Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)

"Az Önvalón kívül nincs boldogság."

/Ramana Maharsi/

"A guru az Önvaló."

/Ramana Maharsi/

"Gyakran mondjuk: "szeretlek", ám többnyire ezen azt értjük: "szükségem van rád", vagy: "ne hagyj el". Mindez azt mutatja, hogy az igazi szeretetet még nem tapasztaltuk meg. Ennek előfeltétele, hogy önmagunkat feltétel nélkül elfogadjuk, és olyannak szeressük, amilyenek vagyunk. Ennek segítségével eljutunk oda, hogy egyedül is boldogok és elégedettek leszünk, s akkor mások kritikája már nem érint bennünket fájdalmasan, nem függünk többé másoktól. Ameddig ugyanis szükségem van másokra, nem vagyok teljesen szabad."

/Kurt Tepperwein/

"Minden élet az Egy játéka önmagával."

/Kurt Tepperwein/

"Az ÉN az egész, az ÉN az teljes, az ÉN az képes bármit magába fogadni, átalakítani, megváltani. Amikor az ember fél, akkor tulajdonképpen az történik, hogy a világnak egy részét elutasítja, a világnak egy részét kirekeszti."

/Váradi Tibor/

"A tudatos figyelem, az egy ÉN-erő!"

/Váradi Tibor/

Önmagunk észlelése (meditáció):

"Egy nyugodt pillanatban merüljön alá fényes belső világába. Képzeljen maga elé egy tükröt, és nézzen bele. Lássa saját magát, a testét. Ki az, aki látja ezt a testet, és ezt kérdezi: ez az én testem? Aki ezt kérdezi, az én magam vagyok. Én tehát nem vagyok azonos a testemmel. Én az vagyok, aki használja ezt a testet, aki birtokolja ezt a testet. Most megfigyelem a gondolataimat. Ezek az én gondolataim, én tehát nem vagyok azonos a gondolataimmal. Nem vagyok azonos az értelmemmel, aki gondolkodik - én a gondolkodó vagyok. Amint abbahagyom a gondolkodást, csend uralkodik a fejemben. Azt akarom, hogy gondolataim lecsendesedjenek - csak vagyok. Felismerem, hogy én határozom meg, akarok -e gondolkodni vagy sem, és azt is, hogy min és mikor gondolkodom. Most az érzéseimre irányítom a figyelmemet. Belátom, hogy az érzéseim is hozzám tartoznak, de nem vagyok azonos velük. Érzem az érzéseimet, tudatosan átélem őket, de én döntöm el, melyiket engedem az útjára, melyiken akarok változtatni. Én irányítom őket, és én határozom meg a kedélyállapotomat. Az vagyok, aki van. Most tudatosítom magamban a tudatalattimat, vagyis felismerem, hogy rendelkezem vele. Amint ráirányítom a figyelmemet, felismerem, milyen sok hatás, viselkedésminta, benyomás és tapasztalat befolyásolja az életem. Valódi önmagamnak azonban nincs semmi köze ezekhez. Az vagyok, aki eldönti, azonosulok-e (hibás) elképzeléseimmel, elfogadom vagy megváltoztatom őket. Az vagyok, aki a már belém rögzült programokat megtartja, kitörli vagy megváltoztatja, de sem a programmal, sem pedig a tudatalattimmal nem vagyok azonos. Az vagyok, aki mindezt meghatározza, aki van. Most újra megnézem a testem, és felismerem, hogy bár a testem megbetegedhet, én nem. A tudatomban keletkező diszharmónia testi betegségekben ölt formát. Én azonban vagyok, és nem leszek sem beteg, sem öreg, sőt meghalni sem tudok. Egészséges vagyok, erős és eleven - vagyok. Tudatosítom magamban a stresszt, és felismerem, hogy csak akkor lehetek stresszes, ha nem önmagam vagyok, illetve ha nem önmagam cselekszik, hanem az értelem, ami mindig túl sokat akar egyszerre. Amint rálelek belső harmóniámra, és a létből kiindulva cselekszem, a stressz is elkerül. Ebből az álláspontból tekintek cselekedeteimre. A valódi öntudat állapotában felismerem, mit kell tennem, és mindig a megfelelő pillanatban, a megfelelő módon cselekszem. A megélt időhöz és a munkaidőhöz való viszonyomat is megvizsgálom, és belátom, hogy ha az értelem irányítja az életem, aránytalanul sok erőre van szükségem, és csak kis eredményeket érek el. Az öntudat állapotában a dolgok a saját útjukon haladnak, és minden magától történik - a siker is. Most megvizsgálom a személyiségemet, és felismerem, hogy az csak programjaim, viselkedésmintáim és az ezekből keletkezett tulajdonságaim eredményeként született. Én nem vagyok azonos a személyiségemmel, hiszen bármikor megváltoztathatom a tulajdonságaimat: kitörölhetem azokat a programokat, amelyek nem tetszenek, és újakkal helyettesíthetem őket. Az vagyok, aki eldönti, változtat-e mindezen. Most önértékelésemre irányítom a figyelmemet, és felteszem magamnak a kérdést, hogy tudatában vagyok-e önmagamnak. Csak úgy tekintek magamra, mint "kis énemre", vagy személyiségemre, vagy valóban tudatában vagyok saját magamnak? Megpróbálok a fal mögé nézni, megszabadulok a látszattól, és érzem valódi lényemet, érzem, ki vagyok valójában. Az vagyok, aki van. Tisztában vagyok azzal, hogy vagyok, és önmagamként élek, akként az emberként, aki valójában vagyok. A hétköznapokban is önmagamként, egy időtlen létezőként élem meg magam. Átélem, ahogyan beosztom az időmet, ahogyan kezdem a napot, ahogyan dolgozom, és ahogyan időt szánok a nyugalomra, a csendre, a szemlélődésre, az ötletekre. Felismerem kortalanságomat - vagyok, voltam, és mindig is leszek. Egy tulajdonságoktól mentes létező vagyok, ugyanakkor minden tulajdonság bennem van, és arra vár, hogy tudatomra ébredjek, és átvegyem az örökségem. Akként az emberként, aki valójában vagyok: önmagamként!"

