csak látom is, mert úgy megölelném. Nem bírom abbahagyni a sírást.
A másik fórumodban olvastam, hogy három hónapja éltek együtt . Előtte hol laktál?
segíteni sajnos nem tudok én sem, de sajnálom, hogy így alakult, tényleg úgy tűnik az embernek ilyenkor, hogy minden kilátástalan.
De...mindig lesz jobb, mindig történik valami. Gondolj arra, hogy a "gödör aljáról" már csak felfelé visz az út:))
Szorítok, hogy minden jóra forduljon!
Nagyon el tud keseredni az ember, én is ilyen vagyok:) De nem szabad!!!
További ajánlott fórumok:
- Le akarok fogyni, de.. válogatós vagyok, asztmás, és csóró...
- Gyesen vagyok, nincs pénzem de válni akarok... Mit tehetek?
- Egy éves kapcsolat után felvettetem az összeköltözést, erre a párom szakított velem egy hét múlva
- Anyámék nem engednek bulizni, össze is vesztem velük, a barátom most szakított velem. Nekem semmi nem jön össze!
- Fél éve szakítottunk, mégis hogy kellene viselkedjek, ha összefutunk?
- Szemét vagyok, mert távkapcsolatban telefonon szakítottam a párommal?