Szakítottunk, össze vagyok törve, meg akarok halni, nem bírom ki, segítsetek!!! (beszélgetős fórum)
Eddig csak olvastam a fórumot, de a "bölcs" tanácsaid írásra sarkalltak.
Áruld már el, végigolvastad a fórumot?
Sajnálom a fórumindítót, de nehogy már a pasi legyen a szemét!
Tényleg csak panaszkodtam mindenkinek már az utóbbi időben, meg már hiányolták azt a jókedvet, ami mindig sugárzott belőlem. Valóban biztos jobb lesz így, már kezdem belátni lassan, csak olyan nehéz ez, mert egyébként meg szeretek benne sokmindent. De próbálok a rossz dolgokra gondolni, amik miatt panaszkodtam, úgy hátha könnyebb lesz.
tudom, csak helyeselek. :)
figyi,nem én vagyok a topikinditó:)
Így van, mostmár ne törődj senkivel és semmivel, emelt fővel, nyugalommal pakolj, és menj... nehéz lesz az első időszak, de utána mosolyogva nézel vissza. :)
Jól látod a dolgokat, valóban a sajnálat hajtja, meg fél hogy elkövetsz valamit, ami rajtaszárad. Figyelj ide, ez az ember nem érdemel meg téged. Amit te most átélsz, a nők legalább 80 százaléka átélte, vagy átfogja élni. De még senki nem halt bele, vagy legalábbis a hülyébbje!
Ne zsarold tovább lelkileg ezt az embert, szabadulj meg tőle, és lépj ki végre abból az álomvilágból, amiben ringatod magad. Szerintem nem ő a párod, és ahhoz, hogy megtaláld az igazit, ezt az illuziót el kell engedned!
Ez a másik nős dolog ez most nem kellett volna, mert ilyen helyzetben mindent elhisz az ember, amit hall és most elkezdtem agyalni. Pedig nem tudom róla elképzelni. Hát ez tényleg gáz, hogy egész este pityeregtem neki, mert én ugye visszatáncoltam volna hirtelen vele ellentétben. És gondolom, hogy mostmár csak szánalomból ilyen kedves velem. De már úgyis mindegy, ezért nem zavar, hogy mit gondol így rólam.
Én csak tapasztalatból beszélek! Te meg valószínű hímnemü egyed vagy! Hát akkor védd is meg a mundérbecsületedet,javítva 70
soha nem szabad fel adni.mindig lesz úgy hogy jobb lesz.hídd el másnak is vannak gondjai.probálj előre nézni és gondold át hogy mit lehet még tenni és kitartás!!!!!!!!!!!!!!!
Ritka nagy baromságokat hordtál össze.
Egy férfi ha szeret, mindent megtesz, hogy megtartsa és kisajátitsa a nőt, ha meg már nem szeret, mindent megtesz hogy megszabaduljon tőle!
Ez van!
Ja és tuti hogy másik nő van a láthatáron!
Való igaz! Sok gyáva f.sz az anyjával intézteti a dolgait miközben a háttérben figyel.
Vikike!
Lehet hogy mint embert még szeret téged a párod, de mint nőt, biztos hogy már nem. Közületek tényleg senki nem ismeri az alamuszi férfitermészetet? Ezek gyávák konkrét nemet mondani, mert nem birják a felelősséget. Méghogy szeret, de nem tud veled élni....A férfiak nem így működnek könyörgöm. Azonnal szedd magad és húzz el onnét, hátra se nézz!
....de tényleg. Menj vissza és ne hagyd magad még meg is alázni. Pakolj össze végre! Most Te arra vársz, hogy haza menjen a volt párod, és újra kommunikáljatok? Én inkább - ahogy mások is írták - emelt fővel távoznék.
Ha tovább nyafogsz neki még rosszabb lesz a helyzet. Meg fog utálni.
Szerintem menj vissza és szedd össze a holmidat. Emelt fővel-egyenesen menj el.Saját magadat járatod le-igy.
Ráadásul az anyukája is beszólt, hogy ha megbeszéltük, hogy vége, elköltözök, akkor miért nem kezdek el pakolni? Olyan rosszul esett, el is rohantam otthonról. Most itt vagyok az egyik barátnőmnél, tőle írok. Közben felhívtam a páromat, hogy mi történt, ő meg persze felhívta az anyukáját és leszidta. Hát egyre jobb a helyzet, nem tudom ez a pocsék állapot még hova fokozódhat. A barátnőm szerint nem jó ötlet a sráchoz költözni, ha nem akarok tőle semmit. De hogy akarnék? Úgy érzem az életben többet nem akarok senkit már, belefáradtam a próbálkozásokba, mindig ez a vége. A srác meg nem lehet, hogy puszta emberbaráti szeretetből akar jótékonykodni velem.
