Rossz élmények orvosokkal (beszélgetős fórum)

Saját történet

Katona voltam és egy keményebb kiképzé után rosszul lettem. Hányás, görcsök, iszonyú volt.

Párom bevitt a kórházba este, mert addig bírtam.

Vizsgálat, mondták valószínű vesekő. Fájdalmas, de gyorsan, veszélytelenül megoldják.

Ez volt szerda este. (Pásztói kórházban)

Másnap kiderült nincs náluk urológus, de mindig csütörtökön jön (azaz ma) akkor megnéz a doki. Addig ultrahang. Olyan fájdalmaim voltak, alig bírtam levánszorogni az ultrahangig.

Délután közölték, sajnos nem jött a doki. MAjd hétfőn, talán.

Percról-percre roszabbul lettem.

Párom lázadozott.

Péntek este már szinte önkívületi állapotban voltam, amikor kitalálták, hogy nem várható meg a hétfő, mentő, átküldtek a Salgótarjáni Kórházba.

Péntek este a fű sem nő. :(((

Szombatra már nem tudtam menni. Doki este 6-kor közli bevisz a műtőbe. Kérdem minek. Válasz nincs!!!!

Felraktak az asztalra, őrült fény, kb 6 ember állt körben, mikor a doki közli most vesén fogom szúrni.

Nem hagytam.

Párom ott volt, mondtam vagy hazavisz most, vagy megyek busszal, de nem maradok itt. Tutira kinyírnak.

Hazavitt. Vasárnap reggel jött a háziorvosom, aki a világ legrendesebb dokija, könyörög menjek vissza most, hétfőn küldi a mentőt, megyek a KK-ba.

Közben tarjáni főorvos telefonált a férjemnek, könyörgött vigyen vissza.

Meggyőztek, visszamentem. A főorvos úr vasárnap (micsoda kegy) fogadott és végre elkezdtek kezelni.

A férjemmel közölték, súlyos vérmérgezésem van. Az elzáródott vesevezeték begennyesedett és elmérgezte a vérem. kb 60 %, hogy megúszom.

Napokig nem voltam magamnál. Csak arra emlékszem, hogy állandóan lógott belőlem az infúzió.

Műteni nem tudtak, amíg a vérmérgezés olyan súlyos volt.

Kb 3 hétig voltam kórházban. Még 2 hónapig betegállományban. A háziorvosom 2 naponként felutazott a kórházba. Aggódott, velünk volt.

Ha van EMBER tábla, akkor ő az elsők között szerepeljen, mert nem csak velem ilyen.

DR Ritz Zsuzsanna, az ORVOS

De nem sikerült nekik. Élek.

igen, például a sógorom is orvos..kedvelem, de megkérdőjelezem a szakmai elhivatottságát:(((

még továbbfűztem a gondolataimat, s azon merengtem, milyen a sors..a férjem egy tényleg haladó szellem volt, három diplomával a kezében, az életpályája kezdetén..keresem a válaszokat, mondjuk miért nem az a trehány disznó orvosa, hol az igazság????

Ja azt még elfeletettem hozzá írni, hogy ezután persze felvittük a Kékgolyóba. Az ottani orvos mindent megpróbált, EMBER volt!!!

Mondta, ha a műtét után visszük a máj csonkolásával megoldották volna a problémát. Ugyanis az epeműtét után májra terjedt és onnan mindenhova.

A gyerekeknek lenne nagymamája.

Hatvani Kórház: Anyósom szegény, aki csak 60 éves volt, epeproblémával került kórházba. Megműtötték. 6 hét múlva kontroll. Minden rendben mondták a nagytudású doktorok.

kb fél év múlva a mama nagyon rosszul lett, napról napra gyengébb. Elvittük a "kórházába", befektették, azt mondták csak kis problem, az epével.

A saját háziorvosunknak, nem hatvanban megmutattam a leleteket, azt mondja hú, gyerekek a mama rákos. Mivel kezelik.

Semmivel nem kezelték!!!!

A Hatvani kórházban a felelősségre vonáskor a "drága" doktor azt mondta: (nem hiszem el még mindig)

Igen valóban daganat, elfelejtettünk szólni a műtét után, mikor megjött az eredmény. A kontrolvizsgálaton voltunk! Tudják nagyon sok a dolgunk, fáradtak vagyunk.

