Rémálom a kórházban (beszélgetős fórum)

Hidd el, hogy sokszor tényleg félni lehet, mert sok dolgozó nem is nemtörődömségből, hanem egyenest direkt bántásból, rosszindulatból, kegyetlenkedésből teszi, amiket tesz. Én is tapasztaltam a saját bőrömön.

Ilyenkor az ember csak megrendül (betegen), hogy most mi van? És örül, hogy kikerül onnan.

Tényleg sz.. az egész, ahogy van, de erről tényleg nem a betegek tehetnek, mégis rajtuk csattan az ostor.

Szerintem nincs olyan beteg, aki ne szenvedett már volna hanyagság miatt, vagy tudatos sorrorigen pszichikus ártalmat.

Én is tudnék regélni, de akkor még reggel is itt ülnék és holnap mennem kell dolgozni. Talán majd máskor.

Annyit azért még leírok, hogy igaza van az anyukának, aki ezt a cikket írta.

Szerintem az egészségügyben 95%-os ez a méltatlan bánásmód és csak a maradék 5% tesz meg mindent a legjobb tudása szerint a betegekért. Tehát ha pl. már segíteni nem tud, akkor nem árt. Vagy csak megereszt egy őszinte mosolyt. Már ezek is segítségek. Sokan nem is tudják, mennyire.

A matematikában a témával külön tudomány foglalkozik, játékelméletnek hívják.

Kísérlet: kitolnak egy 1x1 sávos útra egy jó nagy kukát. Jönnek az autósok, mindenki elakad, dugó.

Mindig, mire meglátják, mi a probléma, kiszámolják, hogy ha várnak még 5 percet, egymást kikerülve valahogy csak túljtunak az akadályon, kicsit anyáznak, meg állnak egy darabig, de ha kiszállnának félretolni a kukát, 10 percet vesztenének 5 perc helyett.

Két és fél nap telik el, mire az első autós felismeri a helyzetet, és rászán 10 percet, hogy félretolja a kukát, és bár ő veszt rajta 5 percet, 10 000 autóstársának segített - és a város közlekedésének.

Ennyit a "de mit vesztek én ha csinálok valamit" hozzáállásról.

Húúúú, ezt nagyon rosszul látod!

Itt nem erről van szó! De Nekem a gyerekem egészsége-élete sokkal többet jelent bárminél!!!!!

jaja a klasszikus

A rövidtávú saját érdekek fontosabbak a hosszútávú közösségi érdekeknél.

Vagy (ne legyen így, de) bekerülnek megint....akkor aztán várhatja az odafigyelést a feljelentés miatt!

Én pont ezért nem tettem panaszt! Soha nem tudhatom mikor visz minket oda az élet!

Nem olyan könnyű az azért, mert - amíg a kórházban vagy és puffogsz, teljesen ki vagy nekik szolgáltatva.

- ha már kijöttél... akkor is, ha esetleg gömböc ugyanott fog szülni nemsokára...

Azt gondolom, kicsit olyan helyzetben vannak, mint a rendőrök.. legalábbis amit a fiatal rendőrökkel folytatott beszélgetéseim alapján tapasztaltam:

elmennek tele ambícióval, célokkal a pályára. És mivel szembesülnek? Nincs ruha, nincs telefon, nincsenek alapvető eszközök a munkájuk által hivatalosan megkövetelt elvárások teljesítésére. Vannak viszont elvárások, büntetések, és _elképesztő_ korrupció, csúszópénzek, belterjes, ki-kinek-a-haverja (szinte maffiaszintű) viszonyok.

Hát nem csoda, hamar elvesztik a motivációjukat, és keseredett, túlélni akaró, a munkájukat le...ó robotokká válnak.

Rothadt az egész, ahogy van. De csak MI csinálhatunk valamit, akik sérelmeket szenvedünk el ezáltal, mert egy rendőr meg egy nővér nem fog lázadni, de mi megtehetjük, nem függünk a vezetőségüktől anyagilag... Ezt kellene kicsit átérezni, megtenni azokat a panaszokat, ha visszaélést tapasztalunk.

