Rémálom a kórházban (beszélgetős fórum)

Elképesztő mi folyik ebben az országban.

Kíváncsian várom a fejleményeket, bár sokra nem lehet szerintem számítani. Írnak vmi séma dumát, hogy anyuka megnyugodjon, tényleg vizsgálódtak az ügyben, azt annyi.

Itt már lassan senkit nem érdekel semmi, csak a pénz. Lehet ha adtál volna egy kis zsebimanit a főnővérnek, nem ilyen lett volna veletek.

Kiváncsi leszek hogy alakul a dolog?

Remélem nem a szokásos menet szerint...

Új fejlemény! Válaszoltak a levelemre:

"A levelében foglaltak kivizsgálását az ápolási igazgató és az osztályvezető főorvos bevonásával megkezdtük."

Majd mesélek, mi történt.

Nem semmi, min mentetek keresztül! :(

Nekem is volt szerencsém megtapasztalni egyik bp-i gyermek kórház vendégszeretetét. 5 napot töltöttem ott a 3 hónapos kisfiammal, őt csak az első éjjel viselte meg, végig ordított. Utána másnap kipihente magát és vidám, mosolygós volt, mint azelőtt. Én úgy kikészültem az első éjszaka (szintén csak széket kaptam, és még matrac sem fért volna el a kórteremben, kb 3x3m-es cella volt), egy percet nem aludtam és a tudat, hogy még 4 napot ott kell lenni, rátett pár lapáttal. délutánra kiborultam, sírtam, hogy hazamegyek mert ez így tarthatatlan, és akkor végre átraktak egy olyan szobába, ahol ágy is volt és aludhattam. Mondanom se kell, annyi minden betegséget összeszedtem a kórházba, hogy 1 hónapig vergődtem, gyógyultam. a kisfiamnak semmit nem kapott el, még tőlem se. a személyzettel nem volt különösebb problémám, csak akkor mikor, én is bent akartam lenni viziten, és rendre utasítottak, hogy mégis mit képzelek magamról! én is csak tudni szerettem volna, hogy mi van a gyermekemmel, és nem szívesen hagytam egyedül, mert akkor rögtön sírt, akkor volt nyugodt, ha a közelében voltam.

Kedves Gömböc73!

Fejet hajtok előtted, hogy ebben az embertelen, rideg környezetben tudtad magadban és a kislányodban is tartani az erőt, mindemellett még vigyáztál a pocaklakódra is. Borzasztó az egészségügyi helyzet itthon,és erre még az ápolók, nővérek,orvosok rátesznek egy lapáttal a viselkedésükkel.Boldog babavárást és sok egészséget kívánok Nektek! Anett

Sziasztok,

1. Nem a Bet...da volt, hanem egy másik, ahol voltunk. Ha így kipontozva lehet, hát leírom: Sz...t L...szló

2.

Butternut, nem ismersz, fogalmad sincs róla ki vagyok, miket csináltam eddig. Én vagyok az igazi küzdőszellem, aki hónapokon keresztül csatázott a helyi önkormányzattal, hogy a közeli térre ne rakják le a sittet, küzdök a szelektív hulladékgyűjtésért, a kóbor kutyákért, és még ki tudja miért. DE! Mint írtam (és nem akarom ötpercenként elmondani..:)) jelenleg veszélyeztetett terhes vagyok, magas vérnyomással, és egy ilyen feljelentősdi nagy valószínűséggel hatalmas idegeskedéssel jár. A születendő gyermekem életét pedig semmiért nem kockáztatom, és nem hiszem hogy ez önző cselekedet. Ha nem lennék áldott állapotban, azonnal cselekednék, de még így sem vetettem el teljesen a dolgot, csak féltem a pocaklakómat és próbálom kímélni magam mindenféle idegességtől. A kislányom is koraszülött volt, na, azt sem szeretném még egyszer átélni.

