Sosem láttam még ilyen embert...ember volt egyáltalán? (beszélgetős fórum)
Na, kicsit nyomoztam, de nem fogsz örülni.. szóval ha vicc lenne a dolog akkor annyit tudni kell, hogy egy ilyen full fekete kontaklencse minimum 100 Euro.
8-10 éves gyereknek egy kis szórakozásra nem hiszem, hogy beleférne a keretbe..
Nehéz betenni, szóval ez a része is bajos lehet.
Emellett egyéb beszámolókat is találtam, egyik sem tűnik kamunak, ahogy a tied sem:
Gyakori kérdések oldalán találtam:
"Most csengetett be hozzmám egy kisgyerek és azt akarta, hogy engedjem be, de nagyon rémisztően nézett ki és teljesen fekete volt a szeme ez mi lehetett begolyoztam?
én nem engedtem be hanem amint megláttam szinte már zártam is be a kaput de nemtudom h kihez forduljak ezzel, azota is borsodzik a hátam! "
Ezeket pedig egy cikk utáni hozzászólások között:
"A baratom meselte egyszer nekem a tortenetet, amikor talalkozott a fekete szemuekkel. Eloszor nem hittem el neki, majd orakkal kesobb magam is lattam oket. Londonban eltunk, az a varos egyebkent is tele van mindenfelevel, ami nem emberi vagy evilagi, vagy nem is tudom hogyan fogalmazzam meg. Szorakozni mentunk, a parom leparkolt az ut szelen, hogy keszpenzt vegyen fel egy automatabol. Amikor kiszallt, es az automatahoz indult, egy szoke not lattam az automatanal allni. Nehany perc mulva az egyebkent nem egy ijedos fajta, nem is kis darab parom falfeher arccal ult vissza a kocsiba, es megkerdezte, hogy lattam-e a ket kapucnis polot viselo sracot. Nemmel feleltem, mert valoban nem lattam oket. A parom elmondasa szerint, kozvetlenul a szoke no hata mogott alltak, furcsallta is, bar lathatoan a szoke not egyaltalan nem zavarta. Eltette a pezet, es ellepett az automatatol, majd a ket srac megfordult, es ranezett a paromra, azt mondta, hogy teljesen normalisan neztek ki, de mintha nem lett volna szemuk, vagy nagyon sotet lett volna, es valami nagyon negativ, felelemkelto aradt beloluk. Azt mondta felkeszult arra, hogy esetleg megtamadjak, de elleptek mellette szo nelkul. Azt mondta, akkor tudta, hogy amiket latott, azok nem emberek voltak. En a szoke not lattam csak, aztan a taskamban matattam, es azzal voltam elfoglalva, de furcsanak es hihetetlennek tartottam, mert szerinte mar akkor is a szoke no mogott alltak, amikor leparkolt, meg gondolta is, hogy harom ember van elotte, lehet eltart egy ideig. Aztan megerkeztunk a szorakozohelyre, egy jo ora mulva kimentem a hatso udvaron levo dohanyzohelyre. A parom bar nem dohanyzik, mindig kijon velem, mert felt az esetleg ittasabb emberek kellemetlenkedeseitol. Szoba elegyedtunk ket fiatalemberrel, beszeltunk par szot az akkori, es a kovetkezo programokrol a helyen, es hasonlo semmitmondo dolgokrol, amikor a parom mellett megallt ket srac, kapucnis puloverben. Felig lehajtott fejjel beszelgettek. A hideg vegigrohant a hatamon, es nagyon rosszul ereztem magam, hirtelen retteges tort ram, igy megfogtam a parom kezet. Az egyik fiatalember felig felemelte a fejet, es valoban, mintha nem lett volna szemfeherje, az egesz szeme sotet volt. A parom is odanezett, meglatta oket, dobjam el a cigit, kerte, es bementunk. Akkor mondta, hogy azok ketten alltak az automatanal is. Nem nagyon volt kedvunk szorakozni tovabb, hazamentunk. Egy hettel kesobb