Ez így pont nem igaz, mert pénzt csak az orvosok kapnak. A nővérek max. egy-egy bonbont, vagy kávét.

Éppen ezért evidens lenne, ha a dokira haragudnának, hogy miért nem osztja meg velük a pénzt, nem?

Egyébként sok mindent csinálnak a dokik helyett is.

Mintha én írtam volna a cikket!

Annyi különbséggel, hogy nem láz miatt feküdtünk a kórházba, meg én nem vagyok várandós!

A főnővér mindenbe belekötött, az egyébként teljesen egészséges (tályog volt a pociján amit le kellett műteni, de a műtét után már semmi baja nem volt) 18hónapos fiammal nem mehetünk le az udvarra, nem sétálhatunk a folyosón...kérdésemre, hogy akkor mit lehet csak annyi választ kaptam, hogy olvasgatni és max játszani az ágyában...ahha persze, magyarázd már meg egy egyébként is nagyon mozgékony, eleven másfél éves gyereknek, hogy csak az ágyban lehet!

Kismanómban akkora traumát okozott az a 4éjszaka, hogy most lesz 23hónapos tehát már 5hónapja történt a "kórházlátogatásunk" és 2hete tud csak egyedül elaludni....eddig úgy aludtunk, hogy szorította a nyakamat, hogy ne hagyjam egyedül (megjegyzem a kórházban ott aludtam mellette egy kemping ágyon!).

Kívánom, hogy hamar elfelejtsétek ezt a cseppet sem pozitív élményt!

És jó egészséget kívánok az egész családnak!:)

Ez az egész azért van, mert nem a megfelelő emberek vannak a pályán! Úgy értem, nincs meg hozzá a képesítésük (ha meglenne, tanult volna lélektant is).

Ha pedig megvan, s mégsem viselkedik emberségesen...

Ez jellemző a mai magyar eü-s dolgozókra! (tisztelet a nagyon kevés, elenyésző kivételre).

Minden beteggel (nem csak a gyerekekkel) rosszul bánnak, mert mérgesek, kiégettek, kiábrándultak, gyakorta nem rendelkeznek a megfelelő védelmi eszközökkel (pl. gumikesztyű) a munkájuk során... ez azonban nem mentség a kíméletlen, rideg-hideg, kegyetlen bánásmódukra, mintha a betegek tehetnének arról, hogy egyre kevesebb jut az egészségügynek..

Az ilyen emberek, mint ez a főnővér, túlságosan is sokáig dolgoznak egy helyen és belefásulnak a munkájukba. Egyébként pedig nem biztos, hogy ami a kórháznak jó, az a betegnek is jó. A kitüntetést nem a betegek véleménye alapján kapta az biztos.

Rettenetes a történet, és eszméletlen, hogy az emberekkel hogy bánnak a kórházakban. Gratulálok kislányod első szülinapjához!

megpróbálni meg lehet

mi belementünk pl multi ellen munkaügyi perbe - mindenki sápítozott, hogy csak veszthetünk -, kétszer is nyertünk

tehát amíg a "félelem igazgat", addig működik ez a rendszer. tovább nem.

Iskolapéldája annak, amikor anyuka nem tesz panaszt, csak csendben elviszi a gyereket máshova.

Az adott intézmény meg tovább működik, ahogy megszokta, hiszen nincs belőle semmi kellemetlensége.

Biztos én vagyok ilyen furcsán összerakva, de egyszerűen nem értem, miért nem lép valaki hivatalos utakra, amikor ilyen történik. Még ha "össze is zárnak" az orvosok, kórházak, ahogy írta valaki, nem hiszem, hogy 10-20 feljelentés mellett olyan vidáman folytatnák a gyakorlatot, mintha semmi nem történik. Most az van, hogy senki nem mer ellentmondani az orvosnak, bepanaszolni a kórházat, csak nyitják a topikokat és ennyiben marad a dolog.