Én a Kaposvári gyerekosztályt nem ismerem (hál' isten), de 10 napig élvezhettük a szülészetet, hát katasztrófa volt. Nekem szerencsém volt a nővérekkel, és csecsemősökkel, kivéve egyet. Képzeljétek el, amikor a 3 napos babámat (első gyerek) visszahozták fürdésből és sírt nagyon, na gondoltam éhes, de nem akar enni, csak sírt, már nem tudtam mit csinálja vele, mert hát most tették tisztába, úgyhogy nem lehet más baja, csak hogy éhes. Na, azért tapasztalan anyuka révén nagy sokára gondoltam megnézem a pelusát. Hát ez volt a szerencsém. Kibontottam az angolpólyából és akkor vettem észre, hogy a réklit kétszer körülcsavarták a derekán és úgy megszorították, hogy a kb. 20 perc alatt, amíg ki nem bontottam, szinte lila csíkot hagyott, amint kilazítottam, olyan hálásan nézett rám az a kis 3 napos csoda, hogy elsírtam magam. Utána evett rendesen és el is aludt. Azon az estén még 3 vagy 4 baba járt így, gondolom az a csecsemős öltöztette mindegyiket.

Már három éve történt de soha nem felejtem el. És még írhatnék a tisztaságról (kólival és mint később megtudtam fekáliával is megfertőződött ott a kórházban), de így is hossú voltam, bocs.

Mi is kétszer voltunk itt Egerben a gyermekosztályon,és detto ugyanezek a dolgok történtek velem és az akkor 8 hónapos kisfiammal.Természetesen én sem bírtam szó nélkül hagyni egy idő után a dolgokat,és itt én lehettem az ügyeletes "hisztis" szülő.Rémálmaimban ne jöjjön elő az a kétszer egy hét amíg bent voltunk nagyon-nagyon muszájból,mert az első egy hét után azt mondtam,hogy ide soha többé...

Imádkozom a Jóistenhez,hogy ne kelljen többet bemennünk,mert amikor másodjára beutalt az ügyeletes orvos,a szomszédasszonyom volt segítségemre a bepakolásnál,és azt mondja tuti sokkot kaptam.Ami biztos igaz is,mert a mai napig nem emlékszem dolgokra,hogy öltöztettem fel a gyereket,és egyáltalán hogy kerültünk a mentőbe.Nem a gyerek állapota ijesztett meg leginkább,hanem hogy megint be kell mennünk abba a kínzókamrába.Négy gyermekem van,ebből egy már nagykorú,a másik kettő 11,és 15 évesek,mégis úgy beszéltek velem,mintha egy tudatlan,hanyag,primitív anya lennék,aki nem tudja normálisan nevelni a gyerekét.Az,hogy a 8 hós kicsi fiamnak,akinek akkor mindössze két foga volt,croissant,és szendvicseket hoztak reggelire egy pohár tejjel (most 13 hónapos babám még mindig szopik)az nem az ő tudatlanságukat bizonyítja gondolom.

Ez durva :((( Nem elég, hogy félti a picit, aggódik és még egy ilyen nő??!!!! Semmi emberség nincs bennük komolyan :S

Egyébként mi volt a pici baja? Kiderült aztán?

"A főnővér véleményem szerint magáénak érzi az osztályt, kiéli zsarnok hajlamait a betegeken, de a főnökei felelőssége, hogy ezt hagyják neki, büntetlenül."

Írta a cikkíró lentebb, hogy kitüntetést kapott a főnővér a főnökeitől. Nekik megfelel, sőt tökéletes,mert lerázza az aggodalmaskodó pácienseket, hozzátartozókat.

Bet...da, Bp.

Szégyen leírni,de ez a magyar egészségügy.Nehogy bárki kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön,mert a "rendszerből" nehéz szabadulni,az ottlét viszont elviselhetetlen.Kiégett,zsarnok nővérek,neadjisten főnővérek garázdálkodnak az osztályokon azt lesve,hogyan keseríthetik meg a bentlévők amúgy sem könnyű életét.

Az orvosok mint kísérleti nyulakról,fejünk fölött zárt ajtók és üveg mögül beszélnek,minket nem tájékoztatva a gyerekünk,magunk állapotáról.