hazafele hajtottam, es egy elegge rosszhiru keruleten kellett keresztulmennem, mar sotet volt. Van egy kis park, es mogotte ket nagy lakohaz, amik olyan regi tipusuak, amiken kivulrol latszanak a gerendak. Azon a kornyeken mindig elfog a felelem, nem is szivesen megyek arra, de a masik, kicsit hosszab ut valami miatt le volt zarva, igy hacsak nem akartam fel Del Londont megkerulni, kenytelen voltam arra menni. Pirosra valtott a lampa, es ket szalado sracot lattam baloldalt a jardan, gondoltam at akarnak erni a zoldon a zebran. Amikor azonban az utra leptek, hirtelen megalltak, es felem fordultak. Ugyanazok voltak, akiket a szorakozohelyen lattam. Annyira megijedtem, hogy elvettem a labam a fekrol, es az automata auto szep lassan elindult. Gondoltam, 2 tonnas terepjaro, legfeljebb elutom oket, ha ram akarnak tamadni. Abban a pillanatban valtott a lampa villogo sargara a piros utan, es a gazra leptem. Azok ketten felreugrottak, en meg padlogazzal elindultam. Beleneztem a tukrokbe, de sehol nem lattam oket. Sem a zebran, sem a jardakon ketoldalt. Egy evvel kesobb a parommal egy munkan voltunk, o egyebkent limuzinsofor, en meg hostesskent tartottam vele akkor. Fiatal lanyokat vittunk szorakozni, majd hajnalban mentunk ertuk. Alapszabaly hogy csak azokat az utasokat szabad elvinnunk visszafele is, akikre a foglalas szolt, nem vehettunk fel masokat, meg azokat sem, akiket a szallitott csoport hiv magaval. A klub elott vartuk a lanyokat, akik elegge kapatosak voltak mar, es sracokkal jottek ki a klubbol. Majd nyilt az oldalajto, es harom srac mar ugrott is be a limuzinba, akik addig a jardan alltak. Kiszalltam, felszolitottam oket, hogy hagyjak el a jarmuvet, majd mivel erre nem voltak hajlandoak, es allitottak, hogy oket a lanyok hivtak, igy a parom is kiszallt. Addigra odaertek a lanyok, es az egyikuk alkudozni kezdett a parommal, aki kozolte, hogy nem, mert nem kockaztatja meg az allasat, es ez elore foglalt jarmu, nem taxi, nem vihet el mast, csak aki foglalta. A harom srac nemi hozonges es vita utan kiszallt, a lanyok beultek. Eppen csuktam volna be az ajtot, amikor egy srac mellettem megkerdezte, hogy beszallhat-e. Felig hattal alltam neki, csak a szemem sarkabol lattam, hogy van ott valaki, a parom azonban szemben volt vele. Ramkialtott, hogy csukjam be az ajtot, es szalljak be. Becsuktam az ajtot, es megfordultam. Az a fekete szemu volt, akit mar ketszer en is lattam, mogotte par lepessel a falnal allt a masik is. Nem gondolkodtam sokat, beugrottam az autoba, a parom pedig elindult. A lanyok fel voltak haborodva, hogy miert nem engedtuk be a fiukat. A parom megkerdezte, hogy megis hogyan gondoltak, hogy ok vannak 10-en, es masik 5 embert hova rakunk hatul. A lanyok allitottak, hogy csak 3 fiurol volt szo, amikor kettejukre ramutattam, akit kiserovel lattam kijonni a klubbol, mindketto allitotta, hogy nem volt mellette senki, egyedul jottek ki, a harom srac aki eloszor beugrott az autoba, ket baratnojukkel allt a jardan, a limuzin mellett, amikor kijottek. Tobbet nem lattuk a fekete szemueket. Sem en, sem a parom. De nehany hete, amikor Londonban jartam, akkuratusan elkerultem mindharom helyet, ahol veluk talalkoztam. Nem tudom kik voltak, es mit akartak, de nem akarom oket tobbet latni."