Úgy vezettek ki minket a kórházból. A doki hatalmas veréstől menekült meg.

Bepereltük, elmarasztalták, és azóta is vígan gyilkol.

A mama már nincs köztünk. A világ legjobb anyósa volt.

1./ férjem köhög, lázas...háziorvos "haver" erre azt mondja, ugyan már, semmi baj, itt egy kis augmentin.. ne affektálj, szedjed..köhögés egyre erősebb, a baj nagy: áttétes tüdődaganat, menthetetlen az erős, sportos, nemdohányzó, az ilyen-olyan ellenőrzéseket, szűréseket/ féléves, friss tüdőszűrés eredménnyel../ sosem kerülő 41 éves férfi..

2./ helyi kórház, tüdőgyógyász team: műtsünk, persze...

3./ debreceni kórház professzorának diagnózisa: inoperábilis,áttétes tüdőrák, ami a csontok zömét megtámadta...

4./ háziorvos, helyi orvosnak mondott akárkik..felelősség, szakmai minőség, ki ad nekem erre épeszű választ?????

5./ ez több, mint 4éve történt,, férjem elment, a diagnózis megállapítása után pár hónappal..magyarázat nincs, háziorvost/ez orvos???/látva átmegyek az utca másik oldalára, még mindig:(((((

köszönöm az érdeklődést,nagyon kedves vagy,szerencsére javulok!:)

Csak elborzaszt a gondolat,h bele is halhattam volna...

Sziasztok!

2 hete műtöttek bélelzáródással és bélcsavarodással.

Előtte másfél héttel kezdtem,hányni,éjjel az ügyeleten kaptam injekciót,mert már nagyon rosszul voltam,M?ásnap,mivel állapotom rosszabbodott,bevittek a sürgősségire,ahol elájultam.Befektettek,infúziót adtak,nehogy kiszáradjak,majd másnap hazaküldtek,Pár óra elteltével újra hánytam,hasam baromira fájt és puffadt,így visszamentünk a kórházba ahol újra infúziót adtak,majd másnap hazaküldtek.Mindeközben a hsam egyre nagyobb lett,közben még 2 orvos látott,akiknek jeleztem,h a hasam naponta nagyobb lesz és feszül-azt mondták ne aggódjak,majd lemegy el,húzódik ez a vírusfertőzés 1 hétig is!!Továbbra is hánytam és wc-re sem tudtam menni 1 hétig!!!A 8-9.napon már pokoli fájdalmaim voltak és éreztem,h nagy gáz lehet,mert meg tudtam mutatni azt a pontot,ahonnan a kaja már nem jutott tovább a beleimben!A hasam padig pontosan akkora körfogatú lett,mint amikor a 9.hónapban voltam!!!pokolian fájt már levegőt is alig kaptam,bementünk a belgyógyászatra (vasárnap!!!)ahol az orvos meglátott,megkopogtatta a hasam és azonnal levitt a sebészetre,és hamarosan toltak a műtőbe....A másfél hét alatt kb7 orvos látott,és mint kiderült súlyosan életveszélyes állapotban voltam,mert ha bél kilyukad.......

Szerdán voltam a körzeti orvosomnál, aki egy 70 éves vénember. Csúnyán köhögök, folyik az orrom stb.., leültetett az ajtóval vállal szemben és mondta felülről öltözzek le, mert meghallgat...Hát persze, rendeben... Aztán a hátamat hallgatja, mikor mondja vwegyem már le a meltartót is, hát először gondoltam, persze, na akkor egy jó nagy mozdulattal kivágta az ajtót az asszisztensnő, aki szintén egy 65 éves vénasszony, a váró teli, neki pont akkor kellett kimeni, mondom: doktorúr nem veszem le, mert nem kellene vizsgálat közben az ajtót nyitogatni..!!!!

Mire ő, hogy csak 10 centire nyitotta ki,, mondom ne vicceljen már ki se fért volna, egyébként meg én láttam mindenkkit kint.....

Bejön az asszisztens, a doki jól összeszidta, hogy azért nekem végső soron igazam van...

Köszi csajok!!rendesek vagytok!!!!!nagyon!!

