Szakítottunk, össze vagyok törve, meg akarok halni, nem bírom ki, segítsetek!!! (beszélgetős fórum)

Ne hidd...tudd!

Egy próbát megér!!!

Talpra tudsz állni!!!

Menni fog, erős vagy!!!

HAJRÁ!!!

Nekem nagyon hasonló volt a helyzetem tavaly, ráadásul, a szakítás után egy hónappal meghalt öcsém is...

Nem volt munkám, plusz szakítás, haláleset, itthon sem túl jó a kapcsolatom a szüleimmel, úgyhogy gondolhatod..

Baromi nehéz időszak volt. Sírtam, lefogytam, nem akartam élni...egyszerűen semmi értelmét nem láttam annak, hogy legyek...

Én is így voltam-vagyok az ex-szel..szerencsére barátok vagyunk, találkozunk-beszélünk...

De találtam valakit tavaly, akivel most párkapcsolatban vagyok (pedig nem kerestem senkit. Nem is akartam senkit...), és ő sokat segített nekem lelkileg.

Biztos, hogy nem egyik napról a másikra fog megoldódni a problémád, de hidd el, hogy átvészelhető.

Tudom, hogy nehéz munkát találni, mert én is állást keresek, de továbbra is küldözgesd az önéletrajzokat, menj be a helyi munkanélküli központba,menj el a közeli boltokba, üzletekbe- még ha nem is keresnek eladót, add oda az önéletrajzod, hogy ha üresedés lesz, megtaláljanak...

Előbb-utóbb helyrejössz, és találsz munkát is. Csak nagyon fontos, ne hagyd el magad teljesen!

Sírd ki magad, ha kell,- de próbálj arra gondolni, erős vagy, meg tudod oldani ezeket!!! :)

2 hónapja nincs munkám, 10 év után. Létszámcsökkentés... Már rengeteg helyre beadtam az önéletrajzom, de semmi.Kereskedelmi végzettségem van. Azon belül bármilyen boltba elhelyezkedhetnék, de egyszerűen semmi. Kisebb városban lakom, nincs túl sok lehetőség. A nagyváros fél órányi buszozásra van, ami nem lenne gond, de az útiköltséget nem hinném hogy térítenék, ha átjárnék és akkor maradna 40-50 ezer forint a fizimből. Hogy tudnék abból albérletfizetéssel majd megélni?

A párommal meg sajnos nem illünk össze, nagyon másképp képzelünk el dolgokat. Sok volt a vita, nem látjuk értelmét folytatni. De mint embert szeretem!!! És egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nincs többé velem. Hogy nem bújhatok hozzá többet esténként, nem ébredek a puszikra. Nem látom többet az édes kis mosolyát, nem érzem az illatát. Nem főzhetek neki jókat, amiket úgy szeret. Nem is fogok főzni soha többet.Minek? Kinek? A magam kedvéért biztos nem fogok nekiállni. Meg nem is kell egy falat semmi se.Nem tudom mi lesz, elvesztette az értelmét minden. Nem tudom miért keljek fel. Csak sírok és sírok és nem szűnik a fájdalom. Az utcára se merek kimenni csupa dagadtak a szemeim. Meg minek is mennék ki? Mit csináljak odakinn? Kb.5-ig van időm, akkor jön haza a munkából. Mondta, hogy maradjak, amíg nem találok valamit, majd alszik a földön addig. Na már csak az kéne! Itt van mellettem, akit szeretek és nem érhetek hozzá? áááá belepusztulok! Mi lesz most velem?

Bővebben?

Mi történt?