/Kurt Tepperwein/

"Minden függőség egy figyelmeztetés az ember felé, hogy nincs önmaga felé elfogadással, nincs önmaga felé szeretettel és nincs kapcsolatban az ember tulajdonképpen valódi önmagával."

/Váradi Tibor/

"Élvezze az életet minden egyes "fenttel és lenttel", és közben mindig maradjon hű önmagához."

/Kurt Tepperwein/

"Az életöröm, a könnyedség és a boldogság nem független a külső körülményektől. Minden annyira könnyű vagy nehéz, amilyenné mi tesszük. Az élet annyi szépséget tartogat számunkra, amennyit képesek vagyunk észlelni."

/Kurt Tepperwein/

"Ébressze fel magában a mestert, és éljen mesterként. Legyen az út maga."

/Kurt Tepperwein/

"Találja meg magában a harmóniát - éljen a lét könnyedségében."

/Kurt Tepperwein/

"Ügyeljen rendszeresen a lelki higiéniára (tisztítsa meg a tudatát)."

/Kurt Tepperwein/

"Élje az életet vidáman és nyugodtan, örömtől vezérelve."

/Kurt Tepperwein/

"Találja ki saját életfilozófiáját."

/Kurt Tepperwein/

"Játssza és élje az életét tudatosan, teremtőként."

/Kurt Tepperwein/

"Tegye le válláról a múlt terheit."

/Kurt Tepperwein/

"Ne dolgozzon addig, amíg meg nem szakad. Munka közben is legyen ellazult, és szentelje az idejét kedvenc tevékenységének."

/Kurt Tepperwein/

"Tanulja meg megoldani a problémáit - munkahelyi, anyagi, karakterbeli, partnerkapcsolati, érzelmi, spirituális gondjait. Váljon mindennapjainak fontos részévé a problémák megelőzése, hogy már ki se alakulhassanak az életében."

/Kurt Tepperwein/

"Oldja fel szegénységtudatát, és cserélje jóléttudatra."

/Kurt Tepperwein/

"Engedje el, ami nem tartozik önhöz (minták, programok, viselkedésminták, képek, elképzelések, elvárások, ideálok, szerepek, pozíciók, betegségek)."

/Kurt Tepperwein/

"Engedje el elvárásait, mert csak csalódottá teszik."

/Kurt Tepperwein/

"Tanuljon meg uralkodni a gondolkodásán."

/Kurt Tepperwein/

"Tekintsen úgy mindenre mint egy esélyre, és használja is ki ezeket a lehetőségeket."

/Kurt Tepperwein/

"Szabaduljon meg minden lényegtelen dologtól."

/Kurt Tepperwein/

"Csak azt valósítsa meg, amit helyesnek tart."

/Kurt Tepperwein/

"Gondolkodjon, beszéljen és cselekedjen pozitívan."

/Kurt Tepperwein/

"Éljen őszintén, hitelesen, és úgy, amilyennek az élet teremtette."

/Kurt Tepperwein/

"Feltétel nélkül fogadja el önmagát."

/Kurt Tepperwein/

"Vegyük példának egy vállalat fiatal alkalmazottját, aki azt veszi a fejébe, hogy ő lesz a cég igazgatója. Éveken át esti iskolákba jár, túlórázik. Eljön az idő, amikor elismerik kemény munkáját, és előléptetik. Büszkén és boldogan veszi tudomásul, hogy sikerült neki, és továbbra is bizonyítani akar. Néhány év múlva osztályvezető, majd igazgatóhelyettes lesz, végül a ranglétrán felfelé haladva eléri a hőn áhított célt, és igazgatóvá nevezik ki. Különös érzés keríti hatalmába, amelynek semmi köze nincs az igazi örömhöz. Ha jobban belegondol, belátja, hogy

csakis egyetlen dolog motiválta, amikor igazgató akart lenni: hogy legyen "valaki"! Csak most ismeri fel, mire van igazán szüksége. Amire szüksége lenne, és amire az eltelt évek alatt szüksége lett volna, az nem más, mint az önbecsülés. Önbecsülése azonban csak annak az embernek van, aki önismerettel és valódi öntudattal is rendelkezik. Csak ez vezet valódi boldogsághoz, a boldogság ugyanis a lélek állapota. Fiatal igazgatónk éveken át energiát fektetett kívánsága megvalósításába, de arra soha nem volt ideje, hogy valódi céljával foglalkozzon. Nem beszélve arról, hogy annyi munkát és kötelességet vett a vállára, hogy alig maradt ideje a családjára és saját magára."

/Kurt Tepperwein/