Hála az égnek már jobban vagyok bár életem végéig kell szedjek vérhigitot és ellenőrzésekre kell járjak de még is örülök hogy ""csak" ennyi bajom van sokan nyomorékon vakon.....kell leéljék az életüket ugyhoy hozzájuk képest szerencsésnek mondhatom magam!!!

Látod, látod, milyen "jó" volt az orvosod??, Olyan pofont kaptál tőle az életben, hogy rögtön meggyógyultál!

Jajj, félre ne érts, nem rajtad viccelődök, hanem egész egyszerűen hihetetlen, felfoghatatlan és szörnyű a történeted! Nagyon megindított, dühöngök, ilyenkor gunyoros leszek. Különben ordíthatnék!!!

Őszinte részvétem! Igazán sajnállak!

Ez borzasztó!!!

Katasztrófa, hogy ilyenek vannak! És minden elismerésem, hogy ép ésszel kibírtad, és ember maradtál!

Egyszer, 2 éve, depressziós lettem, és el kellett mennem a pszichiátriára,ahol téves diagnózist állítottak fel, és azt mondták, skizofrén vagyok.EZ persze később kiderült, nem így van.Intézetbe kerültem, súlyos fogyatékosok közé, de én teljesen normális viselkedtem világ életemben, csak magam alatt voltam.Rengeteg erős készítményt szedettek velem, amit nem is kellett volna, hogy szedjek, de erőszakkal nyomták le a torkomon, pedig tudták, nagyon súlyos mellékhatások jelentkeztek nálam.Többször kaptam gyógyszermérgezést, a szervezetem tönkrement, de ez őket nem érdekelte.Határozottan megmondtam, nem nyelek le több ilyen mérget, mert egyszer majdnem bele is haltam a mellékhatásba, ugyanis lebénított, a poén tényleg csak az, hogy nem is voltam beteg, csak egy kicsit depressziós.Miután 2 éven keresztül ez el kellett tűrnöm, az utolsó alkalommmal, mikor beszéltem az orvosommal, szó szerint ezt mondta(Akkor 17 éves voltam, ezért tegezett):Ne hogy azt hidd, többrenézlek értelmileg az itt bennfekvő súlyos fogyatékosoknál, én mindig is tudtam, hogy hülye vagy, és eszem ágában sem volt, hogy meggyógyítsalak.Te nem vagy több, egy hülye embernél, ezért, nem nézlek semmibe!

Ezek voltak felém idézett mondatai, ami mélyen megalázott.Ezután bevágtam magam mögött az ajtót, és megszakítottam minden ilyenirányú kezelést,és azóta nagyon jól érzem magam.Szörnyű volt az a 2 év, gyötrelem, és szenvedés.De a gyógyszereknek még mindig nyoma van, mert a szervezetem azóta sem jött helyre, most 19 éves vagyok, és ennek a kezelésnek köszönhetően, nem biztos, hogy a későbbiekben lehet majd gyerekem.Azóta sem tudnak ezen változtani az orvosok, hogy helyrejöjjek,és mind ez egy téves diagnózis miatt...

Nem semmi ez a történet tényleg, szégyellhetik magukat az orvosok,- tisztelet a kivételnek persze.

23 évig dolgoztam kórházban, rengeteg horrort volt szerencsém hallani és látni, szerintem az ÖSSZES kórházat be lehetne csukni, csak az orvosokat se engedjék ki belőle!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hát az én élményem se kutya!!

2 éve rosszul lettem, nem, kaptam levegőt és nem tudtam menni.

Bevittek az ügyeletre mert nagyon szarul voltam!

Pont a háziorvosom volt ügyeleten,annyit mondott menjek haza pihenjek és egyek kekszet és igyak teát!!!!!!!

Hát én hazais mentem és hát igen nem lettem jobban.

1 hétre rá elmentem EKG-re mert még mindig nem voltam jobban hozzá kell tenni hogy beutalót kellett kérni a háziorvostól és alig akart adni!

elmentem ott megállapitotta az orvos hogy valami nincs rendbe a szivemmel megvan nagyobbodva és gyulladásba van.Beküldött azonnal a kórházba hogy feküdjek be!!!!!

Na hát a belgyógyászatra ahova befeküdtem arrol ne is beszéljek!!Nagyon bunkók voltak velem egész nap felém se néztek azt se kérdezték meg moi van velem hogy vagyok.

