Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)

"Mindenki öngyilkosságot követ el. Az örökkévaló, üdvösséggel teljes, természetes állapotot megfojtotta ez a tudatlan élet. Ilyen módon a jelenlegi élet az örökkévaló, feltétlen lét meggyilkolásának következménye. S ez vajon nem egyfajta öngyilkosság?"

/Ramana Maharsi/

"Az ego csak akkor adja meg magát, ha felismeri a magasabb hatalmat."

/Ramana Maharsi/

"Még a tudatlan ember is, amikor a tárgyakat látja, valójában csak Önmagát látja."

/Ramana Maharsi/

"A belső csend az önmagunkról való lemondással egyenlő. S ez annyit jelent, mint az ego tudata nélkül élni."

/Ramana Maharsi/

"Ön az Önvaló. Volt -e valaha olyan pillanat, amelyben nem volt tudatában Önmagának?"

/Ramana Maharsi/

"Az Önvaló mindent magában foglal – magában foglalja a filmvásznat, a képeket, a nézőt, a színészeket, a gépészt, a fényt, a filmszínház épületét és minden egyebet. Az, hogy ön összetéveszti Önmagát a testtel, és színésznek képzeli magát, olyan, mintha a néző színészként viselkedne a filmszínházban. Képzeljen el egy színészt, aki vászon nélkül akarna eljátszani egy jelenetet! Pontosan ez történik azzal az emberrel is, aki cselekedeteit az Önvalótól függetlennek véli."

/Ramana Maharsi/

"A környezet megváltoztatása nem jelent segítséget. Az egyedüli akadály az elme, és azt kell legyőzni akár otthon, akár az erdőben. Ha le tudja győzni az erdőben, miért ne tudná legyőzni otthon? Miért változtatná meg hát környezetét?! A környezettől függetlenül már most belefoghat a küzdelembe."

/Ramana Maharsi/

"Nevezetesen a test és az Önvaló között létrejövő ego, eggyéválik eredetével és elveszíti formáját, hogyan élhetne tovább a karma, mely ennek függvénye? Ha nincs "én", nincs karma."

/Ramana Maharsi/

"A megtestesült lét nem más, mint az Önvaló. A tárgyak világa csak akkor tapasztalható, ha a mélyalvás állapotában addig rejtett energia az "én" ideájával együtt felbukkan. Az Önvaló jelen van minden észlelésben, mint észlelő. Ha az "én" nincs jelen, nincsenek látható tárgyak. Mindezek fényében bizonyossággal állítható: minden az Önvalóból származik, és minden az Önvalóba tér vissza."

/Ramana Maharsi/

"A lámpa a vetítőgépben. - Az Önvaló.

A lámpa előtti lencse. - Az Önvalóhoz közel lévő tiszta elme.

A filmkockák sorozatából összeálló film. - A szubtilis gondolatokból álló lappangó tendenciák tárháza.

A lencse, a lencsén keresztül haladó fény és a lámpa, amelyek együtt hozzák létre a fókuszált fényt. - Az elme, az elme megvilágítása és az Önvaló, amelyek együtt hozzák létre az individuális látót.

A lencsén áthaladó és a filmvászonra vetülő fény. - Az Önvaló fénye, mely az elméből kilépve az érzékszerveken keresztül vetül a világra.

A vászonra eső fény révén megjelenő különféle képek. - A világra vetülő fényben észlelt, tárgyakként megjelenő különféle formák és nevek.

A szerkezet, amely mozgásba hozza a filmszalagot. - Az elme lappangó tendenciáit felszínre hozó isteni törvény."

/Ramana Maharsi/

"Azt a nyugalmi állapotot, amelyben minden gondolat megszűnik, az Önvaló állapotának nevezik."

/Ramana Maharsi/

"A légzésnek és az elmének ugyanaz a forrása; ezért az egyik lecsendesítése szükségképpen a másik lecsendesítéséhez vezet."

/Ramana Maharsi/

"A "Ki vagyok én?" kérdés gondolata az összes többi gondolatot elpusztítja, s miként a halottégető máglya piszkálására használt bot, végül maga is megsemmisül. Ekkor következik be az Önvaló megvalósítása."

/Ramana Maharsi/

"Amint egy gondolat felbukkan, késlekedés nélkül fel kell tenni a kérdést: "Kinek a gondolata ez?" Az erre adandó válasz: "Az én gondolatom." Ha ezek után az ember felteszi azt a kérdést, hogy "Ki vagyok én?", akkor az elme visszatér saját forrásához, a felbukkanó gondolat pedig elenyészik. Ha az ember kitartóan folytatja ezt a gyakorlatot, akkor az elme jártasságra fog szert tenni abban: miként maradjon meg saját forrásánál."

