Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)

"Az élet értelme a felelősségvállalás. Önmagamnak tartozom felelősséggel azért, hogy önmagam legyek."

/Kurt Tepperwein/

"Az öröm: a mélységnek magassággá változása.

De nem a mélység, sem pedig a magasság."

/Kahlil Gibran/

"Bizony, mérlegként függtök öröm és bánat között.

Csak aki üres, az mozdulatlan és kiegyensúlyozott."

/Kahlil Gibran/

"Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt, jóllehet minden útja nehéz és meredek."

/Kahlil Gibran/

"Minél mélyebbre ás a bánat a lelketekben, annál több örömet tudtok befogadni."

/Kahlil Gibran/

"A fájdalom nem más, mint az értelmünket elzáró burok feltörése. Éppúgy, ahogy fel kell törni a gyümölcs csonthéját, ha hozzá akarunk jutni a maghoz. Meg kell hát ismerned a fájdalmat."

/Kahlil Gibran/

"Csak a szeretet és a halál változtatja meg a dolgokat."

/Kahlil Gibran/

"Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog."

/japán közmondás/

"Létfeladatom, hogy önmagam legyek."

/Kurt Tepperwein/

"Ha attól függ az örömöd, hogy mások adnak -e, igen nagy bajban leszel."

/Jiddu Krishnamurti/

"Aki kifelé néz, álmodozik, aki befelé pillant, felébred."

/Carl Gustav Jung/

"Önmagunkból azt nem ismerjük, amit nem akarunk, vagy nem merünk megismerni."

/Popper Péter/

"Az elismeréstől és a megbecsüléstől való függésben tulajdonképpen a saját magunk iránti szeretetlenség nyilvánul meg. Mástól akarunk energiához jutni ahelyett, hogy a saját lényünkből merítenénk."

/Kurt Tepperwein/

"A szeretetet, az elismerést és a megbecsülést nem a külvilágban találja meg, csak a saját bensőjében."

/Kurt Tepperwein/

"Amíg embertársait vagy az eseményeket okolja, azzal a hatalommal ruházza fel őket, hogy azok irányítják az életét. Véletlenek nincsenek, ugyanis még a véletlenek is az ok-okozat törvényének engedelmeskednek. Véletlen az, ami jelenlegi tudatállapota miatt történt önnel. Véletlennek és szerencsének csak a nem felismert összefüggéseket nevezzük, a hatalom azonban az ön kezében van. Ön uralkodik saját sorsa felett, ön határozza meg életkörülményeit, és mindenért önt terheli a felelősség. Amint ezt felismeri, és tudatosítja, mit akar, felelősségteljes és helyes döntéseket hozhat."

/Kurt Tepperwein/

"A boldogság keresése a legtöbb embert egy életen át elkíséri. A gyerekek még rendelkeznek azzal a képességgel, hogy felismerik: a boldogság életük minden pillanatában jelen van. Amikor azonban felnőnek, elvárásaik egyre inkább csalódottá teszik őket, és már annak is örülnek, ha nem történik velük nagyobb szerencsétlenség. A probléma fő forrása az, hogy nem jó helyen keresgélünk, és mindenhol felfedezni véljük a boldogságot, csak ott nem, ahol kellene: saját magunkban. Egész életünkben a boldogságot keressük, pedig azt sem tudjuk, mi az."

/Kurt Tepperwein/

"Csak akkor tudom majd valóban a saját életemet élni, amikor más emberek elképzeléseitől elszakítom magam. Csak ekkor tudom elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok, és csak ekkor tudom magam igazán szeretni, és ekkor válok képessé arra, hogy másokat is szeressek."