D DRÁGA doktornőm olyan kedves volt hogy hogy anyu sirt hogy csináljanak már valamit mrert 1 hete itt vagyok és nem lettem jobban a NŐ azt mondta ne aggodjon voltak már ilyen fiatalok itt és nem, halltak meg!!!Na igen!!! Asztmás rohammal kezeltek!!!!!Nyomták belém a szteroidokat de nem lettem jobbban!

Anya addig könyörgött AZ orvosnak hogy vigyenek el másik korházba mert nem vagyok jol nagy nehezen elvittek!!!

OTT KIDERÜLT HOGY TÜDÖEMBÓLIÁM VAN ÉS AZONNAL VITTEK AZ INTENZÍVRE!!!

erröl ennyit a másik korházba még azt se állapitották meg hogy mi bajom félrekezeltek!!!

Azt mondta ott az orvos hogy cvsodálkoznak hogy életbe maradtam és hogy ilyen jol viseltem magam mert olyan sulyosságu volt az embólia hogy elhalt egy része a tüdömnek!!

Ha akkor anya nem sir és nem könyörög az orvosnak hogy már pedig akkor is vigyenrek el most valószinü nem tudtam volna ezt megirni!!!!!

Ja és még azt hozzá teszem hogy amig az elsö korházba voltam kaptam egy oxigén palackot mert nem kaPTAM levegöt.Eggyik éjjel bejöttwk hozzánm hogy elkell vigyék mert a másik szobába kell egy néninek mert rosszul lett hát igen az egész korházba ez az egy volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Most meg állitanak meg az utcán hogy irjam alá a petíciót hogy ne zárrják be a korházat!!!!!!!!

Ezek után szerintetek aláírom???????

Nagyon sajnálom az írtakat.

Te nagyon kifogtad. :((

Na nekem is itt a helyem, mert én már több horrorkönyvet meg tudnék tölteni a szemét állat nőgyógyászok "akcióival".....azt csodálom, hogy minden igyekezetük ellenére még élek egyáltalán, de komolyan. Kis ízelítőt szeretnék közreadni belőle.

Mindhárom szülésemnél probléma adódott, amit a fogadott "világhíres" doktorom egy alkalommal sem tudott megoldani. A harmadiknál kishíjján likvidált engem(sajnos hogy nem, de ez más téma), utána meg még engem cseszett le, hogy miért csináltam ilyent vele, miért akarom őt rács mögé juttatni....ha valaki meséli, nem hiszem el, komolyan!!!!!

Aztán folyamatos nőgyógy. gond miatt sajna kénytelen voltam párszor élvezni a társaságukat,-mindig másét, hátha találok csak 1 épeszűt- de abban sem volt köszönet, az egyik egyenesen "SZAR"-nak nevezte a méhemet. Mondtam neki,először is a dr. úrnak még ilyen "szarja" sincs,másodsorban ezekből a "szarokból" van milliós háza és autója, úgyhogy ne szarozzon legyen szíves. Erre magából kikelve rámförmnedt, hogy rendkívül szemtelen vagyok, és tartózkodjak a személyes véleménnyilvánítástól.(?????)

Na erről a témáról REGÉNYEKET tudnék írni-----ami viszont nagyon szomorú tény, az az, hogy depressziós és pánikbeteg lettem a sok engem ért atrocitástól, ráadásul a vérzészavarom is megmaradt, csak most már nem megyek vele orvoshoz, hanem megvárom míg belepusztulok. Ennyi.

Na jó, igyekszem lényegretörően, röviden, bár nem erősségem...:)

Előzmény: orvos família, nagybácsi kórházigazgató, felkéri nekem legjobb barátját, a város leghíresebb dokiját. Nemigen volt alkalmam váltani.... túl kínos lett volna mindenkinek.

1. Első vizsgálat alkalmával sz@rrá alázott. Volt épp akkor egy enyhe gombás fertőzésem (házilag is kikezelhető!), erre elhanyagolt ilyen-olyannak lehordott, s hasonlított a "putri"-hoz (ő szavai)

2. Egyszer hívtam fel, mikor magzatvízvételre kellett volna mennem. Csak tanácsot szerettem volna tőle kérni, de hirtelen kellett dönteni. Elküldött, csináljak, amit akarok. Nem mentem el arra a vizsgálatra, erre minden papírra ráírta, hogy az anya felelőtlen magatartása miatt nem ment el oda.