/Ramana Maharsi/

"A második és a harmadik személyű személyes névmás csupán az egyes szám első személyű személyes névmás megjelenése után születik meg; az egyes számú személyes névmás nélkül nem születhet meg a második és harmadik sem."

/Ramana Maharsi/

"Amikor az elme kilép az Önvalóból, megjelenik a világ. Ezért amikor a világ valóságos létezőként megjelenik, az Önvaló rejtve marad; és amikor az Önvaló felragyog, a világ nem tud megjelenni."

/Ramana Maharsi/

"A látó és a látott tárgy viszonyát a kötél és a kígyó hasonlata szemlélteti. Ahogy a kötéldarabot

csak akkor ismeri fel kötéldarabként az ember, ha többé nem vetíti rá a kígyó hamis képzetét, éppúgy

az Önvaló megvalósítására is csak akkor nyílik lehetősége, ha felszámolja a világ valóságába

vetett hitét."

/Ramana Maharsi/

"Sokszor kérték már tőlem, mondjam el röviden, mi a kineziológia. Valójában két szóban összefoglalható a lényeg: izomteszt és homlok/tarkó tartás. Ahhoz, hogy megtaláljuk a probléma okát, nem kezdünk bele a végeláthatatlan sztorizásba, nem tévelygünk viszonyrendszerek átláthatatlan bozótosában, egyszerűen csak tesztelünk. A túlzott beszédbe bonyolódás alatt hitrendszerünk folyamatosan azon dolgozna, hogyan védhetne meg bennünket a saját igazságunktól. Az izomteszt során azonban csak arról esik szó, ami valóban a témához tartozik. A homlok/tarkó tartással pedig a múltbeli, eseményeket újra gondoljunk, s feloldjuk az ahhoz kapcsolódó negatív érzéseket. Minél kevesebb a negatív érzésünk a múltban, annál valóságosabban tudunk tekinteni a jelenre, s annál nagyobb az esélye annak, hogy nem zúdítjuk kedvesünk nyakába az összes régi sérelmünket."

/Sebestyén Erzsébet Tara/

"Mi a célja egy hernyónak? Élni és előkészülni egy pillangó-életre. Életcélja az, hogy meghaljon mint hernyó. Minden ember célja, hogy meghaljon mint anyaghoz kötött ember és újjászülessék egy magasabb létben."

/Jankovich István/

"Minden az érdekemben történik, nem pedig velem."

/Byron Katie/

"Nem mondok le agyszüleményeimről, hanem megértéssel közeledem hozzájuk. Végül ők hagynak magamra engem."

/Byron Katie/

"Azt szeretnék, hogy igazuk legyen, vagy a szabadságot választják?"

/Byron Katie/

"Senki sem bánthat - ez az én dolgom."

/Byron Katie/

"Ha imádkoznék, ez lenne az ima szövege: "Istenem, ments meg attól, hogy szeretetre, elismerésre és megbecsülésre vágyjak! Ámen."

/Byron Katie/

"Vagy foggal-körömmel ragaszkodunk gondolatainkhoz, vagy önvizsgálatot tartunk. Vagy az egyik, vagy a másik. Nincs más választás."

/Byron Katie/

"Olyan dimenzióba lépünk, amelyet mi irányatunk: a belső világba."

/Byron Katie/

"Semmiféle külső dolog nem tudja megadni, amit keresünk."

/Byron Katie/

"Békét senki nem adhat neked, csak te magad."

/Byron Katie/

"Amikor szembeszállok a valósággal, veszítek - éspedig kivétel nélkül minden egyes esetben."

/Byron Katie/

"Egy ítélet megfordítható úgy, hogy önmagukra vagy a másikra vonatkozik, de úgy is, hogy az ellenkezőjét jelenti.

Játsszanak el a következő állítással:

"Paulnak meg kellene becsülnie engem."

Először fordítsák meg úgy, hogy önmagukra vonatkozzon:

"Meg kellene becsülnöm önmagamat."

(Mert az én dolgom ez, nem az övé.)

Most forduljanak a másik személy felé:

"Meg kellene becsülnöm Pault."

Végül fordítsák ellenkezőjére a mondatot:

"Paulnak nem kell megbecsülnie engem."

(Sokszor ez a helyzet. Paulnak nem kell megbecsülnie, de persze megteheti.)

/Byron Katie/