Pedagógiai módszerek manapság (beszélgetős fórum)

" a gyerek elsődleges nevelési színtere a család"

Ez bizony így van! ... és ahol nem képes nevelni a család, mert esetleg már ők se kapták meg azt a nevelést, hogy harmonikus, családot ápolni, nevelni képes felnőttek legyenek. Sok ilyen van! Azokkal a gyerekekkel mi legyen, akik tulajdonképpen nem tehetnek arról, hogy oda születtek, ahova?

Most lenne nagyon szükség arra, hogy a szülő cinkosa legyen a gyermekének, és ne vegye fel azt az embertelen tempót vagy hozzáállást, amit az iskolarendszer diktál.

Ma voltam első két órában nyílt napon, első osztályban. Tudtam, hogy van egy kisfiú, aki nagyon durván verekszik. Ott volt az anyukája is, a kisfiú próbált hozzábújni, az anyuka teljes testtel elfordult... a karját kettőjük közé tette, se egy mosoly, se egy simogatás... így nem lehet! Nem lehet így harmonikus, boldog gyermeket nevelni.

A rossz vagy jó pedagógiai módszerek megítéléséhez el kell jutni, a probléma nem egyik napról a másikra keletkezik.

Ha egy gyermek "problémás" lesz az iskolában, az már az óvodában kiugrik, nem 7-8 éves korban. Csak ugye ott még nincs a jövőjét befolyásoló követelményrendszer, könnyebben legyintenek a szülők, vagy rosszabb esetben elkezdik szidni az óvónőt, ha jelzi a problémát.

Ha most lenne kisgyermekem, akkor is úgy gondolnám, hogy a gyerek elsődleges nevelési színtere a család, másrészt mindegy, hogy KLIKK vagy EMMI vagy bármi van is, így nem az a mérvadó, hogy milyen oktatáspolitika dívik éppen, hanem hogy én mint szülő, megadok e otthon mindent, és együtt tudok/akarok e működni azzal a pedagógussal, aki rajtam kívül oktatja/neveli a gyerekemet.

Sok minden változott, de nagyon rossz irányba. Eredmény: túlhajszolt pedagógusok, ideges szülők, fáradt gyerekek, akik az alapvető kompetenciákat sem kapják meg ebben a KLIK-esített embertelen rendszerben.

De hát mi jó várható egy olyan országban, ahol nincs Oktatási Minisztérium? Az EMMI elnevezés gyalázat. Emberi erőforrásnak nevezni a dolgozókat, a tanulókat? Találóbb lenne, s a nyilvánvaló célt is jobban tükrözné a HuRobER = Humán Robotokat Előállító Rendszer.

Egyetértek veled, és szomorúnak tartom, hogy nem sok minden változott. Ami meg mégis, legtöbb nem igazán tett jót sem a tanároknak, sem a gyerekeknek. A szülőknek meg katasztrófa.Az egyik unokám alsó tagozatos, még jó tanárai vannak, de a felsőben...felmondtak egyszerre sokan. :(

És igen, ADHD létezik, csak még mindig nem akarnak vele foglalkozni, pedig nem kéne a gyerekeket veszni hagyni.

Amikor a gyerekeim általános iskolába jártak, az egyik első, amit meg kellett tanítanom nekik, hogy a tanár is ember... van dilis férje, aki lehet, hogy még iszik is és este veszekszik vele, ő pedig sír... és keveset keres, nem tudja befizetni a számláit, ezért is ideges... és talán beteg az anyukája vagy a gyermeke.

Ezért idegbeteg, ezért kiabál... ezért mond hülyeségeket, nem azért, mert rájuk haragszik, vagy nem szereti őket. Így aztán a gyerekem nézett időnként szánakozva a tanárra, hogy szegéééény, de szar élete lehet.

Ezen kívül pedig sokszor mondtam/írtam, hogy bizony azzal megy el a közös időnk nagy része, hogy "az iskola ellen dolgozom", tehát, amit ott lerombolnak, én azt otthon felépítem... újra és újra. Valóban egyszerűbb lett volna, és talán még többet érünk el, ha mindketten építünk, de ezt dobta az Élet. Deeee, tudtam, hogy ez a feladatom! Azt gondolom, hogy a szülő az, aki érdemben tenni tud azért, hogy a gyereke minél kevésbé sérüljön az - igen xar - iskolai évek alatt.

ADHD, létezik bizony. Bizonyos kémiai folyamatok az agyban nem úgy futnak, ahogy kellene.... vagy jó lenne. Az én gyermekkoromban is voltak ilyen gyerekek, csak még neve nem volt a jelenségnek. Csupán a megalázás, kiközösítés, mert mások! Hozzáteszem, az Élet immár azt igazolta, hogy nem buták, csak "nem passzolnak a kockába". Az egyik legreménytelenbb eset az osztályunkból pl. igen gazdag és neves építési vállalkozó lett. (Háromszor ismételt osztályt alsóban, lehetetlen egy srác volt.) :)

A magyar iskolarendszerbe nem férnek bele a "más" gyerekek.

Ezért nem is igazán törődnek velük. Pénzt kéne rá fordítani, de ez itt nem fontos, akkor sem, ha jó adófizetőt lehetne belőlük nevelni.

Esély semmi. :(

[link]

Simon Dániel a Facebook oldalán azt írta, különösen nagy élmény volt diszlexiával és diszgráfiával együtt élő hallgatóként megszerezni a diplomáját. A bejegyzésben köszönetet mondott a családjának és barátainak, majd jöttek a tanárok, kicsit rendhagyó módon:

"Köszönöm általános iskolai környezetismeret tanáromnak aki soha nem hitt bennem, ezzel elindítva a pályán. Köszönöm azoknak középiskolai tanáraimnak is akik kinevettek és megszégyenítettek, "soha nem leszek arra képes mint más diákok". Ezzel is szeretnék üzenni minden Saját Nevelési Igénnyel élő társamnak és családtagjaihoz."

Van még...

Nem most.

A fiam jó 20 éve volt elsős, ez már akkor is így volt. Még az iskolába sem hívták ki a fejlesztő pedagógust, pedig telefonon beszéltem azzal, akinek a körzete vagyunk. Azt mondta, boldogan kijön, de az iskolának kell kérnie.

Nem kérték.

Hogy utálom én az ilyen uszító cikkeket!

Nincs "keménydió" gyerek. A nevelés csúszott meg valamin. Totál nevetséges Pistikére ráhúzni hogy adhds-s, csak mert nem fogad szót az óvónéninek. Mert nem Pistike a pöcs, hanem anyuék szúrtak el valamit. És itt nem azt mondom, hogy anyuék nem nevelnek. Hanem azt hogy valami elcsúszott ott. Lehet ez a túlzott szeretet vagy a mindent megkap a gyerekem effektus is. De lehet ez egy tesó is, aki miatt Pistike háttérbe szorult.. hopp, már megváltozott a személyisége, a viselkedése. Csak jobb ráhúzni hogy SNI..

Kicsit ezen kéne gondolkodni mielőtt kiírják az efféle firkálmányokat.