" Sziasztok! Tegnap este történt velem valami, amit meg szeretnék osztani veletek, és örülnék, ha valaki magyarázattal szolgálna a történtekre! Hosszú keresgélés után jutottam el az oldalra és a fekete szeműekhez. Hozzáteszem, hogy felnőtt ember vagyok, akinek elég sok problémája van az életben. Tegnap is kattogott az agyam egész séta alatt, hogy mit kellene tennem a párkapcsolatommal, családommal, stb. Bele voltam merülve a saját gondolataimba, ezért is értek villámcsapásként a történtek és a hirtelen, semmiből jövő rettegés. Kutyát sétáltattam, már hazafelé tartottam. Kb este fél 10-10 óra lehetett. Egy kanyarban jártam, amikor feltűnt, hogy jön velem szemben 2 ember. Amikor megláttam őket, valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Furcsák voltak. Hogy miért? Mert tegnap este 10 órakor minimum 30 fok volt. Ők pedig hosszú ujjú, cipzáros pulcsiban voltak, kapucni a fejükre húzva. Amikor megláttam őket, szinte reflexszerűen félre hőköltem, megálltam az út szélén, hogy megvárjam míg elmennek. Hogy miért csináltam ezt? Fogalmam sincs. Mondhatni egy belső hang súgta, hogy "Ne menj tovább. Figyeld őket". A kutyám viselkedése is furcsa volt. Alapból egy bohókás jószág, aki szeretne minden idegen emberhez odamenni játszani. De most, amint megpillantotta ezt a 2 alakot, megállt előttem, ledermedt és csak őket figyelte. Mintha veszélyt érzett volna. Amikor mellém ért ez a 2 ember, belenéztem az arcukba. És tudjátok mit láttam? Semmit! Sötét volt, de voltak közúti lámpák, tehát valami sziluettet látnom kellett volna. Talán a kapucni miatt, de az arcuk helyén csak feketeséget láttam. Rettegtem tőlük. A menésük is furcsa volt. Amikor sétál az ember, mozognak a karjai. Nekik nem mozgott, csak lógott a testük mellett. Folyamatosan a földet bámulták, nem néztek rám, én bámultam csak őket. Amikor mellém értek, köszöntek, hogy "Jó estét." Na, ez volt az a perc, amikor szó szerint halálfélelmem volt. A kutyám meg csak mozdulatlanul állt, és követte őket a tekintetével. Aztán miután eltűntek, szedtem a lábaimat hazáig. Este azon gondolkodtam, hogy mi lehetett ez. Milyen a szkeptikus ember ugye, keresi a magyarázatot. Az ésszerű magyarázatot. Olyan dolgok jutottak eszembe, hogy csak drogos fiatalok voltak, vagy hogy valami rosszban sántikáltak,stb. De egyedül a rettegéssel nem tudtam mit kezdeni, amit a megpillantásuktól egészen a távozásukig éreztem. Amikor elmentek, szó szerint megkönnyebbülést éreztem. Miért lehetett ez? Mitől lehet az, hogy az ember megpillant valakit, vagy valakiket, akik látszólag ártalmatlanok és csak sétálnak az utcán, és mégis az az érzése támad, hogy ezektől félni kell, és távolságot kell tartani tőlük? Mert sok mindent megéltem már, nem egy 15 éves tinédzser vagyok, aki sok Alkonyatot vagy horrort nézett. Soha nem éreztem ilyet. Soha nem éreztem azt, hogy nekem rettegnem kell valakitől, akit megpillantottam. Sétáltam máskor is este az utcán, találkoztam emberekkel, mégsem éreztem soha semmit. Ezektől nem úgy féltem, mint egy vadidegentől, aki esetleg bánthat. Olyan félelem kerített hatalmába, amit utoljára gyerekkoromban éreztem, egyedül a sötétben. Rettegés az ismeretlentől. Valaki segítsen ezt megfejteni könyörgöm! Mit éltem át tegnap este???"
" Én kiskoromban álmodtam ezekről a gyerekekről, ez azért furcsa mert hát akkoriban nem nagyon olvastam ilyenekről, és soha nem is hallottam róla csak most. Sose szoktam rosszat álmodni (furcsa de tényleg nem) csak akkor egyszer de az aztán tényleg nagyon hátborzongató volt, még mindig emlékszem rá, hozzám nem akartak bejönni, inkább én voltam náluk,egy ismeretlen városban vagy inkább csak egy faluban. Először barátságosak voltak, és fel sem tűnt a szemük mert mindig eltakarta valami. Egész jól éreztem ott magam, míg egyszercsak feltűnt hogy itt valami nem oké. Mintha csak valami számítógépes játékban lennék ami elromlott az egyik kislány elment előttem és kb. fél percel utána megint elment előttem, de nem vissza ment, hanem ugyanonnan és ugyan oda ment el mégegyszer (remélem érthetően írom), és akkor már feltűnt az ijesztő fekete szeme, pont mint az utolsó képen a gyerekeknek csak egy kicsit nagyobb, ijesztőbb. Ami még furcsa volt hogy nem akartak beengedni sehová, minden ház előtt állt egy rémisztő gyerek és egyszerűen nem engedett be. Valahogy aztán sikerült bejutnom egy házba, de nem volt benne semmi csak egy láda tele nagy fekete szemű ijesztő babákkal. Valami nagyon hátborzongató érzés volt bennem ezért kiszaladtam, és csak az volt a fejemben hogy ki kell innen jutnom, olyan volt mint egy másik világ amiből haza kell mennem. De fojton megjelent egy fekete szemű gyerek és csak azt hajtogatta, hogy játszak vele, a házban vannak a babái. Volt a saroknál egy kórház, fura de a kórházban volt az átjáró, de mint mondtam sehová nem akartak beengedni. Ez után elég homályos de azt tudom hogy sok idő és próbálkozás után nagy küzdelmekkel valahogy visszajutottam, és aztán fel is ébredtem. De sose felejtem el azokat a sötét rémisztő szemeket. Gondolhatjátok mennyire csodálkoztam mikor megláttam ezt a cikket, mivel azt hittem ezeket a lényeket csak én álmodtam meg.