Ki védi meg a következő balesetes gyereket, meg az anyukáját, aki mit sem sejtve odakerül? Senki.

Abszolute így gondolom én is. Főleg az egészségügyben számítana igazán az empátia, EQ. Még bennem is elevenen él, hogy veszélyeztetett terhesen bő 1 hónapig voltam kórházban. Hát idegileg teljesen kikészültem. Hozzáteszem voltak olyan nővérek, orvosok akik mindig (még fáradtan is) kedvesek, segítőkészek voltak. Nekik nagyon hálás vagyok. DE itt is volt pár lekezelő orvos, nővér akik szinte sportot űztek abból, hogy lejárassák, kiborítsák a kismamákat. Engem pl. a lázlap szerint a 27. héten megszülesztettek, másnap a vizites doki kérdezte, hogy jé, maga még terhes??? Amúgy lázlap szerint 3 hétig voltam 27 hetes. Vagy költöztem egyik szobából a másikba és nem segítettek átvinni semmit. a karton vizet alig tudtam áthúzni nagy pocakkal, de végignézték.

Az akkori szobatársammal azóta sem tettük túl magunkat ezen az időszakon és telefonon néha még fel-felhozzuk.

Nagyon okos a nagymamád, nagyon igaza van!

"Szép" történet:( Azt hiszem én sem lettem volna túl kedves, pedig alapvetően nagyon türelmes ember vagyok. A párom meg ebben a helyzetben...hajajj...Remélem több ilyen élményed nem lesz és másnak sem:(

Egy történetet én is elmesélnék, amennyire lehet röviden.

Öcsém tejallergia miatt többször volt kórházban Bp-en. Ott mindenki nagyon kedves volt anyukámmal és az öcsémmel (volt nővérke aki megkönnyezte öcsém hazatávozását). Történt egyszer, hogy a két éves öcsémet elütötte egy autó, amelyik behajtott a játszótérre. A helyi kórház gyerekosztályára került - szerencsére azóta megszűnt ez az osztály. Anyukám "megszokta", hogy a vizit után a főorvosnő tájékoztatja a helyzetről, mint minden aggódó szülőt, ezért itt is merte kérni a főnövért, hogy beszélne a főorvosnővel, vagy a kezelőorvossal. Egy betegség miatt is szétaggódja magát a szülő, nem hogy egy gázolás után, ráadásul úgy, hogy senki nem mond semmit. Elküldték melegebb éghajlatra, mondván ez itt nem szokás. De ő szeretne. Mivel órákig nem jött senki, elsétált a nővér szobáig, ahol egyszerre 5 nővér, plusz az orvos tracspartizott, kávézott. Ismét szólt, hogy beszélni szeretne a doktornővel. Elküldték, hogy majd, persze flegma módon. Majd a vizitkor behívtak minket a kórterembe és a főorvosnő öcsém mappáját fontoskodva tartva, "felolvasott" belőle. Ezt: Az anyuka ELÜTTETTE a gyermekét az autóval". Ott voltam én is, hallottam. Anyum nem csinált cirkuszt, megvárta a vizit végét, majd elcsípte a doktornőt, beszélgetett vele 10 percet és két óra múlva saját felelősségre elhozta az öcsémet. Bp-re a tejallergia miatt kezelő doktornő javasolt neki egy orvost ugyan azon kórház baleseti osztályán, miután anyum elmondta neki miért is van gondja az itteni kórházzal. A doktornő jól ismerte eme kórház gyerekosztályát sajnos. Öcsémmel 5 hós koráig már tizedszer járt eme kórházban, hogy valami nem oké a babával, mert túl sokat sír és nem úgy mint az első kettő gyereke. Rendre elküldték, hogy hisztis a gyerek, anyum önkényesen ment a Bp-i kórházba, ahol is öcsémet több mint egy hónapig bent kellett tartani azonnal, hogy rendbe tudják tenni a gyomrát, nyelőcsövét. Persze nem csak anyum által lett hírhedt eme kórház gyerekosztálya:(

Bocs, hogy körülményes és hosszú voltam, de azt szerettem volna érzékeltetni, hogy van ilyen és van olyan kórház és a hozzá tartozó személyzet is lehet ilyen vagy olyan.Általánosítani biztos, hogy nem szabad...