Szia!
Nagyon sajnálom ami veled történt! Én is eléggé ki tudok bukni, sokszor éreztem úgy, hogy nem bírok tovább lépni....De mindig talpra álltam! Próbált meg lekötni a figyelmed! Tudom,hogy nagyon-nagyon nehéz! De az élet nem áll meg! Idő kell hozzá és talpra fogsz állni!! Az első néhány hét esetleg hónap maga lesz a pokol!!!!!! De utána lassan, de biztosan talpra állsz majd!
Lesznek kérdések, hogy mi újság veletek stb, de erre fel kell készülnöd, lelkileg! Erősnek kell lenned! Fogadj el segítséget!!!!
Az előbb hívott a nagypapám (vidéken lakik), hogy mikor megyünk hozzá, segíteni kellene neki 1-2 dologban, főleg a párom tudna segíteni, kitört belőlem a bőgés egyből, alig tudtam visszanyelni, hogy ne hallja meg. Annyit tudtam csak kinyögni, hogy majd megbeszélem vele és valamelyik nap visszahívom, hogy mikor megyünk. Hogy mondjam meg neki is, hogy Papa, ő már nem jön többet! Pedig úgy kedvelik egymást... Istenem, ezt nem lehet kibírni. Mennyi ilyen kérdés lesz még pedig, hogy hogy vagytok...
Azt se tudom hová menjek, mit csináljak. Ha sikerül valamit találnom, akkor már ez az egy örömöm se marad, hogy titeket olvaslak, hogy kiírom magamból nektek... :(
Aranyosak vagytok mindannyian, pillanatnyilag ez az egy dolog tud lekötni picit, hogy titeket olvaslak meg bambán nézek ki a fejemből. Pakolnom kellene, de nem megy.
Remélem a nagy hallgatás oka, hogy a bőröndök már útra készen állnak, lezsíroztál egy barátot is, aki segít a cuccolásban. Írj, ha elköltöztél, ha legalább ezen a részen túl vagy. Aztán itt vagyunk mi Neked barátoknak :) .
Vikike....nyugi kicsit legyél higgatabb,még ha nehéz is!
Tudom most könnyü ezt mondani...próbáld meg.
Így van, így van tedd ezt, lássa azt, hogy igenis megy nélküle is. Ha nagyon szeret, nem fogja bírni nélküled, rádöbben, hogy mekkora hülye volt. De ha nem Drága, akkor sajnos nem szeretett igazán. :(
Nem önzőség. Én sem értem, hogy miért mond ilyet, ha szeret.
Sajnálom, ha részéről ennyi, akkor tényleg szedd össze magad, és hidd el erős, bátor vagy, és mutasd meg, hogy talpra tudsz állni.
Szedd össze magad.Ne nyafogj!Adva van ez a helyzet neked pedig meg kell oldanod.
Van egy gyereked,akit fel kell nevelned.
A megoldással törődj ,ne avval ,hogy mennyire fáj,abból semmi nem fog kisülni.
Gondolj a gyermekedre. Ő nem tehet a Ti hibáitokról, de Neki lenne legkevésbé jó, ha mégis együtt maradnátok, egy időre rendeződne a kapcsolatotok, majd újra a rossz, Ti ölnétek egymást, és Ő mindennek szem- és fültanúja lenne. Én sokat adtam volna, ha a szüleim időben elváltak volna, és nem kellett volna hallanom mindazt, amit hallottam.
További ajánlott fórumok:
- Le akarok fogyni, de.. válogatós vagyok, asztmás, és csóró...
- Gyesen vagyok, nincs pénzem de válni akarok... Mit tehetek?
- Egy éves kapcsolat után felvettetem az összeköltözést, erre a párom szakított velem egy hét múlva
- Anyámék nem engednek bulizni, össze is vesztem velük, a barátom most szakított velem. Nekem semmi nem jön össze!
- Fél éve szakítottunk, mégis hogy kellene viselkedjek, ha összefutunk?
- Szemét vagyok, mert távkapcsolatban telefonon szakítottam a párommal?