Mintha szívességet tennének,és nem ez lenne egyébként is a dolguk,amiért fizetést kapnak.Hogy mennyit,azt ne firtassuk,mert most nem ez a lényeg.Ahogy a cikk írója is megfogalmazta,a kedvességet,emberséget nem lehet rákényszeríteni senkire,pedig nem kerül sokba egy mosoly,vagy bíztató szó,együttérzés.

Felháborító,hogy manapság ilyet még le lehet írni megtörtént esetként.A főnővér véleményem szerint magáénak érzi az osztályt,kiéli zsarnok hajlamait a betegeken,de a főnökei felelőssége,hogy ezt hagyják neki,büntetlenül.

Már csak két kérdésem van:Kiderült-e hogy mi volt a kislányod betegsége?

Melyik kórház melyik osztálya volt ez?

Utóbbit azért kérdezem,hogy még véletlenül se kerülhessek a közelébe sem!!

Remélem meggyógyult a lánykád,és te is jól vagy!

Minden együttérzésem az átéltek miatt.

Meg volt győződve arról, hogy majd ő segít neki a szeretetével. Olvastam a levelét, amit írt a srácnak.Persze a jutalom a szerelem lett volna...

Mindegy is. A lényeg az, hogy úgy tűnik a hivatástudat mint olyan csak a szépen csengő eskü alatt olyan szép. Aztán jönnek a nehéz évek és azok a szép szavak megkopnak majd elfelejtődnek. Sajnos.

Pedig elhiheted. Csak azért nem lett belőle rendőrségi ügy, mert én csak a kórháznak szóltam és nemjelentettem fel. A kórház meg gondolom jóindulatból szintén nem mivel sok-sok éve ott dolgozott.

Az illető pedig e jelenlegi párom, megjegyzem már évek óta nem drogfüggő. Velem emberére talált:)Nem drogot kapott tőlem, hanem igazi érzéseket...

Ezért mondom: működhet ez a dolog, ha végre tisztában vagyunk a jogainkkal. És a beteg hozzátartozóinknak (gyerekeknek, szülőknek) járó jogokkal - például emberség, egyszerű, tiszta, hétkönapi emberi bánásmód.

Mondjuk hihetetlen számomra, hogy valaki megszegi a munkaköri kötelességét amiatt, mert tetszik neki egy fiatal srác...

Mint írtam egyet értek veled.

Tettem panaszt egy 40 éves ápolónőre, aki egy 21 éves drogfüggőnek gyógyszereket és fecskendőket csempészett ki a kórházból, mert tetszett neki a fiú. Kirúgták. Két gyerekes, egyedülálló anya volt és a végén nekem volt lelkiismeret furdalásom...Persze megvallom, hamar túltettem magam rajta...

Vagy egyszerűen nem őket foglalkoztatják, mert akkor ki kéne nekik fizetni a teljes bérüket.

Más szakmabélieket (jó esetben) vesznek fel egy-egy állásra, mert értük nem kell annyit fizetni. Ez az egészségügyre pl. marhára igaz.

Az arány részben azért ilyen rossz, mert a lelkiismeretes hivatást választók nem helyezkednek el inkább a szakmában. Sok tanárt, ápolót ismerek aki azért nem helyezkedik el a szakmájában, mert már a gyakorlati idő alatt felfordult a gyomra a szakmai közösségtől:(

Tisztelet, becsület azoknak, akik ezzel együtt felvállalták a hivatásukat.

Lehet, hogy a legrohadtabb alma nem is az egészségügyben van, hanem odafent, a bársonyszékekben... köztük kéne szétcsapni, hogy minden a helyére kerüljön.

És akkor talán az egészségügy is helyrerázódna!

ne az én problémám, hogy nem érted a párhuzamot, ne haragudj

de persze nyissunk fórumokat, hogy milyen sz.. az egész, de nehogy csináljunk valamit, mert mi lesz velem, ha megint oda kell menjek...

nem tudok azonosulni ezzel a hozzáállással, megbocsáss

az én nagypapám meghalt, mert egy nővér "elfelejtette" feltenni az oldallapot

(éjszaka kiesett az ágyból és eltört a gerince)

nem szükséges bemutatni, milyen állapotok vannak