Ezt úgy hívják, hogy civil kurázsi (polgári bátorság).

Amikor embereket pl megbüntetnek jogtalalanul a rendőrök (pont most volt egy ilyen topik), vagy kibabrál velük egy kórház, akkor mindig az jön, hogy jaj, hát nincs nekem erre időm, meg úgyse mehetek szembe a hatalommal...

Ezek teljesen érthető félelmek, ám amíg mindenki így viselkedik és gondolkodik, a hatalom, az intézmény, a központi szabályozás megtehet, és meg is tesz bármit.

Félre ne érts, nem mondom, hogy egy szál szuronnyal szembe kell menni a tüzérséggel, de elvileg demokráciában élünk, és léteznek eszközök a jogaink érvényesítésére - amennyiben elhisszük magunknak, hogy vannak jogaink.

Csak gondolkodnivalónak szántam.

Gondolod, bármi is történhetne érdemben?

Az orvosok/nővérek ilyenkor "összezárnak", és még mi (szülők) vagyunk a hibásak...

Nem tudom, hogy lenne-e értelme felvenni a kesztyűt... Persze jó lenne és fontos!!!

őszintén szólva nem értem, mitől változna valami

amíg csak az interneten, zárt fórumokon, a kórház említése nélkül van leírva a sztori, addig mit vártok?

valaki vegye a bátorságot, és menjen el a betegjogi képviselőig, filmezze a történteket, és ne féljen jogi útra terelni.. akkor majd történik valami.

ha már nem érdekes, mert az én gyerekem kijött a kórházból, a többi meg majd ugyanúgy pórul jár, addig úgysem fog történi semmi.

ébresztő, mások érdekeiért - közös érdekért - is lehet küzdeni, nem csak hazamenni, hogy hát mi most megúsztuk, aztán pufogni a fórumon.

Jaj, az ilyenektől görcsbe rándul a gyomrom...

Nektek pedig jó egészséget!!!

Egy dolgot jó, ha tud mindenki: törvény szabályozza azt, hogy kiskorú gyermek mellett maradhat a szülő.

Az 1997. évi CLIV. törvény 11. paragrafusának 4. pontja ugyanis ezt tartalmazza: "A kiskorú betegnek joga van arra, hogy szülője, törvényes képviselője, illetőleg az általa vagy törvényes képviselője által megjelölt személy mellette tartózkodjon."

Mondjuk azt is tartalmazza, hogy a gyógyintézet házirendjét be kell tartani, így kérdés, hogy pl. egy kórház házirendjében szerepel-e, hogy nem maradhat a szülő a gyerek mellett.

De az biztos, hogy én veszettül megmakacsolnám magam, ha el mernének választani a gyerekemtől, és valószínűleg nem riadnék vissza egy szint után a fenyegetőzéstől sem (akár média, akár ügyvéd, vagy bármilyen hivatalos szerv, amely érintett lehet).

Szia!

Hát én rákerestem a neten erre az "emberiség szégyenére", és nem tudok mit mondani. Sajnos nekem is vannak rossz tapasztalatim, amikor a kisfiammal 2 napot bent töltöttünk.(Másik, nagy nevű gyerekkórház) Felháborító, hogy mit kell eltűrnünk a mai egészségügyben.Ez van: minden jó orvos és ápoló elmegy, és a sallang marad. Ilyen emberek kezébe kell tennünk saját és családunk életét. Veszélyes játék. De remélem te jól vagy, és a picivel is minden ok. Kívánom, hogy sikerüljön elfelejteni ezt, és a legkisebb érkezését várni boldogságban, családban.