/Kurt Tepperwein/

"A társkapcsolat értelme abban rejlik, hogy a partner szembesít a hiányosságaimmal, megmutatja, hol nem vagyok még egészséges. A másik féllel folytatott viták végső soron tehát önmagamhoz vezetnek el. Ekképpen a partner; aki mellett megmaradok, mert szeretem, ideális társ számomra. Én pedig az ő számára. Együtt haladunk az önmagunk felé vezető úton. A boldogságot nem úgy élem meg, hogy minél több szeretetet kapok a társamtól, hanem azáltal, hogy képességeimet optimalizálva egyre több szeretetet tudok adni és elfogadni. Mindaddig, amíg magam szeretni nem tudok, lelkem üres marad. A társkapcsolat célja tehát nem az, hogy szeretetteljesen turbékoló pár legyünk, akik egymás nélkül élni sem tudnak, hanem ideális esetben az, hogy két ember egymással és egymás mellett "egész-séges" legyen, akiknek már azért nincs szükségük egymásra, mert mindegyikőjük magába fogadta a másik minden aspektusát."

/Kurt Tepperwein/

"Az ideális társat csak akkor tudom megtalálni, ha előbb magam is ideális társsá válok. A nagy szerelmet csak akkor találom meg, ha önmagamban felfedezem. Ekkor ugyan már nincs szükségem kívülről jövő szeretetre, szerelemre, ám csak így tudom lehetővé tenni, a rezonanciatörvény szerint csak ekkor tudom magamhoz vonzani."

/Kurt Tepperwein/

"Az udvariasság olyan tulajdonság, amit valaha azért tettem a magamévá, mert azt kívántam, hogy mások is udvariasak legyenek velem, vagy mert felismertem, hogy az együttélés könnyebb és kellemesebb így. Ám ezt a pozitív viselkedési mintát is el kell hagynom, ha egyszer a saját hangomon akarok megszólalni. Akkor ugyanis nem követhetek semmiféle példát, akármennyire bevált is, úgy kell közönyösen az életem útját járnom, hogy semmiféle idegen benyomást ne fogadjak el - vagyis nemcsak hogy idegen mintákat nem követhetek akkor, hanem egyáltalán, semmiféle mintát sem követhetek többé. Az embereknek persze udvariasaknak kell lenniük, ám én mint isteni tudat, se jó, se rossz nem vagyok, hanem eredeti és autentikus. A lét valóságában és igazságában élek. Nem udvarias vagyok, hanem tudatosan vagyok az, aki vagyok."

/Kurt Tepperwein/

"Mindenki a maga szerencséjének kovácsa, de ezt csak a sikeresek ismerik el. Ugyanis a szegénység és a nyomorúság is egy láncolat végén áll, amelyeknek első láncszeme a belső nyomor, a belső szegénység volt."

/Kurt Tepperwein/

"Tudatunk legmélyén tisztában vagyunk azzal, hogy a valóság csak a mi tudatunk tükre, hogy mindaz, ami a valóságban megjelenik, a belső valóság kivetülése, hogy mindenki önmagában teremti meg a valóságát. így aztán mindannyian más-más valóságban élünk, a magunk világában. A valóságnak csak egy részét vagyunk képesek felfogni, azt a részt, amelyre rezonálunk. Amire nem ad választ az énünk, az a számunkra nem is létezik."

/Kurt Tepperwein/

"Vegyünk például egy levelet. Aki azt mondja, hogy ő csupán a világot látja, az Önvalót azonban nem, az olyan, mintha azt mondaná: Látom a betűket, de nem látom a papírt – miközben éppen a papír léte teszi lehetővé a betűk létét."

/Ramana Maharsi/

"Annál többet úgysem mondhatnak önnek, mint hogy valósítsa meg Önmagát önmagában. Önmagát úgyse fogja megtalálni a könyvekben. Önnek önmaga számára és önmagában kell megtalálnia Önmagát."

/Ramana Maharsi/

"Az egót lehet – és kell! – elveszíteni; az Önvalót azonban sohasem."

/Ramana Maharsi/

"Megfeledkezni az Önvalóról: ez a halál. Az élet az Önvaló emlékezetben tartása."

/Ramana Maharsi/