"
Én a helyedben első körben sós vízzel próbálkoznék. Ezek tisztítanak.
Egy tál vízbe tégy három kiskanál sót és tedd az asztalra. Állj elé, nyújtsd felé a két kezed egymástól 20-25 centire - élükkel lefelé, ujjaid a tál felé néznek - s közben koncentrálva mondd azt, hogy "E sós víz megtisztítja e lakást minden negatív energiától s megsemmisíti azt!" Én ezt kb. 3-szor szoktam elmondani. Persze szoktam úgy is fogalmazni, hogy "E sós víz megtisztítja e lakást és a benne lakókat minden negatív energiától és megsemmisíti azt!" A végén hozzá kell tenni, hogy "Így legyen! Köszönöm!"
Jó, ha miközben ezt mondod, azt vízionálod, hogy a negatív energiafelhő belesüvít a sós tálba.
Nekem ez hatásos, nem mindig az első nap, de másnaptól-harmadnapra érezhető. 4-5 naponta szoktam cserélni a tálból a cuccot. Amire viszont nagyon figyelni kell, hogy kiöntésnél még véletlenül se érjen bele a kezed, az ujjad, ne fröccsenjen rá. Nekem ez egyszer megtörtént, pedig éreztem, hogy vigyázni kell, aztán olyan cudar napom lett, hogy akkor megfogadtam, nagyon vigyázok a többinél. Így a mosdóba óvatosan kiöntöm, kiöblítem és mehet újra bele a víz és a só. Ja, és én tengeri sót használok hozzá - bár nem hiszem, hogy különösebben gond lenne, ha konyhasó van csak otthon.
Nem szeretnék hitvitákba keveredni, de ha a Bibliában Isten azt mondja, hogy nincs szükség közbenjáróra, akkor mindegy egyéb, ami mást tanít, nem az Istentől jövő tanítás.
A magam részéről egyik felekezetnek sem hiszek, csak annak, ami a Bibliában van.
Ahogy írod, így is van: "a Jóisten kegyelme meg tud védeni a démonoktól".
Nem olvastam végig a fórumot, de tanulmányoztam a Bibliát, és abban az van, hogy nem szabad senkihez, csak az Atyához imádkozni.
Ez biztos, hogy démon volt, vigyázni kell velük. Valaki írta a halottidézőt. A Bibliában az van, hogy a halottak már semmit sem tudnak, ha valaki halott szerettével vél beszélni, akkor valójában démonnal beszél.
A Bibliát kell olvasni, abban minden benne van.
Igen, pl. itt a Szent Mihályhoz szóló ima:
"Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen."
Meg, amit írtam, a lakásszentelés is távol tartja őket.
Most nagyon nem leszek népszerű, de számomra annyira furcsa, hogy ennyien hisznek ilyesmikben... és az internetre mint hiteles forrásra hivatkoznak néhányan...
Senkit nem akarok lehülyézni, annak ellenére, hogy biztos vagyok abban, hogy az ilyen legendácskák nagy része jó esetben tévedésen, hiszékenységen, rossz esetben feltűnéskeltésen, hisztérián és az emberi butaságon alapul, úgy értem azok, amik pl a neten is keringenek.
Csak egy dolog jutott eszembe, azért írok... egy távoli rokonom sosem nézett az utcán, boltban stb az emberek szemébe. És egy alkalommal elmondta, hogy azért, mert mindenhol állatfejeket, főleg disznófejeket és lófejeket lát. Ez egy rosszul végződő történet, diagnosztizált pszichiátriai betegséggel.
Nem azt akarom mondani, nyecsus, hogy nálad is erről van szó, de azt igen, hogy az agyunk néha csinál furcsa trükköket sajnos fáradtságtól, stressztől... én pár hónapja a saját kisbabámtól rémültem halálra éjszaka, nagyon furcsát láttam, mondjuk aztán rögtön tudtam, hogy itt most velem van a baj.
A másik lehetőség, amit el tudok képzelni, az egy jól sikerült átverés. Úgy értem, téged vertek át, azt nem akarom feltételezni, hogy te hülyíted itt a népet. :-)