3. Szülést hirtelen, minden bejelentés nélkül beindítja egy nagy ollóval (burokrep). Kiderült, aznap volt ügyeletes. :((

4. Két fájás között vizsgál, lábaimat a vállaira teteti. Jön egy fájás, erre kézzel szétb@szta a peremet. Azt hittem, belehalok. Életemben oly fájdalmat még nem éreztem, azóta se. Rúgtam is akkorát, hogy lerepült tőle a földre. Párom meg ott is hagyta, kászálódjon fel, ahogy tud.

5. Úgy préselte belőlem ki a gyereket (kőmetsző póz, kikötözve), hogy 10 centi vastag véraláfutáscsík lett végig a hasamon!

6. 6 órán át kitolási szak!!! (elfelejtették elárulni, hogy közben oxigénhiányos lett a baba) Később a Pető Intézetben közölték, örüljek, hogy ennyivel megúsztuk (mármint, hogy a gyerek hiperaktív és egyensúlyzavaros, ez utóbbit nagyjából kinőtte-kikezeltük, de a másik marad:( )

7. 9 cm-es vágás gátmetszés gyanánt. Fel, a fél combomig... Ráadásul úgy varrt össze, hogy éveken át kínlódtam vele.

+1. (ezt kihagytam:) Egyik vizsgálatnál (a 9 hó alatt egy se volt, ami ne fájt volna tisztességesen) bemegyek, erre egy fiatal, egész jóképű srác fehér köpenyben ül bent. Kb. korombeli...Dokinak jelzem, hogy zavar, mintha meg se hallaná. Engem senki se kérdezett, felparancsoltak az asztalra. Iszonyatosan éreztem magam. Kitárulkozva...

Hát nagyon röviden, ennyi. Nagy vonalakban. Részleteiben sajna regényt lehetne írni róla.:(

Azért röviden megoszthatnád velük, mi volt a baj.

Sajnálom!

Hát én nem. :((( Sose bocsátom meg a fogadott dokimnak, hogy lett miatta egy hiperaktív fiam.

itt nagyon hosszú lenne, de megírtam... Kórháztól otthonszülésig címen van itt fenn, annak az első része.

Azóta, ha összefutok vele, még csak fel se ismer! Én meg ugyan nem köszönök neki előre! Néha legszívesebben leköpném. :( Mindig olyan dühös leszek, ha rá gondolok, bocsi.

Vannak kivételek. :))

A szülésemkor én is kellemesen csalódtam a szülészben. :))

Tudom , hogy nem ez a topik címe, de remélem senki nem kövez meg , ha lírom, hogy ma hosszűú idő után pozitív tapasztalatom volt a nőgyógyászommal kapcsolatban.

Egyből megértette a problémámat, és intézkedett, az időpontos csaj is soron kívül beküldött vizsgálatra, és a vizsgálatot végző nő, hogy ne várjak, levitt egy másik vizsgálóba, és mindenki tök ari volt,!

Lányok!

Le vagyok döbbenve:))))

Rituska hozzászólásáról közben eszembe jutott, hogy a férjem hasonlóképpen járt. Na nem a nőgyógyásznál!:))

Combon szúrt magát, és a balesetin mondták neki, hogy 8 nap múlva menjen be a szakrendelésre, ott majd megnézik és ha minden OK akkor ki is szedik neki. Bementünk, ott állt féllábon, mert persze egy fiatal férfinek még úgysem adnak át helyet, mint bárki másnak, an mindegy behívták, és ott az történt, hogy a dokji BENT bagózott, a cigit letette, minden kézmosás nélkül megtaperolta a férjem lábát, majd közölt, hogy jó mehet! Az embernézett egy nagyot, aztán megkérdezte, hoyg a varratokkal mi lesz? Errea doki: "miért, az is van?" Nem mondom, van némi szőrzet a lábán, de akkor is milyen "vizsgálat", ha nem vesz észre 3 varratot?!

Na ezt látod elhiszem.

Felháborító, hogy mit művelt.